Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

10 12 hónap 12 község 1982. MÁRCIUS 20. Fel kellene végre fedezni a karhossznyira lévő Magyar- országot is. A szomszéd kert­je számunkra mindig zöl­debb, szebb — nemegyszer akkor is-, ha valójában csú­nyább. Tülekedünk ide-oda, s szemhatáron belüli hazánk szépségeit vagy észrevesszük, vagy nem. A Jászfényszarut karéjodé, téli álmukból ébredező erdők először a Jászság nagy öreg­jét, festőnek sem kisebb em­berét, Gecse Árpádot juttat­ták eszünkbe; az ő nagy szerelme a homoki liget. er-, dó. s a felismert szépség ha­tására korholtuk önmagun­kat. Izgalmas t.áj! A kiszáradt szikes tavak, mocsarak — Sóstó. Kopasz. Garos, Agya­gos, Simon, Fehérlapos — mintha visszaintenének: itt voltunk! Igen. valamikor, a Zagyva szabályozása előtt. Ki gondolná, hogy valaha halászdinasztiák is éltek a mai nagyközség ősében, az I. Ferenc királytól 1831-ben mezővárosi jelleget kapott településen. A Zagyvában, a Galgában húzó- és dobóhá- lóval halásztak, az érben, mocsárban kürtőt, kecét, varsát állítottak, csátés, ná­das vízben pedig tapogató­val fogták a halat. A sze­génynép kenyérkeresete volt — mármint a halászat — az i Minden különbség diene­re, mennyire összetartozik múlt és jelen. Feltűnt, hogy a nagyközségben igen- sok olyan előadást hirdetnek, amelynek témája az állatte­nyésztés. Szóvátettem ezt a község vezetőinek. — Ha fólia — akkor Jász- fényszaru. Teli a falu fóliák­kal. Nem hisszük, hogy ezek alá kellene a nyúl, a nutria stb.... — A mai fóliások szülei, nagyszülei, dédszülei híres állattenyésztők voltak. Szor­galmas. ügyes emberek. Az unokák, dédunokák sem ke­vésbé azok, megszerették a primőrkertészkedést. De a gyártelepítés, a munkássá válás folyamata új helyze­tet is teremt. A. nappal avar­ban dolgozók este. éijel. haj­nalban vitték a primőrárut a pesti piacra. Bizony fárad­tan álltak, állnak másnap munkába. Nem mindenki, de sokan. Azt szeretnénk. ha egy kicsit könnyíthetnénk a másodlagos gazdaságon — amelyre változatlanul szük­ség van! —. hiszen a'jószág­tartás nem annyira munka- igényes. mint a fóliázás, élő hagyományai vannak, s jö­vedelmező — mondta Büch­árusítás meg a fehérnépé, a fényszarusi meg a túrái pia­con — mondta az utolsó jászfényszarui Santiago, öreg halász. S talán ezek után azon se •csodálkozunk, hogy a ladik- csinálás is ősi mesterség volt e tájon, az ácsok voltak á mesterei. Történelmi emlékekben is gazdag e táj. ahol 1330—40 körül telepedtek le a jászok. Fewanszaru, Fuewenszaru a hagyomány szerint nevét a határában, a fövényben ta­lált kürttől nyerte. 1450 kö­rül Ceglédről, Bércéiről, Ri- mócról érkeztek telepesek — bizonyítják ezt a családne­vek :*Czeglédi, Berczeli, Ri- rnóczi stb. A mohácsi vész után elnéptelenedett a vidék, rétjeit Fráter György bírta. 1557-ben Véli szandzsák bég pusztít a környéken, de az élet újra és újra diadalmas­kodik e szép vidéken. 1715- ben már 104 nemese. 334 napszámosa, 1832 köblös szántóföldje, 240 kaszásrétje, 176 kapásszőlőie volit a falu­nak. S ahogy a krónikások fel­jegyezték, híres állattartók voltak a ..fényszarusiak”, a mentháli szarvasmarhát, a mangalica sertést, a gidrán és a nóniusz lovat tenyésztet­ték. ler Józsefné, a nagyközségi pártbizottság titkára. A teljességhez tartozik, hogy a most is fóliagazda­ságban dolgozók elmondták: nem járkálnak a pesti piac­ra, ha felvásárló szervek el­fogadható áron vennék meg terményeiket. Szerintük mél­tánytalan. hogy a kereske­delmi szerveknek kétszer olyan hasznuk legyen az árun. mint annak, aki meg­termelte. A keresőképes lakosiság foglalkozás szerinti megosz­lása elég nagy szóródást mu­tat. főleg topográfiai érte­lemben. Az Orion gyárban, a Kalapgyárban és a Béke Tsz-ben, tehát helyben, nem egészen másfél ezren dol­goznak, míg az eljáró — fő­leg Budapestre —. ingázó munkavállalók száma is ezer fölött van. A nagyközség külső képén látszik az általános iólét. öt év alatt 210 családi ház épült — sajnos ez nem je­lent lakásszám-növekedést a szanálások miatt —. köztük nagvon sok az emeletes, ma- gasföldszintes épület. A kollektív építkezés előnyeit főleg a lakótelepeken igye­keztek kihasználni. Az új házak belső elrendezésükben. Magyar Tibor: „hogy ki mi iyen kalappal köszön?” felszereltségükkel praktiku­sak, de külső összlátványuk- ban meglehetősen vegyes ké­pet nyújtanak. Messzire ve­zetne annak boncolgatása, hogy miért alakulhattak ki a se hús, se hal épületformák. Mindezt nem a jászfénysza­rui új háztulajdonosok elma­rasztalására írjuk, ők olyan házakat „húztak fel”, ami­lyen terveket kaptak, ahogy orientálták őket, s őszintén örülünk, hogy magas civili­zációs szintű lakásokat tudJ tak — kezük munkája ered­ményeként — családjuknak építeni. A szólás-mondásnak sem hihetünk mindig. Magyar Ti­bor nem olyan kalappal kö­szön. amilyen van — hanem amilyet gyárt ma"án"'-. ö ugyanis a Kalapgyár főmér­nöke. — Nemigen hordtam ed­dig kalpot, de a télen már rákényszerültem. — S évente — ez persze csak játék — hány kalap kö­zül választhatja ki a legjob­ban tetszőt? — Évente 800 ezer gyapjú-, nyúlszőr-, illetve műbőrka­lapot gyártunk. Ebből 100— 120 ezer kerül a hazai piac­ra, a többi külföldi eladás ... — A férfikalap formája, színe, anyaga fölött is Divat őfelsége uralkodik? — De még mennyire! S milyen gyorsan kell alkal­mazkodnunk, váltanunk, ha versenyben akarunk marad­ni! Egy példa: 1980-ban több százezer cowboykalapot (tompfot) szállítottunk el az USA-ba. Reagan népsze­rűségével megjelent a wes- ternkalap divatja. Az ame­rikai kalapgyárak nem győz­ték a munkát, képtelenek voltak kielégíteni a keresle­tet.. . Ma már nemigen kell a fényszarui westernkalap az amerikaiaknak, más a módi. Magyar Tibor tómérnök a TIT helyi alapszervezetének titkára. Megkérdezem tőle, hogy hivatalos vélemények szerint a nagyközségben élő értelmiségiek egyre inkább hátat fordítanak a közélet­nek. Mi az igazság? — Nézze, nem tudom, hon­nan fúj a szél, nem is érde­kel, a tények ugyanis egé­szen mást mondanak. A min­dennapi munkáról most nem beszélek: az orvosok hivatá­sukhoz híven gyógyítanak, a pedagógusok becsülettel ta­nítanak, az* agrár- és műsza­ki értelmiségiek eredménye­sen dolgoznak iparban, me­zőgazdaságban. Elmondom inkább, hogy a TIT-alapszer- vezetnek huszonnyolc tagja van, az elmúlt évben 127 elő­adást tartottak. Nem régen volt a TIT járási közgyűlé­se. igen elismerően szóltak munkánkról. Persze a TIT- tagok nemcsak az ismeret-, terjesztésben tevékenyked­nek, hanem számos más hasznos közéleti tevékenysé­get is folytatnak. Jól és okosan is élni — nem mindig sikerül. Az ötnapos munkahét új helyzetet te­remt — különösen az ősz­től változik a szabad idő, amikor az iskola 707 tanulója is pihenőnapot kap. Zsámbo- ki Zoltán iskolaigazgatónak jogosak a dilemmái: — Arra rendelet van, hogy a pedagógusoktól nem sza­bad megvonni a pihenőnapot — arVa viszont igény, hogy a tantestület tevékenyen já­ruljon hozzá a gyerekek fog- '■dkoztatásához. Fából vas­karika: a pedagógusokra nem rakhatunk újabb terhet — érthetően —. ugyanakkor a tantestületre ilyen, s olyan feladatok várnak. A nagyközségi pártbizott­ság az elmúlt hetekben fog­lalkozott a megnövekvő sza­bad idő kérdésével.- „Szerve­zettebbé és hatékonyabbá kell tenni az együttműködést az iskola, a szülői ház. a pat­ronáló üzemek és az if júsági szervezet között.” Bölcs elő­relátással számos olyan új szórakozásformát, kulturális rendezvénysorozatot szorgal­maznak. amelyek előrelátha­tóan lehetőséget adnak a szabad idő kulturált eltölté­séhez. A művelődési ház ren­dezvényeit jobban az igé­nyekhez. alakítják, á tavasz- szal elkészül az erdei torna­pálya szaporítják a turiszti-. kai kirándulásokat stb. Az iskola igazgatójának — joggal! — a veszélyeztetett helvz.etű gyerekek szabad­idős programjai okoznak gondot: — A veszélyeztetett gyere­kek a családjuk miatt veszé­lyeztetettek. Az okot kell megszüntetni, különben na­gyon nehéz lesz. megfelelő Az ősszel (épült Orion ABC a „gyárkapuban”. A társadalmi összefogás szép példája Az 1825-ben épült tanácsháza még ma is a nagyközség legstí­lusosabb épülete. A nyáron felújítják Gyár és fólia ráhatást gyakorolni a kisko­rúakra. Ezzel a gondolattal akarat­lanul is eljutottunk a ci­gánykérdéshez — ami sze­rencsére — az előző megfo­galmazásban nem él h nagy­községben. Néhány évvel ezelőtt a Dankó Pista KlSZ-szervezet- be lányokat még nem vettek fel. „Mert azok csak lá­nyok, nem közénk valójak.” Ma már viszont csak olyan cigányfiatal kérheti a felvé­telét, aki elvégezte a nyolc általánost, vagy most tanul. De tradíciók még fellelhetők. Az Orion gyárban kötelező — munkavédelmi okok miatt — a fejkendő viselete. Még nem is olyan régen egy lány­ka tiltakozott: ő még nem asszony, nem kötötték még be a fejét, hogy viselhetne kendőt! A lakosság 9,4 százaléka cigány, az iskola tanulóinak viszont 20,3 százaléka! Fi­gyelemre méltó számok ezek a nagyközség jövője szem­pontjából is. Nem mindegy tehát, hogyan használják ki a szabad időt, milyen lesz a íelnökvekvő cigánygenerá­ciók civilizációs felkészült­sége. kulturáltsága. A jelen­legi helyzet biztató: a há­romszáztíz aktív kereső kö­zül 265-nek állandó munká­ja van — főleg az építőipar­ban — 45-en alkalmi mun­kából élnek. Minden gyerek óvodába, iskolába jár. Gyuszika is tanúi Balázs Gyula mozgáskorlá­tozott kisfiú valahogy ki­esett az „isten markából” — a hivatalos szerveken kívül a kényszerhelyzetben lévő édesanyja is mulasztást kö­vetett el: az értelmes. ér­deklődő fiúcska most. 12 éves korában ismerkedik a betűvetés tudományával. Penzner Ilona és Tancziko Tünde „kistanítónénik” — a Makarenko KISZ-szervezet tagjai kijárnak az alvégi — patyolattiszta — házikóba Gyurikát tanítani. — Sokkal előbbre tart már, mint a „benti” elsősök, min­den érdekli, nagyon szorgal­mas. már arról álmodozik, hogy órás lesz, vagy hasonló, ülőfoglalkozású mesterségű — mondják tanítói. Végvár északon Nem vitás, Jászfényszaru az amatőr színjátszás egyik mai végvára. A Napsugár és a Fortuna együttes országos hírű — ahhoz sem fér két­ség, hogy ez Kovács András- né érdeme. A színjátszócso­portot a Művelődési Minisz­térium, a KISZ KB és a Nép­művelési Intézet nemrégen művészeti ösztöndíjban ré­szesítette. Huszonhárom cso­port pályázott, három együt­tes — köztük a jászfénysza- ruiak — kapta meg a komoly előnyöket biztosító művészeti dijat. t iskolaszínház: egy klasszikus drámát szeretnénk maid be­mutatni, meg egy Sárdi-da- rabot, de a Leningrádi szim­fóniát — ez eredetileg rádió­játék volt — is színpadra akarjuk állítani. Van tehát feladata a Napsugárnak, a Fortunának egyaránt. — Keveselljük a vendég- szerepléseiket. — A lehetőségek korláto­zottak, de azétt nem panasz­kodhatunk. Felléptünk mos­tanában a budapesti gyer- mekjátékházban, a Fővárosi Művelődési Központban, a Az Orion gyárban fekete-fehér és színes televíziók nyomta­tott áramköreit, Hi-fi zenetornyokat szerelnek össze — Hogyan tovább — tet­tük fel a kérdést a Napsu­gár és a Fortuna együttes ve­zetőjének. — A pedagógussors bizony a színjátszásban is kísért. Amikor eljutottunk a lehet­séges „csúcsokig”, kiröppen­nek a kismadarak, ki erre, ki arra ... Dehát ez az élet rendje.. Jelenleg öt csoport­tal. kilénc\xn gyerekkel fog­lalkozom (fizetést csak egy csoport után kap. A szerző megjegyzése.), telisteli va­gyunk tervekkel. A távlat az KISZ Központi Művész- együttes székházában, vol­tunk Szolnokon, Jászberény­ben és máshol is. A Jászság színjátszó csoportja szeret­nénk lenni, a környező fal­vakat akarjuk járni, s termé­szetes. hogy növelni fogjuk az itthoni fellépéseink szá­mát is. Nagy öröm látni, hogy a közönség szívesen fo­gad bennünket. Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Télutón lászfényszarun

Next

/
Thumbnails
Contents