Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-23 / 94. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1982. ÁPRILIS 23

Kátyúban TháUa szekere

Jegyzetek az amatőr színjátszásról

Miközben örvendetesen megnövekedett az amatőr énekkarok, zenekarok, néptánccsoportok, képzőművész, film-, fotószakkörök, bábcsoportok száma, az irodalmi színpadok egy része felbomlott, országos hírű együttesek mondtak búcsút Tháliának. Bizonyára ennek következménye, hogy ma már nem váltanak ki akkora visszhangot az országos bemutatók, nem kíséri akkora érdeklődés az amatőr színjátszást. Ám az is bizonyos, hogy a hanyatlás is valaminek, valamilyen okoknak a következménye. Jóllehet az egyes csoportok felbomlásában egyedi okok is közrejátszottak, mégis felfedezhetők általánosítható jelenségek.

A tapasztalatok szerint azok a csoportok képesek tartósan jó eredményeket elérni, amelyek vezetői vagy tagjai szinte megszállottként dolgoznak, összetartó erői az együttesnek. Ki tudja miért, amíg a kórusokban akár több nemzedék is együtt énekel, addig az amatőr színjátszók bizonyos idő után nem ritkán éppen a családalapítás miatt kiválnak, „kiöregszenek” a -csoportból, s ha éppen ők voltak az együttes vezéregyéniségei, s nincsenek utódaik, akkor már szinte egyenes az út a felbomláshoz. S úgy tűnik, a fenntartó szervek ezt többnyire csendes belenyugvással szemlélik. A szolnoki Kőtövis együttes például így maradt vezető nélkül, mi több „otthontalanná” is váltak a munkás és értelmiségi fiatalok. A csoport leglelkesebb tagjai mégsem adták fel, jelenleg egy magánlakásban próbálnak, s mecénásra, új otthonra várnak. Egyelőre mindhiába.

Noha az amatőr színpadok nem tartoznak a legköltségesebb művészeti ágak közé, a szakemberek szerint már fenntarthatok, gyakran évi negyven—ötvenezerből mégis az anyagi eszközök hiányára, a lecsökkent támogatásra panaszkodnak a fenntartók. Nem gazdálkodhatnak sok pénzzel az iskolák sem, mégis a diákszínpadok jelentik a mozgalom magját, bázisát. Megyénkben szinte minden általános iskolában van gyerekszínpad, s a középiskolák, szakmunkásképző intézetek többségében is szervesen hozzátartozik a színjátszás az intézmény életéhez. Több csoport ért el az országos

A KISZ Szolnok megyei Bizottsága a szervezet zászlóbontásának 25. évfordulója tiszteletére két hónappal ezelőtt mozgalomtöirténeti vetélkedőt hirdetett, amely átfogta az ifjúsági mozgalom több mint 60 éves történetét.

A versenyre a megyeszékhely KISZ-alapszervezetei és a nyolcadik osztályos úttörők nevezhettek be. A három írásbeli forduló értékelése után alakult kii a döntő mezőnye, melyre a legjobb teljesítményt nyújtó harminc alapszervezet jutott be.

Ifjúsági napot rendeznek április-24-én, szombaton délelőtt 10 órától Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A hagyományokhoz híven a találkozó pódiumot ad a megyében

minősítéseken aranyfokozatot, szép sikereket hoztak á megye oktatásügyének többek között az újszászi, a kisújszállási, a tiszaföldvá- ri, a törökszentmiklósi, a kunszentmártoni, a jászberényi, a szolnoki Varga Katalin, a Verseghy Ferenc Gimnázium valamint a 605- ös számú szakmunkásképző intézet tanulói. Kedvezett a diákszínpadok fejlődésének a Szigligeti Színház iskola- színház előadássorozata, s a megyei diáknapokon való bemutatkozás. A csoportok minden évben találkoztak, lemérhették felkészültségüket, tanácsokat kaptak a zsűritől a fejlődéshez. Takarékosságból az idén nem tartották meg a Verseghy diáknapokat. Hogy hat majd ez a színpadok munkájára? Egyelőre csak tippelni lehet rá.

Az amatőr színjátszókat — miként a színházak hivatásos művészeit is — a fellépés, a közönség tetszése élteti. Olyannyira igaz ez, hogy a tavasszal a mezőtúri főiskolán megtartott országos egyetemi és főiskolai kulturális napok területi bemutatójára „feltámadt” a Jászberényi Tanítóképző, s a házigazda intézmény irodalmi színpada — s hosszas hallgatás után jó színvonalú produkcióval örvendeztették meg a nézőket.

A diákszínpadoknak nem sok lehetőségük van — az iskolai ünnepeket kivéve — a szereplésre, pedig jó néhány csoport megérdemelné a nagyobb nyilvánosságot. Nem bővelkednek meghívásokban azonban a felnőtt színjátszó csoportok sem, évről évre nélkülük rendezik meg az ünnepi könyvheteket is. A művelődési -intézmények vezetőinek többsége nem vesz részt a megyei bemutatókon, így nem is tud választani a produkciók, együttesek közül, másrészt "ha meg is hívna egy- egy csoportot, nem biztos, hogy nagy számú közönséget tudna összetoborozni. Amíg a zene, s a folklór iránt örvendetesen megnövekedett az érdeklődés, a színjátszás kevesebb tömeget'vonz. Szerepe van ebben persze a csoportok műsorválasztásának, s az előadások változó színvonalának is. Amíg az énekkarok, zenekarok például méltóképpen megünneplik a kiemelkedő zeneszerzők; tavaly Bartók Béla, az idén Kodály Zoltán születésének centenáriumát, addig az írótól kerül sor a MÁV Csomóponti Művelődési Házban. A döntőn a KlSZ-alapszerve- zeteket öttagú csapatok képviselik. A kérdések az ifjúsági mozgalom időszerű feladatait, aktuális eseményeit kérik számon a fiataloktól. Ugyanekkor tartják a moz- .galom történ éti vetélkedővel egyidőben meghirdetett plakátpályázat értékelését, eredményhirdetését is. A beérkezett alkotásokból a helyszínen kiállítást rendeznek.

Az úttörőik ugyancsak háromfordulós vetélkedőn vettek részt. A városi döntőt májusban rendezik meg.

működő amatőr együttesek bemutatkozásának. A műsorban pop-, dzsessz-, rock-, country-szólisták és zenekarok, valamint mai dalos fiatalok lépnek színpadra.

dalmi színpadok műsoraiban nem igen tükröződnek az irodalom évfordulói. Persze könnyű a kórusmozgalomnak — mondhatná bárki — hiszen a főiskolákról kikerülő ének-zene szakos pedagógusok a diploma mellé „jogositványt” kapnak a karvezetésre is. Az irodalomszakosok viszont —, akik a későbbiekben színjátszócsoportot vezetnek — nem hogy minősítést nem kapnak, de még fakultatív tárgyként sem szerezhetnek ismereteket a színpadvetéshez. S ha valaki kiváló irodalomtanár, még nem biztos, hogy jó színpadvezető is.

A gondok ellenére sem szabad lemondanunk azonban az amatőr színjátszó mozgalomról, hiszen jelentősége vitathatatlan. Az utóbbi időben a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ tett is erőfeszítéseket az amatőr színjátszás fellendítésére. „Színészképző” stúdió keretében szakemberek vezették be a fiatalokat a színjátszás rejtelmeibe, a pedagógustovábbképző intézettel közösen indítottak tanfolyamot pedagógus irodalomszínpad-ve- zetőknek, a más munkakörben dolgozó együttesvezetőknek pedig nyaranta rendeznek ,, továbbképzéseket. Minősítéssel egybekötött megyei bemutatókat tartanak minden évben, s bármelyik irodalmi színpad számára teremtenek bemutatkozási lehetőséget a színházteremben.

Egy lüntézmény önmagában azonban nem tehet csodákat. Nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az irodalmi színpadokra a fenntartóknak, a közművelődési intézmények vezetőinek is, hiszen a mozgalom nemcsak a beAne részvevők gyönyörűségére, a szabad idejük hasznos eltöltésére szolgál, hanem közművelődési életünk része, kultúrát teremtő, közvetítő szerepe van, ha odafigyelünk rá, ha segítjük a csoportok munkáját.

Tál Gizella

A történelem és lényegre- törő gyűjteményeit, a vaskos anyakönyveket lapozgatva a magyar história egy kicsiny közösségének részeseivel ismerkedtem. Nevek, dátumok, száraz és könyörtelenül szűkszavú rubrikák, megannyi sors tömör megfogalmazásai. A negyvenes évek elejének viharából legalább egy erős széllökés jutott ennek az akkoriban még aprócska falunak is, A bejegyzések között, négy nappal azután, hogy felszabadult az utolsó magyar település is, a következő olvasható: ... meghalt április 8-án. Kora: kilenc év. A halál oka: gránátrobbanás. A kisfiú, aki felesem foghatta, mi történik körülötte, talán az első volt azok közül a gyerekek közül, akik a háborúból ittmaradt, még életképes robbanó szerkezettel játszottak, és...

A bejegyzések egyre szívderítőbbek: születés és még mindig születés.

A jászalsószentgyörgyi

anyakönyv szépirású vezetője. Lukácsi Lászlóné segít eligazodni a bejegyzések töKlSZ-eseknek, úttörőknek

Mozgalomtörténeti vetélkedő Szolnokon

A szóbeli vetélkedőre április 24-én szombaton 9 óráAMATŐR EGYÜTTESEK MEGYEI TALÁLKOZÓJA

A Kodály-centenárlum eseményei

Ünnepi hangverseny a Zeneakadémián Országos kórustalálkozók Szolnokon

Megemlékezések, hangversenyek, tudományos ülések országszerte

A Kodály-centenárium alkalmából országszerte hangversenyekkel, kiállításokkal, emlékülésekkel tisztelegnek a magyar és az egyetemes zenetörténet kiemelkedő alkotója emléke előtt.

A centenárium egyik kiemelkedő eseménye lesz Debrecenben az In memórián Kodály Zoltán címmel, júniusban megnyíló VII. országos nyári tárlat. Ugyancsak az évforduló jegyében rendezik meg júniusban a békéstarhosi zenei napokat, amelynek programjában Bartók Béla és Kodály Zoltán műveit megszólaltató hangverseny, népzenei találkozó és Kodály-emlékkiállí- tás szerepel. Ugyancsak Bé- késtarhoson rendezik meg a legjobb pávakörök országos fesztiválját. Itt kerül sor a Kodály Zoltán szerepe a magyar zenei közművelődésben című szakmai tanácskozásra is. A gyulai várszínházban júliusban a Székelyfonót és a Psalmus Hungaricus-t mutatják be. A műveket a debreceni Kodály kórus és az Állami Operaház művészei szólaltatják meg. A Jeunesses Musicales Szervezet világzenekarának júliusi

magyarországi hangversenyein — Pécsett és Székesfehérvárott — Kodály Zoltán Budavári Te Deum című művét Hiroyki Iwaki japán karmester vezényletével, többek között Kincses Veronika és Gregor József operaénekes közreműködésével hallhatja a közönség. A szegedi szabadtéri játékok műsorán Kodály Zoltán Háry János című daljátékának bemutatója szerepel júliusban. A IX. kecskeméti népzenei találkozót ugyancsak a centenárium jegyében rendezik meg szeptember 10. és 12. között. Az Állami Népi Együttes Kodály-műsorának a Zeneakadémia ad otthont októberben. Ugyancsak a Zeneakadémia lesz a színhelye a Kodály Zoltán születésének évfordulóján rendezett ünnepi hangversenynek, amelyen a Magyar Állami Hangversenyzenekar- és az MRT énekkara Ferencsik János vezényletével szólaltatja meg a zeneszerző műveit.

A Miskolci Nemzeti Színház Garai Háry János című mesejátékát mutatja be az ősszel, amelyhez gyermekrajzpályázat és -kiállítás Kodály Zoltán életéről és munkásságáról műveltségi verseny is kapcsolódik. Szolnokon is színvonalas zenei rendezvényekkel emlékeznek Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára. Júliusban a város ad otthont a vasutaskórusok országos találkozójának, októberben pedig a Kodály kórusok találkoznak a megyeszékhelyen. A házigazda, szolnoki Kodály kórus ekkor ünnepli majd megalakulásának 60. évfordulóját. A centenáriumi díszhangversenyen — decemberben, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban — a szolnoki Kodály koriig, a Bartók Béla kamarakórus és a Szolnoki szimfonikus zenekar Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét szólaltatja meg. A nemzetközi Kodály-szemi- nárium kecskeméti rendezvényeihez kapcsolódva 1983 nyarán ugyancsak Szolnok ad otthont a középiskolai kórusok országos találkozó- jának. Ezt megelőzően — idén májusban — a KÓTA „Népzenei találkozóinak” gálakoncertjeit rendezik meg Mezőtúron.

Az Egerben élő, karcagi származású idős Kátai Mihály festőművész munkáiból rendezett kiállítást a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum.

A tárlat május 2-ig tekinthető meg.

e

..... ..IM——

I

GEN: 885-SZÖR

Örömök és tragédiák jegyzője: az anyakönyvvezető

megében. Minden névhez hozzá tudja kötni a név viselőjének arcát, a legtöbb újszülöttről azt is tudja, melyik házban jött a világra.

Nem hétköznapi emlékezőtehetségre vall ez, hiszen Lukácsi Lászlóné 1941 óta megszámlálhatatlanul sok adatot feljegyzett az anyakönyvekbe. (Kényszerű és fájdalmas kötelesség, de le kell írni, hogy egy esztendeje megözvegyült a falu- szerte Margitkaként tisztelt anyakönyvvezető, elveszítette — és ezt saját tapasztalatomból is állíthatom — a sokak által ismert és szeretett férjét.’ Laci bácsi a rendkívüli kulturáltsággal és emberséggel megáldott veszteségeink közé tartozik.)

Törőcsik Margit a kétszázötven jászalsószentgyör- gyi csizmadiacsalád egyikének gyermekeként született, és senki sem vonhatja kétségbe. nem csekély fáradsággal és lemondással végezhette el a polgárit Jász- ladányban, ahová eleinte gyalog, később biciklivel járt át. A feltűnően jó képességű lányt lelkes rokoni és tanári, jobbára anyagi segítséggel sikerült bejuttatni a szolnoki kereskedelmi iskolába, ahol a legjobb tanulóként végzett 1941-ben.

„Rengeteget tanultam a gépeléstől a könyvelésig, de ez nem esett nehezemre. Mint kitűnő tanulót, ötven pengő ösztöndíjjal jutalmaztak. Nagy pénz volt: .egy négytagú család egyévi kenyere kijött taelőle.”

A jászalsószentgyörgyi

elöljáróságon kilenc hónapig ingyen dolgozott, persze ez akkoriban így volt természetes: próbaidőre nem járt fizetség. Közellátási kisegítő lett, többek között az anyakönyv vezetését is rábízták.

„Az az igazság, hogy nem mindig írhattam be a valóságos születésnapokat, mert a bábaasszony bemondása alapján kellett vezetnem a könyvet. Előfordult, hogy a kisgyermek december utolsó napjainak valamelyikén jött a világra, a bába azonban csak a következő év januárjában jegyeztette be, így egy évvel fiatalabb lett a gyerek. Az is gyakori volt, hogy ha a jövevény olyan napon született, amelyhez a családnak rossz emlékei fűződtek, más dátumot írattak be.”

A húsz évnél alig idősebb lány érett férfiakat megszégyenítő bátorsággal dolgozta végig a legtragikusabb éveket, hónapokat. Semmi nem tarthatta vissza attól, hogy beírja az anyakönyvbe a be- írnivalókat.

„Nem tehettem mást, az emberek akkor is megszülettek és meghaltak, valahol ennek nyoma kellett, hogy maradjon.”

Első ízben 1950-ben akaszthatta a vállára az esketéshez' szükséges jelképet, a nemzetiszínű szalagot.

„Megszámoltam, hogy azóta 885 ifjú párt adtam ösz- sze. A későbbi években persze jócskán akadt közöttük, akiknek már a születését is én anyakönyveztem. Ezért természetes, hogy az esketési beszédemben nem szerepelnek érzelgős általánosságok, minden ifjú párnak személyes ismerőse vagyok, csak kettejükhöz szólok, sose a közönséghez.”

Hogy esketési beszédei jól sikerültek és sikerülnek, bizonyítja ae a nemrégiben rendezett szaktanfolyam, amelyen az ő fogalmazásait állították jó példaként a járás többi anyakönyvvezetője elé.

A több mint harminc esztendő alatt sok vidám és korántsem szívderítő eset tanúja és részese volt.

„Az egyik nagyon szomorú emlékem: 1956. október 25-én úgy adtam össze a párt, hogy nem vettem fel a nemzetiszínű szalagot. Ebben nem a szabálytalanság az elkeserítő, hanem hogy azokban a napokban mindannyian zavartak, idegesek voltunk. A még ma is mosolygásra késztető emlékem viszont nem is régi. A vőlegény izgalmában nem-et mondott nem kis megdöbbenésére a menyasszonynak és a násznépnek. Csak ismételt kérdésemre válaszolt igennel. és tudom, nem bánta meg a helyreigazítást.”

Lukácsi Lászlóné — hadd hagyjam el a neve elől a fájdalmas „özvegj£’-et — életkora szerint már nyugdíjba mehetett volna, de nincs hozzá bátorsága. Nem tudja másként elképzelni a napjait, csak munkában.

Bendó János Fotó: T. Katona László