Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-21 / 92. szám
1982. ÁPRILIS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Kultúra az üzemben Kiállítások. előadások, kirándulások „Alkotó emberok” a MEZÖGÉP-néI T. E. Három nap — hat előadás Oz állami Népi Együttes bemutatói a Tiszaligeti Sportcsarnokban ízelítő Bartók Béla: Falun című művére írt táncjátékból Fotó: Tarpai Zoltán a múlt évben több mint háromszázan keresték fel a gyűjteményt, s csaknem ötszáz kötetet kölcsönöztek. Igény tehát lenne az olvasásra, bizonyítja ezt az is, Kapcsolat a művészteleppel A munkahelyi művelődés irányítóinak a közművelődési programok tervezésekor számolni kell azzal is, hogy a gyár dolgozóinak hatvan százaléka bejáró, a környező községekből utaznak nap mint nap a munkahelyükre. Ök elsősorban a szocialista brigádok programjain vesznek részt. A gyár 38 brigádja a múlt évben több mint száz alkalommal tartott kulturális és sportrendezvényt, s a brigádok tagjai hatvannégyszer vettek részt kiránduláson, múzeumlátogatáson. A szocialista brigádok egyébként a legutóbb tartott Klub — összefogással Az ismeretterjesztésben ugyancsak előrelépés történt az elmúlt két évben. Egyik legjelentősebb esemény volt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Bemutatkozik a MEZŐGÉP Vállalat rendezvénysorozata, de sikeresek voltak a különböző tematikájú előadássorozatok, ismeretterjesztő kiállítások is. A színházlátogatók száma némileg visszaesett. A törzsgyárban jelenleg százötvenen rendelkeznek bérlettel, örvendetes viszont, hogy társadalmi munkával és jelentős anyagi ráfordítással elkezdődött egy olyan klub építése. amely alkalmas lesz arra, hogy művészeti csoportoknak, kisközösségeknek adjon otthont. A jelenleg már működő irodalmi színpad melhogy a Kossuth Könyvkiadó illetve a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat bizományosainál két év alatt több mint 160 ezer forint értékű könyv talált gazdára. fórumon, amelyen a közművelődésről is szó esett; többnyire kiállításokat, műteremlátogatásokat kértek. A képzőművészetnek, úgy tűnik, rangja lett az utóbbi esztendőkben a MEZŐGÉP-nél, köszönhetően azoknak a munkahelyi tárlatoknak, amelyeken bemutatkoztak a Szolnoki Művésztelep alkotói, de kortárs képzőművészetünk több jeles képviselője is. Az évenkénti hobbikiállítások, amelyeken viszont a gyár dolgozói mutatják be szabad idejükben készült munkáikat, ugyancsak népszerűségnek örvendenek. lett a későbbiekben több szakkör, kisközösség megalakítását is tervezik. Az önművelésre nyújtanak lehetőséget a különböző szakmai vetélkedők, tanfolyamok is. Többen tanulnak a középiskolák levelező tagozatán, elsősorban a szakmai képzést biztosító gépipari szakközépiskolában. A gyárban hosszú éveken keresztül működött a dolgozók általános iskolájának kihelyezett tagozata. Jelenleg öt- venhatan nem rendelkeznek alapfokú végzettséggel, de négy dolgozó kivételével az idősebb korosztályhoz tartoznak. Üj lehetőség, hogy a gyár anyagi támogatásával német és angol nyelvtanfolyamon vehetnek részt a dolgozók Az elmúlt héten alighanem megszületett az év televíziós „botránya”; bár még- csak áprilisban járunk, sok minden történhet az esztendőben ,de aligha fordulhat elő annál megbotránkozta- tóbb a képernyőn, mint a Mészöly Kálmánról készített, csütörtök este sugárzott dokumentumfilm. Legalábbis a jobb érzésű néző számára. ...és Mészöly Kálmán a kapitány A film készítői munka közben igyekeztek bemutatni Mészöly Kálmánt, így azután kamerájukkal „meglesték” a kispadon ülő kapitányt és a mikrofont is úgy helyezték el a közelében, hogy egyetlen szó, ami elhangzik, egy se vesszék kárba. Mert azt vallották: a hitelességhez, a szó szerinti hűség is hozzátartozik. Az a mindössze pár vad szó, mert a kapitány szájából csak ennyi jött ki, amelyet itt ismételni nem azért nincs módom, mert hely nem volna rá, hanem mert egyszerűen nem bírná el a nyomdafestéket. A lényegre térve: nem az a baj, hogy Mészöly Kálmán egy kivételesen feszült helyzetben, rendkívüli lelkiállapotban, a Norvégiával való összecsapáson — akkor készült a film —, amelynek tétje a madridi világbaj nokságf a szóló útlevél volt, hogy a kapitány ilyen helyzetben tömören és drasztikusan fejezte ki végletes érzelmeit. Ez Mészöly Kálmán fcispadi magánügye lehetne, bár az effajta feszültségeket is lehetne nagyobb fegyelemmel és kapitányi méltósággal elviselni, kétségtelen. De végtére is kit érdekel, hogy mit kiabál a kapitány, amikor a dráma a zöld gyepen zajlik, s különösképpen akkor nem, ha szépen gurul nekünk a labda, azaz jól megy a foci a fiúknak. A színházban sem arra vagyunk kíváncsiak egy-egy premieren, hogy a produkcióért miként szurkol, izgul, netán káromkodik idegességében a színfalak mögött meghúzódó rendező, hanem a játékra figyelünk, azaz a lényegre, ami a színpadon történik. Ismétlem Mészöly Kálmán kispadi magatartása mindaddig privát ügy tehát, amíg film nem lesz belőle, s ezt a filmet többmillió néző nem láthatja. De attól a pillanattól. hogy mindez képernyőre kerül, közügy. Így hát a megbotránkoztatóan közönséges percekért nem a film- alanyát, hanem a film készítőit terheli igazán a felelősség, akik ráadásul a munkájukhoz írott rádióúj- ságbeli előszóban azt ígérik a nézőnek, hogy dokumentumfilmjük révén többet tudunk majd meg a labdarúgásról is. Nos, ebből aztán végképp nem lett semmi. Mert vajon mit árultak el a hosszú, semmitmondó képsorok — lásd kivonulás az öltözőből néma, majd hangos' változatban, ugyanaz ismétléssel — az ellesett pillanatok egy-egy közeli képen — Mészöly miként rendezgette félrecsúszott nyakkendőjét, vagy tolta Az Írástudók felelőssége címmel indított ifjúsági pódiumsorozat következő előadását április 23-án, pénteken délután 4 órától tartják Szolnokon, a Pelikán Hotel presszójában. A beszélgetés amelyet Magyar Fruzsina, a vissza szinte pedánsan homlokára hulló hajtincsét — mindezeknek jóformán semmi közük -nem volt ahhoz a drámához, amit a magyar— norvég labdarúgó-mérkőzés jelentett a pályán. Ezzel a filmmel a néző „nem nyert” az égvilágon semmit, de ugyanakkor sokat ártott Mészöly Kálmán közmegbecsülésének, hírnevének. A kapitány ezzel a filmmel alighanem eddigi pályájának legnagyobb vereségét szenvedte el néhány, érdekességre vadászó, felajzott képzeletű filmes ügybuzgóságából és a televízió műsorszerkesztőségének engedékenységéből származóan. A naturalizmus, a felszínesség minden fajta alakjában riasztó egy műalkotásban. Leginkább azonban akkor elviselhetetlen, ha nyelvi durvaság, otrombaság formájában jelenik meg a hűség álarcát öltve magára. Ahogy ez a Mészöly- portré esetében is történt. Röviden Bán János szavazásos műsorában, a Hatvanhat-ban a témák sorában ezúttal a televízió, a televíziózás szerepelt, s Nagy Richard a televízió elnöke vállalta a házigazda szerepét. Így elsőkézből kaphattak az érdeklődők választ kérdéseikre, s helyzetképet arról, hogy merre is halad a hazai televíziózás, módszereiben, terjedelmében, tartalmában. Kedves, őszinte beszéd volt ez a műsor olyan problémákról, amelyek többnyire a levegőben lógnak, és olykor nyugtalanítóan vetődnek fel a nézőben. Kaptunk tanácsot is s elfogadhatjuk, amit Nagy Richard ajánl: ha bosszant, ingerel, netán feldühít égy műsor, ne szidjuk a tévét, zárjuk el inkább a készüléket, ez mindkét félnek üdvösebb. Valahol Oroszországban, tévéjáték, amelyet Radványi Ervin írt és Szőnyi G. Sándor rendezett. A második világháború idején játszódó dráma leleplező alkotás. Az embertelenség egy kevésbé feltárt és ismert formája, a tiszti önkényeskedés és az abból fakadó „égbekiáltó” igazságtalanság — gáládul emelnek vádat egy ártatlan zászlós ellen — a tárgya. Nem hibátlan mű, de van levegője, vannak igen feszült pillanatai, jól megrajzolt jellemei, például az őr- ■ nagy, Koncz Gábor kitűnően alakítja, de a zászlós figurája is kidolgozott, itt Szacs- vay László remekéi, talán eddigi legjobb játékát nyújtva a képernyőn, Az elmélyült színészi játék: a képernyő aranya. Ha találkozunk vele, kivételes élmény. Két példa az elmúlt hét műsorából, a lengyel Hálátlanságban (csütörtökön) Antónia Gordon — Góreckáé és a Beáta Tyszki- ewiczé — anya és lánya — kettőjük kiemelkedő alakítása még az egyébként kissé érdektelen történetet is emlékezetes élménnyé avatta. És egy magyar példa a Mathiász-panzióban (pénteken), Németh László drámájának tévéváltozatában Tö- rőcsik Mari és Mensá'ros László színészi játéka, egyetlen felesleges vonás nélkül, csak a lényeget sugárzó átéléssel. Nagyszerű volt. V. M. Szigligeti Színház dramaturgja vezet — témája ezúttal a XIX. század végi, XX. század eleji francia líra, zene és képzőművészet lesz. Az irodalmi alkotásokból vett szemelvényeket a Szigligeti Színház művészei tolmácsolják. Az SZMT Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központ „Alkotó emberért” pályázata az elmúlt esztendőkben egyre népszerűbbé vált a megye vállalatainál, üzemeiben, gyáraiban. A kétévenként kiírt pályázat — amelynek 1980—1981-es szakaszát értékelik a közeljövőben — jelentős segítséget nyújt ugyanis a munkahelyi művelődéshez, a művelődési bizottságok munkájához. Követelményei egységes rendszerbe foglalják a kulturális és oktatási tevékenységet, új közművelődési formák és módszerek bevezetéséhez, a programok megszervezéséhez is támpontot nyújtanak. A pályázaton az elmúlt két esztendőben több mint 100 munkahely 65 ezer dolgozója vett részt. Köztük — első alkalommal — a MEZŐGÉP Vállalat szolnoki törzsgyára. Könyvtár a színpadon A munkahelyi művelődés tárgyi feltételei az elmúlt hét esztendőben sem változtak lényegesen a szolnoki gyárban. Kulturális rendezvények megtartására az ebédlő és az oktatóterem szolgál. A helyiségek kétszáz- negyven ember befogadására alkalmasak. A gyárnak csaknem ezer dolgozója van. A létszám indokolná egy főállású népművelő alkalmazását is, erre azonban egyelőre nincs lehetőség. A tárgyi feltételek viszont javulnak, ha átadják a gyár új szociális épületét. Megoldódik a könyvtár elhelyezése is, amely jelenleg az ebédlőben várja olvasóit. Azaz könyvtáros hiányában zárva tart, a csaknem nyolcszáz kötetes állomány így gyakorlatilag hozzáférhetetlen, bár az elhelyezési gondok miatt egyébként is nehezen áttekinthető. Ennek ellenére Az Országos Filharmónia -a Szolnok megyei diáikok részére összeállított hangversenyévadját az idén a Magyar Állami Népi Együttes szereplésével zárja. Hétfőtől kezdődően napi két előadásban adott — illetve ma még ad — műsort a Tiszaligeti Sportcsarnokban a százhúsz tagú együttes. A hat bemutatót a megye kör zel tízezer általános és középiskolás diákja és szakmunkástanulója nézi. hallgatja meg. Az elmúlt esztendőben ünnepeltük a Bartók-cente- náriuimot, az idén pedig Kodály születésének 100. évfordulóját. A műsort az egyetemes és magyar zenekultúra két kiemelkedő alakjainak alkotásaiból válogatták. Az előadásról, a fiatalok és a népzene kapcsolatáról beszélgettünk Tímár ‘ Sándorral az Állami Népi Együttes művészeti vezetőjével. — Véleményem szerint nincs különbség — az előadók odaadását illetően — közönség és közönség között. — mondja. — Sőt, ha gyerekek előtt szerepel az ember, még nagyobb a felelőssége. Ebben a korban válik el, hogy megszeretik-e a fiatalok a folklórt a művészeteket, avagy sem. Aki gyermekként ráérez a népzene, a néptánc ízére, megkedveli. az felnőtt korában is szívesen elmegy a bemutatókra. A műsor nemcsak az ízlést, de a művészi látóképességet is fejleszti, alkalmat ad történelmi múltunk megismeréséhez is. — Ha jól sejtjük, a zenekart, a kórust és a táncosokat alaposan megdolgoztató előadást nem csupán Szol-, nokon mutatják meg. — Borsod és Komárom megyében is szerepelünk több napon keresztül ezt követően Budapesten lesznek előadásaink. A nyár elején Győr-Sopron megyében egy teljesen új műsorral turnézunk, melynek Lakodalom a címe. A hagyományokra építve új elemek is kerültek a produkcióba, amely a táncosokat alkotó munkára ösztönzi, ugyanis lehetőségük nyílik a rögtönzésre. Ezzel az összeállítással lépünk színpadra majd a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Két műsorszámot már most Szolnokon is bemutatunk. A Lakodalomból ízelítőt adó Zempléni kariíkázót és a Szatmári táncokat — Tímár Sándor koreográfiái — háromszor tapsolta vissza a közönség. Minit megtudtuk az elmúlt előadásokon sem volt másképp. — f. s. — Pénteken este zsúfolásig megtelt a szolnoki színház Szobaszínházának kicsiny nézőtere, igaz, ami igaz Koós Olga, a színház Jászai - díjas művészének előadóest-premierje meg is érdemelte az érdeklődést. „Mikor először felsírt” címmel irodalmi koncertet adott Koós Olga. az elhangzott Garcia Lorca, József Attila, Raffai Sarolta, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Benjámin László, önkénylstván és Rákos Sándor művek, részletek — meglehetősen laza gondolati füzért alkotva —az anyaságról, a születésről — a csodáról — szóltak, pontosabban: az életről — a születés, az anyaság felől közelítvén. Szép, erőteljes — és fontos — előadóestet hallottunk örömmel fedezve fel, hogy Koós Olga az egyszemélyes színháznak is kitűnő művésze. Interpretációjában teljes élményt nyújtott az elhangzott Yenma-részlet, Örkény „Miikor van a háborúnak vége” című novellája és Karinthy „Szomjúság”-a. Ugyanakkor az est anyagából. kissé „kilógott” Raffai Sarolta két műve, s Benjámin László „Hajnali kar- ónek”-e, s nem a művészi teljesítmény okán, hanem valószínűleg azért, mert a jelzett műveik egy esztétikailag nemesebb, erősebb „szövegkörnyezetben” hangzottak el. (A műfaj pedig alapvetően verbális.) Mindamellett — s ez nagyon lényeges — manapság, amikor a vállalt, a megszenvedett boldog anyaságról valahogy nem szokás beszélni, Koós Olga önálló nyelven, a szó jó értelmében „érzelmesen” szólt közönségéhez. Ezért zúgott méltán az eslt végén a vastaps. — sz. j. — Fotó; Nagy Zsolt Ifjúsági pódium Téma: a francia Ura „MIKOR ELŐSZÖR FELSÍRT" Koós Olga előadóestje a Szigligeti Színházban
