Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-08 / 82. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. ÁPRILIS 8. Fizetett szabadság Szétszabdalt napokra Laktanya az ingoványon Percekre kiszámított munkaidő négy variációban. Más a vezetőknek, az egyműsza- kos adminisztrátoroknak, más a délelőtt vagy délután dolgozó munkásoknak, a ti- zenkétórázó kazánfűtőknek és portásoknak, mindezektől eltérő a kismamáknak. Vannak, akik reggel háromnegyed 6-kor kezdenek és 2 óra 10 perckor végeznek, másoknak háromnegyed 2- kor ér véget a műszak; vannak, akik negyed 5-kor fejezik be a munkát, a hét négy munkanapján, mert pénteken másképp van, akkor 5 perccel rövidebb a munkaidő. Így jön ki a kétműsza- kosoknak a negyven, az egy- műszakosoknak a negyvenkét óra hetente. Aki először hallja, beleszédül az Alumí- niumárugyár tiszafüredi gyáregységének munkarendjébe. Azt mondják, akik kisakkozták ezt a rendet, hogy amikor készítették, időnként attól féltek, hogy belezavarodnak, mert nemcsak az edénygyártás technológiáját, — Még a laikus számára is könnyen áttekinthető a precíz és átgondolt, a részletkérdésekben is követhető tervük. Csak a fizetett szabadságok rubrikájába került adatot nem értem. Hogyan csökkent az átlag a tavalyi tizenkilenc napról az idei tizenhét és félre? — Ezt nem tudom. A központunkban számították ki. A főkönyvelő Ádám Fe- rencné is tanácstalanul nézte a két számot. — Talán kevesebb ünnep esik a munkanapokra — töprengett. — Csak ez lehet, mert az új rendelkezés szerint már személyre szólóan kiszámítottuk az idei szabadságok idejét, és összehasonlítva a tavalyival, egyetlen dolgozónk sem járt rosszabbul. — Senki nem reklamált, csak egy asszony volt, aki kevesellte a „mamaszabadságot”, a tizennégy éven aluli gyerekek után adható napokat, azok pedig nem változtak — fűzte hozzá Tóbis- né Mihályi Gizella munkaügyi előadó, és már hozta is a szabadságnyilvántartó kartonokat. — Az a hiedelem, hogy az új rendelkezés a fiataloknak kedvező, az időseknek pedig hátrányos. Nézzük például Gizella esetében, aki mind• össze hat éve dolgozik. a gépek ésszerű kihasználását, egyszóval a termelést kellett szem előtt tartaniuk, hanem a szomszéd üzem munkarendjét, a távolsági és a helyi buszjáratokat, a bölcsődei, óvodai nyitvatartási is. Hónapokig csak ösz- szehangoltak. Mindezek után azt kellett kitalálni és kiszámítani, hogyan lehet pótolni a dolgozónkénti havi tíz, évenként százhúsz órával megkurtított munkaidőt. — Fél óra helyett 15 perc a reggeli pihenőidő a két- műszakosoknál, a korábbinál rövidebb időt szántak az állásra, a géptisztításra, a betanításra, a napi veszteségre, a táppénzes napokra, több viszont a túlóra, valamint a technológia korszerűsítésével, az újítások bevezetésével megtakarítható munkaerő és munkaidő. A tervek szerint a termelési érték 216 millió forint lesz, 2 millióval több, mint tavaly —'' magyarázta Lukács Tibor főmérnök. — Tavaly tizennégy napom volt (tizenkettő az alap és három a hatéves munka- viszony után járó pótszabadság, ebből lejött egy nap a szabadszombatok miatt). Az idén tizenöt nap az alapom, kettő a pótszabadságom. Ha hetekben számolom, tavaly két hét és három nap volt, az idén három hét és két nap lesz. Az idősebbek közül a huszonhat esztendeje dolgozó Szabó Vilmos kartonját választottam találomra. Neki már két esztendeje jár a szabadság maximuma, a huszonnégy nap, amely a régi rendelkezés szerint tavaly még a szabad szombatok miatt két nappal megrövidült. Az új szabályozás értelmében, mivel három évenként adható egy nap pótszabadság, neki nyolc napot jelent, az alapszabadsággal együtt huszonhárom nap — ami négy hét és három nap, ' három nappal több, mint tavaly. Tucatnyi nyilvántartást végigböngésztem, és példát az ellenkezőjére nem találtam. Volt viszont egy sajátos közös vonásuk a kartonoknak: szinte mindegyik arról árulkodott, hogy egy- két-három napokra szabdalva veszik igénybe a szabadság idejét sokan. Majd jövőre Miért? Mire kellenek ezek a napok? Előre így tervezik, vagy váratlan családi események, otthoni teendők tördelik szét az emberek szándéka ellenére az eredendően pihenésre, kikapcsolódásra szánt időt? És az üzemben hogyan lehet így előrelátóan megszervezni a szabadságon lévők helyettesítését? — Emiatt még sohasem főtt a fejem. Tizenkét éve dolgozom itt, és még nem okozott problémát a szabadságok kiadása — állította határozottan Szincsák Miklós üzemvezető, kettőszázhetven dolgozó irányítója. — Egy kikötés van, egy héttel előtte be kell jelenteni. Nincs nálunk szabadságdöm- ping. Még nem fordult elő, hogy az üdülési szezonban tömegsen el akartak menni. Szinte észrevétlenül szóródnak szét a szabadságok napjai. — Az öné is? — Utoljára 1969-ben voltam két hétig egyfolytában szabadságon. Nászúira mentünk. Aztán a tanuláshoz, a házéoítéshez kellett a szabadidő. Nyolc évig jártam esti tagozatra, előbb technikumba, azután főiskolára. Közben építkeztünk. Most a változatosság kedvéért a feleségem tanul az Államigazgatási Főiskolán, az idén végez. — Hogyan tervezik, mikor fognak ismét két hétig pihenni, utazni? — Talán az idén. Nem tudom. Most már gyerekeket szeretnénk. A nagycsarnok egyik sarkában az asztalon tornyosuló alumínium lábasok körül nők dolgoztak. A füléket csavarozták fel a lábasra, és mészporba, benzinbe márto- gatott vatelinnal tisztogatták. A beszélgetés közben is beidegződött mozdulatokkal forgatták kezükben az edényeket. Legalább nyolcszázzal kell végezniük egy műszak alatt. Nevettek, amikor a szabadságukra tervezett programjukról érdeklődtem. — Egy hét a tavaszi nagy- takarításé, húsvétra kimeszelek, rendbehozom a portát. Mint mindig, most is van a ház körüL jószág, nem is kevés: hat hízó, egy anyakoca. Várjuk a kismalacokat, arra tartogatok a szabadságomból néhány napot. Fogalma sincs arról, menynyi baj van velük. Legalább egy hetet hagynom kell karácsonyra az ünnepi készülődésre, és már el is fogyott a húsz napom. Kardos Józsefné az ünnepekhez és a kismalacokhoz igazítja a szabaságát. Nagy Lajosné, a kismamaszalag brigádvezetőjé pedig az 1 hold mákföldjükhöz. — Megtervezem, de még mennyire, hogy meg, hogy mikor hány napot kell kivennem májustól augusztus végéig. Egyszer ritkítjuk a mákot, háromszor kapáljuk, aztán leszedjük a gumót, aztán kigépeltetjük, és végül rostáljuk. Ezzel oda is a huszonnégy nap szabadságom, de megéri, mert novemberben. huszonötezer forintot hoz a házhoz. Mindemellett az anyakocákról és a kismalacokról sem feledkezhetünk meg. Hat hízót a múlt héten adtunk le. Az én havi kétezerhét-nyolc- száz forintomból és a férjem gépkocsivezetői fizetéséből nemigen tudtunk volna házat építeni. Igaz, hogy örményesen húztuk fel, de kétszobás, fürdőszobás szép családi ház. Az idén akarunk tapétázni és új bútort venni; Befizettünk már egy Zsigulira is. Nyaralás? Mindig azt mondjuk a két gyereknek is, hogy majd jövőre. Jö védelmező országjárás — A tizenhatéves Erzsi lányom egy évben kétszer is eljut a Balatonra. Én harmincnégy éves vagyok, de még egyszer sem voltam. Amikor fiatal voltam, a pénz hiányzott, most meg az idő — kapcsolódott a beszélgetésbe Gál Istvánná. — Kikerültem az iskolából, és másnap már metszettem az erdészetnél. Aztán jöttek sorba a gyerekek: a négy lány. Judit, a legkisebb most hat éves. Gyesen voltam hét évig, mindent csináltam, ami pénzt hozott, és csinálok most is. Van nyolcszáz négyszögöl gyümölcsösünk. Disznót hizlalunk, baromfit nevelünk, járunk makkot szedni, májusban pedig kamillavirágot gyűjteni. Motorra ülünk az urammal, és addig megyünk, amíg jó terepet találunk. Volt, amikor eljutottunk Pélyig is. Nekünk ez az országjárás, s ha szerencsénk van, még jól is jövedelmez. Megesett, hogy 900. sőt 1000 forintot kerestünk egy nap alatt. Minden fillért megfogtunk, így tudtuk felhúzni á négyszobás családi házat. Felépült, de nem jelenti azt, hogy kész is van. Legalább öt-hat év kell, mire belül is minden rendben lesz. Most parkettáztunk, cserépkályhákat rakattunk, rengetegbe került. Én még azt se merem mondani, hogy majd jövőre nyaralunk. Egy asszonnyal találkoztam közülük, a forgó lábast smirglivel csiszoló Kalmár Józsefnével, aki egyszer már egy hetet eltöltött a gyár balatonboglári üdülőjében a férjével. Az idén is kértek beutalót, most úgy tervezik, hogy együtt nyaralnak a két gyerekkel. — Mondogatják is a kolléganőim, hogy nekem egyszerű. Egy bérház kétszobás lakásában élünk, nincs háztájink, se kertünk, se állataink. Bármikor bezárhatom az ajtót, s oda megyünk, ahová akarunk. Hát ezen múlik. K. K. A parancsnok továbképzé- sen van, politikai helyettese is késve csöppent a beszélgetésbe, mert tucatnyi kilométerrel odébb volt dolga. Itt van a pártvezetőség titkára és mások is az alapítók közül. A honvédelmi tudósító ilyenkor sajnálja igazán, hogy kötik a katonai titoktartás szabályai és nem írhatja egy az egyben, hogy kinek milyen része van ennek a húsz évvel ezelőtt létrehozott alakulatnak, a had- rafoghatásaban. Kár szépíteni: lassan már íjként hajló őrnagy mondja: — Amikor húsz évvel ezelőtt ide kerültünk, senki sem fogadott bennünket. Elhanyagolt körleteket, térdig érő sarat, ingoványt, a laktanya területén keresztül csordogáló patakot találtunk. Feladatunk a személyi állomány' és a technikai eszközök fogadása és elhelyezése volt. Mi sem egyszerűbb ennél — gondolhatja a laikus olvasó, hiszen a laktanya készen állt. Igen, de mire? A hálókörletek százhúsz személyesek voltak, hiányzott a gyakorlótér és a raktárhelyiség. Régi mondás: homokra nem lehet várat építeni — hát még ingoványra. Ezek a cserzett arcú, idős tisztek ennek ellenkezőjét bizonyították. Kialakultak a szakaszhálókörletek, az ingoványos részt körülbelül kétszázötven vagonnyi téglatörmelékkel és salakkal töltötték. Most olyan a helyőrség központja, mintha belvárosi park lenne: tiszta és rendezett. Csak az alakulat régi tisztjei a megmondhatói, milyen fáradtságos munkába került ez. A karcagi Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet adományozott új csapatzászlót április 3-án ennek a légvédelmi tüzéregységnek. A felszabadulás évfordulójának előestéje jelképes is volt: minden szónál ékesebben fejezte ki: a Százhúsz személyes hálók helyett B követelményeken túl Egyszerű katonadolog? szocialista hagyományok folytatásáról van szó. Katonai alakulatnál mit jelent ez? Ennél az egységnél nevezetesen azt, hogy a sorállomány mellett foglalkozzon tartalékos tisztek képzésével, a tiszti állomány továbbképzésével, az éleslövészetet kiváló vagy legföljebb jó eredménnyel zárja, mutasson példát a helyi kezdeményezések kiaknázásában. Ez utóbbi talán frázisnak tűnik első hallásra, de ez a félmondat nagyon is kézzelfogható feladatokra utal. Ezeknél a légvédelmi tüzéreidnél például azt, hogy felépítettek egy négytantermes épületet és kialakítottak öt szaktantermet. Megyénk oktatásügyi szakemberei a megmondhatói, hogy a hivatali követelményeken túl milyen áldozat volt ez az alakulat műszaki tisztjeitől. És nem ez volt az egyetlen feladatuk a kiképzésen felül. Csupán példaként említem: hárommillió forint értékben tárolószínt építettek. Azt csak mellékesen mondják a tisztek, hogy — többek között — korszerűsítették a konyhát, az éttermet, utakat építettek, létrehozták az alaki gyakorlópályát, és így tovább. Inkább a magasabb egység, a párt- és az állami szervek segítségét hangsúlyozzák. A tisztek sorolják a megalakulás óta eltelt húsz év eredményeit — többek között azt, hogy korszerűsödtek a híradástechnikai eszközök és a korábbinál összehasonlíthatatlanul gyorsabb lett az ellenséges légi célok felderítése. Hallgatom őket, és arra gondolok, hogy egy katonai alakulat huszadik jubileumán készült számvetés milyen érdekes bepillantást enged a társadalom életébe is. Húsz évvel ezelőtt például még a sorállományban korántsem végezte el mindenki az általános iskola nyolc osztályát. Most a szakmunkásképző elvégzése a jellemző — de jócskán akad érettségizett, és kis számban főiskolát végzett is a sorállományban. A létbiztonság növekedése és a hadsereg emberibbé válása is több tényből lemérhető. Mindenek előtt abból, hogy a kezdeti időkben nős ember alig akadt a bevonulok között — most viszont ők teszik ki a sorállomány többségét. A behívást végző szervek figyelmességének köszönhetőén a laktanya körzetéből vonulnak be, így alkalmuk nyílik a gyakori hazautazásra. Az otthonnal, a szűkebb pátriával egyébként is szoros a kapcsolatuk. A laktanya már nem olyan zárt világ, mint régen volt. Elég megemlíteni azt, hogy tavaly az alakulat négy futballistája játszott a karcagi csapatban. Sportkombinátjukat Karcag tanintézetének diákjai rendszeresen használják. A polgári élettel való egyéb kapcsolat — így részvétel a honvédelmi nevelőmunkában, a mezőgazdaság segítésében, a városfejlesztésben — ma már természetesnek tűnik. Ugyanúgy az is, hogy a személyi állománynak a szocialista munkaversenyben való részvétele igen eredményes. A kívülálló civil számára csak egy nem természtes. Nevezetesen az, hogy a mocsárvilágból kinőtt helyőrség számottevő elismeréssel még nem nagyon dicsekedhet. Persze lehet, hogy az ilyen fejlődés a magasabb egységek szempontjából magától értetődő katonadolog. Simon Béla Tóth Ági a KRESZ - specialista Egy keskeny elkerékpározik Tóth Ágnes magas, hosszú barna hajú. 14 éves. lány. Foglalkozása: tanuló, a tiszafüredi Kossuth téri Álltalános Iskola 8. b osztályába jár. Kedvenc időtöltése: a kézilabdázás és a hímzés, noha Ági nem erről nevezetes. Különös ismertetőjele: a Szolnokon megrendezett Nemzetközi Iskolakupa, közismert nevén megyei KRESZ-verseny győztese. — Azt azért tessék hozzá- Tmi — egészít ki, •— hogy a lányok között lettem első. Az összesítésben négyen is megelőztek, igaz, valameny- nyien fiúk voltak. — Hogyan történt a versenyen való indulásod ? — Szeretem a KRESZkönyvet, szívesen forgatom a kezemben, nézegetem, értelmezem az ábrákat. Bica- jozni is imádóik és már elengedett kézzel is arra kanyarodom az udvaron, amerre akartok. A járási döntőben másodikként jutottam tovább, Szolnokon viszont sikerült még javítanom a teljesítményemen. — A feladatok? .— A versenyt a Tiszali- getben rendezték és ugyancsak komplikáltak voltak az állomások. Kérdeztek bennünket Bulgáriáról, adtak kitöltésre KRESZ-totólap.ot, vo.it egészségügyi ismeretekeit tartalmazó feladat, diaképes kérdezz felelek, kerékpárszerelés. Azután kerékpároztunk a padlón átAz elmúlt hetekben fejezték be Tiszakürtön a Fiúnevelő Otthonban a közel 120 négyzetméter alapterületű kultúrterem kialakítását, amelynek munkálatait a tanárok és a technikai dolgozók végezték. Jelentős segítséget nyújt majd a gyerekek szabadidős programjának megszervezéséhez hajtottunk egy léc alatt, téglákat, bójákat kerültünk. Az egyik kezünkbe labdát fogtunk, a másikkal vezettünk, mlkö;|ben a labdát egy asztalra kellett tenni. Az se volt egyszerű, amikor a billenő padlón keresztül hajtottunk. — És neked sikerült? — Igen, mert nékem élég nagy a gyakorlatom, hiszen a suliba is bringával járok. A győzelem óta Major Irén tanárnő naponta foglalkozik velem, ezen kívül másfél, két órát kerekezem. Egy szalagon is elhajtom a gépet. pedig erre a feladatra tényleg nagyon kell figyelni. Egerben részt veszek az országos döntőn, amelyet április 6—8 között rendeznek. — Otthon mit szólt édesapád, édesanyád? — Azt nem tudom, mert kétéves koromban eldobtak maguktól, nem kellettem nekik. Azóta nevelőszülőknél élek. Igaz, jobban szeretem őket mindenkinél. Ok nagyon örültek, és drukkolnak segítenék, a felkészülésben azért, hogy Egerből se afféle megvert töröksereg módjára távozzam. A komoly, jó tanuló kislány egyébként ruhaipari szakközépiskolában kívánja folytatni tanulmányait. Titokban Hollandia térképét böngészi: mivel a döntő első és második hélyezettjei — a fiúk is. meg a lányok is — jutalomként a tulipánok országába utazhatnak. Igaz. Egerben lesz vagy negyven vetélytársa. de ha egyszer kijön a lépés ... D. Sz. M. Nem lett kevesebb
