Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-22 / 93. szám
Béke — haladás—szocializmus! A kisújszállási GELKA-szervizben havonta átlagosan ezer különféle híradástechnikai és háztartási berendezést javítanak. Képünkön: a Bosch-rendszerű hűtőszekrények kalorikus hibáinak kijavítását, egy korszerű, hordozható berendezés segítségével, sok esetben a helyszínen el tudják végezni Milos után Nisylos Újabb görög szigetre készülnek az alföldi olajbányászok Kristálytiszta emberek Rendszertelen jegyzetek Leninről Nemrégiben A Kőolajkutató Vállalat 1980-ban kezdte meg szerződésben vállalt, kötelezettségének teljesítését Görögor- szában, Milos szigetén. A feladat három gőzkút lemélyítése és két, korábban fúrt kút javítása volt. A kint levő brigád a megrendelő legnagyobb megelégedésére elvégezte a könnyűnek egyáltalán nem mondható munkát. Ennek köszönhető ,hogy a görög féllel való többszöri tárgyalás után Győry Gyula műszaki igazgatóhelyettes, Horváth Dénes vállalkozási önálló osztályvezető és Boros Ferenc üzemvezető, a milosi munkák irányítója, az újabb szerződés megkötéséig is eljutott. Erről kérdeztem Horváth Dénest. — Sokan egy kicsit irigykednek azokra a vezetőkre, akik gyakran járnak külföldre. ön is ezek közé tartozik. — A megkötött szerződések önmagukért beszélnek. Azt pedig, hogy ezek miképpen jönnek létre, valóban csak azok tudhatják, akik a késhegyre menő vitákon már részt vettek. Egv több millió dolláros üzlet nagy felelősséget ró az üzletkötőkre. Példaképpen elmondom, hogy az új görög szerződés néha hajnalig tartó tárgyalásokon, töménytelen alternatíva kidolgozásával jött létre. Nem sok szabadidővel rendelkeztünk, és azt is inkább erőgyűjtésre kellet felhasználni a következő tárgyalásokra. — A Milos-szigeten sikeresen lefúrták a szerződésben vállalt kutakat. A megrendelő örült annak, hogy a Kőolajkutató Vállalatban eredményesen dolgozó partnert talált. Magam is hallottam azonban olyan megjegyzéseket, amelyekből azt lehetett érezni, nem mindenki bízott a sikerben. — Igen, ilyenek akadtak nemcsak idehaza, de valószínűleg a külföldi partnercégek között is. Az ilyen megjegyzésekre legjobb válasz a jó munka. A vállalat tezt tette Görögországban. Reméljük, hogy az újabb szerződésben vállalt feladatok sikeres teljesítésével azt is bizonyítani tudjuk, hogy nem volt véletlen, amit Mi- los-szigetén elértünk. — Az új feladathoz szükség is lesz a nagyobb önbizalomra, hisz ahogy tudom, ez a munka talán még nehezebb, mint a korábbi volt. — A szerződésben Nisylos szigetén két geotermikus kút lefúrása szerepel. Várhatóan 1500—2000 méter mélységig kell lefúrni. A nehézséget többek között az okozza, hogy mindössze egy 100 méteres fúrás van eddig, ez pedig nem nevezhető nagy előkutatásnak. Nehezíti továbbá a munkát, hogy a fúrásokat egy, földtörténeti szempontból rövid idővel ezelőtt még működő vulkán kráterében kell lemélyíteni. Megijedni nem kell, a krátert már nem tartjuk veszélyesnek. Fúrási szempont' ból a nehézséget az okozza, hogy várhatóan kénhidrogénnel találkoznak majd, amely az emberekre, és az eszközökre is károsan hat. Nem lesz könnyű a fúrás helyének megközelítése sem. Hajmeresztő szerpentin megy fel a kráter pereméig, majd onnan ugyanolyan meredek út vezet le a belsejébe. — Hallhatnánk valamit a szigetről, lakosairól, a mi dolgozóink várható körülményeiről? — Nyáron elég nagy a turistaforgalom, mert zöldebb, mint a Milos-szigete, és a főidből sok helyen gőz tör fel, ami érdekes látványosságnak számít. A múlt században volt egy utókitörés, és ennek hatására jön ez a kellemetlen kénhidrogénsza- gú gőz a felszínre. A sziget amúgy rendkívül békés képet mutat, a lakosok száma mintegy ezer, akik annyit termelnek növényből, állatból, amennyi saját szükségletükre elég. Problémát okoz, hogy édesvíz nincs a szigeten. Esővizet gyűjtenek és van egy napenergiával működő kis tengervíz-sótalaní- tó is. A mi embereinknek majd valamelyik közeli szigetről szállítják az édesvizet. — Meddig tart ennek a két fúrásnak a lemélyítése? — Várhatóan 10 hónapig, és szinte biztos vagyok benne, hogy ha a milosihoz hasonló színvonalon dolgozunk, közben meglesz az újabb szerződés is. Szili József Zambiai vendégek Szolnokon Zambiai mezőgazdasági de- legálció látogatott tegnap Szolnokra Makauitó miniszterhelyettes vezetésével!. A MÉM vendégeként hazánkban tartózkodó 4 tagú küldöttség a Közép-magyarországi Vetőimagtermelfceitő Vállalat Panel úti vetőmag- üzemét tekintette meg, tanulmányozta a tisztítás, a feldolgozás és a csomagolás módozatait. Mindent tudó raktárépület A nyilvántartás korszerűsítését segíti, a raktározási gondokat enyhíti majd a Jászsági Ruhaipari Szövetkezetben az az épület, amelynek kivitelezéséhez a .központi telephelyen rövidesen hozzákezdenek. A több mint félmilliós költségű, 150 négyzetméter alapterületű létesítmény egyik részében kap helyet a központi irattár. A nyilvántartási munka könnyítése érdekében jól áttekinthető, könnyen hozzáférhető „salgó” polcokkal látják el. Az épület másik szárnyában lesz az a raktár- helyiség, ahol a megrendelésre beérkezett értékes gépeket tárolják üzembehelyezésükig. Az új raktárépületben kap helyet ezen túl még a telephely két gépkocsijának garázsa is. Vízgazdálkodá si tudományos napok A vízügyi kutatók és szakmai partnereik kereken 25 előadásban adnak számot legújabb tudományos és műszaki fejlesztési eredményeikről a vízgazdálkodási tudományos napok rendezvény- sorozatán, amelyet tegnap nyitott meg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ székházéban Stelczer Károly, a VITUKI főigazga- tőhelyettese. Az első napon tárgyaltok az időszakosan túlterhelt — főleg Balaton környéki — szennyvíztisztító telepek teljesítményének növelését célzó úiabb műszaki megoldásokról. A pénteken záruló tudományos napokon különösen nagy figyelmet szentelnek a belvízjárta és a szikes talajok vízháztartását gazdaságosan javító — a kísérleti parcellákon már sikeresen vizsgázott — megoldásokénak. Moszkvában időzve sétára indultam. Egy öreg bérház előtt hangos szóra lettem figyelmes, majd a hang irányában pinceszerű klubhelyiségre leltem. A színpadon alacsony fekete fiú beszélt. Lenint idézte: „Tegyük szabállyá, inkább mennyiségileg kevesebbet, de minőségileg jobbat. Tegyük szabállyá: inkább várjunk két, sőt három évig, de ne dolgozzunk kutyafuttában, mert ezzel semmi reményünk sem lehet rá, hogy komoly emberanyagot kapjunk. Tudom, nehéz lesz ezt a szabályt megtartani és valóságunkra alkalmazni... Mégis meg vagyok róla győződve, hogy célunkat csak ilyen munkával érhetjük el.” A fiú lejött a színpadról, és beült a többiek közé. Harmincán, negyvenen lehettek. Kifeszített vetítővásznon közben feltűnt Lenin arca. Csöndben figyelték a vetítést: sztrájkok, munkásgyűlések, forradalmi felhívások, a Téli Palota ostroma, a győztes októberi szocialista forradalom, polgárháború, forradalmi harcok szerte a világon. Hosszú hajú lány lépett a széksorok elé. A többiekkel szembefordulva kérdezte: milyen fontosabb politikai témák foglalkoztatták Lenint halála előtt? Rövid válaszok csattantak, s a hangulat egyre jobban átforrósodott. Pedig már-már szertartásos volt a 'fegyelem. Tűzből épített rend — jutott eszembe a hasonlat. — A forradalom -ellenségei felerősítve üvöltöttek tovább minden kritikát, amit a Bolsevik Párt vezetői önmagukról, a munkások hatalmáról mondtak — vette vissza a szót Ismét a lány. — Lenint is intették: ne szóljon olyan nyíltan a fiatal szovjethatalom hibáiról, ö azonban azt tartotta, hogy a hazugság a kizsákmányolok szövetségese. A bürokraták, a hatalmaskodók, a karrierista szájtépők, a dogmatikus fellegjárók, a munkások forradaimiságától reszkető nyárspolgárok, a szépelgők, a hanyagok nem remélhettek tőle kíméletet. Lenin bírálataival azonban semmire sem mehettek a forradalom ellenségei; vitriollal írt kritikái is csak a forradalom mellett idézhetek. Erre felborult a rend, s a hangzavart egy bőrzekés, hórihorgas fiú szavai törték át: — A húszas évek elején — mondta — nagy viták folytak a proletár kultúra és a burzsoá kultúra viszonyáról. Ekkor, január 4-én jelent megnyitott „zöild út” egyik célja volt a szolgáltatások bővítése, színvonalának emelése. Különösen fontos ez a falviakban, kisvárosokban, egyszóval ott, ahol a szolgáltatás nem pusztán, élet- színvonalat; emelő tényező. Szívesebben maradnak a fiatalok szülővárosukban, ha ott a munkalehetőség mellett az eddig inkább csák nagyvárosokra jellemző, a mindennapok életét köny- nytobbé tevő szolgáltatásokat is megtalálják. Kisújszálláson is ez lenne a cél, bár — mint azt a városi tanács illetékesei elmondták — a ió szándék, a megnyílt út nem elég. Eddig két olyan csoport akadt, amelyek tagjai éltek az új lehetőségekkel. Az egyik a Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet RAMO- VILL-szervizében dolgozók kollektívája. Ipari szakcsoportot alakítottak oly mómeg Lenin Napló jegyzetek című írása a Pravdában. Cikke elején Lenin ismerteti a Központi Statisztikai Hivatal táblázatát, melyből kitűnik, hogy ezer lakos közül 1897-ben 223-an, 1920-ban pedig 319-en tudtak ími-ol- vasni Oroszországban. Lenin ehhez a következő megjegyzést fűzte: „Míg proletár kultúráról és a proletár kultúrának a burzsoá kultúrához váló viszonyáról fecsegünk, a tények olyan számokat tárnak elénk, amelyek azt mutatják, hogy még a burzsoá kultúra tekintetében is nagyon gyengén állunk... Látjuk ebből, hogy mennyi sürgős, hétköznapi munkát kell még elvégezni, hogy elérjük egy közönséges nyugat-európai civilizált állam színvonalát... Fontos, hogy ne szorítkozzunk erre a vitathatatlan, de túlságosan elméleti tételre. Negyedévi költségvetésünk küszöbön- álló vizsgálata során gyakorlatilag is hozzá kell fognunk a dologhoz. Elsősorban természetesen nem a Közoktatásügyi Népbiztosság kiadásait, hanem más hivatalok kiadásait kell csök- kentenünk, hogy a felszabadult összegeket a Közoktatásügyi Népbiztosság szükségleteire fordítsuk ...” Nem a rendkívülisége miatt időztem ilyen hosszan ennél a klubestnél. Ellenkezőleg: talán a világ bármelyül; városában betévedhettem volna valami ehhez hasonló eseményre. Statisztikailag Is igazolható világ- jelenségről van ugyanis szó: az ifjúság és a marxizmus minden eddiginél szélesebb, mélyebb — és hitelesebb! — találkozásáról. És ennél aligha lehet valami is természetesebb. Közhelyként beszélünk arról, , hogy az ifjúságot megkülönböztetett módon foglalkoztatja a természeti környezet tisztasága, (ö él majd a jövő városában, a holnapi környezetünkben.) Az ifjúság magatartása azonban mást is bizonyít: azt az egyre erősödő felismerést, hogy — a felnőttekkel, minden haladó politkai erővel összefogva — elsősorban a társadalmi szennyezettség ellen keli harcolnia, a társadalmi környezet tisztaságát kell megóvnia. megteremtenie. Ez a feltétele az összes egyéb környezeti tisztaságnak is. Ez a felismerés sodorja ellenállhatatlanul a mai nemzedékeket a marxizmushoz és annak valóságrajzolatához: a szocializmushoz. A kor, a történelem szinte a bőrünkre írja, vési a marxizmus igazságait. Itt azonban még másról is szó van: a'marxizmus klasszikusainak személyes, emberi példájáról. dón. hogy a szerviz jogilag továbbra is a szövetkezethez tartozik. Az eszközöket, a felszereléseket, a berendezést bérlik a szövetkezettől (külön kedvezmény, hogy az első évre nem kell bérleti díjat fizetniük). A másik csoport Építőipari Szolgáltató Kisszövetkezet néven kezdte meg működését. A résztvevők között akad mérnök, kőműves, villanyszerelő, elektroműszerész. A tanácshoz benyújtott terveikben azonban nem szerepel „hazai terepen” végzett rhunka, igaz, a jogszabály nem is köti ki a munkavállalás területét. Az építőipari szolgáltatás hiányosságait jól ismerő tanácsi dolgozók így csak abban reménykedhetnek, hátha mégis lesz egy kis idejük a környékbeli munkákra is, vagy talán sikerükön felbuzdulva akadnak vállalkozók, akik nemcsak székhe. Erre gondoltam másnap, amikor a Lenin emlékmúzeumba mentem a klubban szerzett barátaimmal. Belépve Lenin dolgozószobájába, az első, ami szemembe tűnt: az órája. Megállt 1924. január 21-én 8 óra 14 perckor. „Lenin elment, és nem jön vissza többé” — magyarázta kísérőnk Lenin halálát, és én mégsem arra a halott Leninre gondoltam; hanem a mozdulatlan tárgyak, a kéziratok által képzeletemben előlépő Lenint láttam, figyeltem. Bejön a Kremlbe és lakásnak, dolgozószobának kiválasztja az épület legszerényebb néhány helyiségét, még a beosztásával kötelezően együttjáró legszerényebb külsőségeket sem tűri Nézem a Lenin házaspár iakását- itl élt a szovjethatalom első embere. A Konyha rézüstjeiről, a nehéz, formátlan fehér szekrényről az jut eszembe; akármilyen szegények voltak is az én szüleim, ilyen konyhájuk, ilyen bútoruk még nekik is volt. A helyiség egyetlen dísze: egy hatalmas szamovár, amit Lenin moszkvai munkásoktól kapott ajándékba.' Sokat használta. Ha esténként későn ért haza, nem költötte fel a feleségét, a családját, hanem maga készítette el a vacsoráját. És bár szívélyes házigazda volt, oíykor be kellett vallania, üres az éléskamrája. A nép sorsának vállalása azonban nemcsak Leninre volt jellemző. Megtörtént, hogy a Bolsevik Párt vezetőségének egyik tanácskozásán éppen a közellátási népbiztos ájult el az éhségtől. „Kristálytiszta ember” — mondta Lenin erről a munkatársáról. Azok Voltak: kristálytiszta emberek. Hanglemezről Lenin hangját is hallgattuk. Mint a lök- hajtásos repülőgép energikus zúgása — gondoltam. Nyugtalanító és harmonikus. Nemcsak beszélt, de ott volt közöttünk. Külön-külön szólt valamennyiünkhöz. A termet járva szóba került, hogy akadnak napjainkban akik sikerre, kényelemre, pénzre, érvényesülésre váltják fel a kommunizmust. Talán igaz, ám Leninnel találkozva mégis azt gondoltam: ha százszor többen lennének is a hitetlenek, a percemberek, a mai nemzedékek szívéből már soha senki sem tudja kitépni a kommunizmus gyökereit: továbbviszik — megvalósítják — a lenini forradalmat. lyül, munkahelyül is Kisújszállást választják. A városban öt szerződéses bolt működik, a vendéglők közül három talált gazdára — igaz, hogy jó néhány üzemeltetésére viszont nem került gazda. A jogszabályok újak, — és valljuk be, szokatlanok — a tanácsi dolgozóktól nagy rugalmasságot követelnek. A kisújszállási tanácsnál a vállalkozási engedélv kiadóinak az. az álláspontja, hogy senkiinek nem szabad kedvét szegni. Az 6 kedvüket viszont rontja, hogy a „hiányszakmák” száma továbbra sem csökken. Városszerte gond bádogos, kerékpár- és kismotor-szerelő, fértfiszabó, kárpáítos szakembert találni, tehát jónéhány — kifejezetten a szolgáltatást segítő — szakma továbbra is hiányzik, a járatlan út még sokakat visszariaszt. — s — t — Földesi József JÁRT UTAT JÁRATLANÉRT...? Kisvárosi (kis)vállalkozások Kisújszálláson A kisvállalkozások előtt
