Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
1982. ÁPRILIS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szálljon a magyar dal, Szálljon a magyar szó. Legyen mint az erdők vihara, viharzó, Legyen komoly, mint az oltárok kólája, Legyen tüzes, mint a cimbalom nótája. Legyen édes, mint a violának méze. Legyen gyenge, szép, mint gerlice nyögése, Szóljon a magyar szó e gyönyörű házba, Nevünk trombitálva, hírünk harsonázva, Áradjon, öntsön, ki innen dicsősége. Mint a Tisza, mikor kiönt, S nem látszik a vége. 160 év a színpadon (I.) A kőszínház és környéke Fejezetek a szolnoki színészet történetéből TÍZÉVES A FEB ÉS A SZÉT A tehetség nem kallódhat el Szép Ernő ünnepi prológ- jának befejező passzusát idéztük. 1912. április 20-án este mondta el a szolnoki Várost Színház bársony füg- günye előtt, — miután Mariházi Miklós társulatának 18 tagú zenekara Erkel Hunyadi László című operájának nyitányát játszotta. Az ünnepi prológus után gördült fel először közönség előtt a függöny — a színpadon ott állt az egész társulat, a Nemzeti Színház meghívott művészei — a Himnusz hangjai mellett. Megható percek, — Gop- csa László a vallás- és közoktatási miniszter képviseletében a szolnoki Városi Színházat — a mai Szigligeti Színház jogelődjét — megnyitottnak nyilvánította. Az első színész, aki a Szigligeti Színház színpadára lépett, minden idők legemlékezetesebb Tiborca, Pethes Imre, a Nemzeti Színház tagja volt. A jászsági születésű ünnepelt művész örömmel vállalta, hogy leghíresebb szerepében lép fel az új színházban: Ivánffy Jenővel — ő is a Nemzeti Színház tagja volt — és Balassa Jenövei — a Vígszínház tágja ez időben — a Bánk bán második felvonását játszották. — Mariházi társulatának részvételével. Egy emberöltő múlt el azóta, két világháborúval. Az ekhós szekerek kora Az új színház avatásának évfordulójához egy másik, ugyancsak jelentős dátum kapcsolódik. Mikor döcögött először Thália ponyvás szekere a a kun szikes és a jász homokon, hol hangzott el a Tiszatájon az első színészi szó? Mikor tűnnek fel ragyogva az üstökösök? — augusztusi éjszakában, amikor sötét mögöttük az égbolt. „Soha talán egy nyelv gyarapodásának sem állottak oly sok akadályok ellent és sSnmiféle nyelv, mint kívülről mind belülről nem oly elnyomatott, mint a magyar nyelv. Féltő vala, nehogy végre eltöröltessen, mert a magyar az ő anyanyelvén nem boldogulhat az ő hazájában” — az első magyar színjátszó társaság — Kelemen László társulata — 1790-ben Pest vármegyéhez intézett kérvényéből idéztünk. A magyar színészet ügye akkor már szorosan összeforrott a nemzeti megújhodás nagy kérdéseivel. A Magyar Színészed Lexikon szerint Szilágyi Pál társulata 1819. októberében mutatta be Szolnokon a Tündérlak Magyarhonban című játékot. Az időpont téves. a nagy eseményre, az első magyar nyelvű színházi előadásra 1822-ben került sor. Szilágyi ugyanis 1821-ig a Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság tagja volt, 1822. nyarán pedig Ki- lényi Dávid társulatában, a pesti Arany Hattyú fogadó udvarán játszott. Idézzük Szilágyit, hogyan.lett színiigazgató: ..Egy havi vendég- szereplésem után elhagytam e társaságot, utamban megbetegedtem, s Szolnokon tüdőgyulladásban feküdtem hat hétig? — hogy, hogy nem? néhány vándorszínész megtudta ottlétemet, télvíz idején bekopogtattak hozzám, s kértek, alakítsak társaságot. Mivel? Én és önök ketten? Se könyvtár, se díszítmény, se színész, se színésznők? — Meglesz minden, lesz két színésznő, leszünk férfiak többen, van díszítmény is, hat függöny oldalfalakkal, csak ki kell váltani a zálogból, ha ön szíves volna 80 forintot előlegezni, s ön vállalja el az igazgatást. Addig kértek, könyörögtek, megígértem, amit kértek, s a 80 forinttal távoztak. Eltelt egy hét, a másik is végére járt, nem is vártam már őket, a társaság megérkezett. — Szobát nyittattak számukra ugyanazon fogadóban, s minthogy éjfélre járt az idő, másnapra hagytam a tanácskozást, melynek következménye az lett, hogy elkészült a színpad ugyané fogadóban a „Zöld fánáV’ — de mivel kezdjük? hogy ■ szégyent ne pálljunk mindjárt először is? összekutattam az egész könyvtárt, mely vagy 30 darabból állott, egyet sem találtam alkalmasnak első előadásra kicsiny személyzetemhez. Jó volna „Tündérlak Magyarhonban”, de nincs elegendő nőszemély. Igaz, biz a' jó volna, volt valamennyitől a válasz — de nincs meg a darab! Nem tesz semmit, ismerem az egészet, máj újra írom, személyzetünk erejéhez. — Meg is írtam, a közönség olyan jól mulatott, hogy a játék végeztével távozni sem akart. Küldöttség jelent meg a színpadon a közönség óhajtását velünk közlendő, mely újra megfizette a bemeneti díjat, csak hogy, hogy még egyszer kezdjük elöl, s játszuk el végig a darabot, s ráadásul meg is vendégelték e kis társaságot." Így írja le az első szolnoki színi előadás történetét a lipcsei csata volt katonája, Kelemen László unokaöccse, az első „szolnoki színház igazgató”, Szilágyi Pál. De mielőtt a ritkán; majd sűrűbben mifelénk döcögő ekhós szekerek nyomában szegődnénk, megtisztelő kötelességünk- említeni, hogy Szolnok, költő fia révén, már az 1700-as évek végén részt vállalt a magyar színészet ügyéért folytatott küzdelemből: az első debreceni színlap tanúlsága szerint 1798- ban Kotzebue A szerelem gyermeke című drámáját Verseghy Ferenc fordításában játszották. .... hallgatnak a múzsák” Pest-Budáról gyakran indultak ekhós szekerek Erdélybe, átgurultak a szolnoki tahidon, de nem igen álltak meg. Tizenkét év telt az első színielőadás óta. míg végre egy vándortrupp tábort vert a városban. A korabeli krónikás erről így írt: ,.80 forintot kerestek a komédiások, műsorukon. a Rómeó és Júlia, a Ludas Matyi és a Csernyi György szerepelt. A társulat, Balogh István társulata a szí- nésztruppok legkiválóbbika, Székesfehérvárról indulva járják a vidéket. ínségekkel küszködve, szérűkben hálva, agyonzötyögtetve a kemény tölgyfa szekereken.” Az igazgató naplójából tudjuk, hogy 1836. május 18- tól június 12-ig játszottak Szolnokon, aztán íelpony- vázták a kocsikat, — elmentek. Az Ínséges esztendőket még nehezebb évek követték. A császári zsarnokság ellen a magyar színészek — összesen háromszázan voltak ez időben — színe-java fegyvert fogott. Százhuszon- hárman voltak hadba. A szabadságharc bukása után az alföldi erdők, nádasok, tanyák megteltek bujdosókkal. Korabeli levél a bujdosó színészek sorsáról: '„Egy csapat rongyos embert látunk magunk előtt, szemeik megtört fényében, az elcsüggedt remény, és halo- vány arcaikon az anyagi Ínség tükrözi magát. Nincs hely, hol megállapodás volna számukra, nincs kéz, amely nyomorult helyzetükből őket felsegélné. Mint rossz lelkiismerettől üldözött gonosztevők bujdokol- nak ők, egyik helyről a másikra, mindenkitől kigúnyolva, megvetve és eltaszítva.” Végre 1853-ban Kétszery József társulata megtelepedett nyári szezonra a Ti- sza-partján. Ennek a társulatnak volt egykor tagja Petőfi is. Gőzmasinák — faszínházak A kiegyezés körüli években már sűrűn érkeztek Szolnokra vándortársulatok. Hegedűs Jánosék Magyar utcai házának udvarán nyári színkör épült 1860-ban, itt Futó József 28 tagú társulata lépett fel először, majd Csabi Imre, Kongh Boldizsár, Novák Sándor, Aradi Gerő színtársulatát fogadta a város. Szolnokon játszott Szatmáryné, Balog Rózsa, Egressy Ákos, Tóth József és mások a magyar színművészet úttörő nagyjai közül. Jászai Mari: „Szolnokon, a pályaudvaron találkoztam Petőfi fiával, Zoltánnal. Párpercig beszéltem vele, mert mi mentünk, ö meg megjött, egy színtársulattal. Nagyon hasonlított Petőfi képeihez, de roppant sovány és sápadt volt. Nem akarta elereszteni a kezemet, mikor már a beszállásra sürgettek. Akkor éreztem először élő ember előtt ekkora fölindulást, hogy megijedtem, mert nem tudtam, hogy micsoda. Mintha falka hullámok támadtak volna mellemben és hajtották volna egymást neki a fejemnek: a halántékom lüktetett és a kezem megtüzesedett, . a gondolatom megakadt — Petőfi! Petőfi eleven vérét érintettem m,ost kezemmel. Ha nem lettem volna feleség, visszafordultam volna, hogy ott élhessek, ahol Petőfi fia." Tiszai Lajos (folytatjuk) maradjon „Suszter a kaptafánál”----------------- — az. egykori r endező elv a felszabadulás óta már nem alapelv életünk, sorsunk alakulásában. Az értelmiségi munkára való hajlam, képességek a társadalom valamennyi rétegében megtalálhatók. Éppen ezért politikánk legfőbb törekvései közé tartozik, hogy ne kallódjanak el szellemi értékeink, s a jövő értelmisége a társadalom minden rétegéből a lehető legszélesebb körből kerüljön ki. Iskolarendszerünk ehhez igazodik. hiszen nincs zsákutcás képzés, s a változtatás, a pályakorrekció lehetősége még felnőtt korban is adott. A fennt idézett közimondás mégis úgy tűnik, egyes időszakokban, esetekben továbbra is jellemző. A hetvenes évek elején a felsőoktatási intézmények első évfolyamain a korábbi 55-ről 37—38 százalékra esett vissza a fizikai dolgozóik gyerekeinek aránya. Ugyanakkor a szakmunkás- képzésben csak elvétve akadt nem munkás vagy nem paraszt családból származó fiatal. Bizonyos mértékig lelassult a társadalmi mobilitás: a népesség csák negyedrészét jelentő rétegéből származott a leendő értelmiség mintegy 60—65 szá-» zaléka. Az egyensúly felbomlása nyilvánvalóan tarthatatlanná vált. hiszen az értelmiségivé válás nem lehet egyetlen társadalmi kategória kiváltsága, s .igazságtalan lenne azokkal a fiatalokkal szemben, akik családi vagy egvéb körülményeik miatt nem tanultak, nem tanulhattak tovább. A kedvezőtlen tendencia megfordítására felvételi előkészítő foglalkozásokat szervezték a középiskolák tehetséges munkás, paraszt származású diákjainak, de a már dolgozó szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező fiatalok előtt is megnyíltak az egyetemek, főiskolák kapui. A FEB és a SZÉT — az előkészítő tanfolyamok rövidítése — mozgalom idestova tíz éves múltra tékint- het vissza. A tapasztalatokról s a további teendőkről tartottak tanácskozást Szolnokon a héten a megye középiskolai igazgatóinak, s a7. érintett vállalatok képviselőinek részvételével. Jelenleg hetvenhat felsőoktatási intézményiben hatszáz oktató s több mint ötezer hallgató dolgozik a Felvételeket Előkészítő Bizottságokban. Évente 22—23 ezer középiskolás diákkal állnak „oktató-levelezési” kapcsolatban, s 150 tábort szerveznek a továbbtanulni szándékozó fiataloknak. A tapasztalatok szerint azoknak a diákoknak, akik sikeresen megoldják a levelekben kijelölt feladatokat, s részt vesznek a táborozáson is, 60—65 százaléka eredményes felvételi vizsgát tesz. Megyénkben a középfokú oktatási intézmények második-harmadik osztályos munkás, paraszt származású tanulóinak 90—95 százaléka jelentkezik az előkészítő bizottságoknál. s többnyire lelkiismeretesen megoldják a kapott feladatokat. Gondot jelent — országosan is — mégis a lemorzsolódás. \s hiba lenne ennek ókait csak ;> középiskolákban keresni. Az előkészítést nem mindegyik felsőoktatási intézmény hallgatói végzik lelkiismeretesen, kimaradnak a levelek, a visszajelzések. Más egyetemék, főiskolák viszont „kisajátítják” maguknak a sikert, noha a FEB munkája az eredmények csak részét, kisebb részét teszi 'ki. A középiskolák pedagógusainak szívügye, — oktatáspolitikai határozatok is erre köteleznek — s munkájuknak leginkább mérhető sikere a diákok továbbtanulása, Minden olyan tanulóé. aki alkalmas rá. Az utóbbi években a középiskoláik egyre magasabb színvonalú oktató-nevelő munkája, a diákokkal való differenciált foglalkozás. s kétségtelenül a FEB-nek is szerepe van abban, hogy jelenleg az egyetemire, főiskolákra felvett fizikai dolgozók gyerekeinek aránya meghaladja a negyven százalékot. Ez az arány sem felel meg azonban még a kívánatosnak. Könnyelműség lenne felelőssé tenni ezért is csak a középiskolákat. Az alapvető gond ugyanis az, hogy a felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra leginkább felkészítő gimnáziumokban az utóbbi években egyre csökkent a fizikai dolgozók gyerekeinek aránya. Megyénkben egyébként lassúbb volt a csökkenés az országos átlagnál, a jelenlegi tanévben pedig némileg már emelkedett az arányuk. A munkás, paraszt családok idegenkedése a gimnáziumtól jórészt abból adódik, hogy a tovább tanulás bizonytalan, s szakma nélkül 18 évesen miihez kezdjen a gyermekük. Más szülők nem is igen tudnák vállalni az egyetem, főiskola nem csekély költségeit, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az anyagi hátrányt sem, amivel egy fiatal pályakezdő értelmiségi indul, s e7 jó.l ismert, a döntésben nem egyszer meghatározó tény a pályaválasztás előtt álló diákok számára is. Társadalmunk megoldásra váró közös feladata, hogy nagyobb erkölcsi, anyagi elismerésben részesítse a nagyobb tudóst. Valószínű hogy a fiatal értelmiségi réteg egzisztenciális hátránya „íiasztotta el” a tanulástól a szakmunkásokat is. Az utóbbi időben ugyanis kissé alábbhagyott a kezdeti lelkesedés a Szakmunkásokat Előkészítő Tanfolyamok iránt. A nem egész tíz év alatt az országban 4800 fiatat vett részt az agrár, jogi, közgazdasági, műszaki tanfolyamokon, s közülük 2700-an tettek sike- ms felvételi vizsgát a felső- oktatási intézményekben. Megyénkben a 95, előkészítőn tanult szakmunkásból 55-en lettek egyetemisták illetve főiskolások. Az érettségi nélküli továbbtanulás egyébként nem kis visszhangot váltott k.i a közvéleményben. Sókan valamiféle kiskaput, igazságtalanságot fedeztek fel benne, noha éppen az igazságszolgáltatás a SZÉT legfőbb célja lehetőséget teremteni a tehetséges munkásfiataloknak is az értelmisésivé válásra. A kiskapuról pedig csak any- nyit hogv a szakmunkások beiskolázásában valószínűleg még alaposabb a szelekció. mint a frissen érettségizettek között. A fenti ará- nvok is azt mutatják hogv csak a leesikmasabb, legtehetségesebb fiatalok előtt nvíltak meg a7 egyetemek, főiskolák kapui. a jovábA SZET-ről biakban------------------------ sem — az ú j felvételi trendszer bevezetése után sem .— mondhatunk le, hiszen ez azt jelentené. hogy megnehezítjük a változtatást, a mozgást, a már dolgozó szakmunkásoknak — ha°vjuik őket a kaptafáinál!, de gazdasági érdekeink sem tűrnék meg. Köztudott ugyanis, hogy az elkövetkezendő évtiizedékben nem számíthatunk a munkaerő lényeges számszerű növekedésére a termékstruktúra változása a nagyobb erejű gépesítés és automatizálás viszont több felkészült szakembert igényel. s ehhez szükséges a munkaerő átcsoportosítása, átképzése. Vagyis . nem engedhetjük meg magunknák a magasabb szintű feladatok ellátására alkalmas tehetsé- gíeík elikaillódásáf. Tál Gizella Évente kétezer hallgató A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetében 10 éves az európai színvonalú nyelvi laboratórium. Évente több, mint kétezer hallgató tanul itt különböző nyelveket A színház homlokzati rajza 1911-ben
