Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. ÁPRILIS 10. Nyári jégvirág — Volt egy nyotaméteres ladikunk. Abban voltunk öten. Evezve, vagv a csó­nakot a parton húzva két nap alatt fennt voltunk Ti­szafüreden. Kivágtunk egy nagy fát,, méteres 'darabok­ra szabtuk. Dróttal követ kö­töttünk rá, és máris kész volt a bolya. — És most ? — Most már szabvány szerint jobb és ba] oldali bódyák vannak. Rögzítésük sajnos még a hagyományos — pedig van belőlük vagy hetven. Másfél mázsás köve­ket erősítünk hozzájuk, mert ha kicsi a kő, elviszi a Ti­sza. Csak úgy ballag vele. Ha áradás van, fel kell szed­ni a bólyákat majd ismét lerakni. Ezért mondom: na­gyon szép. de embert köve­telő élet ez. Meg aztán itt nincs felezővonal^ ismerni kell minden fát tudni kell, mi hol van, és főleg ködös időben úgy tájékozódni. Valamikor rúddal mérték a mélységet, most műszer­rel. Pénzes Pál elégedett ve­le: — Olyan, mint egy kis te­levízió. És pontos. Ellenő­riztem a mérőrúddal. — Emlékezete szerint mi­kor volt a legsekélyebfo a folyó? — A hetvenes évek végén egyszer hirtelen felfogta a vizet a duzzasztó. Három- négy hajó ott maradt a Ti­szán. Motorcsónakkal sem tudtunk felmenni Kisköré­re. Mondtam, fogadjunk, hioev átmegyek a Tiszán és a térdem nem lesz vizes. A „címzetes” kapitány A vízügyi igazgatóság ha­józó üzeméhez a kitűzőha- iók. a iégtörők és a kotrók mellett önjáró uszályok, ra­kodógépek és sok motorcsó­nak tartozik. 1974-től négy év alatt közel ötvenmillió forintot költöttek fejlesztés­re. A hajóparkot hetven ember kezeli. Szekeres Ist­ván a főnökük. Keménykö­tésű, határozott ember: — Minden, nálunk rend­szeresített gép, vezetésére van jogosítványom. Ez azért is ió. mert véletlenül se tudnak átverni. Nem mond­hatják, hogy így a szél. meg úgy a szél miért én mindig tudom, honnan fúj. így van ezzel a többi vezető is. /Rend szertesen hajára szaf­tunk, és vezetünk. — Például? — Például tavaly hajóve- zietőként egy tíz egységes vízkivétel! művet vontattam Százhalombattára. Szekeres István üzem­mérnök. A hajóvezetői jogo­szákmai gyakorlat a Dunán, aztán egy tanfolyam sikeres elvégzése. '• — Hogy szerez dunai gya­korlatot ? — Az imént említetthez hasonló vontatásokkal, meg szabadság alatt a bajai kol­légák segítségével.. Külföldön is gyűjtött már tapasztalatokat. — Az OVIBER kikérésére kilencvennégy napot töltöt­tem hajózási szakértőként Nigériában. A Niger folyó hajózási útvonalának kitűzé­séhez készítettünk tanul­mányt az ottani vízügyi szerveknek. Közben egy kül­földi kotrócéget is ellenő­riztünk. — Eredményesnek ítéli munkájukat? — Abból gondolom, hogy az: tanácsunkra két trópusi kivitelű kitűző hajót ren­delték a balatonfüredi ha­jógyártás A Tisza gátijától jó száz- méteres sár, iszap választja el a Master kotróberende­zést. Áit jutási kísérletünket Bállá Sándor kotrómester is reménytelennek tartja. A tdszaderzsi szivattyútelep fe­lé mutat: — Menjenek a tanyahajó- hozi, odaküldőm a Docsót. Néhány perc múlva tágu­ló tüdővel siküunk a folyón. A partmenti fák már zöldbe borultak, vadkacsapár húz ej felettünk. 1 — Idilli tái ez, — nézek szét a kotróhajóra érve. — Ilyenkor az — bólint Bállá Sándor. — Bezzeg, amikor hideg eső esik, és minden ember a melegre húzódik, akkor nagyon ko­pár elhagyatott. — A kabinban ki lehet bírni... A váltásira készülő ifjú Nyeső István kotrómester válás zpl: — Ott könnyű, a terepen viszont a néha derékig érő iszapban nem lehet gépeket használni, kézzel szereljük a csöveket. Némelyikük más­fél-két mázsás. Megfogtuk négyen, és centiméterenként araszolunk előre. A kotróberendezésből in­duló csők!evő akár eev ki­lométer hosszú is lehet. Óránként több mint száz köbméter iszapot nyomnak M rajta. Partvédelemre használják. Néhol egész kis szigetet képeznek vele, er­dőt is telepítenek rá. Évente 220—240 ezer köbméter anyag kotrása a hajózási üzem feladata. Tusfcókkal tűzdelt ártéri szakaszt habzsol a kotrófej. Nyeső István odamutat: A Jégvirág VIII. fedélzetén Szarvas László és Pénzes Pál tározót behálózó csatorna­rendszer. így a sekélyebb szakaszok is mindig friss vi­zet kapnak. A pontonokon álló kotró­hajó részekre szedve köz­úton is szállítható. így érthető, hogy messzi tájak­ra is eljutott. — Vásárosnaménvben mi mélyítettük a folyón átmenő kőolajvezeték ágyát. — magyarázza Nyeső István. Vékonyarcú, idegen áltál szóra nehezen fogható em­ber. Valamikor a tengeren * akart hajózni, de a tiszai hiajépklént most nyugdíjba készülő apja lebeszélte. Bállá Sándor hozzáteszi: — Árrtándon még a sóder­bányában dolgoztunk. Az Szekeres István Papp Istvánná Tapasztó Dénes Bállá Sáhdor ifj. Nyeső István, gvan lesz haiós, Tapasztó Dé­nes. a KÖTIVIZI® haiózási üzeméinek főeénésze. amikor harckocsizó tartalékos tiszti tanfolyamra" került, valószí­nűleg nem glandolta, hogy rövidesen matróz lesz. még­hozzá tengerjáró hajón. Ka­tón aoimborája volt a DE- TERT egyik vezetője, az ő „hatására” jelentkezett. 1966. június 14-én vették fel, és két nap múlva már a Tokaj tengerjárón találta magáit. — Más ott a rendtartás, a fegyelem, a munkavégzés. Évszázadok alatt kiforrott hagyományokhoz igazodik. Itt nagyobb a szabadság ... Nyolc év után „hajózott ki” a Hungáriáról. — Ahogy nőttek a gyere­kék, egyre nehezebb volt visszamenni. Amikor Indiába vitt az útijuk, a Szuezd-csatoma használhatatlan volt. — Afrikát megkerülve jutottunk Jemenibe, majd Indiába. Bomibayben alapo­san szétnéztünk. mivel negyven napos sztrájkot fogtunk ki. Csillag István Colombában szállt hai ónk­ra. Útikönyvet írt. Mint rakománykísérő szerepelt, mert újságíróként Dél-Afri- kában, olaj felvételkor nem szállhatott volna partra. •— Mit szói Vitrayék film­jéhez? — Hűbb képet adtak vol­na a hajós életről, ha meg­próbálták volna a géptermi munkát. A vihart is csak a kormánykerék mellől lehet igazán érzékelni. Ka­binban fekve a nagymama is tud hajózni. A tiszai hajósok emlékműve Szolnokon — Ezt a részt robbantás­sal lazították a napokban. A Tisza II. ezen a részen úgyszólván a folyó “ régi medrére zsugorodik össze. A kotróhajó mellett a fris­sen mélyített csatornába már ziúdúl az ár, — szige­tet alkotva a igát és a folyó­meder között. Sokak elképzelésével el­lentétben ugyanis a víztáro­zó nem mutat majd olyan egységes, összefüggő képet, mint a Balaton. A Tisza ré­gi kiöntéseire emlékeztetve számtalan kisebb-nagyobb, a vízimadaraknak eszményi fészkelőhelyet biztosító szi­get emelkedik belőle. A rendszeres vízcseréhez kell a volt a jó világ, a mienk volt a Határ Bisztró. Napi tizenkét órás műsza­kokban váltjaik egymást. A KÖTIVIZIG hajózási üzem­egységében hallottam, hogy a folyamatos munkarend és a jobb előkészítés eredmé­nyeként a kotrók korábbi 4—5 milliós évi teljesítmé­nye 14 milliós értékre emel­kedett. A kotrómestenek jóval többet keresnek, mint az átlag munkások. De azt is figyelembe kell vétimd, arniit az ifjú Nyeső mórüj. — Húsvét hétfőn is dol­gozunk. A lányok helyett a gátoldalt locsoljuk. Szarvas László a „Jégvi­rág VIII.” nevű .jégtörőhajó vezetője. Az övé a döngölő berendezéssel ellátott első hajó a Tiszán. Nyáron sem tétlenkedik. A zajlás elmúl­tával uszályt, rakodógéaet vontat, miikor mit kelül Most is Kiskörére készül, ö sem mai gyerek a szakmában: — Tizenöt éves korom­ban kerültem a vízügyi igaz­gatóságihoz. Voltam matróz, gépkezelő, végigjártam a vízügy összes hajóját. Kő- szállító uszályon lettem elő­ször hajóvezető. Sok víz lefolyt azóta;a Ti­szán. És egyre piszkosabb. — Régien horzsakő volt minden hajón. Azon át szűr­tük a Tisza vizét. Kristály- tiszta volt, azzal is főztünk. De most már olyan koszos a víz. hogy undorodik tőle az ember. Gondnoknö a tanyahajón Papp Istvánná a vízügyi igazgatóság Füred tanyaha­jójának gondnoka. Kézen­fekvő a kérdés: — Hogy lesz hajós egy asszonyból? — Ügy, hogy hajósihoz mentem feleségül. Lakásunk nem volt. 1960-iban készült el a Kunság tanyahajó, an­nak lettem a gondnoka. Ti­zenhét -évig azon laktunk. Állandóan a Tiszát iártuk. Míg a kiskörei víztározó épült, hat évig ott tanyáz­tunk. Mondhatom hogy a fiunk a vízen nőtt fel. öt­éves korában már úgy eve­zett, mint- a kisördög. Évek óta a Füred tanya­hajó ügyes-bajos gondjait intézi. — De azért, ha meglátom a Kunságot, még mindig nagyot dobban a szívem, hi­szen sok szép emlék köt hozzá. Egy ilyen tanyahajón bri- gádialszálilásoiás, tanfolyam, folyambejárás és egyéb al­kalommal sokféle ember megfordul. Pappnénak ez nem okoz gpndot: — Boldogulok velük. Ha valami nincs rendben, akkor mea kinyitom a szám .... A Füredet tavaly eseten­ként sétahaiózásra is kibé­relte az Idegenforgalmi Hi­vatal. Mellesleg szólva el­gondolkoztató, hogy Szeged­nek öt sétahajója van, és még olyan kis helyek, mint Toka j és Tisziakécske is ren­delkeznek sétahajóval. Szol­nok viszont nem. Érdekes lenne egyszer megnézni, hogv kiből és hó­Előfordul, hogy zajláskor hat méter magasra csúsz­nak egymásra a jégtáblák. Ilyenkor a jégtörő neki-ne- kiirugaszkodva faragja a táblákat. Félellmetes látvány — de Szarvas László szá­mára közömbös. Akkor sem ijedt meg. amikor egyszer — szabadságra indulva — megbotlott a fedélzeten és a jeges vízbe esett: — Felemeltem a kezem­ben levő rádiót, meg a cso­magöt. hogv el ne ázzanak, aztán betettem őket. egy csónakba. Semmi bajom nem lett, meg se fáztam. Csak azt sajnáltam, hogy lekés­tem a buszt. Ilyen esetet hallva ért égvet az ember Szarvas Lászlóval: Hiába agvtröszt valaki, ha nem tud úszni, nem le­het haiós. A KÖTIVIZIG-hez tarto­zó kb 180 kilométeres fo- lyamszakaszQn huszonkilenc gázló van. A hajóutat állan­dóan mérik és bólyákkal je­lölik. Ezt a munkát a Mart­fű és Vezseny kitűzőhajó végzi. A Miantfű vezetője így mutatkozik be: — Pénz nélküli Pénzes Pál vagyok. Évtizedek óta a vízügy dolgozója. Útban a Martfű kitűzőhajó síitvánv mellé szeretné meg-» szerezni a kapitányi címet is. — Mi kell ahhoz? — Meghatározott idejű — Hasonlít a Niger a Ti­szára? — Sok köztük a hason­lóság. Ott is nyolc-tíz méte­res vízszintlkülönbségek van­nak, csak a Nigernek na­gyobb a vízhozama. Az asztalán rádióteleiton — Sokan fényűzésmfek tartják, de nem az. hiszen a hajók gyors irányításával rengeteg üzemanyag megta­karítható. Beszélgetésünket percen­ként szakítják félbe. Nem csoda, hiszen a három fő feladat — nevezetesen a hajóút kitűzése, fenntartása és a hajózási térképeiknek az árvízvédelmi osztállyal közösen való készítése, az úszó-kotró munkák végzése, valamint a vízi szállítás i— temérdek munkát ad. Csu­pán példaként említve: uszályaik évente harminc­ezer tonna követ szállíta­nak.- Tizenhárom éves koromtól kajakoztam. Azóta érdekel, hogv merre mennék, mát csinálnak a hajók. Nem csoda, hogy • munkaköröm mélységes elégedettséggel tölt el. Édesapám negyven­két évig dolgozott a szolno­ki járműjavítóban. . Az üzem főmérnöke vtolt. Az ő példá­ját szeretném követni. Szol­nokon születtem, halálomig itt is maradok. Szekeres István gyorsan, katonásan adja utasításait. Látszik, hogv nem nyűg számára a munka. A Master csőkígyója Simon Béla Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents