Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

1982. FEBRUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A tábornagy és a nevelés Az utóbbi években a II. világháborúról a politikatör­téneti vagy hadtörténeti ösz- szefoglalások, szaktanulmá­nyok és szépirodalmi jellegű feldolgozások mellett számos magasabb vagy alacsonyabb rangú katonai vezető emlék­irata, személyes beszámoló­ja is hozzáférhetővé vált a magyar olvasók számára. Érthető, hogy a hazai közön­ség a legnagyobb érdeklődés­sel a magyar visszaemlé- kezőket fogadta, de méltán keltettek nagy figyelmet a Vörös Hadsereg parancsno­kainak (Zsukov, Styemenko, Csujkov, Konyev stb.) az írá­sai is, részben mivel szemé­lyeikben la háború legna­gyobb terhét viselő Szovjet­unió győzelmet kivívó tá­bornokai szólaltak meg, rész­ben mivel hazánkat a német uralom alól fölszabadító hadműveletekről is olvashat­tunk bennük. Kétségtelen azonban, hogy a háborúról alkotott teljes képhez hozzátartozik» a töb­bi hadszíntér, a távol-keleti, az afrikai és a nyugat-euró­pai és a különféle ellenállá­si mozgalmak megismerése is. Ha az ütközetekben részt vevő erők számát, tekintve ezek el is maradtak a keleti fronttól, stratégiai és lélek­tani jelentőségük nagy volt, s az emberi hősiesség, helyt­állás példáiban és tanulsá­gokban az ottani harcok is bővelkedtek. Már csak ezért is üdvözölhetjük, hogy de Gaulle tábornok memoár­jai után a legsikeresebb és legismertebb brit hadvezér, B. L. Montgomery tábornagy emlékiratainak első, a had­járatokkal foglalkozó részét megjelentette a Zrínyi Kato­nai Kiadó a Kossuth Könyv­kiadóval közösen. Az olvasók különböző cso­portjainak más és más szem­pontból jelenthet érdekes ol­vasmányt ez a könyv. Min­denki szereti a sikertörténe­teket, s a szerény körülmé­nyek között élő hétgyerme­kes lelkészcsalád negyedik fiának a brit birodalmi ve­zérkar főnöki posztjáig ívelő pályája egy valóban sikeres életút rajza. A had történe­lem iránt érdeklődők számá­ra a könyvből a normandiai partraszállás és az arden- neki ütközet közötti fél év története a legfontosabb. A neveléssel foglalkozóknak (tanárok, szülők) Montgome­ry kiképzési elvei és mód­szerei mellett a példamutató jellem fontosságán, illetve ennek bizonyítékain érdemes elgondolkodni. A pszicholó­gusok, az émberi lélek ta­nulmányozóinak a szuggesz- tív egyéniség és ennek had­seregeket, sőt egy egész or­Montgomery emlékiratai szágot fölvillanyozó hatása kínálkozik esettanulmányul. Véleményem szerint azon­ban a legtöbb időszerű ta­nulságot a legeredménye­sebb és legnépszerűbb brit katonai parancsnok vezetési elméletéből és gyakorlatából vonhatjuk le. Érdemes rövi­den áttekintenünk ezeket az elveket és tetteket. Már a híressé vált 8. had­sereg élére történő kineve­zése előtt kialakult Montgo­mery meggyőződése, hogy a modern háborúhoz ugyan el­engedhetetlen az időben tör­ténő felkészülés és a korsze­rű fölszerelés, a legújabb fegyverzet, a harci tevékeny­séghez szükséges hírtovábbí­tó berendezések, de mind­ez mit sem ér feladatukat értő, átérző és mindenre kész emberek nélkül. Ennek meg­felelően igen nagy figyelmet fordított a katonák és a tisz­tek fizikai állóképességére, jó életkörülményeire, a har­ci tevékenységre való fölké­szítésre. A soron követkézé hadművelet céljait nemcsak a tisztek, de kellő formában az egész legénység előtt is­mertette, így érte el, hogy valóban közös célnak tekint­sék a művelet sikerét A lé­lektani felkészítésben a fő- parancsnok szuggesztív egyé­nisége, mindenre kiterjedő figyelme mellett velős, köz­érthető beszédei, a katonák­hoz intézett személyes hang­vételű üzenetei, valamint a hazafias (és vallásos) érzel­mekre való messzemenő tá­maszkodás játszotta a vezető szerepet. Montgomery soha­sem felejtette el, hogy kato­nái nem gépek, hanem.egyen- ruhát öltött civilek, polgá­rok, földművesek, munkások :— érzelmekkel, gondokkal, a hátországhoz fűződő szoros kapcsolatokkal. Az európai invázióra készülve nemcsak a harcba készülő egységeket látogatta végig, hanem szá­mos gyárban, kikötőben, bá­nyában is fölkereste a pol­gári lakosságot, elmondta, mit vár tőlük a hadsereg, és ők mit várhatnak el a had­seregtől. így valóban egység­be tudta forrasztani a népet a harcban álló fiaival. Sza­vait, kéréseit, parancsait mindig a személyes példával nyomatékosította, tette hite­lessé. Ennek csak egyik olda­la volt, hogy az ütközetek­ben mindig a tűzvonal köze­lében tartózkodott, s hogy a fáradalmakat megosztotta embereivel. Általában sosem követelt többet alárendelt­jeitől, mint önmagától. A megfelelő, rátermett tisztikar kialakítása volt Montgomery másik vezetési alapelvei Sok időt • töltött személyzeti kérdésekkel. Az embereket rövid idő alatt ki­ismerte, s akit alkalmatlan­nak ítélt posztjára, azt azon­nal, mondhatnánk kíméletle­nül eltávolította, lecserélte. Az elkorhadt, „öreg fákat” kivágta, a tehetségeseket előléptette, és elhalmozta feladatokkal. Név és rang nem számított nála, csak a rátermettség, s ha kellett, a csata hevében hajtotta vég­re a szükségessé váló cseré­ket. (Miközben katonái, tiszt­jei és a brit nép rajongott érte, a magasabb parancs­nokságokon sokan nem ked­velték.) Azzal is tisztában« volt, hogy a jó vezető a munkát megosztja önmaga és beosztottjai között. Tud­ta, mi az, amit önmagának kell megoldania, s mit kell rábízni törzstisztjeire, alá­rendeltjeire. Embereitől nemcsak követelt, de a lehe­tőségig mindennel ellátta őket, amire szükségük vqlt, védte őket a fölösleges ter­hektől, a külső zaklatások­tól, az illetéktelen felettesek beavatkozásától. Saját felet­teseivel szemben ugyanolyan határozottságot mutatott, mint lefelé, így például a normandiai partraszállás elő­estéjén magának Churcillnek is megtiltotta, hogy már el­döntött kérdések újbóli meg­vitatásával bizonytalanná tegye a tisztikart. A minisz­terelnök engedett — és nem haragudott, továbbra is ki­állt érte. A bizalom mondható Mont­gomery harmadik legfonto­sabb vezetői jellegzetességé­nek. Megfelelő előkészítés után mindig bízott emberei­ben, akár törzskaráról, akár a közkatonákról volt szó. Emlékiratai nemcsak azt tanúsítják, hogy bizalma szinte sosem volt alaptalan, de azt is, hogy alárendeltjei a bizalmat viszonozták. A si­kerek egyik titka talán ez a kölcsönös bizalom volt. A bizalommal rokon a tiszte­let is. A tábornagy nemcsak feletteseit tisztelte, de az egyszerű katonákat is. Cseré­ben a mindig emberközelben , maradó, mindenki által „Monty”-nak becézett pa­rancsnoknak nem kellett megkövetelnie a tiszteletet, áradt az feléje megától. Szó esett már arról, hogy mindenki mást találhat fon­tosnak, jónak Montgomery uímléki rátái ban. Meg kell említenünk azt is. hogy min­denki találhat a könyvben sok olyasmit is, amiben nem ért egyet a szerzővel, legye­nek azok katonai szakkérdé­sek, világnézeti kérdések, vagy a Szovjetunió háborús szerepének és főleg politiká­jának a megítélése. A fel­nőtt, kritikusan olvasó utó­szavak és használati utasítá­sok nélkül is ítélni tud. Jeszenszky Géza Szolnokon az Aba-Novák teremben látható V. Barta Éva festőművész kiállítása. A tárlatot február 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők Huszonöt kisavermek tölti naoia.it kellemesen a Jászapáti önálló Óvo­dai Eavséa iászivánvi., 4. sz. óvodájában. A foa- lalkozásokat korcsoport szerint külön-kü\ön tart­ják a kicsinueknek. Ké­peink a játék pillanatai­ról készültek. \ Diploma előtti főpróba Gyakorló pedagógusjelöltek a katedrán A tanító- és tanárképző főiskolák végzős hallgatói februárban végzik kötelező tanítási gyakorlatukat, amelv aavben erőDróha is. hiszen szentem bértől már diülomás pedagógusként. kell a tanulók elé állniuk. Ebben a hónaDban még félig diák­ként dolgoznak — munká­jukkal vizsgáznak önmaguk, evakorlatvezetmük előtit — azonban már a katedra má­sik oldalán. Nagvon lénve- eesek' az első éllménvék. ta­pasztalatok. A színházi elő­adások babonáin „rossz fő­órába fél siker”, ebben az esetben nem találó, sikerte­len próbálkozás után elkép­zelhető. hogy a ielöllt. el .sem int a Premierje. A szolnoki Áchim úti Ál­talános Iskolában gyakorol” Bakó József né és Kovács Éva. Júniusban államvizs­gáznak maid a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán Ad­dig viszont més bőven van tennivalójuk. — Hoavan ioaadta a tan­testület a ..kis tanító néni­ket”? — Segítő szándékkal és kollegaként, ezért hamar megszoktuk a légkört. a K-,n<m latot, avorsan ment, a beilleszkedés — válaszolta Bakó Józsefné. — A renge­tem úi szituáció. a tempós munka annyira lekötött ben­nünket. hogv mire észrevet­tük nyakig voltunk a taní­tásban. Egv csomó olvan is­meretet szereztünk már az első héten, amit a főiskolán nem lehet megtanulni. Részt vettünk félévzáró konferen­cián. bepillantottunk a szü­lő' értekezletre. Nagvon lé­nyeges. hogv önállóak lehe­tünk. természetesen emellett minden módszertani segít­séget megkapunk. A napok érdekesen, izgalmasan tel­nek. — Ez a tanítás sokkal kö­zelebb á’1! az éléthez, mint amit, a gyakorlóiskolában végeztünk — ^eszi áit a szóit Kovács Éva. — Eddig körül­belül! huszonöt órát tanítot­» tunk, de az más volt. A fel­szerelés itt is ió a „gyerek­anyag” azonban sokkal he­terogénebb. Egyes osztá­lyokban több úgynevezett hátrányos helvzetű tanuló is van. akiket nem könnvű nevelni, oróbóra teszik az ember képességeit. Különö­sen a fegyelmezéssel vannak problémáik. éppen ezért igyekszünk minden könyvből nem megtanulható fogást magunkévá tenni. — Hoauan készülnek az órára? — Az alapdokumentumok kéznél vannak, elkészítjük az óravázlatoit. amit a gya­korlatvezetővel megbeszé­lünk A tanítási órát telie- sen önállóan tartiuk. azután közösen éntékeliük a telje­sítményt. Lesz egv olvan nao is. amikor az osztállyal „kettesben” töltiük a negy­venöt percet. A közismereti tárgyak mellétt osztályfőnö­ki és napközis foglalkozást vezetünk. A harminc óra produktuma alaoián külde­nek a főiskolának egv írá­sos ieliemzést a munkánk­ról!. A Délibáb úti Általános Iskolában sem először fo­gadnak tanárjelölteiket. Az intézmény igazgató fa el­mondta. hogv a hallgatók általában nagvon lelkiisme­retesen. szorgalmasan dol­goznak minden iskolai ren­dezvényen ott vannak, a szervezésből is kiveszik ré­szüket. Az első órákban még igénylik a segítségeit, de ké­sőbb mór gördülékenyem megy a munka. Különösen aJ nevelés kérdései iránt ér- dek'ődnek. Kovács Ildikó a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola negyedéves magyar —történelem szakos hallga­tója. — Űigv érzem, szerencsém volt. hogv ide kerültem, kis iskola, könnvű volt beillesz­kedni — magvarázza. — Nyugodtan kérdezhetek bár­mit. szívesen adnak taná­csot. A szegedi gyakorlóis­kola ..üvegház”, amelyben minden optimális. Itt sokkal lassabb ütemben tudunk ha­ladni. jobban kell differen­ciálni a feladatokat. Viszont ha mindenkit a saját mér- cé: -hez mérten dolgozta­tunk akkor nincs idő a ren­detlenkedésre. Itt jön rá az ember mi vár rá az élet­ben. Volt egv gyönyörű élményem Borzasztóan fél­tem az egvik osztálytól, mert nagvon eleven társaság Az órámon lelkesek, aktívak, aranyosak voltak, egysze­rűen nem akartam hinni a szememnek. Szerintem ezek az apró örömök teszik szép­pé a oedaeóeushivatásit. Fekete Sándor Újabb Oscar-díj? Szoborpark Harkányban Szoborparkot alakítanak ki hazánk leglátogatottabb fürdőhelyén: Harkányban. Az arborétum területén ti­zenkét híres embernek ál­lítatnak szobrot, a történe­lem és a kultúra olvan ki­magasló alakjainak emlékét örökítik meg akik valamí- lven módon kötődnek a dél- baranvai fáihoz: ott szület­tek. éltek, vagy munkálkod­tak. Hollywoodban csütörtökön befejeződött a Los Aneeles-i filmművészeti és fiLmtudo- mánvi akadémia tagjai által leadott Oscar-díi jelölő sza­vazatok összes zám tálasa. Szabó István filmje, a Me­phisto bekerült a jelöltek — az év leeiobb öt külföl­di filmie — közé. A leg­jobb amerikai film jelölé­sek alapján a Vörösök, amelv John Reed amerikai kommunista újságírónak. A tíz nap amelv megrengette a világot című könw szer­zőiének életéről szól. Bár a hollywoodi filmver­seny elsősorban amerikai filmék vetélkedése, a ma­gyar film az utóbbi évek­ben iól megkülönböztethe­tően jelen van az Oscar-díi odaítélésével kapcsolatos ceremóniákon. Az Oscar-díiat ebben a kategóriában tavaly a Moszk­va nem hisz a könnveknek című szoviet. fillm kanta.

Next

/
Thumbnails
Contents