Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

8

Irodalom» művészet

1982. FEBRUÁR 27.

(Száz m magyar növeli áihél

1.

Az anya kikelt az ágyból, meggyújtotta a rezsóban a gázt A Földet még sűrű pára ülte meg, november csillagképei közt bolygóit a Föld, az ablakokhoz még fekete hajnal tapadt.

— Hová mégy? — szólt ki az ágyból az apa.

— Kell. hogy te is felkelj már! Vár a gyár.

— Hány az óra?

— Reggeli hat.

Az anya zománcozott edényeket, porcelánokat rakosgatott, emelge- • tett a konyhában, a villanyfény fejére esett., és ez olyan volt. mint valami glória.

A férfi megitta a forró tejjel kevert kávét, és érezte, hogy ez az asszony milyen jó.

— Te ember vagy! — mondta meghatoítan az anyának.

— Nem. papa — mondta az asz.- szonv — én gép vagyok. Hajnaltól éjfélig űz engem a munka. Csak olyankor rémlik nekem, hogy ember vagyok, amikor alszom és álmodom. Mert álmomban néha költészet van a fejemben.

Nem sokkal azután a férfi ott állt a nagy gyárteremben a gép előtt. A gépek, tengelyek, kerekek, mindenféle gőzfeszültségek, hekto- wattO'k, transzmissziók, áramerősségek között. Ezekben a percekben indult meg a világtermelési mechanizmusának napi munkája nemcsak a gyárakban, de a nagy kereskedelmi. szállítási vállalatoknál, bankokban és nagyon sokféle irodákban is. Gyártás, eladás, szállítás, pénzlebonyolítás egyetlen nagy szerkezetként működött. A férfi avval az egyszerű céllal, hogy élni. családot eltartani, és ember lenni akar. ott állt a nagy szerkezetben, és megkezdte a mindennapi munkát.

Reggel 8 óra volt. 9 óra után tizenhét perccel — mert rossz, volt a védelmi bérénde/.és — a hatalmas gép magába kapta, és cafatokká tépte a férfi karját, délelőtt tizenegy órakor már halott is volt.

2.

Az anya kilépett, az, ágybéli, mért a mutatók már hajnali hat órát jeleztek, és az ébresztőóra csengetni kezdett. Gyorsan a párnák alá dugta az órát. nehogy a fiút és a lányt is felébressze. Sietve gyújtotta meg a rezsóban a gázt- odatette a tejel és a gyenge kávét. Túl a városon a roppant mezőkés messzire vonuló zöld halmok láthatárán megjelentek már a rózsaszín párák, és a pacsirta szavával'eg.vütl ünnepelték a megjelenni készülő Napot. Az anyában is megmozdult ilyesféle emlék, de a szűk világítóudvar földszinti sötétje a leikébe csapott, és az. emlék szét foszlott. A kávé már gőzöket eresztett maijából, a fiú fekhelyéhez, ment. és annak fejére tette öreg kezét.

— Kelj fel. fiam. már a kávé is kész.

— Milyen jó és drága a kezed! — mondta a fiú. szemének sugárzása mint szeretet fogta körül az anya arcát.

— Fiam! — mondta az anya, és ez nemcsak szó, de lélek -is volt

— Te ember vagy! — mondta a fiú, és megcsókolta az anya kezét, mert egész mivoltában érezte, hogy ez az asszony milyen jó.

Barta Lajos:

Az anya-gép

— Nem! — mondta az anya. — Én gép vagyok. Hajnaltól délig vásárol. takarít és főz a gép. Déltől estig mosogat, súrol, mos a gép. Késő éjszakáig varr és foltoz a gép, csak néha. mikor álmodom, sejtek olyasmit, hogy ember vagyok.

A fiú felöltözött, és a gyárba ment- Nyolc órakor megindult a világtermelés mindennapi mechanizmusa. és a fiú benne volt a világBarta Lajos (1878—1964). Látásmód. tematika, műveinek újszerűsége a Nyugat-mozgalom- hoz kapcsolják, de egyúttal a magyar szocialista irodalom egyik első formálója is.

Rövid ideig jog-, majd bölcsészhallgató volt. Tanulmányait .félbeszakítva újságíró lett Pécsett majd Kassán. 1910-ben Budapestre költözött s a Világ ciinii polgári radikális lap munkatársa lett. írásai még a századforduló előtt megjelentek, első kötete 1901-ben látott napvilágot.

Mar diákkorában rokonszenvezett a szociáldemokrata- mozgalommal. Írásaiban egyre fokozottabb érzékenységgel reagált a kisemberei- nehéz életére. Falusi szegények és a városok perifériájára szorult nincstelenek tragikus sorsában ábrázolja a kapitalizmus előretörését, h szo- rialista eszmék térhódítását. Színműveket is ír: Parasztok című drámáját — melyben földosztást követelő, lázadó paraszt- hősöket állít színpadra — a második előadás után betiltják.

A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja, az írók Szakszervezetének titkára, s a Közoktatásügyi Képbiztosság napilapját szerkeszti. Háborúellenes és forradalmi drámáit nagy sikerrel játsszák a fővárosban. A bukás után emigrálnia kell. Berlinben. Becsben. Pozsonyban majd 19.39—1945-ig Londonban él. Irodalmi munkásságéit az emigráció nehéz körülményei között is forradalmi szellemben folytatja. Pozsonyban az Új Szó szerkesztésével sokat tesz a forradalmi magyar szocialista irodalom kibontakozásáért. A Londoni Magyar Klub antifasiszta vonalának, kialakításában vezető szerepet vállal.

'1946-ban hazatér. Itthon született újabb novelláiban a felszabadult parasztság életét és küzdelmes életútját ábrázolja. Életművéért 1956-ban Kossuth- dijjal büntették kt.

termelés mindennapi mechanizmusában, munkához fogott. Tíz órakor a gyér egy tisztviselője eszterga-; gépéhez lépett:

— Fiatalember! Tudja, hogy be van sorozva, itt a parancs; hagyja el a gépet, be kell vonulnia!

A harctéren gránát ölte meg a fiút.

3.

Az anya már megfőzte a reggeli kávét. December járta, az ablakokra a fagy vastag jégvirágokat rajzolt. Az anya tüzet gyújtott a kis vaskályhában is. hogy a szoba ne legyen olyan fagyos-, mire leánya felkel. Mikor már érezni lehetett a meleget, az ágyhoz lépett, megcirógatta a szép fiatal arcot.

— Kelj fel. lányom, vár a gyár!

— Olyan jó itthon! — kiáltott fel a lány, a néhány foknyi meleg nagy örömet szerzett neki.

— Befűtöttem egy kicsit. — mondta az anya.

— Csodálatos anyuka vagy! — lelkesült a lány. magához húzta, és megcsókolta az anyát.

— Nem lányom — mondta az anya —. én csak gép vagyok. Apádat megölte a gyáq, a bátyádat a háború. Most már nemcsak magunknak. de másoknak is takarítok. főzök, vasalok, nyűvöm, tépem magamat. Már nagyon ritkán álmodom, és álmomban is csak nagyon ritkán sejtem, hogy ember vagyok.

A lány felkelt, felöltözött, reggelizett. sietve indult, hogy idejében ott legyen a világtermelés meginduló mindennapi mechanizmusában.

— Brrr! — kiáltott fel. mikor a nyitott ajtóból Kicsapott a vad hideg. — Minden reggel ilyen korán kelni, és hóban; fagyban a gyárba menni!

— Mi proletárok vagyunk! — mondta az anya.

A lány többször éjszakára is kimaradt.

— Mi lesz ebből, egyetlenem? — kérdezte az. anya. és a szive nagyon fáit.

— Egyszer vagyok fiatal! — mondta a lány. Egv napon bundában. ujjún gyűrűvel jött haza:

— A barátom vette nekem, eltart engem, én majd eltartalak téged. nem leszel többé gép. majd ráérsz arra. hogy ember leheas.

4.

Az anya szó nélkül kiment a konyhába, leült az asztal mellé és sokáig, nagyon sokáig a semmibe nézett. Mondta az anya csak úgy szó nélkül önmagának: ..Most ráérek. ezentúl már mindig rá fogok érni".

A nagy ráérés már kezdett is szétterülni az anyában. • és olyan lett benne, mint a szívfacsaró végtelen semmi.

Az anya csak ült., ült, hajának ezüst pászmái bekeretezték arcát, es állt az. arc az ezüst, hajban, mint megvert táj fénylő felhők alatt. Mondta az anya a nagy ráérősben, szó nélkül csak önmagának: ..Én ember vagyok!" Szájába vette, és kinyitotta a gázcsapot.

Dienes Eszter:

Zöld szívvel

Ilyennek sohasem szerettél.

Ezt a kucorgó lomvost eavszer sem ölelted.

Simítsd rám uiiaid:

sikoltást szöaelnek a Nélküled-esték.

Inaemet bárkinek vetném.

zölden hull szívem

kipróbált földbe.

Minden állatnak kijutok.

Kiért mennél te ölre. ha szelíd arcomat se bánod?

Te párázó szemű hajnali árok. kibontott aödrű tenyér!

Zabáli fel. ne haavi itt - félbeszeave!

Beleid húrján játszik az éhséa. eleaet. nőt. sohasem ettél: száihaayománv útján akiket szerettél, ölelésüktől ordasabb lettél.

Én lösszeállok kisebzett fekhelyeddel, szúrós vokrócba áayazott 'örömöddel, és vonítsunk eauütt! Az iitődött hold mindenütt adott. Szeretem borszaaod. szélütött fáid ...

S ha bolvaó mellem kezedbe váauik: nincsen utam az ajtódia. járásom szobádia: eavmaaam vaau városával nincsen utam az ajtódig,

Hazai szó

Hoau kulcsolódik hoau karol. Himnusz fájhat íau valahol. Akartam? ÍTán Viem is lakartam: bőröm, lés húsom összeállt maauarnak.

Vathy Zsuzsa:

Tanárnő: — Mai osztályfőnöki óránk feladata az osztály magatartásának és tanulmányi munkájának kiértékelése. Az osztálytitkár számoljon be az elmúlt két hétről.

A osztálytitkár nyurga kamaszfiú. Ebbe az osztályba egyébként csak fiúk járnak. Szarvasmarhatenyésztő első osztály.

— Nem történt, semmi.

— Róznerről sincs jelenteniva- lód?

• — Ja ... A Rózner egv kicsit elkésett. ezért a Rákos tanár úr pikkelt rá.

— Mi az. hogy pikkelt?

— Szóval szúrta.

— De hát, ha joggal, akkor, az nem pikkelés.

— Igen. Nem pikkelt, hanem szúrta.

— Tovább.

— Az osztályban leszakítottunk egy fogast, és egy plakát hiányzik.

— A virágok?

fj- Nem öntöztük a virágokat.

A tanárnő fölemeli a hangját.

— Miféle , állatgondozó lesz belőletek? Ha a virágnak két hétig nem adtok vizet, még él. De ha egy állatnak, az elpusztul! Addig nem mehettek le ebédelni, amíg meg nem öntöztétek a virágokat.

— Folytathatom?

— Folytasd!

— Szemeteltünk.

— Látom. Nézzétek meg, mi van Temesvári alatt. Holnap Tamást és Temesvárit elültetjük egymás mellől. Tehát más nincs? . .. Akkor a mai órán kiértékeljük az iskolái. a kollégiumi és a gyakorlati magatartást. Én olvasom a névsort. az osztályt itkár. elmondja az osztály véleményét.

— Briják. Állj föl.

Osztály titkár: — Magatartás változó. Szorgalom közepes.

Tanárnő: — Az egyik legproblematikusabb gyerek. A tanács elé viszem.

... Demeter.

Osztálytitkár: — Szorgalma négyes. magatartás négyes.

Tanárnő: — Neked mi a véleményed magadról?

Demeter': Én úgy gondolom, a magatartásom inkább közepes. Nem érdemiem meg a négyest. (Nagy nevetés.)

Tanárnő: — Miért haragszom rád?

Gyerekek (súgják): — A szemüveg.

Demeter: — Nem használom a szemüvegemet:

Tanárnő: — Azért is. És még?..: A morgásért. Meg sem hallgatod, mit mondok.

(Az osztályban óriási nevetés. Ketten . nem nevetünk csak, a tanárnő, és én, a vendég. Aztán mi is nevetünk, de nem tudjuk, min.)

— Mit nevettek?

(Gyerekek, egymást nézik, és dőlnek a röhögéstől.)

— Jancsi ... Mi ez az óriási derültség?

(A nevetés kissé / alábbhagy, de senki sem szól.)

Tanárnő (fegyelmezetten: — Jó ... Letelt a két perc, abbahagyhatjátok ... Hársing ... Ö a legszorgalmasabb gyerek ... Krizsán, állj föl! Mi van a szádban?

— Semmi.

— Mi van a szádban?!

(A gyerekek röhögnek, Krizsán eltátja a száját.)

— A nyelvem.

. — Akkor jó. Ülj le ... Kiss ...

. (Az osztálytitkár már régóta

Osztályfőnök