Szolnok Megyei Néplap, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-18 / 90. szám

1982. ÁPRILIS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 160 év színpadon (II.) Színház helyett csendőrlaktanya „1875. november 3-án egy vigasztalanul szürke, csendes délutánon három ütött-ko- pott ponyvával fedett ekhós kocsi állt meg a szolnoki piactéren, Fehér Lóhoz cím­zett városi főkimérés és szál­loda előtt. A furcsa alkot­mányból különös öltözékű hölgyek és urak szállnak ki. A paposán beretvált. de az úttól és időtől borostás arcú férfiak a kiegyezés előtt úira divatossá lett magyarruhák romjait viselik, a nők meg rokokó és biedermeyer di­vatok érdekes variációiban keltettek nemcsekély feltű­nést. Mikor mindnyájan ki­kászálódnak a nehezen el­hárulható ekhós otthonból, élükre áll egv alacsony, kancsalszemű. sánta öreg és lassú, méltóságteljes léptek­kel megindulnak a vendéglő bejárata felé. Az ajtó előtt félkört formálnak az idege­nek, középre áll a kancsal, sánta öreg, leveti kalapját, végig simítja hosszú, kócos haját, megköszörüli torkát, szónoki pózba vágja magát és nagy beszédben bemutat­ja társulatát. Az igazgató Almay Olivér, igazi nevén Sánta Brabecz József, akinek lábát Nagysarlóson vitte el egv osztrák ágyúgolyó." A szolnokiak kedvesen fo­gadták a színészeket és este nyolc órakor nagyszabású színielőadás volt a Fehér Ló tágas színjében, ahol bemu­tatásra került Egressv Róni Két Sobri című színdarabja. A Fehér Ló feldíszített szín­je megtelt közönséggel: pi- oáz.tak. tökmagot fogvasztot- tak. néha fel is szóltak a színpadra, néha nevettek a legtragikusabb jeleneteknél, de otthona lett Szolnok en­1857-ben felépült a mis­kolci, 1865-ben a debreceni, 1878-ban a békéscsabai, 1886- ban a szegedi, 1896-ban a kecskeméti színház, de Szol­nokon még a századfordulón is a Nemzeti Szálló táncter­mében tartottak alkalmi elő­adásokat: Baróti Dezső, Sza­bó Ferenc és dr. Farkas Fe­renc társulata vendégszere­peit. A helyzet mindjobban tart­hatatlanná vált, a város értel­misége, egyre inkább öntu- datosabbá váló munkássága — MÁV-műhely — sürgette a szolnoki színház építését. Ekkor már a legszerényebb vándortársulat is megírta ominózus levelét a szolnoki Színügy-Gyámolító Egylet­nek: .......ahol ily mostohán b ánnak a magyar szó művé­szeivel, abban a városban még végszükségből sem lé­pünk fel”. 1904-ben haladó szellemű emberek memorandumot küldtek Festetics Andorhoz, a vidéki színészet országos felügyelőjéhez, felhívták fi­Mariházi Miklós, az új kő­színházat avató társulat első igazgatója tiszaföldvári föld- birtokos volt, — aki elado­gatta birtokait;' rosszabb években ezek árából tartotta fenn társulatát. íme a Mariházy társulat; „Turchányi Olga primadon­na. Antai Erzsi táncos sub- rette, Andorffy Margit éne­kes — szende, Bedő Ilonka naiva. Gulyás René énekes komika, Kerényi Adel colo- rutur énekesnő. Komor Em­ma anyaszínésznő. Mátyásy Vilma társalgási színésznő, Molnár Paula énekesnő, Sán­dor Júlia hősnő. Üjházi Bella táncos énekesnő, Bán Tiva­dar bonvivant énekes. Gu­lyás Menyhért buffó. Juszth Gyula siheder. Iványi Sán­dor komikus. Ladányi Imre hős szerelmes, Mariházy Miklós szalon bonvivánt Ma- tolcsy Béla baritonista. Nyá- ray Lajos kedélyes apa. Si­pos Géza apa és jellem, Szentes János operett buffó. Sziklai Jenő énekes táncos bonvivánt. Telekán Valér tenorist i". nek a vándortársulatnak. Itt maradtak, teltház előtt ját­szották a Háromcsőrű ka­csát, A kintornás családot és a Falu rosszát. Az igazgató esténként a pénztárban ült és borral kínálta a színházba jövő legényeket, hogy ne tíz, hanem húszkrajcáros je­gyet váltsanak. A korabeli újság beszámo­lóját nemcsak a korhűség miatt idéztük, de azért is, mert Sánta Brabecz társula­tának fontos szerep jutott a szolnoki színészet történeté­ben. A Fehér Ló fogadó bér­lője és néhány üzletember Brabeczék sikere nyomán rájött, hogy a „jó színház jó pénz” is lehet. 1876-ban már a Scheffsik-kertben, a Vi­gadó utcában — a mai F. Bede és a Szigligeti utca tér­sége — játszott a társulat, 1892-re pedig — ugyanott — felépült az első szolnoki kő­színház. Az avatóünnepségen Janovics Jenő. a későbbi hí­res kolozsvári színész-igaz­gató mondta a Prológot, majd Jókai Mór A szigetvári vér­tanúk. című drámájával nyi­tott a színház. A következő évek esemé­nyéi tisztázatlanok. Tény, hogy igen ió társulatok — Micsev György, Kövessy Al­bert — nagyszerű színészek: Kaoosy Józsa, Szentes János, Latabár Árpád — vendégsze- reneltek a városban, de az éoíiletet a hatóságok „színi­előadások tartására alkal- matlan"-nak minősítették. Üira hontalanná váltak a Tisza-oartián Thália papjai. Az első szolnoki kőszínhá­zat csendőrlaktanyává alakí­tották át. Csak a falak ál­modtak tovább a karcsú pri­madonnákról. gyeimét egy állandó, korsze­rű színház építésének szük­ségességére. 1905 januárjá­ban a lakosság nyomására a város képviselőtestülete ma­gáévá tette a színházépítés gondolatát. Thália otthoná­nak megteremtésénél ott bá­báskodtak a Művésztelep nagy festőegyéniségei: Szlá- nyi Lajos, Fényes Adolf és Zombori Lajos. Az előzetes tervek 170 ezer koronára becsülték- az épít­kezés költségeit. Az állam 100 ezer koronát vállalt, de 15 év részletre. A város fel­ajánlotta a telket, s 20 ezer korona készpénzt adott. Évek évekre múltak, a hiányzó összeget csak 1910-re tudták összegyűjteni, — jórészt köz­adakozásból. Végre 1911 áprilisában Spiegel Ferenc és Englert Károly budapesti építészek tervei alapján hozzákezdtek az építkezéshez, s a nagyon szép. szeccessziós-stílű épü­let — nem egészen egy év alatt (!) — 1912. április 20-ig felépült. A megnyitót követően Ma­riházy társulata három színi szezonban játszott Szolno­kon — egy szezon két, két és fél hónap volt — majd né­hány évvel később újra sze­repet akartak vállalni a vá­ros műveszi életében. Akármilyen újdonság is volt a színház, az első világ­háború kitörése után elnép­telenedett a karzat, a „ka­kasülő”, — az ínség a sze­génynépet távol taitotta a színháztól. 1919 márciusa változást ígért. A Szolnoki Munkás cí­mű lap nagy terjedelemben közölte Zádor István nyilat­kozatát: .,Művelődésügyünk vezetői gondojanak nrra, hogy minden ami szép és művészet, közkinccsé legyen. Nevelni, tanítani kell a pro- letárságot, intelligenssé, mű­veltté kell tenni a dolgozók millióit, hogy mindaz amit a művészet nyújt, ne egyes ki­váltságosoké, hanem a pro­letárok közkincse legyen”. Mariházy Miklós társulata úira Szolnokra jött, az igaz­gató a kecskeméti—szolnoki Fejezetek a szolnoki színészet történetéből színészek nevében hitet tett a proletárdiktatúra mellett, megszervezték a „ketten egy jeggyel” mozgalmat, — ám a Tiszántúlon már dörögtek a fegyverek, a román királyi csapatok intervenciója ápri­lis 30-án este már a várost fenyegette. Horthy Miklós Szolnokot bűnös városnak minősítette. Csáki Atal és társulata pró­bálkozott néhány előadással, de a rendőri cenzúra - min­den színpadon elhangzott mondatba belekötött. Thália elnémul 19'24-ben javult valame­lyest a szolnoki színészek sorsa. Az Országos Kamara- színház Staggione társulata Alapi Nándor igazgatásával már tizennyolc előadást tart­hatod a városban. Műsoru­kon Sardou. Tolsztoj. Moli- ere, Ibsen, Shaw drámái sze­repeltek. De az állami támo­gatás hamar kimerült és a Színügyi Bizottság 1926 már­cius 2-i ülésén dr. Sárközy György városi tanácsnok be­jelentette, hogy Szolnok még más városokkal együtt sem képes színiszezont fönntarta­ni. Javasolta, hogy nagyobb színikerületbe társuljon be Szolnok, mert így talán 4—5 hetes színiszezon megtartá­sára lehetőség nyílik. A vá- íosi Színügyi Bizottság a színház bérletét végül is Se­bestyén Mihály — unokahú­ga, Sebestyén Éva ma is szolnoki színész — miskolci igazgatónak adta. A Sebes- tyén-társulat a vidék legerő- sebbike volt, játékukat ma­gas művészi ihletettség jel­lemezte, nem a haszonszer­zés vágya. Nem is maradtak sokáig Szolnokon, pedig eb­ben a társulatban játszott Biller Irén, a kor legnagyobb csillaga is. A következő év­ben már a debreceni igazga­tó bukott meg: „Szolnokon csak az csináljon színházat, aki tönkre akar menni. A vá­ros anyagi és erkölrd támo­gatása nélkül semmit sem tehetek. Nem gondolod Pol­gármester Ür, hogy kutyako­média a színművészet ott ná­latok?” — írja levelében. 1935-ben új színikerületi be­osztást alakítottak ki: Kecs­kemét — Újpest — Békéscsa­ba — Szolnok az új színike­rület városai, de a szolnoki képviselőtestülettel az új­pesti társulat vezetője. Mik- lósv Imre sem boldogult: „Kegyeskedjék lépéseket ten­ni Polgármester Ür abban az irányban, hogy Szolnokon is megkapjam azt a subven- ciót, amit más városok oly nagylelkűen már rég eljut­tattak hozzám. Sajnos Szol­nokon nincs remény egy kö­zepes jó szezonra sem, így nem tudom megtalálni szá­mításomat a város megértő segítsége nélkül. Ä vergődő magyar színészek nevében kérem megértő támogatását, és úgy én. mint társulatom igazi hálája fogja kísérni Nagyságod minden gondola­tát". A háború előszele már éreztette hatását, az állami támogatást tovább csökken­tették. Alig van már közön­ség, a rémület megfojtja a lelkeket, pedig fellép a szol­noki deszkákon a magyar színművészet színe, virága, Bajor Gizi, Kiss Ferenc, Tő­kés Anna, Dajka Margit, Bulla Elma, Simor Erzsi, Já­vor Pál, Páger Antal, Som­lai Arthur. Aztán ők is el­maradnak. az igazi művé­szet helyét az egyre inkább fasizálódó társadalomban át­veszik a sebtében összeho­zott kívánság-hangversenyek. Újra a régi igazság érvénye­sül: „Fegyverek közt hall­gatnak a múzsák” — immá­ron harmadszor az új kő­színház történetében: az első világháború éveiben, a pro­letárdiktatúra leverése után s a második világégés alatt. Tiszai Lajos (Folytatjuk) Szlányi, Fényes Adolf és a többiek A Kőszínház első igazgatója Kétrészes monográfia Szolnok megye kilenc évszázada Kitüntetés Andrikó Miklósnak a me­gyében végzett több mint hat éves munkája elismeré­seként tegnap adták át Szol­nok megye Tanácsának Nagydíját. Augusztusban: irány Szocsi Sokféle nyaralási lehetőség közül válogathatnak az idén is a tiszaföldvári Lenin Ter­melőszövetkezet tagjai. A mátrafüredi Avar Szállóban tizen, a gyulai Park Szálló­ban, a zalakarosi Thermál Szállóban és a hajdúszobosz- lói TSZKER-üdülőben nyol- can-nyolcam tölthetnek júni­ustól augusztusig egy-egy he­tet, a balatonfüredi Hotel Juventusban hét turnusban összesen ötvenegyen nyaral­hatnak. A tiszaföldvári téesz-tagok közül ötvennyolcán külföldön tölthetik a szabadságukat, a csehszlovákiai kalinovói Druzsba Termelőszövetkezet­tel kötött megállapodás sze­rint húszán üdülnek majd nyolc napig a Magas-Tátrá- ban. Július 5-én tízen indul­nak NSZK-beli szakprog­rammal összekötött nyaralás­ra, a szovjet tengerparti Szo- csiban pedig huszonnyolcán töltenek augusztusban egy hetet. Szolnok megye kilenc év­százados történetét tudomá­nyos igénnyel feldolgozó, két­részes monográfia első kötete jelent meg a Szolnok me­gyei Levéltár gondozásában. A több mint 600 oldalas ki­advány az első olyan összeg­ző munka, amely a marxista történetírás igényével íródott. Az „Adatok Szolnok megye történetéből” című könyv szerkesztői a megye történe­tét, valamint az alfabetikus sorrendben következő város és községtörténeti vázlatokat — egységesen — tíz tárgykör­ben dolgozták föl. így min­den esetben feltüntették a te­lepülések földrajzi, régészeti, néprajzi jellemzőit, gazdasá­Megkezdődött a szervezése az első ízben idén megrende­zendő pályairányító tábornak: a mezőtúri Dózsa Termelő­szövetkezet; a városi tanács, a városi úttörőszövetség, a pártbizottság, a TESZÖV és a megyei tanács vb mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tálya június 22 és július 4-e között a kétpói tanyasi isko­lában ötven hetedikes kisdi­ákot lát vendégül. gi életének meghatározó vo­násait, valamint szociális és kulturális viszonyait. Az ese­mények, történések kronoló­giai sorrendben 1075-től — ekkor fordult elő Szolnok elő­ször önálló földrajzi névként — napjainkig követik egy­mást. A szerző több mint két- . éves munkájához a megyei szervek mellett az MSZMP * Párttörténeti Intézete, vala­mint több országos, megyei és egyházi levéltár is segít­séget nyújtott. A monográfia első kötete Abádszalóktól Mezőtúrig 38 település történetét tárgyalja, a második kötet várhatóan 1983-ban jelenik meg. A tábor célja, hogy a pá­lyaválasztás előtt álló tizen­évesekkel megismertesse a mezőgazdaság jelenét, felhív­ja a figyelmet a termelőszö­vetkezeti ágazatban haszno­sítható szakmákra. A két hét alatt a mezőtúri Dózsa Ter­melőszövetkezet telepeivel, a helyi és a szarvasi főiskolá­val ismerkednek a táborla­kók, de szerepel a program­ban sportverseny, falujárás, strandlátogatás is. Ismerkedés a mezőgazdasági szakmákkal Sikeres bemutatkozás Fiatalos lendület, színvonalas produkciók Az Építők Hajdú Táncegyüttese Szolnokon Pénteken este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsá­gi Központban megkezdődött a Bemutatkozik Hajdú-Bihar megye című, több mint három hétig tartó kulturális rendez­vénysorozat. Az ünnepi meg­nyitót követően a színházte­lemben az Építők Hajdú Táncegyüttese lépett közön­ség elé. A főként fiatal építőipari munkásokból alakult amatőr művészeti csoport jövőre ün­nepli 30. születésnapját. A lelkiismeretes munkáju­kat dicsérik különböző elis­merések, eredményeik. A ma­gyar néptánckultúrából ed­dig 30 külföldi szereplés so­rán adtak ízelítőt. A külön­böző fesztiválokon 16 -alka­lommal nyertek díjat. Nem­zetközi versenyről az NDK­ból első díjjal, Dijon-ból má­sodik helyezéssel tértek ha­za. Az 1974-ben Tunéziában rendezett néptánc világfesz­tiválon ' elnyerték a nagydí­jat, magukénak mondhatják a Herder-díjat, a népművé­szet Európa-díját. Tavaly el­nyerték a „Végleges kiváló” címet. Az együttes színre lépése­kor meglepetésként hatott, milyen fiatal táncosokból áll. (Zárójelben jegyzendő, mint megtudtuk, hét utánpótlás csoportjuk működik.) Ez meghatározta az előadás jel­legét. Vidáman, könnyed moz­gással — ha néha nem is a legcsiszoltabban — mutatták be műsorszámaikat. A nyitó darab (Vavrinecz—Novák: Verbunk és dús) frappáns kö­szöntő volt, éppúgy, az egész­A vendégként közreműködő, sikert arató Déli­báb népzenei együttes Fotó: Tarpai Z. A viharos lendületű Horto­bágyi pásztortánc séges lendület erényével for­málták, mind a Sarkantyús verbunkot és frissest. A legnagyobb közönségsi­kert a Hortobágyi pásztor­táncok koreográfiája, tolmá­csolása aratta. Mozgalmas, érett, életteli produkció „per­gett’ a deszkákon, amely nem nélkülözte a virtuóz elemeket sem. Az volt a néző benyo­mása, a csikósok, bojtárok, lovakkal száguldoznak a szín­padon. A búcsúzó (Mondóka szerelem-szerelem, kóló) szo­katlan felépítésével, a záró­kép tarkaságával ragadtatta vastapsra a széksorokban ülő­ket. A táncosokat kísérő zene­kar (Debrecen legjobb nép­zenészei) jól muzsikáltak, egyidőben irányítottak, se­gítettek és alkalmazkodtak játékukkal. A műsorban ven­dégként szereplő Délibáb együttes biztos muzsikája mellett a népi hangszerek kavalkádjának felvonultatá­sával, az előadók szép voká­lis kultúrájával hívta fel ma­gára a figyelmet. — fs — Kecses mozdulatok a Kalocsai' leánytáncban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents