Szolnok Megyei Néplap, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

8

Irodalom, művészet

1982. MÁRCIUS 20.

cízáz éü nuiqqar nontUáihél

Móra Ferenc:

A FA ITÁM

aulnak hívták, szőlőcsősz volt. most halt meg Félegv- házán. kilencvennégy esztendős korában. A legkáromkodósabb kiskun volt. akit ismertem — nedig ez nagy szó. bizonyíthatta Horváth Zoltán, a kiskunok követe. Viszont alighanem az utolsó kiskun volt. aki kenyéren, vízen tartotta meg a negyvennani böjtöt, ami kezdődik hamvazó-szerdával és végződik húsvétvasárnappal. (Igaz hogy ha még egv kicsit regenerálódunk, akkor nagy számmal lesznek olvan kiskunok is. akik csak vízen böjtéinek.) írni-olvasni nem tudott — lehet, hogy azért élt olvan soká —. de azért igen bibliás ember volt. engem is ő ríkatott meg az első teológiai kérdéssel egvnanos diákkoromban.

— Megállj, te gyerek — akasztotta a gamósbotiát a lábamszá- rába —. igaz-e. hogv te'mán gviák vagv?

— Igaz ám. Paul bácsi, már varr,ia is a táskát édesapám tarisz- nvábul.

— No hát akkor mondd meg ne-- kém. Zebedeus két fiúnak ki volt az aDia?

Azt hiszem, ez egyike a leefogó- sabb bibliai kérdéseknek, amivel talán még magát Zebedeust is zavarba lehetett volna hozni. Én semmiesetre sem tudtam okosabb választ adni. minthogy ríva fakadom, mire Paul hátba ütött egv nevető nyári-piros almával. (Lehet, hogv éppen a mi szőlőnkben csőszködte.)

— Szamár vagv. tebelőled se lesz.

pap.

»

Ebben is igaza volt. Paulnak. mert szamár voltam, és nem lett belőlem pap.

Különben ő is szép szál legény volt a maga idejében. 1849-ben. csakhogy az olvan régen volt hogv még akkor nem hívták Paulnak. hanem hívták Török Nagy Pálnak és mint ilyen cselekedett mindenféle vitézi dolgokat Szolnoktól Világosig. Ezekről azonban nincs mit beszélni, mert maga Török Nagv Pál se beszélt róluk, mint ahogy a mostani háborúról se a Török Nagv Pálok íriák a memoárokat, hanem azok. akik nézték, hogy mit csinálnak a Török Nagv Pálok.

Világos után Pál egv darabig lappangott az éren és nádon, s csak istenfélő keresztapja mentette meg attól, hogv szegénylegény nem lett belőle, a népdalok hős? akiről még száz év múlva is kalendáriumot neveznek el a nemzet nagyobb épülésére. Pál karrierjének a tulaidon keresztapja állta út iát. aki harminc nengőkraicárért a zsandárok kezére játszotta a bujdosót. Pált becsípték • cserepárnak. elnevezték Paulnak. és nvolc esztendeig oktatták a gyakorlati honisméből, hol olvan vidéken, ahol húsvét vasárnapján is olajost esznek az emberek. hol olvan helven. ahol krumplival főzik a halpam'ikást

Mire én összeismerkedtem Paul- lal, akkorra már csak ilven tökéletlenségek maradtak meg az emlékezetében az osztrák örökös tartományodból — az egv Galícia volt az. amelyiknek ‘ Ma a nevét, de még az esztendeiét is annak, amikor ott viselte az angyalbőrt.

1854-ben volt. valahol Lemberg körül lágerozott a Paul hadteste. Förtelmes potyák tél iárt. nagv máglvatüzek birkóztak a november- éjszaka széles, havas, ködös, zimankójával. s a tábortüzek körül mindenféle nyelven áldották p legfőbb hadurat. akinek dicsőségére orroknak füleknek kellett lefagyni. Ebben egyetértettek mindnváian azonban nemzetiség szerint, külön- külön melegedtek csehek, stájerok, horvátok. rácok, oláhok, magvarok, tótok. í«v is szimbolizálván a Habs- burg-birodalom páratlan eavsévét amit. már akkor sok s.zéo pátens tett vitathatatlanná.

Egyszerre csak. hajnalon innen, éjfélen t--1 lódoboaásra neszeinek fel a bakák. Lószerszám is csillog

a vörös fényben. Kis fekete ló gurul ki a ködből, tiszti sarkantyú pengését is hallani.

— Eh. csak az Ernec vizitál! — kuporodtak vissza az emberek a tűzhöz.

Erneszt főherceg, aki se különösebben rossz hadvezér nem volt. se a politikába nem balkezeskedett bele (amiért is a genealógián kívül semmi egyéb tudomány nem terhelte meg magát az emlékezetével), nem tartozott a parádés Habsburgok közé. Szeretett a mundérviselő plebs közé keveredni, evett-ivott egy csajkából, egy kulacsból a mancsafttal. s állítólag a császár minden katonájával a saját anva- nvelvén tudott diskurálni. ami még akkor is rendkívüli nvelvtalentum- ra mutat, ha ez a diskurzus csak annyiból állt. hogv ..na. hogv megvagy?-’

Ezúttal azonban komolyabb téma körül forgott az Ernec érdeklődése. Kialudt a pipája — a porcelán bursch-pina divatja járta akkor az: uraknál — és szeretett vol"a tűzhöz, jutni.

Hát tűz. volt ott annvi hogv disznót. lehetett volna nála pörkölni, de hosszú út az,, míg téli szélviharban az. Őrtűz parazsából pipafüst lesz. egv lovasember szájában, aki nem akar leszálini a lóról.

Először az oláhokhoz fordult a főherceg. Szanaszét ugráltak hogv a kis fekete ló megállt mellettük.

— -Ne ugráljátok, brátve. csak egv kis tüzet adjatok a pinámba.

Szaladtak is a brátvek parazsas végű gallyukkal, de mire a pipáig értek velük, akkorra kinek a szél kapta el a tüzes leiét, kiét a havas eső égette hamuvá. A főherceg morogva ugratott a legközelebbi meMóra Ferenc (1879—1934) a 20. századi magyar próza egyik legrokonszénvesebb. leaked- veltebb egyénisége. Életművének leasikeriiltebb darabjai finom humorú novellái tárcái, régészeti ásatások közben fel- ieouzett történetei közül kerülnek ki.

Kiskun féleciilházán született szeaénu kisiparos családban, apja szűcs volt. édesanyja ke- nuórsiitö asszony, -Már auer- mekkorában kitűnt tehetséaé- vel, szorgalmával. Az érettségi után a budapesti egyetemen természetrajz és földrajz szakos tanári oklevelet szerzett, tanári gyakorlatot azonban csak egy évig folytatott. 1902-ben a Szeaedi Napló munkatársa. 1913-ban főszerkesztője lett. 1904-ben a szeaedi Somoavi Könyvtár és Múzeum alkalmazta tisztviselőként. majd Tömörkény István halála után ö lett az intézmény inazaatóia.

írói pályáján sok műfaijai kísérletezett. Költőnek indult, majd gyermekeknek írt meséket. ifjúsági regényeket: Az Én Újságom című gyermekújságban több mint ezer írása jelent meg. Termékeny és kitűnő publicista i'olt. írásaiban mindig szót emelt a társadalmi igazságtalanságért, a forradalmak ideién vezércikkekben állt ki a forradalom Have mellett. a proletárdiktatúráért is.

Az ellenforradalom auözel- me után üldözött ember lett a Szeaedi Naplótól meg kellett válnia. De méa a fehérterror árnyékában is volt bátorsáoa olyan cikkel írni. amelyben a kormányt teszi felelőssé az elkövetett politikai gyilkosságokért. Nemzctavalázás címén rád alá helyezték s csak barátai révén menekült meg a börtöntől.

A hiiszas években egymás után jelentek meg kötetei de Hannibál feltámasztása c kisregénye — a Hor1hy-viláa kíméletlen szatírája — csak a felszabadulás után jelenhetett meg. Szokatlanul nagy közönségsikert, aratott Ének a búzamezőkről című reaénye. A magyar szegényparasztsáa helyzetével novelláiban is avakran foglalkozott. 1932-ben történelmi regényt írt. az Aranukovor- sót. Alkotó kedvének és képességeinek csúcsán halt meg. súlyos betegségben.

legedőkhöz. Itt szerbek tartózKod- tak. azok már okosabbak voltak. Egész gerendát emeltek ki a tűzből. azzal se szél. se hó nem bír. viszont a lovacska se tudta elgondolni, mént akarják a szemét tűzzel kiverni. mikor ő igazán senkinek se vétett. Rántott egyet magán, fölágaskodott. szügvébe vágta a fejét, és úgy vitte vissza lovasát az éjszakába. mintha a sátán ösztökélné pokolbeli piszkavassal. A tábortüzek mellől csöndes vievorgással néztek utána. Mert néoszerűs^" ide. népszerűség oda. egv tábornok mégis csak akkor legnépszerűbb mikor elszalad vele a ló.

A főherceg azonban nem hagyta magát. Utóvégre ha egv hercegnek pipázhatnékia támad, neki jussa van épp olyan makacsnak lenni, mint más animal fumans-hak. És hogv az Ernec miiven emberséges ember volt, abból látni legjobban, hogy se alarmot nem fúvatott. se egv falut, föl nem gyújtott fidibuszért. hanem megint sorba vette a tüzeket.

Csakhogy a tüzek egymásután föladták a küzdelmet az eevre t.ombolóbb vihar ellen. Az már akkor valóságos burána volt, az a hózivatar. amely a szarmát síkon lovastól szokta felforgatni a telegákat. A bakák közelebb szorultak egymáshoz. összevetették a vállukat ügyet se vetettek rá. hogy a lovacska odatopogott melléjük. Ilven istenítélet-időben nincse diszciplína. Különbén se igen lehet látni a iée- tű-hullámban semmit. A főherceg legföljebb a füle után igazodhatott. Ahol néma maradt az ' emberkupac. ott tótok bújtak össze. Ahol csúfondárosan morogtak vissza a hó alól. ott cseheket seidíthetett. ahol dühös morgás hallatszott, ott horvátokat. mert azok mindig híres mérges emberek voltak.

Valahol messze pislogott még esv máglya, abban magvarok tartották a lelket: mint csikósok, gulyások. valamennyien pásztortűz- szakértők. Ahogy odabotorkált a kis ló. összevillant a legények szeme:

— Csak ide szorult tüzért a német!

Paul már akkor söpröaette is egv venyigével a szép menvecskeszemű Darazsakat a balmarkába, s ahogy a főherceg közel ért. fölugrott, szalutált és odanvúitotta neki az -'leven parázstartót.

— Alásan jelentem, itt állok a parázssal!-— Keszenek — haiolt le a főherceg a lóról, s abban a percben egv^ illojális szélroham kikapta az ajkai közül a porcelán pipát.

ersze. puhába esett, nem is tört csontja, de keresni kellett. s mig Paul iobb kézzel tapogatott utána a hóban, baliában mint égő áldozatot tartogatta a parazsat. S mire a pina visszakerült a főherceg szájába s Paul iobb keze hüvelvkuiiával és mutatóuíiá- val beleigazgatta a legelevenebb parazsat, és megadta jó szívvel a használati utasítást, hogv no most már csak szíi ia az Ú’’” — akkorára úgy össze égett a bal fenvere. hogv holta napjáig hordta a iegvét.. .Szolgálati időm emlékére.”

★ * *

— Hát aztán megszolgálta-e kendnek az Ernec az emberségét? — k-rdeztük Paul bácsit, valahányszor disznótoron, lakodalomban szóba került a virtus.

— Hát. Mes ám. Nagyon rendes emb;1,' volt az Ernec. A saiát acs- kóiából kínált meg egv "pina dohánnyal.

Hát ezért nem alkalmas nemzeti szimbólumnak a Paul. Mert a nemzet mindig úgv égé“■»' össze a kezét. hcgv egv nipa dohánvt se kapott érte.

Konczek József: BÚCSÚ

A tavasszal ásott hegyoldalban a vízszintes felületen sötétzölden virít valami cserje, zöldebben.

Ez itt az ősz délideje, a nap hidegen raovoa. s olyan közelről, mint a bevallott arc. várakozik.

Mindenki hazafelé készül. Csak olyan volt ez is. mint a fogadkozások.

Ám a mohából kibúvó kövek olyan konkrétan feketék, mint hasonló, figyelmes kutya [mancsai

Zalán Tibor:

Szeretők, örökre hóesésben

Szeretők, megállók a téli napban szakad a hó. mint mikor

[elszakadtam

tőletek: minden évszakban- [havazott

Hó fedett tereket, templomot.

[padot

Hó tört a vérünkbe lázadó nyárra hó zúdult virágzó gesztenyefákra

havak csavarogtak az őszi égben s ti elindultatok a hóesésben

én meg feküdtem hánytató lázban magamra maradtam a nagy

[vonulásban

testetek a hó már semmivé

[vakítja

bőrötök horzsolja papíron a tinta

Isten csak tudja miért

[meamaradtam hó zúg éjszakámban hó a

[falakban

örökös sápasztó szibériáda havaztok telekből havazóbb

[nyárba

Mezei András:

Eltűnőben

Legelőször a lovak tűntek el. Aztán az' istrángok szakadtak el. Udvarokból a kihalt szekrek. a pattogások, az ostornyelek.

és utoljára a dűlőutak. a gyalogösvények. az ásott-kutak. Végezetül a talpak hűlt hona. a porból, a paraszt lábnyoma.

umos teát kaptunk a vacsorához. A bögre fölé hajolva megle- gvin.tett az alkohol párába vegyült illata. Vizsgák előtt volt ilven jó. amikor a körtéri talponállóban dupla adag rummal kértük a teát. s lebegve mentünk a tanszékig.

Hunyorítottam Zsuzsának, aki elmosolyodott. Ez a nagynéniötlet nekem J ütött eszembe: amikor már két hete keringtünk parkokból elűzve. meg lépcsőházfordulóban megriasztva, eszembe ötlött a kisvárosban élő Ella néni. akinél utoljára általános iskolás koromban nyaraltam. Este lett. mire a busz lezötyögött velünk. Ella néni megölelt. Zsuzsát egv pillanatra szemügyre vette, aztán átkarolta, örült nekünk, talán évek óta nem voltak vendégei a szomszédok kivételével.

Alig vártuk, hogy átessünk a beszélgetésen. meg a vacsorán

— Akkor egv szobában ágyazzak nektek? — és Ella néni bizonytalanul nézett rám. — Mert. csak ott fűtök.

— Természetesen — mondtam. — Ősszel, amikor a táes'zben dolgoztunk. fiúk. lányok közös teremben aludtak.

— No. jól van. de azért a cicát bent hagyom nálatok. Nehogy megfázzon.

A sötét, politúros szekrényből szabályosra vasalt ágyneműt vett elő. megágvaz.ott.

— Ez lesz a tiéd — mutatta Zsuzsának a zongora melletti heverőt.

Marafkó László;

— A tiéd meg ott — s a fal melletti virágmintás, öreg kanapéra bökött.

Sokáig szöszmötölt a szomszéd szobában, végre lekattintotta a lámpát, amelynek ernyőiét csipke- szegély díszítette.

Szél dörzsölte össze kint a diófa ágát. nyaralásból emlékeztem a roszogó hangra. Ella néni alatt megnvikordult az ágy Atvaúristen. csak Zsuzsa el ne aludjon!

Nem tudom, mennyi idő telhetett el. amikor elhatároztam. nem várok tovább. Először a fél lábamat tettem le. hogv kipróbáljam, nem recseg-e a padló. Bíztatóan indult. A szoba közepén lehettem, amikor az első reccsenés következett. Megálltam. Abban a pillanatban puha érintés a lábamon — a macska dörgölődött hozzám. Kézzel félretoltam, nehogy rálépjek.

Már ott álltam Zsuzsa heverőié- nél. Félrehajtott takaróval várt. Leültem, mire a heverő egyik rugója akkorát kandult mintha elpattant volna. Zsuzsa foitottan nevetett. Engem a gutaütés kerülgetett. Fél percet yártam. s már fáztam.

— Gyere, mert didergek — súgta Zsuzsa.

Felemeltem a lábam a padlóról, a rugók, mint egy zenekar, megIrodalom és művészet olda.lnáru

val

P

R

P