Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

Fiaéaloknél-fiataEoknak 1982. ÁPRILIS 24. Pályaválasztás kérdőjelekkel Továbbtanulás? Munka? Családalapítás ? Karcagi érettségizők tervei A 4. fo-sek bizakodnak, mo sólyomnak, ha a hogyan to- vábbról hallanak Egy közéleti szexológus Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet?1* A karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola négy vég­zős osztályába jelenleg 89- en járnak. Vajon milyen to­vábbtanulási, esetleg elhe­lyezkedési terveket fontol­gatnak ezek a fiúk és lá­nyok az érettségi évében? Egyáltalán, hogyan képzelik el a jövőjüket, mennyire nevezhető tudatosnak a pá­lyákról, a sorsukról alkotott elképzelésük ? A 4/b. angol—kémia ta­gozatos gimnáziumi osztály. Hat fiú és tizenöt lány al­kotja a létszámot. Hatan be­járók, ketten kollégisták, a többiek helybeliek. Tizen­egyen szeretnének továbbta­nulni. íme a rögtönzött vá­laszok: tanár, gyógypedagó­gus, mert szeretem a gyere­keket, erdészeti egyetem a vágyam, mert kedvelem a természetet. Van, aki kato­natisztnek készül, más köz­gazdásznak, többen pedagó­gusnak. Ugyanakkor elhang­zottak a fogtechnikusi, koz­metikus, kirakatrendező, szűcs szakmák is. A miér­tek nem nagyon voltak meg­győzőek, és jónéhányan el­mondták: mivel dönteni kel­lett, pár hónapja, hete ha­tároztak így vagy úgy. Ke­vés volt az ilyen érvelés: amióta az első gimnáziumi év végén részt vettem a' ré­gésztáborban, én is régész szeretnék lenni. Azóta ké­szülök erre a pályára. Egyébként az osztály ta­nulmányi átlaga jó. Feltűnt, hogy a szülők foglalkozását egyetlen kivételtől eltekint­ve, senki sem akarja foly­tatni. A 4/a. is gimnáziumi osz­tály. A létszám húsz alatt van, és itt is több a fiú, mint a lány. Innen hárman is pályáznak az orvosi egye­temre, többen pedagógusnak, de akad itt villamosmérnök-, meteorológus-, műszaki fő­iskolás, jogász-, óvónőhall­gató jelölt is. A pedagógus pályának nagy a vonzása, hárman is a szülők példája alapján döntöttek így. A többi indok közül mutató­iban: jók az eradményeim, remélem, az egyetemet is elbírom, szeretem az embe­reket, ezért szeretnék orvos lenni. Általában a választott foglalkozást még úgy-ahogy ismerik, de már azt alig, mire képesíti őket az áhított diploma. A többség úgy tű­nik, itt is józanul mérlegeli az esélyeit: akadnak olya­nok is, akik elektroműsze­részként, gépíróként szeret­nének boldogulni. A 4/c. egészségügyi osz­tály, ahová 30 lány jár. Már a legelső beszélgetéskor az az érzése az embernek, hogy felnőttebbek, éreteb­ben nyilatkoznak jövőbeli elképzeléseikről, mint gim­náziumi társaik. Jobban lát­ják a lehetőségeiket, sőt azt is tudják, hol dolgoznak. Noha — finoman fogalmaz­va — a tanulásban nem csillognak, vallják, hogy nem bánták meg a választá­sukat. Az indokaik is elfo­gadhatóak: anyu példája után jelentkeztem, ő is egészségügyi dolgozó; Vörös­keresztes szakkörre jártam az általánosban; itt szeret­tem meg a szakmát; keres­nem kell, mert anyagilag nem állunk valami jól stb. Érdekes, hogy hatan máraz érettségi utáni hónapban, hónapokban férjhez men­nek, ámbár meglehet, ez a szám még kevés is. Közülük többen még képezni szeret­nék magukat, ami család mellett már bizony bonyo­lultabb. Nem beszélve ar­ról, ha trónörökössel is gya­rapodik az ifjú család. A 4/d. húsz — szintén egészségügyis — lánya kö­zül négyen főiskolára jelent­keztek. A többiek — egyet­len kivétellel — a szakmá­ban akarnak elhelyezkedni. Hogy miért lettek egészség- ügyisek? Néhány indok: ki­sebb koromban édesanyám súlyosan megbetegedett, és bántott, hogy nem tudok rajta segíteni; noha a be­tegápolás nehéz, de ehhez nekünk nőknek több a tü­relmünk stb. A feleletek azért is érde­kesek, mert a középiskola négy negyedik osztályába a helybelieken kívül jelenleg Nádudvarról, Törökszent- miklósról, Fegyvernekről, Tiszaderzsről, Kunhegyesről, Tiszafüredről, Tiszaburáról, Túrkevéről, Öcsödről, Abád- szalókról, Kisújszállásról, Kenderesről, Kunmadaras­ról, Bucsáról, Füzesgyarmat­ról, Berekfürdőből, Mezőtúr­ról, Tiszaszőlősről, Kőtelek­ről, Pusztataskonyból és Ti- szaroffról is járnak. Azaz nagy az intézmény vonzás- körzete. Ami a terveket il­leti, a 89 végzős közül 33-an szeretnének továbbtanulni. (A népszerűségi listán a pedagógiai főiskolák, egye­temek vezetnek.) Ami a fel­vettek arányát illeti: tavaly­előtt ez a szám elérte a je­lentkezők 78 százalékát, ta­valy 60 százalék körül sike­redett. Ügy tűnt, most is akad több olyan próbálkozó, aki röviddel a határidő le­telte előtt döntött. Hogy lesz-e elég ideje az érettsé­gin kívül felkészülni a fel­vételire — majd kiderül. Ha a családokat nézzük, a szakközépiskolások szüleinek 90 százaléka fizikai dolgozó, és ez az arány a gimná­ziumban is megközelíti a 70 százalékot. Ez jó dolog, hi­szen jónéhány ipari munkás gyermeke egyetemi, főisko­lai továbbtanulási terveket sző. Talán nem is ered­ménytelenül. Mindenképpen elgondolkoztató viszont, hogy a pályaválasztás egyeseknél azért is esetleges, mert a szülői példa, a szülői hiva­tás varázsa szinte jelenték­telen. (Az persze egyetlen szülőnek sem róható fel, ha nem erőlteti gyermekére sa­ját szakmáját, hisz végül is a pályát választó képessége és érdeklődése a legfonto­sabb, a mérvadó.) A 89 ne­gyedikes közül azonban alig néhányan vannak olyanok, akik folytatni szeretnék édesanyjuk, édesapjuk fog­lalkozását. Ez pedig azt is jelenti, hogy megszűnnek a nagyapáról apára, apáról fi­úra szálló szakmák. Hogy mindennek nemcsak pozitív következményei vannak? Ez már egy másik cikk témája lehetne. Nem beszélve arról, hogy a jelenség korántsem csak karcagi. D. Szabó Miklós avagy: „ A tízezer levél birtokosa: dr. Veres Pál. Eddigi élet­műve a Magyar Ifjúság cí­mű lap hasábjain sorjázik, neve innen közismert. Meg természetesen ezernyi szemé­lyes találkozásból, hiszen járja az országot előadáso­kat tart. segít a hozzáfordu­lóknak. Nem könnyű a dol­ga, hiszen olyasmiről beszél, amire alig van szavunk. Mégis szólni kell a szere­lemről és a szexről, hiszen életünk egyik meghatározó­ja. Kétértelmű célozgatás nem segíthet, csak az okos, nyílt állásfoglalás. Az „Or­vos válaszol” rovat feleletei pedig ilyenek. Segítségre sokaiknak van szüksége, ezt bizonyítja a beérkező leve­lek serege. Először arról érdeklődtünk dr. Veres Páltól, hogy véle­ménye szerint miént irányul a szexualitásra, a testi sze­relemre korunkban oly nagy figyelem. — A szexualitás ösztön- s'zinten mozgatja az egész élővilágot: a fajfenntartás az élet egyik legáltalánosabb tfj rvényszenűsége. Termé­szetes módon fordult hát az érdeklődés feléje. Nem is­merték sokáig magyarázatát, ahogy sokan még ma is rendkívül tájékozatlanok fo­lyamataiban. Az állatok viselkedését ta­nulmányozó tudomány, az etológia sokat elárul arról, hogy az emberre milyen késztetések hatnak. Ezek kö­zül az egyik legfontosabb: a hímivarsejtek száma milli­árdszorosan felülmúlja a pe­tesejtekét. A megterméke- nyülés biztosítéka az erős örömvágy. Ez még az eset­leges fájdalmakat is elvisel­hetővé teszi, melyek a közö­sülésnél jelentkeznek. Az emlősök vizsgálatánál kide­rült. hogy a hímeknél min­den magömlés kellemes ér­zetet kelt. a nőstényeknek viszont az aktus sokszor kel­lemetlen. Az utódlás iránti vágy ösztökéli őket, csak akkor engedik az ellenkező neműeket magukhoz, ha megfelelő évszak követke­zik a kicsinyek felnevelésé­re. Ezért általában a tavasz a szerelem évada a mérsé­kelt égöv alatt. Az embereknél némileg hasonló a helyzet, hiszen ösztöneinket az állatvilág­ból hoztuk magunkkal. A férfiaknak örömérzetük van minden testi érintkezésnél, míg a nőknek nem feltétle­nül: a gyermek ennek elle­nére persze megfoganhat. Vágyaik különböznek a fér­fiakétól elsősorban bizton­ságra, tartós kapcsolatra tö­rekednék. Ha sok minden meg is változott — például a szerelmi élet szakaszossá­ga eltűnt — a biológiai alap mégis csak azonos. A termé­szet így gondoskodik az élet folyamatosságáról. Korai érettség — Korunk egyik fő kon­fliktusát abban látom, hogy a fiatalok testileg korábban fejlődnek ki. ViSzont a szel­lemi és a társadalmi érett­ségük egyre későbbre tevő­dik. Ezért is jelent egyre több gondot a szexualitás. Egy lány esetleg már 11 éves korában menstruálni kezd. s 14 évesen, amikor még inkább csak a vágyai irányítják cselekedeteit mint a józan esze. kész nő. Ép­pen ezen a héten kaptam egy leveleit, amelyben az áll, hogy egy kollégista kislány már második' találkozásuk­nál lefeküdt újdonsült part­nerével, hogy vonzódását bi­zonyítsa. Most pedig attól tart: teherbe esett. A felnőtt test — mint példánk is mu­tatja — sok esetben primi­tív személyiséget takar: nincs ti svában a szexualitás jelentőségével. Az ösztön­szinten jelentkező vágyakat nem tudja feldolgozni, fel­nőttnek képzeli magát. így belső torzulást okozhat a hamar szabadjára engedett késztetés. Az ifjú úgy gon­dolhatja, hogy joga van mindenre, mondjuk arra is, hogy ne járjon iskolába. Táptalaja ez a fiatalkorú bűnözésnek is. mert sokan ilyesformán nem találják helyüket a társadalomban. Hozzáteszem: a -lányoknak nem is okoz örömet a testi kapcsolat, s ha a teherbe­esésnek méh ük fejletlensége miatt kicsi is a veszélye, rendkívül sok káros követ­kezménye maradhat a fia­talon elkezdett kapcsolatok­nak. Nem szabad zöld utat adni számukra: gátlássoro­zat, frigiditás lehet az ered­ménye amelyek gyógyítása égető szükség. Nevelés, de mikor? — Hogyan lehetne meg­előzni a bajt, elejét véve a sérüléseknek ? — Véleményem szerint a szexuális nevelést nem ak­kor kell elkezdeni, amikor már erotikus tartalma van a fiatalok számára a hallóit ismereteknek. Sokkal inkább olyankor, amikor a gyerek születési títkairóii érdeklő­dik, vagy amikor valami­lyen ezzel kapcsolatos jelen­séget lát. Az átalános neve­lés része kell hogy legyen, mivel az élet szerves tarto­zéka, csak felesleges bonyo­dalmakat okozunk, ha füg­getlenül. erőltetve próbáljuk Oktatni. Ha természetes mó­don tartozna ez á fiatalok fejlődéséhez, nem érné őket váratlanul az első menstruá­ció vagy magömlés. A másik igen lényeges dolognak lá­tom, hogy a fiúk és a lá­nyok kapcsolatának nem szabadna kimerülnie a ne­mi közeledésben.' Az ifjúsá­gi mozgalmak és a közmű­velődési intézmények egyik fontos feladata lenne, hogy több tartalmas elfoglaltsá­got. célt tűzzön az ifjúság elé. Látnunk kell, hogy a fia­tal felnőttkor nem egyenlő a teljes érettséggel. Biológiai és szellemi fejlettség nélkül pedig olan a testi kapcsolat vállalása, mintha egy tíz­éves gyerekkel súlyt emel­tetnénk. Megroppanhat egy életre a gerinc. Az érettsé­get valójában az jelenti, hogy az ember felismeri cselekedeteinek társadalmi súlyát. Tudja, például:, hogy milyen sebességgel vezethet egy autót, hogy ura marad­hasson, télen nem megy ki kabát nélkül a hidegbe, s tisztában van azzal is, hogy egy fiú és egy lány kap­csolatából gyermek szület­het. Az sem igaz, hogy meg­felelő alapok nélkül ki le­het találni mindent. Vannak olyan természeti népek, amelyek azt hiszik- hogy a gyerek a menstruációból lesz. A férfi egyet tud ösz­tönösen: a magömlés jó. vi­szont a nőknek meg kell tanulni az örömérzést. Az nem azonos a megterméke- nyüléssel. Az egyszerű tény felismerésének hiánya ren­geteg neurózis forrása. Az ember pedig még keveset tett azért., hogy az állatvi­lágból örökölt helyzeten vál­toztasson. Pedig van rá le­hetőség: a nőknél kifejleszt­hető a testi örömre való ké­pesség. Csupán fel kell ol­dani a gyermekkorból ho­zott gátlásokat, segíteni kul­turált módon: kedvcsinálás­sal, csókolózással stb. Ezt meg kell tanulni, akárcsak mondjuk a gépkocsivezetést, vagy a magasugrást.' Nem szégyen. Szorongások és kérdések — Mint „közéleti sze­xológus” gyakorta tart elő­adásokat: milyen a vissz­hangjuk? — Nehezen szoktak bein­dulni, a leggátlásmentesebb környezetben sem mernek eleinte kérdezni. Pedig ta­pasztalataim szerint igen­csak rászorulnának az így szerezhető ismere­tekre. Könyvéink nin­csenek, amelyek sokkal töb­bet tartalmaznának annál, hogy a petesejtet megter­mékenyíti a spermium. Ami ezt megelőzi, emberivé teszi, azt malackodásnak tartják. Tabu ez a kérdés, a peda­gógiai főiskolákon sem ta­nítják. így hát a tanárok is csak saját kudarcaikról tud­nának beszámolni tanítvá­nyaiknak. Nyíltabban kelle­ne beszélni mindenről: két­ezer évvel ezelőtt az embe­rek sokkal kulturáltabbak voltak ilyen téren. Furcsa helyzet, hogy az ókoriak többet tudtak nálunk a szerelemről. Nagyon jellem­ző az elmaradottságunkra, hogy jóformán olyan szava­ink sincsenek, amelyeket „il­lik” használni. 'A testiségre vonatkozó kifejezések mel­lett az értelmező szótárban jobbára ott szerepel a „trá­gár” jelző. így aztán nehe­zen lehet szót érteni. Az or­vosok szerepe sem tisztázott: általában szakmájukhoz mél­tatlan dolognak tartják a szexuális kérdéseket. Pedig rendkívül sok innen eredő panasz van. A neurózisok jelentős része például nemi problémákból adódik, de rendszerint, — bármilyen furcsa — meg sem kérdezik hogy van-e a betegnek ilyen jellegű gondja. A szakorvo­soknál is gyakran ez á hely­zet, hát még a körzetieknél. Sok ellentmondásról beszél­hetnék még. Sajnos. nem állunk jól, pedig az embe­rek testi-lelki harmóniája jelentős mértékben függ a szexualitástól. Így. hát társa­dalmi probléma is ez egyben, ímellyel sokkal többet és jobban kellene foglalkozni. Mindenképpen számot kell vetnünk azzal a hatalmas természeti erővel, amely bennünk van, s ha okosan élünk vele, személyiségün­ket erősítő, élménnyé válik. Gábor László * A héten nyílt meg fotóriporterünk, Dede Géza kiállítása a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban. Két képet mutatunk be Dede Géza munkáiból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents