Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-11 / 59. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. MÁRCIUS 11 Kényelmesek konfliktusa Mennyit és hogyan dolgozunk? A kérdés első felére könnyebb a válasz. Munkahelyünkön 42 órát hetente és ezen féltül — felmérések, becsliéfeek szerint — átlagosan vagy két-három órát napon- ta. Utóbbihoz sokféle tevékenység sorolandó, az adat tehát non tat! an és túlontúl általános. Van. akire nésv-öt óra is iut. van akire semmi. Különben is mérhető-e és munkával töltött időnek számít! uk-e. ha valaki csak gondolkodik a tennivalókról? És vaion hoevan dolgozunk? Mindannyian láttunk már lógósokat. tanasztaltunk hanyag munkavégzést, találkoztunk kedvetlenül, tessék-lás- sék módon dolgozókkal És ismerünk munkáiukba bele- feledikezőket. sőt megszállottakat is. Kinek van igaza, kit becsültünk többre. Hát nerpw* h^cfv a ps q IÁI dolgozókat. Ilven egyszerű volna? Vélhetően nagyon kevesen vallanak be akárcsak maguknak is. nemhogy nyilvánosan: nem szeretnek dolgozni, utáliák a munkát. Azt. már valamivel többen, hogy szeretnek ugyan dolgozni csak éppen azt a munkát nem kedvelik, amiért a fizetésüket ka" :ák. Rosszul választottak nálvát. munkahelyet. ám nem változtatnak, mert a változtatáshoz erőfeszítés kellene, és egyelőre ennyiből is rmeteétnelkl Megfosztják magukat attól, amit a munka örömének szoktunk nevezni no meg mijndannviun- kat attól a többlettől, amit más helyen, más körülmények között nvúitanának. Nyilatkozatok. riportok visszatérő fordulata: . szerencsés vagyok, mert a munkám hobbym is”. Ha iól belegondolunk. egyetlen pasz- sziónkra. szenvedélyünkre sem fordíthatunk annyi időt. mint amennyit munkával töltünk. Szabad időnkben ritkán csinálunk olyasmit, amit nem kedvelünk. Sainál- iuk rá azt az egv-két órát is. Jól tudom nersze. hogy a munka elsősorban megélhetésünk forrása. És akii. mondjuk. lakásra évűit, aligha engedheti meg magának, hogy a többletjövedelem megszerzését attól tegve függővé, tetszik, vaev nem tetszik a tisztességes pénzszerzés adott módja. De a választott szakma. a hivatás is csak annyit jelentene. hogy csinálom, mert muszáj, mert valamiből meg kell élnem? Aligha. Példák sokasága bizonyítja. hogy dolgozni igenis lehet szenvedéllyel. És ugyancsak Déldák., sainos igvarapodó példák figyelmeztetnek rá. hogy e szenvedlálvünknek is határt kell szabnunk. Mert a túlzott terhelést nem bírja szervezetünk1. Fenyegetően sok az infarktus, a korai halál. Okai összetettek, magyarázatuk szakembert, orvost illet. Laikus legfel iebb arra vállalkozhat, hogy az okok egyikén töprengjen. Nevezetesen azon. hogy vaion ki és miért kerül úgynevezett konfliiiktushelvzetbe. miért él feszültségben? Nézzük csak: X szereti és kiválóan végzi munkáiét. Következésképpen mindig valami úiat a korábbinál hasznosabbat akar. És ütközni kljnvszerül. amit már-már természetesnek fogadunk el. mondván, az úiért meg kell küzdeni, az úiat nem érheti meg mindenki azonnal. Ami iól hangzik, csak nem a telies igazság. Mert az úi. a iobb nem mindig bonyolult, nem mindig nehezen követhető. Mindösz- sze a kényelmesektől avagy a kedvetlenektől kíván többet. azonosulá"t a -tőlük iidesen felfogással. Márpedig a kényelmesség. a kedvetlenség aligha fogadható el természetesnek. Az ütközés, a feszültség is elkerülhető lenne, illetve az volna az ideáLis. ha a kényelmesek ütköznének, -mert őket. kénvszeríteniá rá a közfelfogás, ha minden esetben az önös érdekük ,is magatartásuk megváltoztatását diktálná. Nem valószínű, hogy belerokkanna a változásba az. aki energiájának felót-harmadát emésztette fel korábban. Az effajta ..kényszerítés” ma nagvoniis ..benne van a levegőben”. Feszültséget oldó hatását is remélhet- iük — nem beszélve a várható gazdasági eredménvek- rőL Nem állíthatjuk Dersze. hogy ennek a feszültségnek az oldása mindenkit megóv a túlhajszoltságtól. Konfliktusok nélkül is lehet ..két végén égetni a gyertyát”. An”-'- ei javakért, sikerekért, hiúságból. Hogy hol az ésszerű határ? Nincs értelme a hajszának, ha ..gyümölcsét” — az anyagi javakat vagy akár az erkölcsi sikert — nem tudjuk élvezni. Ha életünk minősége — hogy a manapság divatos kifejezésnél maradiunk — rosszabb, mint amilyennek a lehetőségét már megteremtettük. Ha nincs módunk feltöltöd», kikapcsolódni. Nem mellékesen e hiánv előbb-utóbb munkánkat is gátolia. Mert mennyiségét állandósíthatjuk ugyan, de vaion azonos maradhat-e a minősége, amelynek inkább fokozatosan javulnia kéne? Mennyit és hogyan dolgozunk? A személvre szóló vá- laszihf'-’ kinek-kinek egyes szám első személyben kell feltennie a kérdést: mennyit és hogyan dolgozom?” és m indiánt utána: ..így helves, így tisztességes vaion?” Maros Dénes A városlődi majolikagyárban az idén 33 millió forint értékű asztali szervizedényt, valamint dísztárgyat készítenek. Termékeik egy részét Nyugat- Európába és a tengeren túlra szállítják. A képen; A festőműhelyben. A sorsjáték — játék a sorssal Egy kis lottótörténelem A lottó, a lotterda, a lutri sorsjáték. Olyan szerencsejáték, amelyben a játékosok között a nyerés esi vesztés esélyeit a véletlen, átvitt értelemben a sors dönti el — olvasom egy régi lexikonban. A sorsjáték, a játék a sorssal talán olyan régi, mint a társasélet. Már a Bibliában találunk említést, a sors- vetésről. Iliász hősei Agamemnon sisakjából húznak sorsot. S hányszior idézzük napjainkban is Caesar híressé vált mondását: „Alaa iacta est!” (A kocka el van vetve!) Ez a kifejezés is szerencsejátékot idéz. A sorsjáték Az első nyomokat Flandriában, Brügge városában vélték feltalálni. Ide már 1444-ben jártak tanulmányozni azt, hogy miként kell sorsjátékot rendezni. Az első hí telesi feljegyzések mégis Olaszországból származnak. A történelmi változások az újkor elején az olasz kereskedelmi kapcsolatok lazuláGyZTg^uZTuse,y Magyar gyógyfürdők Budára, Gyulára, a mai Magyarország területének még számos helyére már a török időkben messze földről jöttek a betegek (ki botra támaszkodva sántikált, ki meg rabszolgák vontatta gyaloghintón, esetleg elefántháton érkezett), hogy gyógyulást keressen az itteni „csodatevő” vizeknél. Sőt. mi több: római légionáriusok is gyógyíttatták már miagukat Pannóniában. Kétezer év tapasztalata tanúsítja, hogv hatásosak ezek a gyógyvizek, az egyik reumatikus bántalmakat csökkent vagy szüntet meg, a másik az emésztőszerveket hozza rendbe, a harmadik női betegségek ellen ajánlott — és így tovább. Ehhez járul az az országszerte elterjedt hiedelem, hogy ..nálunk elegendő egy botot leszúrni a földbe, s felfakad a gyógyvíz”. Ez a gondolat aztán többnyire úgy folytatódik: „óriálsi bevételeink lehetnének a gvóay-ide-7 én- forgalomból. miért nem használjuk ki jobban?” A tények azonban többnyire prózaibbak, mint az elképzelések. Mindenekelőtt azért,, mert igaz ugyan, hogy a gyógyvizekből nagy bevételek származhatnak, csakhogy ehhez elsősorban pénz, méghozzá sok oénz kel(L A XX. század utolsó negyedében korántsem elegendőek a régi gyógymódok, egyedül a vízzel nem lehet gyógyítani. Az egészségét visszanyerni aka’ó vendég csak akkor jön hozzánk, ha itt komplex gvógykúrálban lehet része. Bármennyire ajánlják sok ország orvosai a hévízi. a halidúszoboszlói, a harkányi fürdők és más gyógyfürdőink vizét, elsőrendű szempont, hogy a gyógyvizet egészítse ki megfelelő orvosi ellátás1 és felügyelet, továbbá kellő Színvonalú szálláshely. . Gyógyszállóink kihasználtsága általában megfelelő, ami arra enged következtetni, hogy érdeklődésben nincs hiány. A Margitszigetem. Hévízen, Bükön sok külföldit gyógyítanak. Messze vagyunk azonban még attól, hogy maradéktalanul ki tudjuk elégíteni a különböző igényeket. A „gyógyturizmus” vendégei ma éppúgy különbözőek, mint hajdanán: van, aki saját költségén jön, mások pedig saját hazájuk valamelyik biztosítóintézetétől várják kiadásaik megtérítését, s e téren még a kezdetek kezdetén tartunk az egyezmények megkötésével. Az egyik beteg egyedül érkezik, a másik viszont csak akkor hajlandó jönni, ha kísérőjének is lesz megfelelő szállása, étkezése, szórakozási lehetősége — s a változatokat még sokéig lehetne sorolni. Világszerte az az irányzat uralkodik, hogy legyenek „kizárólagos gyógyhelyek”, ahol a gyógyulni vágyókat sismimi sem zavarja. Ebben nemcsak az értendő bele, hogy ne legyen levegőt szennyező ipari üzem, zajforrás a közelben,, hanem még az is, hogy ne légyen a gyógyhely közelében hagyományos üdülő. A negyedik ötéves terv idején három és fél milliárd forintot költöttünk a gyógyturizmus fejlesztésére, 1975 és 1980 között pedig 4,6 mil- liárdot. Óriási összegek ezek, különösen ha azt is hozzávesszük, hogy a fejlesztésnek1 mindmáig nincs teljes jogú gazdája. Pontosabban: sok gazdája van. Fejleszt több minisztérium, országos hatáskörű főhatóság s — inkább első helyen kellene említeni — fejlesztenek az érdekelt megyei tanácsok. Olykor magukra hagyva valósítják meg önálló elképzeléseiket, máskor hosszas viták előznek meg egy-egy nagyobb fejlesztést. Annál is inkább, mert — és ebben senki nem találhat kivetni valót — minden megye a saját területén lévő gyógyhelyet pártfogolja, szeretné a többi elé helyezni. Sokat fejlődtek az elmúlt évtizedben a dunántúli fürdők: Bük, Zalakaros és — mindenekelőtt — Hévíz. Fejlesztésük nagyon indokolt, hiszen a nyugat felől érkező vendégnek mindegyük! útjába esik, ha a Balaton felé tart. Márpedig a turisták magyarországi úticélja hagyományosan a Balaton és Budapest. Ami viszont nem szoríthatja háttérbe a déli határ közelében levő és ugyancsak nemzetközi népszerűséget szerzett Harkány, vagy az ugyancsak könnyen elérhető orosházi Gyopáros- fürdő gyógyvizét. S a többinek is — mind a 26-nak — megvan a jogosultsága, amit a helyi, megyei tanácsok és vállalatok további fejlesztésekkel, gyarapításokkal igyekeznek igazolni. Üjabb milliárdokba kerül a gyógy-vendégforgalom további növelése a mostani ötéves tervben. Nemcsak jó, de időszerű is lenne, hogy ezek a nagy összegek egy kézből, gondos mérlegelés után kerüljenek oda, ahol a legeredményesebben térülhetnek meg. Bizonyított tény, hogy az a legjobb reklám, ha az elégedetten, gyógyultan távozó vendég másoknak is ajánlja majd a magyar gyógyfürdőket. Várkonyi Endre MAGYARORSZÁG GYÓGYFÜRDŐI ,— «'•Jósvafó T — #v-A Parad.r • / • Nyíregyháza / Matrahaza. Eger . / Leányfalu Mezőkövesd Debrecen/ BUDAPEST Szolnok^ Ber®kf*inl° Kecskemét .Tiszakécske J Lak'telekV^f'10 f • \« Szentes , Kiskőrös „ •( .. GyulaT •Dombóvár ««L-A-ia« , Kiskunhalas \ Mako,^.y ^eged^*/ Hajdúszoboszló (fciWi) 100 km —I sót eredményezték. Ezért mind többször halmozódtak fel áruk a kereskedők raktáraiban. Egy bolognai kereskedő volt az első, akii sorshúzással szabadult meg árujától. Sikere példát mutatott és a XVI. század elején divattá vált az árusorsolás. Hamar rájöttek azonban arra, hogy a sorsijáték — áru nélkül is — hasznot hajtó.ha több folyik be a sorsjegyek árából, mint amennyibe a kisorsolt nyeremény kerül. Az árusorsolásnál az áru for- galomfoahozaitala még a cél, a sorsolási pedig csak eszköz volt. Később a sorsolás vált cellái Innen adódott a következő lépés: az állam maga rendezte a sorsolást, új jövedelmi forrást teremtve. Ugyancsak /Olaszországból származik a sorsjátéknak máig népszerű formája, a lottó, korábbi nevén a lutri. Ez a játék azokból a fogadásokból alakult ki, amelyek ugyancsak ebben az időben — az újkor elején — szerte Olaszországban nagyon kedveltek voltak. Fogadtak ott mindenre: hajók beérkezésére, pápóiki választására sfcb. A lottó mégsem ezekből, hanem a Gónuában a szenátor- választásokkor ki alakult fogadásokból vált népszerű számsorsjátékká. A számsorsjáték A génuai nagytanács, amely a köztársaságot kormányozta,, évenként öt-öt új tagot választott a 90 jelölt közüli A sorsolásokra ünnepélyes keretek között került sor. Így vált szokássá az a fogadás, hogy ki lesz az az öt polgár, akinek a nevét az urnából kihúzzák. A génuai köztársaság is hamar felismerte, hogy e fogadások jövedelmével növelni lehet az állam bevételét. Ezért aztán a 90 polgár nevét számokkal pótolva 1620-ban már az állam rendezte az első lottót. Ezt a rendszerű lottót 1751. november 13-án kelt pátenssel honosították meg az osztrák és cseh örökös* tartományokban. Magyarországon 1763-ban került sor a lottójáték bevezetésére. Ekkor még bérbeadták a játékot, állami kézibe csak 1787-ben vették: A lottójövedékire vonatkozó rendelkezéseket és a sziámsorsijáték rendszerét 1813-ban császári pátens állapította meg. A mai lottót 1957 márciusában vezették be, mégpedig állami lakásépítési alap képzése cél jából. S hogy módszerét tekintve alig változott, azt (jól mutatja a XVIII. század hatvanas éveiből származó első magyar ismertető: „Az TSÁSZÁRI. s KIRÁLYI Privilégyiommal donáilitatott, és ő Felségétől egész Német, és Magyar ési többi örökös országiban confirmáltatott Lot- terin foglal magában 90 Számokat, vagy Numerusokat: és ugyan egytől fogva ki- lemtzveni-g, az mellyekből fsak 5. nyertessek szokás szerint való világos1 formalitásokkal ki-húzaittatniak.” „Ambo, terno, quaterno, quinterno"... Ám az öt nyertes számra történő fogadás mégisi lényegesen eltért a mostani játéktól. Az 1813. évi lottó-pátens, amely minden addigi loititó- rendszabályt megszűntnek nyilvánított, még így rendelkezett: „A számsorsjáték az eddig is érvényben volt és általánosan ismert játéksza- bályzaf szerint négyféleképpen történhetnek, t. i. határozatlan húzatra, határozott húzatra, amibóra és temó- ra.” A mai olvasónak ezek a lehetőségek már nem sokat mondanak. Nézzük ezért, mit ír róluk egy régi lexikon: „Ha va’aki egy számra fogad, akkor arra játszik, hogy a kihúzandó öt szám között egyszer ki jön az, tó száma is, vagy pedig arra játszik, hogy az illető szám előszörre, harmadszorra, vagy utoljára hú- zassék ki. Ha két, három,' négy vagy öt szám kihúzására fogad, úgy mondják, hogy ambo, tfimo, quaterno. vagy quinternóra játszik. Ha már most a játékos veszít, akkor a lottó-bankáros nyer, ha ellenben a játékos nyer. akkor a bankár annyiszorosan fizeti neki ki a betétet, amint ezt a játékterv megállapítja.” Tehát ekkor még a játékos már a fogadásnál tudta, hogy nyerés esetén hányszo- rosi nyereményt kap. Csakhogy a kifizetésre kerülő nyeremény mindig kiszibb volt, mint a nyereményalap. Ezért is alakultak bérleti társaságok a lottójáték; rendezésére. amelyek bérelték a járték jogát az államtól. A lottónak tehát hazánkban már több mint kétszáz éves múltja van. Igaz, kezdetben, az osztrák lottó jövedék nem sok bevételre tett szert Magyarországion, mert a hazafias gondolkodás eile-’ nézte a gyűlölt monarchia bevételének! ilyen formában való támogatását is, Az 1848-as kormány be ás záratta a lottógyűjtő helyeket. ' Csak 1868-ban — a kiegyezés után — került sor az önálló magyar lottójövedék felállítására. Ekkor vált a lottójáték hazánkban is népszerűvé. Később — 1913-tól 1957-ig — mégis szünetelt a lottózás. Csak huszonöt évvel ezelőtt. új formáiban, megvált tozott feltételekkel, a játék tisztaságát garantáló megoldással indult újra népszerű útjára a lottójáték. Ma már hetenként több mint 9,7 millió szelvény érkezik a kiértékelő helyekre. Ám ez már napjaink története... Láng Tibor
