Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-14 / 86. szám

1982. ÁPRILIS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszaalpári Háziipari Szö­vetkezet vezsenyi kosárfonó részlegében évente több pzer fonott bútor készül. Egyik igen fontos munkafázis a jó anyagelőkészítés. Képünkön Ács JFerenené vesszőt hántol. Műszakonként több mint 1 mázsát készít ©lő Épül a műszaki állomás Jutalomutazást sorsolnak ki az új tagok között A Magyar Autóklub megyei programja A napokban megkezdték az ÁÉV dolgozói az autó­klub tagjai által régen várt műszaki állomás kialakítá­sát Szolnokon. A November 7 felüljárón áthaladva, bal­kéz felől, az Aszfaltútépítő Vállalat volt telepén átala­kítják a meglévő épületet. Oda költöziiik majd ki a Magyar' Autóklub megyei szervezete, és az iroda mel­lett alakítják k.i a javíitó- illetve szervlzműhelyt, ame­lyet várhatóan még az első félév végén üzembe helyez­hetnek. — Mit nyújt a klub tag­jainak az új létesítmény? — érdeklődtünk Panyiik Bé­lától, a Szolnok megyei szervezet titkárától. — Előjeigyzéses alapom kedvezményes áron igénybe vehetik a közlekedésbizton­sági felülvizsgálatot, a mo- tordiiagnosztikai szolgálatot, ellenőriztethetik a futómű­vet lesz elektromos ellen­őrzés, gumiszérelés, kerék- kiegyensúlyozás. Lesznek díjtalan szolgáltatásaink is... Autósiskolát, autó- és mo­torkerékpár-vezetőképzést terveznek a második félév­től, később Csináld magad! — tanfolyamot, majd a tá­volabbi tervek szerint a zárt technológiás műszaki vizsgáztatásira is vállalkoz­nak. A múlt év végén 2300 tagja volt a megyében az autóklubnak, igen kevés. Áprilist írunk, léptek-e már előbbre? — Két és fél ezernél tar­tunk, szeretnénk elérni idén a három ezret. Huszonnégy helyi csoportunk működik. A törökszentmiklósi Mező­gépnél, a szolnoki TVM-mél alakult új, folyamatban van Tiszaföldváron és Tiszafüre­den is helyi csoportok szer­vezése. Vonzó bel- és kül­földi túraprogramokat állí­tottunk össze az IBUSZ szolnoki irodájával amivel kiegészítjük a klub országos utazási ajánlatát. Igyek­szünk ezekre is felhívni a magámaútósoik nagy táborá­ból mind többek figyelmét, épp úgy, mint a hagyomá­nyos szolgáltatások — or­szágúti segély-, autómenitő- szolgálat — mellett az újab­bakra. Évi 200 forintos tagdíjáért a régi klubtag, s az egyszeri plusz 50 forintos nyilvántar­tási díj fejében az új, való­ban számos módon „bebiz­tosíthatja” magát. Különö­sen jól jön a segítség, ha külföldön kerül bajba: ott a műszaki hiba esetén a pénzt helyettesítő nemzet­közi hitellevéllel; az alkat­rész utániküldés lehetősége még a tőkés országokba is; s az üzemképtelen jármű hazaszállítása, hogy csak néhányat említsünk. És vonzó a most folyó megyei tagtoborzó akció is. Azok között az új tagok kö­zött, akik áprilisban, má­jusban júniusban lépnek be a megyei szervezetbe egy kétszemélyes IBUSZ-társas- utazásra jogosító utalványt sorsolunk ki, amivel július 23—24—25-én az Alacsony- Tátrában töltheti a hétvé­gét a szerencsés nyertes. Nyugdíjban a blokkolóóra Aki többet tesz a kalapba, többet Is kapjon — Üzemünkben 99,6 szá­zalékos a dolgozók szerve­zettsége, vagyis csaknem mindenki, a több mint két­ezer ember tagja a vasutasok szakszervézetének. így 126 bizalmicsoportot hoztunk lét­re, tizenhét a főbizalmiak száma és tizenöt tagú a szakszervezeti bizottság. Az üzemi bizalmitestületnek a szakszervezeti bizottságon, a főbizalmiakon kívül har­minckét bizalmi küldött a résztvevője — magyarázta Belső László, az szb-titkár helyettese. A többiek — Csa­bai József, a teherkocsi­részleg főbizalmija, Baranyi Ferenc bizalmi, Vígh Béla, a személykocsi-részleg bizal­mija, Habony József, a sze­mélykocsi-, a motor és a for­góváz javítórészleg főbizal­mija, Kürtösi László, a kar­bantartó osztály műszaki és adminisztratív dolgozóinak bizalmija — helybenhagyó- lag hallgatta az ismertetést. Ezen a délutánon ugyanis e körben arról beszélgettünk, hogy a megyeszékhely régi, nagy hagyományokkal ren­delkező üzemében, a Jármű­javítóban hogyan, mennyire élnek jogaikkal és kötelezett­ségeikkel a szakszervezeti bi­zalmiak. — Én ki merem jelenteni, hogy valamennyien egyre jobban megfelelnek válasz­tott tisztségüknek, — tette hozzá az előbbiekhez Szabó Károly, az szb-titkára. Ezzel már benne is voltunk a téma „sűrűjében”, mivel az üzemben a közelmúltban történt meg az idei bérfej­lesztés, és bérügyekben a bizalmiaknak egyetértési jo­gukat kell gyakorolniuk. Belső László: — Erre az évre 5,3 százalékos központi keretet kaptunk a bérek nö­velésére, ehhez jött még a saját erő a mozgóbérre, amely havonta munkásonként át­lagban 275 forint, a nem fi­zikai állományban dolgozók­nál 389 forint. Szabó Károly: — Lehet azonban, hogy menet közben lehetőségünk lesz éppen a végzett munka arányában további bérkiegészítést adni. Tavaly például a vasútnál összességében 5 százalékos bérfejlesztésre volt lehetőség, de ezen belül az olyan üze­mek. mint mi is vagyunk, 6—6.8 százalékos béremelés­re kaptak engedélyt. Várha­tó. hogy ez az idén is így lesz. Ami betegség vagy egyéb cí­men bérmegtakarítás adódik Hétfőn az erősebb nem sok tízezer képvi­selője eredt útnak né­mi szagos vízzel felvér­tezve. leróni az ünnep nem hivatalos „előírá­sait’’ az ismerős és ro­kon lányoknál. asszo­nyoknál. Mindezek elle­nére nagyon sokan ki sem mozdultak a kapun- ezen a napon, vagy ha mégis, ennek nem a lo- csolkodás volt az oka. Akiknek a húsvét nem locsolkodős ünnep Nagy Zoltán jókötésű, szálfaegyenes ember még most is, pedig már negyedik éve nyugdíjas iskolaigazgató Kunhegyesen. Évtizedek óta nem jár locsolkodni. — Nem vitatom, nagyon szép gesztus, hagyomány ez a nap. Gyermekkoromban a szülőfaluimban, Abádszaló- kon mi is csoportosan ke­restük fel a házakat. Neirru. csak a fiatal lányokat, ha­nem a rokon szomszédos idős asszonyokat is meglo- csoltuk. Rózsavíz volt az üvegben: és a szép versikék, mondókák jutalmául hímes tojás, néhány fillér ütötte a markunkat. Később abba­hagytam az öntözést, mert valahogy túlontúl italos ün­nep lett, én pedig nem sze­retem, nem is bírom a szeszt. Már pedig sajnos, ezen a napon általában sér­tésnek veszik, ha nem po_ hairazgat a? ember. Én pe­dig soha nem ittam. — És otthon? .— Jönnek a vendégek: gyerekek, szomszédok; mun­katársaik, a feleségemhez a két asszónylányhoz, fogad­juk őket tisztességgel. A fiam már nem követi a pél­dáim locsolkodik az uno­kámmal, körbejárják az is­merősöket. — Délután ? — Van egy kocsim, 62 évesen kaptam meg a hajtá­si engedélyt, teszünk egy rövid túrát a családdal. Es­tére meg a nőknek kollek­tív hiaimosás következik, mert % ilyenkor ugyancsak vegyes illatok uralják a la­kást. Rendek Sándor — szak- nvelven szólva közművelő­dési dolgozó — még innen van a negyvenen, de szin­tén a nem locsolkodók kö­zé tartozik. — Kunhegyesen alig-akad rokonom, az édesanyám, az édesapám á nővérem, meg a sógorom is más községben él. Éppen ezért ezt az ün­nepet családostul a rokoni kötelékek ápolására használ­juk, hiszen ritka eset. hogy egy pirosbetűs napon mehe­tek. Elvégre minket azért fi­zetnek, hogv hasonló alkal­makra másoknak szervezzük a programot. — Itt nincs hová menni locsolkodni? — Ellenkezőleg. Az a gond, hogy magánemberként nem tudom eldönteni: ez munkaköri „kötelesség”, vao-ir szabadiidős program. Hiszen ha X családhoz me-* gyek Y-hoz is kell. meg A- hoz, meg Z-hez, szóval mint­egy húsz helyre. Ez pedig lehetetlen hisze- nekem is van három apró gyerekem, és bizony októbertől április­ig sokszor az este nyolc vagy tíz óra vet haza. Szó­val — ha már nem lettem ügyeletes — kihasználom a húsvéthétfőt hogy a csa­láddal a rokonságnál lehes­sek. Gyermekkori pajtásam melegítőben, házias szere­lésben fogad hétfő délután. Igaz, a kis asztalop ünnepi teríték, temérdek ital. de ő bevallotta: mint rendszerint az idén sem volt sehol. — Nem en°ed az asszony. Tizenhat éves házasak va­gyunk, de csak az első két évben locsolkodtam — em­lékezik vissza némi nosztal­giával a régi szép időkre, miközben a felesége feltá­lalja a náluk elmaradhatat­lan kiváló feketekávét. így önkéntelenül is fül'tanúja a csevegésünknek. — Azt mondta nem enge­dem? — csattan fel —. Tényleg. De arról nem be­szélt miért. Azért, mert mindig baj lesz vele képte­len megállni a józan határ­nál. Soha nem felejtem el, egyéves házasok múltunk, miár megvolt a kicsi, és az­zal rohant el délelőtt tíz körül: tiszteletét teszi a munkatársai feleségénél. Siet. és ion ebédre. Jól van. eredj, egyeztem bele, és iparkodtam a főzéssel. Tu­dod mikorra verődött haza? Fél nyolckor! De hogyan? A brigádtársai tolták haza egy újságpapírokkal letakart ta­ligán. mert lépni se bírt. — De a házszámra emlé­keztem ! — Persze, rajtunk viho­gott az utca. ő meg azzal köszöntött: ingyen fuvarral érkeztem anyukám. A kö­vetkező évben nem volt ta­liga de akikor is haza kel­lett vezetni mert a járást „elfelejtette”. Határozottan a talpamra álltam, és meg­mondtam : ebből elég, vagv a húsvétot v°s7ed el vagv velem ma’’adsz. Láthatod, melvik mellett döntött. Volt komám sandán ba- zsalygott. és töltött a -poha­rakba. Mert azért otthon, és ilyenkor a torokaszály őt sem fenyegeti. Különösen ha régi ismerős, hajdani iskolacimbora érkezik a házhoz. D. Szabó Miklós egy évben, azt egyszeri bér- kiegészítésként kifizetjük a dolgozóknak. Tavaly ilyen alapon 2 millió forintot fo­lyósított az üzem. — Milyen követelményeket érvényesítettek az idén a bérfejlesztésnél? Hiszen ez a több mint öt százalék jó béremelésnek számít. — Először is az 1981. évi terv teljesítése alapján diffe­renciáltunk. Aki többet tett a nagy kalapba, vagyis telje­sítette vagy túlteljesítette a tervet, az eleve többet ka­pott. Figyelembe vettük az idei feladatokat, ... — ma­gyarázta Haborfy József, de Vígh Béla magyarázatként közbeszólt: —Az idén ugyan­is új tervelőírás van szá­munkra. A vasútnak kocsik­ra, mozdonyokra van szük­sége, hogy szállítási felada­tának eleget tudjon tenni. Nem mindegy, hogy egy-egy kocsi, mozdony -javítás cí­mén mennyi időre esik ki a forgalomból. Ezért darab­számban van megadva az osztályoknak a havi terv. — Arra ösztönzünk, hogy minél előbb visszaadjuk a forgalomnak a hozzánk ja­vításra érkező kocsikat, moz­donyokat — tette hozzá Kür­tösi László. — De követel­mény a minőségi munka is, és ezt a bérfejlesztésnél szin­tén figyelembe vettük. — Aki kvalifikáltabb mun­kát végez, akinek nagyobb a szakmai tudása, szorgalma, az többet kapott, — szólt is­mét Habony József. — Pél­dául a kocsiosztályon a tech­nikusi végzettséggel dolgozó szakmunkásoknak 2,10 fo­rinttal emelkedett az órabé­re, de volt olyan személy is, aki csak 70 filléres órabér­emelésben részesült. Számít a munka nehézsége is: ma már van olyan tüzikováos, aki 33 forintos órabérért dol­gozik nálunk. Természetesen ehhez jön még a mozgóbér vagy az egyszeri bérkiegészí­tés. — Tudni kell, hogy mi bi­zalmiak előre írásban meg­kapjuk az szb javaslatát a bérfejlesztés irányelveire, azt megbeszéljük a csoportunk tagjaival és úgy, az ő véle­ményük, javaslatuk birtoká­ban megyünk a küldöttérte­kezletre. Aztán ez a testület dönt abban, hogv melyik osz­tály. mennyi pénzt kapjon a bérek emelésére, — mondta Baranyi Ferenc. Egybehangzóan vallották: ez évtől a „gyárban” még erőteljesebben érvényesül a bérek differenciálása. És példának említették: a kocsi- osztály 1,36, de a mozdony­osztály csak 1,31 forint óra­béremelést kapott, mert sem tavaly, sem az év elején nem „hozták” a várt teljesít­ményt. — Nem voltak viták a dif­ferenciálás miatt a munkahe­lyeken? — kérdeztem. — Viták mindig voltak és lesznek, sőt egy egészséges villának kell is lenni, — vá­laszolt Csabai József. — De főként azok vitatták az in­tézkedést, akik nem érde­meltek magasabb béremelést, mert nem úgy dolgoztak, ahogy az tőlük elvárható. — Túl vannak a nagy munkán, az idei bérfejlesz­tésen. És most milyen újabb feladatok foglalkoztatják a szakszervezet választott tiszt­ségviselőit a Járműjavító­ban? — Természetesen az, hogy minél eredményesebb legyen a termelést segítő tevékeny­ségünk. Tavaly befejeződött egy nagyarányú átszervezés az üzemben, emberek kerül­tek és talán kerülnek még ezután is más munkaterüle­tekre. Hogyan tud az illető az új helyén beilleszkedni* megfelelni a követelmények­nek, ez nem maradhat a bi­zalmi figyelmén kívül. És szóba került a munka- fegyelem. Valamennyien egy­öntetűen állították: náluk ezzel nincs baj, és példának említették, hogy a Járműja­vítóban három év óta nem. blokkolnak az emberek mun­kakezdés előtt és után. Nincs szükség a blokkolóórára. Amikor leszerelték, őszintén szólva még az szb tagjai is és a bizalmiak is féltek, hogy majd „ráfáznak” erre a lé­résre. de kiderült, felesleges volt az aggodalom. — Az, hogy dolgozni kell, kötelesség. Az is, hogy reg­gel 7-től, meg az is, hogy nem mulaszt senki igazolat­lanul, hogy rendben tartják az emberek a munkahelyei­ket. A verseny értékelésénél legfontosabb szempont, hogy mi az a plusz, amit egy kol­lektíva vállal, és teljesít — magyarázta Habony József. _ A gyár dolgozóinak 92 s zázaléka vesz részt a szo­cialista brigádmozgalomban. Az a gyakorlat, hogy e kol­lektívák elvégzik éves önér­tékelésüket, azután osztály­értékelő bizottságot hoznak nak létre, abban képviselte­ti magát a szakszervezet is .'.. — És akkor megkezdődik a vita: melyik társaság mi­lyen fokozatú elismerést ér­demel — szól nevetve Bara­nyi Ferenc. — De azért vé­gül mindenki elégedett. Most is így volt, megtörtént az osztályszintű értékelés, az szb is tárgyalt róla, a jövő héten lesz a szocialista bri­gádvezetők tanácskozása, ahol pontot teszünk a mon­dat végére. — El kell mondanom, — szólt közbe Szabó Károly, — hogy nálunk ma már segély­kifizetés, kitüntetésre javas­lattétel a bizalmi egyetértése nélkül nincs. Sőt, az idén merész lépésre szántuk el magunkat. Az első félévre szóló segélykeretünket dif­ferenciáltan szétosztottuk és a főbizalmiak meg a bizal­miak gazdálkodnak vele. így valóban az kap anyagi segít­séget, aki rászorul. És arról is a bizalmi testület dönt, hogy a nyereségből mennyi pénzt adjunk a jóléti intéz- ményeink fenntartására. — Szóval megpróbálunk egyre jobban élni a szak- szervezeti bizalmit megillető jogokkal, kötelességekkel mondta Kürtösi László. • Ha az emberek megválasz­tottak minket, hogy képvisel­jük érdekeiket, akkor annak igyekeznünk kell eleget tenni. Varga Viktória Valutaárfolyamok Bankjegy és csekk Érvényben: 1982. Pénznem: vásárolható legm. április 14-től vételi eladási • bankj. címl. árf. 100 egys. Ft-ban Angol font 50 5 996.33 6 367,23 Ausztrál dollár 50 3 569.91 3 790.73 Belga frank 5 000 74,51 79,11 Dán korona 1 000 412,13 437.63 Finn márka 100 735,51 781,01 Francia frank 500 539,78 573,16 Görög drachma 500 53,99 57,33 Hollandi forint 1 000 1 268.57 1 347,03 Japán yen 1000 10 000 137,12 145,60 Jugoszláv dinár 100 65,52 69,58 Kanadai dollár 100 2 758,64 2 929.28 Kuvaiti dinár 10 11 836,24 12 568,38 Norvég korona 1 000 554,48 588,78 , NSZK márka 1 000 1 409,03 1 496.19 Olasz líra 1000 50 000 25,65 27.23 Osztrák schilling 1 000 200.52 212,92 Portugál escudo 5 000 46,90 49.80 Spanyol peseta 5 000 31,84 .33.80 Svájci frank 1 000 1 726.88 1 833.70 Svéd korona 100 571.41 606.75 Török líra 1 000 23.00 24,42 USA dollár 100 3 393,32 3 603.22

Next

/
Thumbnails
Contents