Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-31 / 76. szám
1982. MÁRCIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Akik tollúkkal, mikrofonnal vagy kamerával szolgálják a közösség ügyét — tapasztalatból tudom — gyakorta keseregnek, hogy hangjuk pusztába kiáltott szó. Vitray Tamás ahelyett, hogy a kesergő zsurnaliszták „kenyerét enné”, maga járt utána: vajon riportjainak' lett-e és ha igen, mi lett a foganatja. Visszatért régi témáihoz, hogy bizonyságot szerezzen,, s egyben bizonyítsa országnak, világnak: az elhangzott okos szónak igenis van hatása, mert társadalmunk érzékeny a segítségre szorulók gondjaira, kéréseire. így azután a riportok utóhatásának felderítése már nem is annyira a riporteri tevékenység értelmének dicsérete, sokkal inkább társadalomkép, megalkotva már-már szociológiai alapossággal és körültekintéssel. Utóhatás—1982 A vastüdővel, élő betegekről készített riportfilm nyomán, mint kiderült, szinte általános társadalmi mozgás indult meg s kézzelfogható eredményei között többek között egy több milliót érő, a betegek rriozgatását megkönnyítő lift is született. A bajai szemész főorvos kezdeményezésének elhí- resztelése is szélesen gyűrűzött mind a nagyközönség,, mind a szűkebb szakmai körökben, s ami döntő: növekedett a műanyagszemlen- csés műtétek száma, egyre többen nyerik ily modor) vissza elvesztett látásukat. Persze, ahogy egy gyógyszernek is lehetnek kellemetlen utóhatásai, egy jó- szandékú kezdeményezés is szülhet nem kívánatos jelenségeket is. Vitray erről sem hallgatott, őszintén feltárta az olykor túlbuzgóságból is származó vadhajtásokat. Lehetett volna talán rö- videbb ez a lelkiismeret-si- mogató beszámoló, de lát- hatóafi Vitray a bőség zavarával küzdött, amikor fel akarta becsülettel térképezni két régebben, a Siker sorozatban elhangzott riportjának utóhatását, illetve az akkor megpendített gondolatok további sorsát. Hangsúlyozom: jóleső érzéssel néztem és hallgattam a segíteni kész szocialista brigádtagokat és a boldog, gyógyult betegeket is. AddóI kaptunk itt ízelítőt, aminek létezését olykor hajlamosak vagyunk feledni vagy tagadni: emberi jóságból. Érzelmek csepegése nélkül, nem olvadozva, hanem tiszta, férfias keménységgel. Megragadva a dolgokat a maguk konkrétságukban s nem általánosságokba vesző szavakkal. Fiatalok másfél órája Elődeinket, a múltat idézte a fiatalok műsora csütörtök este, emlékezvén a három forradalmi tavaszra. Felemelő pillanatokban nem volt hiány, főleg a debreceni híres történelmi színhelyről, a nagytemplomból sugárzott képek, részletek hatottak erőteljesen; onnan, ahol egykor 1849-ben ülésezett a kormány, s ahol csaknem száz évvel később az leiglenes Nemzetgyűlés is ■ egalakult 1944-ben. Egy- Ncöri résztvevők szólaltak meg, történészek, írók világították meg a nevezetes események hátterét, s közben Tolcsvaiék daloltak, sőt a Nemzeti dalt már a szép számú fiatalság is velük zengette. Meggyőzően bontakozott ki a műsorból a három történelmi sorsforduló kapcsolata, jól mutatta meg a forradalmiság folytonosságának gondolatát. (Kár, hogy a Tanács- köztársasággal kapcsolatos mondanivaló kissé soványra sikerült.) Szépséghibája csupán annyi, hogy a lényegében ünnepi megemlékezést meghitt beszélgetés címén kínálták a műsor megalkotói a nézőnek. De hát végül is a tartalom a fontos, s a fiatalok másfél órára duzzadt órája (máskor mindig csak hatvan perc) elnyerhette a történelemre éhes néző rokonszen- vét — formája és helyenként patetikus hangvétele ellenére is. A műsort szerkesztette és vezette Feledy Péter, rendezte Szélyes Zoltán. A Waterlooi csata Högy mennyire hiánycikk manapság a humor, ezt talán a televízió vasárnap esti bemutatója is jelezheti, ugyanis egy kis jó vígjátékért Lengyel Menyhérthez kellett visszanyúlnia, egy régi sikeres színművet kellett elővennie, méghozzá a húszas évekből, hogy mulattatni tudja a nézőt. (Tabi László ha igazított is valamicskét rajta, lényegében nem sokat változott a wa- terloo-i csata.) Egyébként jól választott a televízió, mert a színmű felújításával remek vasárnap esti szórakozás született. Jóllehet a dráma témájában kissé már távol áll tőlünk, a mai nézőtől, miként az a világ is, a kapitalizmus, amelyben művészet (főlég a film) erősen az üzlet törvényeinek van alárendelve, s amelyben egy íilmvállalat például éppúgy eljuthat a csőd szélére, akárcsak egy termelő üzem. Persze meg is lehet gazdagodni belőle, arra is van példa nem egy. A vígjáték takarékos kispolgára, Willy Brown különös kalandja is egy bukásra álló filmgyártó céggel esik meg, s tükrözi egyben a pénzembereknek kiszolgáltatott művészi' állapotot és az ebből származó művésziemberi kiszolgáltatottság olykor mulatságos voltát. De azt is megismerhetjük belőle, hogy ebben a világban a ravaszkodó ügyeseknek könnyen megterem: „a gyümölcs”. Egyszerű történet, ügyesen feldolgozva és ami nem utolsó, igen jó lehetőségekkel a színészi játékra. Lengyel György kitűnő színészcsapatot hozott össze erre az alkalomra. Kállai Ferenc — Willy Brawn — teljesen új oldaláról mutatkozott be; a töbnyire súlyos szerepekben játszó művész ezúttal vérbeli komédiás. Hernádi Judit egy rámenős színésznőcske szerepében remekel, Sulyok Mária néhány villanással is erőteljes karikatúráját adja a kispolgár feleségnek. Márkus László is elemében van, de valamennyi, a játékban részt vevő színész dicséretet érdemel. A waterloo-i csata végeredményében a komédiázás győzedelmét hozta a képernyőn. Amerigo Tótról nem egy film készült már, Huszárik Zoltán is megfilmesítette az Itáliában élő magyar származású szobrászművészt. A D. Fehér Zsuzsa szerkesztette és riporterkedte portré mégis egy sereg új ismerettel szolgált, és épp ezért nem hatott ismétlésnek. A megtett út nem egy felfedezésszámba menő részletét tárta fel — például balolda- liságának bizonyítékait — és tág képet adott a művész gazdag munkásságáról is. Sikeres portréfilm — rendezte Soós Árpád. Sajnálom Rajnai Andrást és alkotótársait, mennyi elfecsérelt energia, szellemiek és anyagiak a felnőtteknek szánt televíziós mesékben! Legutóbb a Bábel tornyát láthattuk tőle, egy ősi legendát a szokászos módon „rajnaisítva". Színes képek, üresen kongó bölcsességek, megszívlelhe- tetlen tanulságok — csaknem teljes érdektelenség. Nagy drámák a legkisebb drámaiság, feszültség nélkül. Mesék, amelyek egyszerűen leperegnek a képernyőről — és a nézőről. Meddig érdemes ezt így csinálni? V. M. A Mephisto- Oscar díjat kapott • Szabó István és a magyar filmművészet kimagasló sikerét hozta a Los Angeles-i Filmművészeti és Filmtudo- mányi Akadémia Hollywoodban megtartott. 54. díjkiosztó ünnepsége. Szabó István „Mephisto” című ' filmalkotása elnyerte az év legjobb külföldi filmjének járó Os- car-díjat. Az angol nyelvű filmek közül az év legjobb filmjének járó Oscart az akadémia tagjai ez alkalommal a „Tüzes szekerek” című angol filmnek ítélték oda. A filmet Hugh Hudson rendezte. A „Tüzes szekerek” to„ vábbi három díjat is nyert, köztük a legjobb eredeti forgatókönyv díját. A többi értékesebb díjon két amerikai film, a „Vörösök” és „Az arany tavon” osztozott. Szabó István „Mephisto” című, Oscar-díjat nyert filmjének vetéiytársai a legjobb külföldi film kategóriájában az alábbiak voltak: „A csónak megtelt” című svájci film, a „Vasember” című lengyel alkotás, amelyet Andrzej Wajda rendezett. az olasz Francesco Rosi filmje, „A három fivér” és „Zavaros folyó” című japán film. DAB-klub Színvonalas program Hírül adtuk, hogy a DAB új. korszerű székházában megnyílt a Debreceni Akadémiai Bizottság Klubja. Az alakuló összejövetelen dr. Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára tartott előadást tudománypolitikánk . időszerű feladatairól, majd a klubtagok kérdéseire válaszolt. A klub célkitűzései között szerepel, hogy a DAB illetékességi területén dolgozó kutatók és vezető értelmiségiek között közvetlen személyes kapcsolatot építsen ki. Mód nyílik majd tudományos, tudománypolitikai, kultuiuns és művészeti életünk kérdéseinek kötetlen formában történő megvitatására. Ha‘- vonta egy alkalommal pedig előadások, viták megtartását szervezik. A Debreceni Akadémiai Bizottság klubjának elnöke dr. Szabó Gábor akadémikus, titkára dr. Soós Pál kandidátus. A szervező munkát a 12 tagú klubtanács irányítja. A klub tagjai lehetnek a DAB-hoz tartozó megyék tudományos fokozattal rendelkező kutatói, valamint a DAB szakbizottságaiban és munkabizottságaiban tevékenykedők. A tagok évenként 200 forint tagdíjat fizetnek. Eddig Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Szolnok megyékből háromszázan kérték felvételüket. A klubtagok reggel 8 órától 21 óráig tölthetik szabadidejüket a DAB- székházban. Mód nyílik folyóiratok olvasására — 15 külföldi és 50 magyar időszaki kiadvány áll rendelkezésre. A klubszobában a szórakozás lehetőségét biztosítják a különféle játékok. Elkészült az idei első félév programja. Minden hónapban egy alkalommal vendégeket fogad a klub, először a szolnoki Szigligeti, a nyíregyházi Móricz Zsigmond, a debreceni Csokonai Színház igazgatóinak és vezető művészeinek találkozójára kerül sor, Majd Tátrai Vilmos Bartók és Kodály zenéjéről tart illusztrációkkal szemléltetett előadást. Májusban Berend T. Iván látogat Debrecenbe, s előadást tart Merre halad a magyar népgazdaság? címmel. A nagyobb rendezvények mellett kamarajellegű irodalmi, zenei, képzőművészeti kiállítások rendezésére is készülnek, illetve bemutatókat terveznek. Médeia, Róma kútjai, Varázsigék Cseh és szlovák balettegyüttes előadása Szolnokon Az idén második alkalommal rendezik meg hazánkban a Tavaszi fesztivált, a szocialista országok balettművészeinek találkozóját, seregszemléjét. Az előadásokon a bolgár, a szovjet, a kubai, a lengyel, a román, az NDK- beli, a csehszlovák, és a magyar balettművészet legjobbjai mutatkoznak be. A budapesti fellépések mellett a társulatok vidéken is szerepelnek. Hétfőn este Szolnokon a Szigligeti Színházban prágai és pozsonyi .balettegyüttese lépett színpadra. A fővárosiak a Médeiát mutatták be. Jiri Antonin Benda XVIII. századi muzsikája alapján a szövegkönyvet némiképp módosítva vitte színpadra a darabot Jiri Ne- mecek koreográfus. A pozsonyiak két darabot mutattak be Ottorino Respighi csodálatos muzsikája — Róma kútjai — Karol Tóth komponált koreográfiát. A másik darab ltja Zel- jenka: Varázsigék című alkotása volt. Képeink a prágai (fent) és a pozsonyi (balra) együttes bemutatójának egy-egy szép pillanatát örökítették meg. Kiállítás Bécsben Szolnoki Művésztelep, 1902-1944 A kiállításon a szolnoki Damjanich János Múzeum anyaigából 48 alkotást mutatnak be, többek között Augüs-t von Pettenkofen, Aba-Nováfc Vilmos, Bihari Sándor, Chiovini Ferenc, Deák Ebner Lajos Fényes Adolf. Kléh János, Med- nyánsziky László. Szlányi Lajos, Zombory Lajos festményeit, Zádor István, Patay Mihály grafikáit, metszeteit és Borbereki Kovács Zoltán munkáit. A bécsi Collegium Hun. garicuimban megnyíló tárlatra a Damjanich Múzeum jól szerkesztett német nyelvű katalógust adott ki, dr. Egri Mária tanulmányával. Bécsben. a Collegium Hungaricum kiállítótermében holnap nyitják meg a Szolnoki Művésztelep 1902— 1944 között című kiállítást, amely „folytatása” a Szolnoki Galériában, a Magyar Nemzeti Galériában és az Osztrák Galériában 1975-ben nagy sikerrel bemutatott A szolnoki művészet Pettenko- fenitől Fényes Adolfig elnevezésű reprezentatív tárlatnak. Az ízléses, szép könyv a szolnoki nyomda munkáját dicséri. (A (kiállítás falragaszán Fényes Adolf Napszámos című festménye látható).
