Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-09 / 33. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. FEBRUÁR 9. A népművészek tanácskozása Székesfehérvárott Népművészeti vásár a szegedi Dóm téren Az emberi test meszesedé- séhez hasonlít az a folyamat, amely futószalagról ömlő tömegáruval tölti fel környezetünket Egyforma házak egyforma lakásainak egyforma bútorai közt egyforma edényekben készítjük tárgyainknál alig változatosabb étkünket, melynek elfogyasztása után — vagy köziben — egyazon látványra függesztjük tekintetünket s ülünk, ülünk, ameddig el nem érkezik a lefekvés ideje. . . így kellene jellemeznünk magunkat szégyenszemre, ha az emberi természet nem termelné ki a kényelem-betegség ellenanyagait, a védekezés egészséges nedveit és reflexeiül SLegSermétsee tesebb tulajdonságunk, hogy mind nagyobb kényelmünk érdekében tudatosan alakítjuk szűkebb és tágabb környezetünket. Amíg ez a törekvésünk testi és szellemi erőfeszítésekre sarkall bennünket: fejlődik emberi mivoltunk, ha elmaradnak az erőfeszítések : megkezdődik leépülésünk. A civilizált ember növekvő passzivitása ellen többféleképpen lehet küzdeni. A küzdelem egyik módja az, amelyet a népművészet újkorának kézművesei választottak. Magyarországon a hetvenes évek elejétől szerveződnek azok a népművészeti táborok, amelyeknek résztvevői már nemcsak egyéni időtöltésnek, vagy önkifejezésnek tekintik a fafaragást, gyapjúszövést, korongolást, hanem környezetala- kítási és életmódkísérletnek ts. A kérdést így teszik föl: lehet-e a népművészet a megszokottnál egyénibb, emberibb környezet kialakításának eszköze, alapja, be- építhetők-e mai kultúránkba régebbi korok szükség szülte leleményei, azaz paraszti és kézműveshagyományaink ? A kérdés most már talán szónokinak hangzik, hisz ma a fiatalság kedvenc ruhadarabjai közé tartoznak a parasztingek, kendők, szoknyák. kedveltek a szőttesek, a kékfestő anyagok, lakásainkba bevonul a mázas cserép, a parasztbútor, játszótereinken megjelennek a faragott hinták, mászókák és állatok. Kiknek köszönhetjük környezetünkben egyre gyakrabban feltünedező üdítő hatású tárgyainkat? A hivatásos és amatőr népművészek legjobbjainak, a hagyományos népi kismesterségek új erőre kapó képviselőinek. Vannak sajnos, lakik visszaélnek a nép- művészeti tárgyak iránti növekvő igénnyel^ és álnépi tömegáruval árasztják el a piacot. Csinálhatják a közízlés fejletlensége és1 bizonytalansága miatt Mit tehetnek ellenük a célszerű népművészet újraélesztésének elhivatott munkásai? Szervezetet alakítanak, melynek célja a népművészeti és kézműves tárgyalkotás valódi értékeinek védelme, ismertetése és terjesztése. A szervezet tehát mindazokat befogadja, akik azért munkálkodnak, hogy mai valóságos igényeinket szolgálják hagyományaink. Az alakuló egyesület segíteni kívánja tehát az alkotást, de rostálásra is vállalkozik: állandó zsűri működtetését tervezi, amely megakadályozza olyan dísztárgyak piacra kerülését, amelyek elhomályosítják a népművészet lényegét és lejáratják ajzt. A múlt év novemberében megjelent miniszteri rendelet meghatározza ugyan azok körét, akik népművészeti vásárokon árusíthatnak, ez a kör azonban túlságosan szűk: nem foglalja magéba azokat a tehetséges' amatőröket, akik országos népművészeti pályázatokon és kiállításokon neves néprajzosokból, művészettörténészekből, iparés képzőművészekből álló zsűrik kezéből díjakat nyerhetnek. A Népművészeti Egyesület az amatőr tehetségek számontartására és gondozására vállalkozik, s mint jogi személy — a rendelet szavaival, „népi iparművészeti tárgyak előállításával és Eorgalombahozatalával foglalkozó szervezet” — jogot szerezhet arra, hogy a vásárokat is ízlésnevelő, életmódformáló tevékenysége egyik színterévé tegye. A népművészeti tárgyalko- kotás hívei és- szakemberei kétnapos konferenciára gyűltek össze a múlt év végén Székesfehérváron, Itt indult meg az egyesület országos szervezése: a megyei szervezők itt kapták az első hivatalos és részletes tájékoztatást az egyesület céljairól, működésének tervezett kereteiről. Egyhónapos munkájuk eredményeiről számoltak be január 8-ám a Népművelési Intézetben. A következő egykét hónap alatt az eddigi és az ezutáni jelentkezőkből megalakulnak a megyei (és budapesti) területi csoportok, amelyek áz egyesület munkájának legfőbb terhét fogják hordozni. [A Szolnok megyeiek szervezője és irái- nyító összefogója Országh László kunszentmártoni lakos (Újvilág utca 22.), az egyesületbe belépni szándékozók őt keressék fel levélben vagy személyesen. A szerk.) _ Ezt a tényt nem lehet elégszer hangsúlyozni! Tudni kell ugyanis, hogy a népművészeti alkotók szerveződése a táborok, egyes1 tanácsok, gazdasági intézmények, múzeumok jóvoltából évek óta tartó folyamat. Vannak olyan szakkörök^ amelyeket egy- egy 'táj egyre több intézménye támogat, fölismervén a népművészeti tevékenység sokoldalú társadalmi értékét. Egy-egy ilyen szakkör a szűkeb b haza büszkesége, amelyre ki-ki szívesen áldoz. Az egyesület nem szeretné kiszakítani őket saját társadalmi környezetükből — magyarán nem akarja egyesületi célokra megkapa-' rintani a helyi támogatást. Az egyesület célja az alkotó erők felszabadításai, s ennek eszközét a nem minden áron való centralizálásban látja. A tagok körét sem kívánja korlátozni kezdetben az minden népművészt vagy egyesület: szívesen fogad népművészettel ismerkedőt, népi iparművészt, kismestert, elméleti szakembert, pártoló személyt, vagy intézményt, és mindenkit, aki a meghirdetett célokkal egyetért. A kiválasztódás a jövő dolga: maguktól távoznak majd, akik a szervezet belső .igényrendszerében nem találják meg a számításukat... Ez azonban még a távolabbi jövő. Egyelőre meg kell alakulnia az egyesületnek. Ez a tervek szerint a területi szervezetele küldötteinek közgyűlésén ez év tavaszán fog megtörténni. Trencsényi Imre A Kisfaludy a balatonfüredi kikötőben (Szeremley Miklós rajza) 1,20, míg a IH-on 40 krajcár, de ide csak jobbágyok, őrmesternél alacsonyabb rend fokozatú katonák, és vándorló mesterlegények válthattak jegyet. Az utazás távolról sem. volt olyan kényelmes, mint ma. A rosszul épített kikötők miatt a Kisfaludy gyakran nem tudott kikötni, az utasokat ladikkal szállították a hajóra, s onnan a partra, különösen ha a Balaton kiáradt vagy nagyon leapadt. 1864-ben. amikor a nagy aszály miatt a tó vize különösen sekély volt, egy újságcikkben Roboz István a következőképp írja le a füredi beszállást: Az utasokat „mimt beringet bepakolnak eay lélekvesztőbe a bagázsia közé, együtt van inas, szo- balány. agár. méltóságos úr, író. művész, s mikor a be- pakkolás megvan — nem egyszer fertályórái" tartva — két izmos révészlegény elkezdi húzni a csónakot kötelénél fogva a parton, fel egészen a móló végéig, itt azután evezősök veszik át a szállítást, s a hullámokon van jajgatás, feiszédülés, karambol, fogfcsiikorgaltás, per mopsz. ingások, elesések, míg valahára azután a Kisfaludy gőzöshöz érsz.. A gőzös a szabadságharc egész ideje alatt zavartalanul közlekedett. A honvédség. többször felhasználta a csapatlak és hadifoglyok szállítására. Fedélzetén kellett volna 1848. szeptemberében tárgyalni István nádornak Jellasics horvétbánmal, de a bán nem jelent meg. Az utasok száma elég gyér volt. az áruszállítás kicsi, s így a részvénytársaság állandó ráfizetéssel küzdött. A forgalom csaík 1881 után nőtt valamivel, amikor megindult a somogyi parton a vasútforgallom, és Siófokon is építettek kikötőt. A Kisfaludy fateste ekkoriban korhadni kezdett, ezért 1869- ben vastestre cserélték ki. így átalakítva 1887-ig közlekedett, akkor eladták ócskavasnak. A balatoni hajózás nem mindenben vádlottá valóra Széchenyi reményeit. igaz, hogy ebben nagy része volt a közel két évtizedes. önkényuralomnak. Az első siófoki zsilip amely lehetővé tette a vízsizint szabályozását, csak 1863-ban készült el. A Balatont a Dunával ma sem köti össze rendszeres hajójárat, s a Kisfaludy maga is 1875-ig társ nélkül szelte a hullámokat. Szenet nem találtak a Balaton, környékén. A tóparti nyaralók nagyobb számmal csak több évtizeddel később kezditek épülni. Mindazonáltal a Balaton környékének, az üdülőkörzetnek a fejlődése a Kisfaludy vízrebpcsáltásóval kezdődik. Vértesy Miklós A hajó modellje A dunai gőzhajózás megindulása utam merült fel a kívánság, hogy a Balatonion is járassanak gőzösöket. EH- sőinek Kossuth Lajos írt erről 1842^ben a Pesti Hírlapban, s az elgondolás valóra váltáséért a leghaté- iko.nyabbban Széchenyi István buzgólkodott. Sokat várt a gőzhajózás megindításától, merít ez — szerinte — a fejlődés bosszú láncát indítja meg. Gondolatait a Balatoni gőzlhajózás című röpiratábam fejtette ki részletesen. Az egész Dunántúlon — írta — egyetlen gőzgép sem működik. a gőzhajó példája nyomán elterjednek majd a gőzgépek is. Fűtésükhöz szén kell. ha ped'" lesz a szénnek fogyasztója, biztosan lesz szállítója is. Talán van szén a Balaton mentén, de ezt „még senki sem vizsgálta”. A . haiózás megindítása. után a vidék úgy fog okoskodni, hogy „mi mindig csak a Balatonion evezzünk? Ugyan miért ne mennénk hajózható csatorma által legalább a Dunára?” A Balatont szabályozni kell, már csak a hajózás miatt is. A szabályozás után, amikor inam, kell félni áradástól, alacsony vízállástól, kellemes helyek keletkeznek a parton, ahol nyári lakot építhetnek mindazok, ' akik például „Budapest hőség s pO"ától menékülnek”. A vállalat talán nem hoz közvetlen hasznot, i— fejezte be fejtegetését Széchenyi — de a parti uradalmaiknak érdeke, hogy támogatósukkal létrejöjjön, mert a rendsze- • rés hajózás birtokaik értékét jelentősen fogja növelni. Széchenyi részvénytársaság alapítására gondolt. Ez a saját és híveinek, elsősorban Hertelendy . Károly zalai ispánnak agitációja nyomón meg is valósult. Balatoni Gőzhajózási Társaság névvel részvénytársaság alakult. 60 000 forint alaptőkével, .amelyre négyszáz 150 forintos részvényt bocsátottak ki. Ebiben az időben Széchenyi és Kossuth közt heves sajtóvita dúlt. Kossuth mégiis készségesen vállalkozott a;z alapszabályíervezet kidolgozáséra. Az alakuló közgyűlés 1845. december 27-én ült össze, az alapszabályokat 1846. április 5-én fogadták el. Széchenyi zürichi, londoni és osztrák cégekkel tárgyalt arról, hogy milyen hajótípus felel meg legjobban. A balatoni viszonyoknak megfelelően két fő követelmény volt: sekély merülésű legyen,, és jól tudjon ellenállni a tó erős hullámzásának. Azután — még az alakuló közgyűlés előtt megrendelt egy hajót, Negyven lóerős gépét a londoni Pemn-gyárban gyántjot- ták, a hajótestet pedig az óbudai hajógyárban. Az alkatrészeiket lovaslkocsival szállították Füredre, s ott szerelték össze. A hajó la- pátkeriakles vplt, szélessége kb. 10 méter hossza. 35 méter lehetett — pontos adatok nincsenek róla. Befogadó képessége 300—350 utas. Az új hajónak dókán a Széchenyi nevet javasolták, de a legnagyobb magyar ragaszkodott hozzá, hogy Kisfaludy Sándorról nevezték el, arról a költőről, aki oly sokat tett a Balaton környékének felvirágoztatásáért, és szép Versekben örölkí tette - meg a környék regéit. A Kisfaldyt 1846. szeptember 21-én. Széchenyi születésnapján bocsátották vízre, és egy hónappal később, október 18—21-én népes ünneplő közönség részvételével négynapos próbautat tartottak. Első na.p Kenését és Tihanyt keresték fel. a másodikon Boglárt, Révfülöpöt, és Keszthelyt, a két utolsón pedig Badacsonyt. A rendszeres hajózás a következő év tavaszán indult meg. Addigra. Óbudán teherszállításra két uszályt is készítettek. Minden hétfőn és csütörtökön, indult járat Füredről Alsóörs. Kenese, Boglár, Révfülöp és. Badacsony érintésével Keszthelyre. onnan pedig vissza kedden és pénteken. Később a járatok számát heti háromra bővítették. Az egész út 6>—8 óráig tartott. Három osztály volt a haión.. Füredről Keszthelyre az I. osztályon 2 forint vlolt a viteldíj. a II-on A népművészet új kora Megalakul a népművészeti egyesület Kossuth röpirata 1842-ben Az első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy
