Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. ÁPRILIS 27, Kiosztották a Kazinczy-érmeket Jászberényi fiatal a győztesek között Háy Károly László emlékére Önarckép Vasárnap befejeződött Győrött A szép magyar be­széd háromnapos vetélkedő­jének országos döntője, amelybe 120 gimnáziumi és szakközépiskolás, valamint szakmunkástanuló jutott, be. Mindkét kategóriában a ti­zenöt legjobb megkapta a Kazinczy-érmet. valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának díját. Ezen kí­vül öt Kazilnczy-énmest a KISZ Központi Bizottsága külön díjazott. Az érméket Péchy Blanka érdemes mű­vész. az érem alapítója, a két zsűri díszelnöke adta át. A legszebben beszélő 15 gimnáziumi és, szakközépis­kolai tanuló a következő: Balogh Gyöngyi Kazinczy Ferenc Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola Győr, Buda András Pes számú Ipari Szakközépiskola Miskolc, Buz Angéla Land­ler Jenő Gimnázium Eger, Détár Enikő Gárdonyi Géza Gimnázium Eger. Herendi Zsolt Nagy Lajos Gimná­zium Pécs, Kincses Árpád Gyermekváros Fót, Kovács Mária Jókai Mór Gimnázium Komárom. Rusznák Andrea Bessenyei Ferenc Gimnázi­um Kisvárda és Ruzsinszky Attila Dobó István Gimná­zium Eger. Sáfár Mónika Első László Gimnázium Bu­dapest. Sálközi Enikő Petőfi Sándor Gimnázium Pápa, Szakács Zsuzsanna Árpád Gimnázium Tatabánya, Var­ga Andrea Katona József Gimnázium Kecskemét, Völ­Szoimbaton rendezték meg Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ­ban a megyében működő pop-, dzsessz- rock-, count- ry-együtfesek és szólisták valamint mai dalosok talál­kozóját. A bemutató meg­szervezése az intézmény ha­gyományai közé tartozik. Az amatőr rock-, beat- együttesek a hatvanas évek közepétől, végétől élték re­neszánszukat. Szinte nem volt egyetlen olyan iskola, munkahely amelynek ne lett volna saját zenekara. Ezek a csoportok több keve­sebb zenei felkészültséggel, primitív technikai felszere­léssel álltak közönség elé. A szó tiszta értelmében vett amatőr lelkesedés azonban sökmindent pótolt. Nem egv jó „bulira”, rock and roll partira, versenyre emlékez­nek vissza nosztalgiával a mai harmincasok, negyvene­sek. A disco zene. a disco mint szórakoztatási forma térhó­dításával sóira s7.űntek meg az együttesek. Számuk az országban több ezerről né- hánv százra csökkent. Ké­sőbb — várhatóan- és termé­szetesen — mint minden­divat. a disco csillaga is le­áldozott. Bármennyire is monoton, sokak által elgé- piesedettnek' tartott muzsi­ka volt, tökéletes hangminő­ségben szólaltak meg a szá­mok a közönség füle meg­szokta a színvonalas zenét. Igv a7, egy-két esztendeié alakuló fiatal együtteseknek már magasabb mércének kellett megfelelniük. úgv szakmai felkészültségben, mint a hangzás minőségében. És itt a bökkenő. A mai tizen-huszonéveseknek — akik a húrok pengetéséhez fogtak — legvenek diákok vagv már dolgozó fiatalok, éooúgv nincs pénzük a jó szerelésit megvásárolni, mint nem volt tizenöt esztendeié e'ődei.knek. Lehet. hogv hangszere« tudásuk csiszol­tabb. mint az előttük járó nemzedéknek volt. de ez ira kevés. A harmadik té- nvező az hogy lelkesedésük sem a7, igazi, nem beszélve a közönségre gyakorolt ha­tásukról. gyi Éva Vasvári Gimnázium Székesfehérvár és Ződi Zsolt, Zrínyi Gimnázium Miskolc. A legszebben beszélő szakmunkásképző intézeti hallgatók; Bódi Éva Békés Glasz Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Budapest; Borbás Il­dikó, Rónai Sándor Élelmi­szeripari Szakmunkásképző Budapest, Both Andrea Gyors- és Gépíró Iskola Ko­márom, Győri István 21-es számú Katona József Ipari Szakmunkásképző Budapest, Horváth Edit 403-as számú Pesti Barnabás Szakmun­kásképző Sopron, Hutkai Attila 117-e« számú Ipari Szakmunkásképző Sátoralja­újhely. Juhász Zsuzsa Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Győr Kiss Sándor 606-os számú Ipari Szakmunkás- képző Jászberény. Madar Erika Kereskedelmi és Ven­déglátóipar! Szakmunkás- képző Debrecen, Papp Etel­ka Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző Kiskunhalas. Pitrik Katalin 12-es számp Dallos Ida Szakmunkásképző Budapest, Somoskői TibO'- Kereskedel­mi és Vendéglátóipar! Szak­munkásképző Salgótarján, Széki Andrea 402-es számú Ipari Szakmunkásképző Mo­sonmagyaróvár. Takács Lí­via Kereskedelmi és Ven- dégláitóipari Szakmunkás- képző Pécs és Varga Ildikó 624-es Ipari Szakmunkáskép­ző Szeged. Kanyarodjunk vissza az elmúlt hétvégi bemutatóhoz! Különböző műfajokban ti­zenöt együttes, illetve szó­lista -szerepelt. A fellépők közül sokan — saját szerze­ményeikben — nem tisztáz­ták tulajdonképpen mit is akarnak játszani rockot, countryt vagy tradicionális beat muzsikát. A műfaji át­fedések ígv eklektikus kom­pozíciókat szültek, melvek a zenei szerkesztés mindenfé­le a'apkövetelményeit nél­külözték. Vollt próbálkozás versek megzenésítésére. A feldolgo­zások elsődleges szempontja, hogv a párosítás során az eredeti mű ne veszítsen ér­tékéből. Vagyis — jelen esetben — a zenének „illik” olyan színvonalon csendül­nie mint a költemény. Ezek a kísérletek sorra kudarcba fulladtak. Egyes zenekarok olvan konzervatív rock sémákat melegítettek fel melvek már tíz esztendővel ezelőtt is kopottak voltak. A fo­gyatékosságokat. a fantázia- nélküliséget az erős torzí­tással. a nagy hangerővel oróbálták leplezni, de a hi­bák íw még kiáltóbban je­lentkeztek. Akadtak azon­ban szép megszólalások is. Egveev vokálbetét. hang- szerszóló megmaradt a kö­zönség emlékezetében. A sziereolés azonban nem rsu- t>án a tiszta hangzás produ­kálásából hanem eavfaita színpadi mozgásból is áll. Az utóbbit nagyon kevesen tudták elfogadható szinten megvalósítani. A következő esztendőben lesz egv nagyszabású orszá­gos amatőr zenei találkozó, melyre Szolnok megyéből1 is várják majd a legjobbakat. Addig még lesz egv megyei megméretés. Remélhetőleg a hibákból okulva, a tapaszta­latokat kamatoztatva ké­szülnek majd az érintettek a bemutatóra. Eredményesebb munkájukhoz azonban arra is szükség van. hogv fejlő­désükhöz az igényelt szak­mai, — és ha megérdemlik — anyagi támogatást meg­kapj ik. Fekete Sándor 1 Méltatlanul keveset emle­getett festő a most hetvenöt éve, 1907. április 27-én szü­letett Háy Károly László. Ki volt ő? — kérdezhetjük még a bennfentesebb tárlatláto­gatóktól is, amely érdeklő­désre minden bizonnyal ez a válasz: aki azt a furcsán visszanéző, öreguras külsejű önportrét festette. Igen, ez az azonosítás két­ségkívül igaz, ám tény az is, hogy mind e jellegzetes fér­fialak elkészülte előtt, mind annak befejezése után még számos más fontos mű ke­rült vászonra vagy papírra Háy Károly László gyakorta helyét változtató műtermé­ben. Csók István, Réti István, Vaszary János egykori tanít­ványa ugyanis rendkívül mozgalmas életet élt. Alig­hogy bemutatkozott 1927- ben, s alighogy megrendezte első önálló kiállítását 1929- ben — tehát huszonkét éves ifjúként —, máris Berlinben tűnt fel, azzal a céllal, hogy a legújabb művészeti irány­zatokat megismerje. A né­met fővárosban ebben az idő­ben a forradalmi eszmék hí­veinek egyik nagy csoporto- sulási helye volt, így hát az ifjú Háy számos haladó szel­lemű művész munkásságát a legközvetlenebb közelről tanulmányozhatta. Az ex­presszionisták tették rá a legnagyobb hatást. Talán el­sősorban Käthe Kollwitz, akinek szinte szétrobbannak befeketített kartonjai, arr.-nt a nyomor poklait a grafit éles villanásaival megidézik. Amikor hazatért, Háy be­kapcsolódott az illegális kommunista párt munkájá­ba. amelyet a maga módján segített: röpcédulákat illuszt­rált, plakátokat rajzolt. S tette ezt abban a robbanó, expresszív stílusban, amit Berlinben szívott magába, s tette oly elszántan, a min­dent vállalás jegyében, hogy kétszer börtönbe is zárták a festőt, az ábráiért. . . Amikor a Szocialista Kép­zőművészek Csoportja meg­Mocsáir Gábor egv percig sem csinál titkot abból, hogy érzelmeket, indulatokat is akar kavarni — akár vitát provokálni — a szeretve bí­rált városban és városról. Kevés városunk büszkébb Debrecennél a történelmére, egyáltalán arra. hogy van történelme és sajátos karak­tere. Joggal adódna persze az ellenvetés, hogy minden településnek van múltja és valamilyen arculata, csak­hogy ez nem igaz. A ki­sebbrendűségi érzés é- tudat teljesen ismerelten Debre­cenben,' amely fittyet hány Petőf; Ady vagv Gulyás Pál ítéleteire. Van ebben az ál­landóságban. magabiztosság­ban valami imponáló és le­fegyverző. de joggal hívta ki Mocsár Gábor haragját is. Mi az, ami szinte első lá­tásra minden elemzés és ta­nulmányozás nélkül (és előtt) is felháborítja a szer­zőt? Két szóval válaszolha­tunk: éppen a .változás, il­letve a panel. Az. amivel jellegtelenné. szürkévé, már-már lakhatatlanná tet­tük az elmúlt évtizedekben városainkat! Debrecenben azonban a helyi sajtóban (a Hajdú-Bihar megyei Napló­ban) maguk az építészek in­dítanak polémiát, ..Vita Debrecen építészeti fejlődé­séről” címen. Nem merném állítani, hogy ez jellemző és általános tünet minden vá­rosunkban. Sőt! Városatyá­ink hajlamosak arra. hogy a döntéseiket és azok követ­kezményeit ..objektív” szük­ségszerűségként tüntessék fel. mint a természet jelen­ségeit. Holott — s ez derül ki a debreceni vitából is. egyáltalán nem igaz. hogy csak egyetlen .az éppen al- kc’-razott megoldás volt. alakult, Háy Károly László természetesen alapító tag­ként vett részt munkájában, és az ő művei is ott függ­tek a Tamás Galériában, amikor ez a Derkovits örök­ségét vállaló, ápoló, azt to­vább éltető közösség 1935- ben „Űj realisták” című tár­latával a nyilvánosság előtt bemutatkozott. E társulásnak ő volt az egyik legállandóbb tagja. Nem hiányzott az 1940-es újraszervezéskor sem, s ugyanígy vállalta az 1942- es „Szabadság és Nép” című bemutatkozás minden veszé­lyét is. Készített egy anti­fasiszta szellemű linóleum- metszet-sorozatot is Német maszlag — török áfium cím­mel. És volt bátorsága ki­adni ezt a keze alól a terror tombolásának idején . .. A felszabadulás után Háy Károly László művészete is megkapta a néki járó meg­becsülést, a mester azonban stílust is, munkát is váltott. Kevesebb indulattal, kissé oldottabb modorban irodal­mi kiadványok egész sorát másrészt a közvéleményt igenis foglalkoztatja, hogy a közpénzeket hogyan hasz­nálják fel. Mocsár Gábort, a szociogiráfust — érthetően *— éopen a közvélemény érdek­li jobban az „utca embere”, aki a maga sajátos eszkö­zeivel igenis leadja a szava­zatát. A lakáshirdetéseket tanulmányozva állapítja meg Mocsár, hogv aki csak tehe ti menekülni próbál abból a ipaneTakásbóí. amelybe csu­pán néhány hónapja költö­zött be! Mi ez. ha nem kri­tika? Az említett vitában azonban szenvedélvesen szólnak a már jóvátehetet­len károkról is. Lebontották Csokonai Kölcrev házát, át­formálták a városmagot. Jellegtelenebbé. de nem használhatóbbá. racionáli­sabbá. Laikus nem tud dön­teni ebben. Mocsár sem szakemberként nyilatkozik. Ami nem azt jelenti hogy 'észrevételei nem racionáli­sak, megszívlelendők. Pél­daként az utcaneveket emlí­tem. ami aztán tényleg nem kerül pénzbe. Sainojj ez sem csupán debreceni ielenség. hogv ősi helyneveket- sem kímél a ..városrendező” kedv. Még Debrecenben sem. ahol erős a cívis öntudat. Mocsár kedvtelve, de kri­tikusan. helyenként ironiku­san pásztázza át a múltat is. Különösen Csokonai alak­ját rajzolja meg nagy sze­retettel vallomásodon. Deb­recen súlvos öröksége ő. hi­szen csak meghalni fogadta vissza a város, a hányatott sorsú poétáját. A könyv felét a Hoi-to- bágyról1, a Nagyerdőről és Mocsár szűkebb szülőföldjé­ről a Debrecentől keletre húzódó erdőségekről -írottak teszik ki. Ha eddig szubjek­tív volt. akikor itt még sza­illusztrálta, köztük a néki oly kedves Csokonai és Pe­tőfi új kiadású műveit. Az­tán a díszlettervezéssel is megpróbálkozott, mégpedig oly sikeresen, hogy egy ideig ő volt az Iparművészeti Fő­iskola díszlettervezési szaká­nak vezető tanára. Nyarait a szolnoki Mű­vésztelepen töltötte. Hogy miért éppen a puha fények­ben fürdő tiszai tájban ke­resett témát a korábbi ex­presszionista? Nyilván élete előrehaladtával érdes karak­tere is szelídebbre változott, no meg az őt körülvevő, ked­ve s korábbi elképzelései sze­rint megnyugvó világ szin­tén a mélázóbb, tűnődőbb hangulatba ringatta. Sajnos „őszikéinek” meg­festésére már nem jutott ide­je. mert 1961. január 16-án, alig 54 éves korában elhunyt. Amit azonban hátrahagyott: életmű. Jóval több, mint az a furcsán visszanéző, öreg­uras önportré. A. L. badabban, csapongóbban az. Milyen lesz Hortobágy jö­vője? — firtatja, s példák, élmények sokaságával indo­kolja aggodalmát. A város és környékének hajdani és mai viszonya egy- szersmint alkalom arra, hogy néhány társadalmi tor­zulást is szóvá tegyen. Ezek közül itt azt a dzsentroid magatartást emelnénk ki, amely jellemzővé vált egy társadalmi rétegünknél. Mo­csár erkölcsi felháborodása jogos, olykor azonban naiv­nak is tűnik. A társadalmi gyökér nem jelent egyszer- simint erkölcsi kritériumot is. Arra gondolok itt, hogy a munkás vagy paraszt származás — önmagában — senkit sem óv meg — igaz, hogy fel sem ment! — a né­hai dzsentrik undorító szo­kásainak átvételétől. A va­dászatok. nagy lakomák, a potya szeretete — olyan emberi gyarlóságok, ame­lyek ellen aligha elegendőek az erkölcsi dörgedelmek. Hasznosabb lenne — utal is erre Mocsár — a nyilvá­nosságban, a közösségben lévő garanciákat erősíteni. Ehhez azonban konkrétan kell megnevezni a dolgokat. A szociográfus egyelőre csu­pán a jelenségeket nevezte revén, s e7 alig több. mint amit az „utca embere” meg­lesz, megtehet. Mégsem haszontalan, amit Mocsár Gábor tesz. Könyve Debrecenről és környékéről a magyar valóságról szerez­hető ismereteinket gazdagít­ja. Bár minden nagyobb városunkról íródna ilyen in­dulattal és vitázó kedvvel cgv-“<Jv könw! Többet tud­hatnánk magunkról. (Mag­vető Könyvkiadó). Horpácsi Sándor A rádió hulámhosszán A magyar nyelv hete A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat kezdeménye­zésére tizenöt évvel ezelőtt rendezték meg először a ma­gyar nyelv hetét. Az idén áp­rilis 19-től 25-ig került sor az anyanyelv ünnepére. Több ezer előadás hangzott el .or­szágszerte, is tizenkét alka­lommal szólaltak meg a rá­dióban is, szakemberek, nyelvünk hivatásos őrei. Az Édes anyanyelvűnk, a Beszél­ni nehéz, a Magyarán szólva e jól ismert műsorsorozatok mellett a Gondolat, a Rádió irodalmi lapja, s a Nevek pa­lástban — darócban című műsor a nyelvi érdekességek, a nyelvhasználat kérdései mellett elsősorban a nevek­ről, a névválasztásról szóltak. A téma időszerűsége két­ségtelen, hiszen úgy tűnik, az utóbbi időben kimentek a di­vatból a szép, ősi magyar ke­resztnevek. Noha Ladó Já­nos pár éve megjelent Utó­névkönyve több száz címsza­vával bő választó kot nyújt, a leendő anyáknak, apáknak, az idegen nevek mégis ked­veltebbek, az anyakönyvi hi­vatalok pedig engedékenyek a választásban. Persze nem is igen tehetnek mást, hiszen mire az anyakönyvezésre sor kerül, már megmásíthatatla- nul döntöttek a szülök. A név alapján el lehet dön­teni, hogy melyik országban született a viselője, de elárul­ja azt is, hogy névadói kö­tődnek szülőföldjükhöz, Vál­lalják múltját, jelenét. S ha akadnak is kivételek, mégis­csak általánosítható, hogy a névválasztás is állásfoglalás, a nemzettudat egyfajta meg­nyilvánulása. Harminc perc alatt a Föld körül Néhány hete új időpont­ban, vasárnap délben jelent­kezik a Kossuth adón a Har­minc perc alatt a Föld körül című nemzetközi magazin. A korábbi hétköznap délelőtti időpontnál szerencsésebb az új, hiszen jóval többen hall­gathatják a színes, érdékés, humoros, s nem egyszer a külpolitikához háttérinformá­ciót adó műsort. A Rádió külföldi tudósítói jóvoltából „bekukucskálhat” a hallgató a kulisszák mögé, ízelítőt kap egy-egy ország népének szo­kásairól, furcsaságokról, szo­katlan történetekről, rekor­dokról. S mindezt szellemes feldolgozásban, bizonyítéka­ként annak, hogy a világ kü­lönböző pontjain dolgozó ma­gyar újságírók a diplomati­kus, lényegretörő tudósítások rrellett értenek a humor nyelvén is. A legutóbbi adásban érte­sülhettünk többek között ar­ról, hogy az angol televízió egyenes adásban közvetítette, amint a Falklandra tartó flotta legénysége egy argen^ tin zászlóval díszített játék­tankra lövöldözött gyakorlat címén, hallottunk lakat alá került csehszlovák „pénzcsi- nálókról, találgattuk a fran­cia Liberation című újság rejtjelzett pikáns hirdetéseit, a legsikeresebb műsorszám azonban Washingtonból ér­kezett, abból az alkalomból, hogy az USA-főváros újság­írói) „tiszteletbeli sportrepü­lőnek” nevezték ki Haig kül­ügyminisztert. Haig heti 27 ezer kilométeres teljesítmé­nye valóban példátlan, még Kissingert, egykori elődjét is lekörözte ezzel a rekorddal, pedig ö sem volt éppen ott­honülő. Haig o'rvosai viszont aggódnak e nagy tempó egészségügyi hatásai miatt. — tg — Van még tanulni ,való... A megyei amatőr zenekarok, szólisták bemutatója . Mocsár Gábor: Délibábjaim városa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents