Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
1982. ÁPRILIS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TÁVOL A CSALÁDTÓL Ütra készen Emerre a szél nyargalász ÉLET A TANYÁN A tavaszt érző erdőből tompa dübörgéssel páncélosok érkeznek , a homokbuckákkal tűzdelt tisztásra. Az eső napok óta permetez, mégsem ragad a cipőre a sár. — Számunkra a homokon nem . ellenség az eső, — jegyzi meg Balogh Zsigmond százados. A katonásan „belőtt’ sátrak mindegyikéből füstölgő kályhacső adja hírül hogy itt a pihenőidő. Megélénkül a kantin forgalma is. Sokan dicsérik a kávé zamatátr — Három évig az NDK- bán dolgoztam, ott tanultam meg, hogyan kell jó kávét főzni. — mondja . Domokos István szafcaszvezető, aki civilben Kuns-zen tímár- tanban mentős, de egyéb szakképzettsége révén lehetne más is. A festő-mázoló szak m u n k ásbi zony ítvám v mellé megszerezte a vadgazdálkodási technikusi oklevelet is. — Az sem jó, ha. sok szakmája van az embernek, — jegvzi meg. — Két hétig vitatkoztunk a feleségemmel. hogy melyiket válasz- szam; Húsvétikor ő sem énekelte, hogy „gondolatunk hazafelé száll” mive] ő is eltávozási engedélyt kapott. A sátortábor után jól esett az otthon jnelege. — Locsolkodni a feleségem kölnijét kértem el. Az anyósom meg is jegyezte: nem tudtál venni magadnak?” Mintha itt az erdőben csak kölnit áruló butikok lennének. Ügy tűnik, az egység „vendéglátását” a kunszentiek vették kézbe. Simon honvéd, (bár lehet, hogy fokozatát a nagy sürgés- forgásban nem . vettem észre), a főszakács, a kun- s zen tmért on i Pannóniában is többszáz embernek főzött ■. Üj szakasz kezdődött a századforduló évében alapított nagymúltú Győri Keksz és Ostyagyár történetében: ötszázötvenmillió forintba kerülő fejlesztéssel korszerűsítik a keksz gyártást és a cikória feldolgozását. Ez- lesz a VI. ötéves terv legnagyobb édesipari beruházása. Az összeg nagyobb részét korszerű berendezések vásárlására költik. Jelenleg, a régi gépeken évente 6500 tonna kekszet tudnak gyártani Győrött, a fejlesztés után ez a memy- nyiség 12 ezer 300 tonnára növekszik, ebből már exnaponta. így a „munkahely- változás” nem okoz számára különösebb gondot. A legkedvesebb „sortüzet” itt a gulyáságyúk adják. Az ebéd: gulyásleves csipetkével, sok hússal, utána ká- posztástészta. meg alma. A szakácsok friss húst darabolnak. Vacsorára borsosto- kány lesz. Ebéd közben megjegyzi valaki: — Otthon kevesebb hússal is beérném. Megállapítása nagy derültséget kelt. Szó ami, szó, fején találta a szöget, így van itt ezzel mindenki. Hiába, nem születünk katonának. Ennek az alakulatnak tagjai meg különösen nem. Igazodj! portra is jut, javul a minőség és bővül a választék is: például gyártanak majd sós kekszeket is. ezekből most még csakis import készítményt talál ' a vásárló a boltokban. A nagyobb termeléshez a * jelenlegi lét- számsíak még a felére sem lesz szükség. A felszabaduló munkaerő átcsoportosításé- val, technológiai korszerűsítésekkel már hagyományos/ termékeik — a cukorkafélék. sütemény, torta, puding-porok — választékát és a mennyiségét is bővítiknövelik. Tartalékosokból áll az egység. Van olyan honvéd, akit két katonaviselt fia vár otthon. Az eligazító sátorban arról érdeklődöm, hogy ezek az ailig' néhány hétre behívott emberek hogyan állják meg a helyüket. Márki Imre őrnagy elégedett velük: — Ők már tudják becsülni a hátország biztonságát. Tapasztaltabbak is, mint a sorállomány. szívesen gyakorlatozom velük. Radii cs Zoltán hadnagynak ugyanaz a véleménye: — Már a bevonuláskor megmondták: semmit sem akarnak ismételni. Mindent a legjobban fognak megcsinálni. Tényleg katonás viselkedéssel töltik ezt a néhány hetet. — Képességük maximumát adják, — bizonygatja Czakó János őrnagy is. — Csak az alaki kiképzéstől húzódszikodmak . .. — Nem kell nekik sokat magyarázni — su'mmázza Balogh Zsigmond százados. Az alakulat zöme Szolnok megyei, A sátortábor mellett Blahó Imrével, a szolnoki Városi Tanács VB., Varga Józseffel, a törökszentmiklósi MEZŐGÉP és Feke Lajossal, a söripar kisújszállási dolgozójával elegyedem szóba. Egymás szavába vágva újságolják: — Kétszer is volt eltávo- ,, zás. — Jól érezzük magunkat, hiázen nem először vagyunk együtt. Fe.ke Lajos azt kéri: .— írja meg. hogy a fel- derítők a legjobbak. Ez egy kiváló század. — Mikor kaptáik meg a címet? — Még nem kaptuk meg, de ha megnézi, hogy mit és hogyan csinálunk, egyetért velem. Pillanatok alatt összerántják a gárdát, csoportképet kérnek. Rá lehet majd írni — miint egy érettségizési tablóra: találkozunk a 'kiképzési tervnek megfelelően, vagy bármikor ha a haza érdeke úgy kíváhja. Akkor is, ha nem születtünk katonának .. . Simon Béla „Kutyaiskola” a Tiszaligetben Tavaszi hagyomány az Ebtenyésztők Egyesületének szolnoki szervezetének életében, hogy tanfolyamot szerveznek, amelyen munkavizsgára készítik fel a kutyasport kezdőit. A négylábú tanítványok és gazdáik együttesen ismerik meg előbb az alapvető engedel- mességi gyakorlatokat később az egyre bonyolultabb feladatokat. Holnap reggel 8 órakor nyílik a „kutyaiskola” a ti- szaligeti kiképzőpályán. A helyszínen elfogadnak még olyan jelentkezőket, akik. nek nem volt alkalmuk előre beiratkozni. Tépi, cibálja kabátunkat a szél, aztán nagy cseppekben az eső is elered. Kegyetlen ez az időjárás így április idusán, mintha-nem is a tavasz kopogtatna már. Körülöttünk szépen, szántott földek — simák, mint a gyalult asztal lapja —, meg zöldellő búzatáblák nyújtózkodnak hosszan. Ameddig a <* szem ellát, síkvidék a határ, szabadon nyargalászhat a szél. Az itt-ott útját álló tanya csak fokozza tomboló kedvét. — Az a tanya is üres, — mutat kísérőm, Gulyás József, a jászdózsai Községi Tanács elnöke a távolba. — A gazdája beköltözött a faluba. Igen a tévé: van egy kis telepes televíziójuk. És a legújabb szerzemény: egy gázzal működő hangulatlámpa. És kérdezés nélkül sorolja: tanyán is könnyebbíthet az ember magán. Mosógép nincs, kézzel mosni nagyon nehéz, ezért műszálas ágyneműt vett, mert azt nem kell fehéríteni, keményíteni, vasalni. Van gáztűzhely és most vesznek egy gázzal működő hűtőszekrényt... — Csak az a baj, hogy néha migrénes fejfájás gyötör, ’76-ban kezdődött: Nem tu- * dom mitől van . . . Bodnár Dezsőnét hiába keressük a tanyájukon, az Egri-dűlő 3. szám alatt. A férje útbaigazít: második napja elment dolgozni, (!) s hangján érződik, nem nagyon ért egyet az asszony döntésével^. A mosolygós, kékszemű asszonyt festés közben lelem a világos műhelyben: — Jó itt a szövetkezetben, népművészeti, tárgyakat készítünk. A kereset? Egy ilyen kisebb tükörért 10, a na- gyóbbért 20 forintot kariunk, — s szégyenlősen teszi hozzá '^"elég nehezen jön bele az ember. Már második napja vagyok itt és még csak ötöt tudtam megcsinálni. _ — Irénke, hogy jött a gondolat. hogy munkát vállal, * hiszen otthon is van temérdek dolga. Belefáradt az ember — Nem jó már otthon, folyton csak a moslékos vödröt emelgetni. A fiúk főiskolások, az egyik Zalaegerszegen, a másik Győrben tanul. az uram a vízügynél gátfelügyelő, én meg mindig egyedül és mindig várom hogy hazajöjjön .. . Emberek közé-vágytam. — Mit szólt ehhez a férje? — Nem nagyon akarta engedni, de nagy harc után mégis én gvőztem . . . Belefárad az ember a sok otthoni dologba, van két tehenünk, fi—7 növendék, egy fias ma- _ lac, de a fiák is mindig megmaradtak. meghizlaltuk őket . . . aztán ott van a kert a tanya körül. Amíg csak láttam, mindig volt mit csinálni. — Láttam, maguknak mar villanyuk is van. _ Igen. Megvettünk minden háztartási gépet, igaz a hűtőt már cserélni kell ... — Hogyan tervezik: mi lesz. ha a férje nvugdíiba megv? Beköltöznek Dózsára? _ Nem hiszem. Mi Cig ándról kerültünk ide, ott van egy házunk is. Vettünk egy Wartburgot, azzal szoktunk hazajárni. Meg majd kérdés, mi lesz a gyerekekkel, ők hová kerülnek, mert mi is hozzájuk közel szeret- * nénk letelepedni . . . Tanyasi asszonyok, negy- venegvnehánv évesek. Nehéz életet élnek! Igaz megpróbálnak — igényüktől függően —■ változtatni, könnyíteni a maguk módián. a maguk sorsán, és lázadni is egv nicit. _ amennyire engedik őket. Gulyás József amikor a tanácsházán leülünk megbeszélni a látottakat. e«v kis kockás füzetet vesz elő, abból sorolja: „Húsz éve meg több mint 200 tanya volt itt a dózsai határban, most már csak 16 van. a többség abból is idős emberek hailéka. A fiatalabbak beköltöztek a községbe, meg Jászapátiba, de sokan mentek a környező városokba is. Most 12 ta- nva áll üresén, lebontásra várva”. — És le is bontják? — Hát amelyik romos, azt igen. De egyre több pesti ember érdeklődik nálunk: tanyát yennének üdülőnek. Úgy gondoliuk: 10 év alatt 10 tanya biztosan eltűnik, marad hat. Bár nem tudni, hogy a fiatalok nem kezdik e úira. mert azért a tanyán ha sok is a munka, többet lehet keresni és ugye az sem mellékes ... Varga Viktória Szólni nem lehetett, csak kapálni Ez a tanya azonban, ahová igyekszünk, — Szikszai B. Józseféké — még lakott. Azonnal hírül adja ezt egy mérgesen csaholó kuvasz, amint közelebb érünk. „Na Bodri, csendesedj” — szól a gazda, amikor elénk jön, s látja, hogy a haragos házőrzőtől aligha tudunk tovább egy lépést is tenni. Tanya a. Bikaér-dűlőben. Nádtetős ház, mellette egy cserépfedelű épület. A család télen a nádtetősét lakja, az melegebb. Nádból összetákolt a garázs: egy Wartburg áll benne. — Kell a kocsi, azzal járunk piacra, — mondja a háziasszony, s hogy nem egv kocsit elnyűttek már, arról egv kimustrált Volga árulkodik a tanyaudvaron. — Én ’64-ben jártam autós tanfolyamra, az uram meg ’72- ben. A konyhában, ahol letelepszünk. jó meleg van. Körülöttünk apró naposcsibék szaladgálnak a ládából. „Ej de fclszemtelenedtetek!” — korholja őket az asszony, s féltő gonddal rakja újra a helyükre a kis pelyhes jószágokat. „Tíz forintért vettem darabját, és már megdöglött belőlük vagy tíz.” A csirkék, ha megnőnek, majd piacra kerülnek. — Van itt állat elég: 4 tehén, 6 borjú. Tavaly hat szarvasmarhát adtunk el: vemhes üszőt, borjút, bikát, meg 200 csirkét. így aztán munka is van elég. Reggel korán kelünk és nekünk nincs este, csak éjszaka. A tanya mellett fóliasátor: most palánták vannak benne, az is piacra kerül, aztán később paradicsomot, paprikát, karalábét, karfiolt visznek eladni. — Mindent magunknak kell csinálnunk. — magyarázza Ilona asszony, —, és sok a dolog. — Nincs segítség? — A gyerekek míg kisebbek voltak, sokat dolgoztak. öntözünk ... Elégedett asszony vagyok Lencsés-dűlő 11. szám, Bollók Istvánék hajléka. Ritkán látni ennél szebben, ta- karosabban rendben tartott tanyát, mint ez itt a fiatal erdő ölelésében. Hófehér falúak az épületek, a ház előtt külön kerítve virágoskert. meg szépen metszett szőlő. — Ősszel tapasztottam, meszeltem és nézze: a hörcsögök mind megfúrták annak az alsó épületnek a falát, — mondja a háziasz- szony, míg befelé tessékel a meleg szobába, ahol a két ágy és a kemence között két keitttőgép árasztja a petróleumszagot. — Az én tyúkjaim to.iták a tojásokat, magom keltetek. Az egyikbe 180, a másikba 280 tojás fér, — magyarázza Vali asszony látva érdeklődő tekintetünket. — Villany? — Az ide nem jön, hiszen már csak három tanya van itt a környékünkön. Talán mi is elmentünk volna innét, ha a téesz nem telepíti ide ezt az erdőt. — És így? — Még itt leszünk vagy 5—é évig. Házra gyűjtünk. A két lányt már férjhez adtuk, ők bent laknak a faluban, de csak kell még segíteni őket, hogy boldoguljanak. Aztán ha összejön a pénz, mi is beköltözünk Dózsára. — A tanyát azért megtartják? — Dehogy kell már akkor nekem. Eladjuk, ha lesz rá vevő. •— Valika, elégedett maga a sorsával? / A kislányunk 20 éves, Apátiban van a munkahelye, a kötöttárugyárban, a fiunk meg szobafestő tanuló, 17 éves, ő is Apátiban lakik albérletben. Nem kívánhatjuk, hogy a szabad idejüket itt töltsék. Hát lassan mi is csak igyekszünk majd befelé.. . ’82 telét már Apátiban akarjuk megérni. — Építettek? — Telkünk van. örökség, egyelőre egy alsó épületet húztunk rá. Van benne szoba, konyha, fürdőszoba, még istálló is. Aztán majd nagyobb házat akarunk oda építeni. Ősszel bevisszük a jószágokat, tavasszal meg kihozzuk, mert a tanyához ragaszkodunk. — Ilona, maga tanyán nőtt fel? — Igen, a szüleim most is ott élnek. — És nem akart másféle életet magahak? — Akarni? Nem kérdezték azt tőlem. Szólni nem lehetett, csak kapálni. Pedig szívesen tanultam volna. — És most a lányát nem kényszeríti a tanyasi életre. — Megértem a lányom, hiszen csak szombaton jöhetne ki dolgozni, messzire van ide Apáti. És addig kell szórakozni az embernek, amíg fiatal, — mondja, és á könnyű kis sóhaj elárulja, neki nem sok része volt a szórakozásban. — Megkérdezhetem, hány éves? — Negyvenöt. — Van-e valami háztartási fölszerelése, ami könnyít magán? — kérdezem. — Hát csak a palackos gáz. Villany nincs. így kézzel mosok. Az én életem nem sokban különbözik az anyámétól, legföljebb annyiban, hogy autóval visszük az árut a piacra, meg van egy Zeto- runk. az uram azzal szántja föl ezt az 1300 négyszögöl tanyaterületet, meg van motoros szivattyúnk, azzal — Én igen. Megvan a megélhetésünk. Elégedett vagyok a gyerekekkel, az unokák-- kai. Mi kell még? Mondanám, de minek, hiszen az ő számára természetes (mint Ilona meg a többi tanyasi? asszony számára is) a ha inaitól késő estig való dolog: mert nekik is szép jó- szágállományuk van (3 tehén. 1 borjú. 10 birka, most vesznek 2 malacot, libát, csirkét nevelnek), s mivel a féri a téeszben növénytermesztő. Vali jár a Skodával a piacra . . . — Tizenhárom éve van kocsink, oda megyünk, ahová akarunk. Járunk mi Be- rénvbe színházba, moziba. Mikor Pesten volt a vadászati világkiállítás, oda is elmentünk. Hát ott olyan barnamedvét láttunk, hogy csoda. Vali nagvon szereti az állatokat. István (a férj) nem egyszer ment yadászatokon haitónak: egyszer egy harkályt, máskor egy kis vércsét, meg más állatot hozott haza. Ő meg kitömette őket, adott belőlük a gyerekeknek, de a tanya szobáját, konyháiét is díszíti néhány kitömött állat. És mi a „hobbija" még? — Nagyon szeretek olvasni. van vagy 100 könyvünk. Aztán iár a Rakéta, a Szabad Föld, reitvénvt fejtek. A rádióban is mindig-meghallgatom a Ki nyer má-t. periig én nem tanultam zenét. Meg a tévében is mindig megnézem a Kapcsoltam-ot, meg az Egri János műsorát . . . „Laktanya” az erdőben Megújul a Győri Keksz és Ostyagyár Páncélosok az erdőben
