Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-28 / 98. szám

1982. ÁPRILIS 28.

t

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

IA tévé

képernyője előtt

Újra a Mészöly-filmről

Válasz Menkó Máriának

Nem szokásom, hogy a tévéjegyzetemhez kapcsolódó, hozzám érkező levelekre vá- 1 aszod jak. Hogy most kivételt teszek, egyik kedves levélíróm megjegyzésére mégis reagálok, annak több oka is van. Mindenekelőtt az, hogy attól tartok, nemcsak Menkó Mária szolnoki olvasónk! értette-értelmezta félre múlt heti mondanivalómat, s áll ki ellenem Mészöly iránti rokonszenvtől vezérelvén a „megvádolt” kapitány védelmében, hanem' másokban is támadhatott hasonló gyanú soraimmal kapcsolatiban. Illik tehát „tisztáznom” magam. Ugyanakkor a szenvedélyes hangú levél egynémely kitétele alkalmat kínál arra is, hogy néhány kérdésben — például valóság és annak iművészi mása, a kettő összefüggése — elmondjak áfltalam lényegesnek tartott gondolatokat. Ennyit elöljáróban, és most lássuk a levelet.

„Ne haragudjanak, hogy levelemmel zavarom Önöket munkájukban” — kezdi sorait Menkó Mária — és itt rögvest álljunk is meg. Egyáltalán nem tartom zavarásnak, kedves Mária, hogy a magából kikívánkozó véleményének hangot adva levélben kereste meg szerkesztőségünket. Sőt, elárulhatom, örül az ember lelke, ha így is tapasztalja, hogy szavainak nyoma marad, hogy amit mond, amit leír, nem pusztába kiáltott szó. Ezért minden nekem címzett levélnek (mílö- nös becse van számomra, egyéb hasznáról most nem is beszélve. Majd így folytatódik a levél: „Nem tudom, ki az a V. M...., aki az,.. és Mészöly Kálmán kapitány című műsorról írt. Nem érték vele egyet.” Ügy látszik, itt az ideje, hogy felfedjem magam. — Több mint tíz éve írom immár jegyzeteimet ezzel a monogrammal —, annál is inkább, mert eszem ágában sincs, hogy eltitkoljam személyes valómat, s hogy hétről hétre véleményemmel két, egyesek számára, de lehet, hogy sokak számára is rejtélyes betű mögé rejtőzzem, nem mervén nyíltan kiállni a porondra. Nos, kedves levéilíróm, Valkó Mihály a becses nevem (innen a V. M.),. elhagytam már az ötve- net (sajnos), évtizedekig pe- dagóguskodtam, s a tanári foglalkozást cseréltem fel az. újságírói' munkával. Járatos vagyok — úgy hiszem — a magyar irodalomban és a francia nyelvben, és régóta ■foglalkozom a televízióval. De ami a legfontosabb: egy vagyok a tévénézők közül, akinek hétről hétre megadatik nyilvánosan is elmondania azt, amit mások esetleg csak barátaikkal vagy munkatársaikkal közölhetnek,, véleményét a televízió egy-egy műsoráról. Épp ezért semmi meglepő nem lehet abban, hogy ezúttal a Mé- szöly-fiilm esetében vélekedéseink nem egyeznek, hogy maga például másként, ellentétesen ítéli meg a látottakat. Ehhez minden állampolgárnak joga van. Jó, jó, válaszolhatná erre. dehát a kritikusét mégiscsak közjik, a tisztelt állampolgárét pedig .legfeljebb mint morst, kivételes alkalommal teszik közzé. holott lehet, hogy neki és nem az „előjogot élvező” újságírónak van igaza. Hát igen, megeshet ez is. de éppen az említett helyzetből származik a jegyzetíró. a kritikus rendkívüli felelőssége, hogy a mérlegelésnek azokat a szempontjait válassza, amelyek alapján közelebb kerülhet egy-egy műsor értékeinek vagy épp hibáinak tárgyilagos felderítéséhez. Persze még így sem tévedhetetlen. Ezért azt mondanám, a jegyzetíró az a bátor néző, aki véleményének közreadásával odadobja magát néző- líársainak, hogy gondo'.ütait

ízekre tépjék, hogy a különböző vélemények ütköztetésének alkalmául szolgáljon.

Ahogy ez most a „Mészöly- ügyben” is megtörtént. Csak hogy — nézzük tovább a levelet — Menkó Mária így folytatja: „Nem értek egyet, ugyanis az a beszéd (aki látta a filmet, tudja, hqgy itt most lényegében két kifejezést kell ideérteni, az én megjegyzésem) hozzátartozik a meccsekhez és nem megbotránkoztató.” Mgjd kicsit alább ezt írja: „Biztos szokott V. M. is tévét nézni, moziba, színházba járni, ott sem hall ennél különbeket.” Erről csak annyit: a trágár beszéd, a durva szó, meglehet, elharapódzott a meccseken, kispadon, lelátón, sőt a pályán is, magam is tapasztaltam már. (Bevallom a színházban azért hasonlóval nem találkoztam, pedig arra a nézőtérre is gyakorta beülök.)

Kedves Menkó Mária, ami pedig azt illeti, hogy egyáltalán megbotránkoztató-e a durva szitkozódás, a teli szájjal való káromkodás, egymás anyjának, apjának otromba szidalmazása, ebben szögesen egérnek véleményeink. Az én fülemet bizony sérti, még akkor is ha megfeledkezvén magamról az én számat hagyják ed hasonló szitkok. „Nem hiszem, hogy a tisztelt újságíró úr nem mond néha_ ilyet, esetleg ennél megbot-~ ránkoztatóbb szót”. — toldja meg a tevéi írója némi iróniával a „mészölyi stílust” védelmező és az újságírót megfeddő sorait. Jól hiszi, s ezért bizony szégyenkezem is olykor, és egyáltalán nem hivalkodom vele. Hogy pedig magnószalagra vegyék és műsorban hangozzék el, attól még állmomban is irtóznék, ß itt értem el mondandóm leglényegesebb pontjához. Ha figyelmesebben újraolvassa a kritikámat valaki, netán maga Menkó Mária is megteszi ezt, kiveheti belőle: én elsősorban a Mészölyről készített film alkotóit ostoroztam, akik művé, műsorrá avatták azt, ami egyébként szerintem Mészöly Kálmán magánügye (és legfeljebb az általa vezérelt csapaté) a kispadon. Hogy a film alkotót ahelyett, hogy igaza bb és teljesebb (nem szebb!!!) képet „rajzoltak” volna alaposabb felkészüléssel a kapitány munkájáról, megelégedtek a? egyszeri helyzet, a felszín megragadásával — realista kép helyett naturalista látleletet adtak Mészöly Kálmánról — ezt érzem én a legfőbb hibának. És itt kell kimondani ismételten: az alkotást, legyen az akár egy portréfilm is, soha nem tárgya minősíti, tehát az, amiről szól. bár oly-, kor az sem mellékes, hanem a végső eredmény. A Mé- szöly-film esetében épp ezért a felelősség kizárólag a televíziót, illetve a filmet készítő stábot illeti. A kapitány itt csupán a „szenvedő” áldozat.

Hogy ez a film ártott-e Mészöly közmegbecsülésének? Maga azt írja, nem. Sőt, azt állítja levelében, hogy egyenesen jó, hogy a kapitányt ilyen idegállapotban is megismerhettük, erről az oldaláról is. Félek, kevesen osztják ebbéli véleményét, és én is közéjük tartozom. Mészöly Kálmánt, megérteni meg lehet, ezt a magatartást elfogadni viszont aligha. Ezért a film nem vethet jó fényt a kapitányra. Sajnos.

Végül, ami azt illeti, hogy ön, kedves Menkó Mária nagyon szereti a labdarúgást, ebben tökéletesen egyetértünk, magam is rajongok a fociért. És mert szeretem, azért féltem, minden olyan műsortól, filmtől, hírveréstől, amely nem szolgálja nemes népszerűsítésének az ügyét. Maradok tisztelettel

Valkó Mihály

Jól éJJJJMill

Igazán nem nevezhető vándo rimádé maik. A Szín- művészeti Főiskola elvégzése után összevissza két munkahelye volt: a szolnoki Szigligeti Színház és a Vígszínház.

— Beszéljünk először a főiskolai évekről. Aki nem végezte el. az hiányolja azt az alkotó közeget, a szellemi feszültség jelenlétét, amely négy dolgos, viszonylag gondtalan évet jelent, így van ez?

— Azt hiszem, nem így van. Számomra a főiskola is elsősorban iskola volt és nem alkotó ..közeg”; nem a közösség formált, hanem a tanáraim véleménye, nem a mindenáron való produkció volt a cél. hanem a jó jegy, a kirostálás elkerülése. A hallgató a tanárai véleményét fogadja el abszolút igazságnak főképp azárt. mert még kialakulatlan egyéniség.

— Megtanulható a színész- mesterség?

— Mint minden mesterség: igen. De a mesterségbeli tudás a színészi alkotómunkának talán hatvan százalékát teszi ki. nem többet. Szerencsés voltam: Simon Zsuzsa, Gátii József a

Mondja

Szombathy

Gyula

szakma megtanulható részét keményen, következeteSzombathy Gyula és Reviczky Gábor Örkény István: Forgatókönyv. című drámájában

.. ...

C

sillebércen

folytatják

Kis

matematikusok

sikere

Megyei versenyen mérték össze ismereteiket a napokban a kis matematikusok baráti köreinek tagjai. Jó felkészültségükkel heten jutottak az országos döntőbe: Kunhegyesről Váradi Erzsébet. Martfűről Góg Géza, Szolnokról pedig Vígh Andrea, Zsoldos Gábor, Marsi András. CzeAon Zoltán és Magossányi Zsuzsa utaznak júniusban Csillebércre.

Kirakodó- vásár a Pelikán előtt Rúddal mérik a virslit

Az egri Agria Játékokon Fekete Sándor; Lenkei tábornok című drámájában Miklóssy Györggyel

san kilencven százalékát fizetem ki havonta különböző címeken! Rá vagyok kényszerítve ugyan de boldogan játszom! Soha ilyen elégedett nem voltaim, és jól érzem magam. Azt hiszem, szerencsés alkat vagyok, mert minden rendezővel tudok dolgozni. Vagy talán azért, mert csak a magam dolgával törődöm, el vagyok foglalva azzal, amit csinálok. Tulajdonképpen egészséges arányt kellene találni a színiház és az egyéb elfogultságok között, de ez sajnos nemcsak a szorító anyagi háttér miatt megoldhatatlan .. . (És aztán a televíziós szerkesztés iróniája, hogy az ember három év alatt eljátszott darabjait egy hónap leforgása alatt mutatják be.)

— Az első abszolút főszerepe Kis Hektói- volt, a Zokogó majom pincére.

— A siker a következő lépcsőfokokból áll: először azt mondják az emberre; „Nézd, Ott egy színész!”, a második: „Ott megy Kis Hektar!” s a le “fölső: „Ott a Szomíbathy 1” Hát én ezt szeretném elérni.

Torday Aliz

Ballagás a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán

A Kereskedelmi és Ven- déglátóipairi Főiskola szolnoki tagozatén idén végez az első, nappali tagozatos évfolyam. A hatvanhét harmadéves hallgató holnap délután viidém karneváli felvonulással, s kirakodóvásárral búcsúzik el a várostól. A jelmezbe öltözött fiatalok lovaskocsin érkeznek a Pelikán Szálló elé, majd felütik sátraikat, s elkezdődik a vásár. A kifőzdében „méterrúddal mérik a virslit”. hordóból a sört a megéhező, megszomjazó vásárlóknak, nézelődőknek. A hallgatóik vidám műsort is adnak az alkalmi közönségnek.

Az ünnepélyes ballagást pénteken délelőtt 11 órakor tartják meg amelyen a végzős hallgatók az alma matertől, s oktatóiktól vesznek búcsút. Májusban elkezdődik számukra az utolsó erőpróba, a vizsgaidőszak, majd legvégül az államvizsga.

Készítette: a türelem

Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum Kossuth utcai helyiségében kiállítás nyílt »,Készítette a türelem” címmel. A századforduló idején készültek ezek a tárgyak, a különböző nagyságú üvegekben bányász cs bibliai jelenetek láthatók

sen sajátíttatták el vegünk. A baj talán a megítélésben volt: azzal mérték az embert, hogy mennyi idő alatt tud közismertté lenni. A mi osztályunk, amelybe például Esztergályos Cecília, Harsány! Gábor, Császár Angéla járt, hosszú távon is bizonyította a „pályaalkalmas- sáigot”. És rengeteg múlt a nevelőikön!

— A főiskola bizonyos védettséget is jelent.

— Feltétlenül. Mindenkit ígéretnek tartanak.' Ha filmszerepet, tévészerepet kap, vagy színházban játszik, a kollégák egyenrangúként Kezelik. Am amikor kezében a diploma, és leszerződik egy színházhoz, a pátyolga- tás, a segítség megszűnik, az ember riválissá lesz. Ebben a közegben azután külön szerencse és külön erő kell ahhoz, hogy a színész, önmagára találjon.

— A színház tehát már „közeg”?

— Igen, ez- már alkotó közösségnek nevezhető; hallatlan szerencsém volt abban is, hogy éppen Szolnokira kerültem. Azonnal a mély’ vízbe dobtak. Tudtam, hogy még rengeteg tanulni- valóm van. s ki is próbáltam mindent, minden műfajt. Persze itt is van bökkenő. Az ember főszerepet játszik, és egzisztenciálisan egyáltalán nincs főszereplő helyzetben.

— Ezt hogy érti?

— Úgy. hogy amikor a főiskola- mellett statisztáltam. sokkal többet kerestem. mint a színháznál, főszereplőként. 1600 forintos kezelő fizetéssel.

— A játék,lehetőség azonban. gondolom, sok mindenért kárpótolta?

— Sokat dolgoztaim Székely Gáborral; olt játszottam mindazokat a szerepeket, amelyek megelőzték életkoromat és színészi koromat egyaránt. Közben Kassán vendégszerepeltem — másfél évig. Tulajdonképpen egyetílen szerepet, a Charley nénje főszerepét játszottam, s az akkor alakult Magyar- Színházzal Kassán és a tájközpontokban, Komáromban, Rimaszombatban például.

— És 1974-ben szerződtette a Vígszínház.

— Várkonyi Zoltán hívott, semmit nem ígért, még szerepet sem .. .

— Miért vállalta mégis?

— Már nem tudtam megítélni, hogy szolnoki sikereim az ismertségnek a több éves ottlétnek vagy tényleges képességeimnek köszönhetők. És a Vígben elölről kellett kezdenem. Már tudtam. mi az, főszereplőként meghajolni a függöny előtt... Az a hit tartott meg. hogy egyszer még sikerülni fog.

— Biztos volt benne?

— Csak abban nem voltam biztos, hogy lesz-e erőm. energiám kivárni. Higgye el. akik elkallódnak, alkoholisták lesznek, nem azért kallódnak el, mert a könnyebb életet választják. hanem azért, mert egyszerűen nem tudják kivárni kevés lelkierővel rendelkeznek. Feladják, s mindent elvállalnak. Persze én is elvállalok sok mindent s nemcsak azért, mert mindenféle műfajban szeretek dolgozni.

— Hanem ?

— A színész társadalmi besorolása erőn felüli erőfeszítéseket ' követel. Alig másfél éve. hogy otthonunk van. ahol élni. leülni, szerepet tanulni lehet. És a hivatalos fizetésemnek ponto-