Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-04 / 29. szám
1982. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Olvasótábori program Fiók zeneiskola Jászárokszálláson Hetven növendéket tanítanak Petrik Ildikó ebben a tanév ben kezdett ismerkedni a zongorával Felsőoktatási prognózis Jótanácsok felvételre jelentkezőknek Idén második évtizedébe lép az Országos Olvasótábori Mozgalom: 11. alkalommal rendezik meg a nyáron a közösségi nevelés, a művelődés intézményes formáit kiegészítő, a fiatalok személyiségének sokoldalú fejlődését segítő táborozásokat. Tavaly 140 helyen csaknem tízezer diók vett részt © programokban, s 1982-ben is hasonló számú táborozóra számítanak; a mozgalom „gazdája” a Hazafias Népfront nem mennyiségi növekedést hanem e műveltség- gyarapító alkalmak tartalmi gazdagodását, a pedagógiai munka eredményesebbé tételét tűzte célul. A Népfront több kezdeményezése szolgálja e törekvést. Módszertani útmutatót állítottak össze például a szervezők részére. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis a jó szándék nem mindig párosult az olvasótáborok céljának leginkább megfelelő foglalkozások, munkaformák megvalósításával. A táborok feladata nem egyszerűen az, hogy a könyv, az irodalom szere tétére neveljenek, hanem elsősorban. a közösségi együttgondolkodás színtereivé kell válniuk, a résztvevők olyan szemléletének kialakulását ösztönözve, amely önmaguk és környezetük megismeréséhez, egyéniségük tudatos formálásához nyújt segítséget. Az olvasás, a művészeti alkotások megismerése, elemzése tehát csupán eszköze annak, hogy a fiatalok képessé váljanak életprogramjuk megfogalmazására, egyéni és közösségi feladataik fölismerésére a közös gondolkodás, a demokrácia gyakorlatának elsajátitására. A tapasztalatok szerint az olvasótáibori nevelés legeredményesebb eszköze a kisebb csoportokban szervezett foglalkozások sorozata: a kis közösségek tagjai a beszélgetések során a közösen megismert könyvöket, képző- és zeneművészeti alkotásokat élményként, vitaanyagként használják fel a mindennapi élet problémáiból kiinduló, ám világképüket. műveltségüket formáló eszmecseréket. E kötetlen!, s mégis határozott célú beszélgetéseket jól egészíthetik ki a csoportvezetők — s maguk a táborozok — ötletein alapuló, egyéb foglalkozások: van ahol képzeletbeli bírósági tárgyalást tartanak, másutt a jövő évtizedbe vagy évszázadokba „kirándulnak”. S nem hiányozhatnak a táborokból a valóságos \— honismereti, helytörténeti célú — kirándulások és a készségfejlesztő foglalkozások: a közös éneklés. színjátszás, vagy -éppen fafaragás. A zeneiskolával rendelkező városoktól távolabb eső települések lakóit nem egyszer hallottam már panaszkodni amiatt, hogy gyermeküknek nincs lehetősége hangszeres zene tanulására. „Jó a füle, a hangja, érdekli a muzsika, de hát a zeneiskola messze van, a busz ritkán jár. meg egyedül nem szívesen engedem.” — mondják a szülők. Tényleg nem egyszerű a dolog. A megoldást tehát helyben kell keresni. Jobb esetben az iskola a minimális alapöt megadhatja, amelyre egy helyben élő zeneértő ember építhet. tudásához mérten taníthatja a fiatalokat. Általában a művelődési házban történik az oktatás, melyet időnként a legközelebbi zeneiskola tanárai ellenőriznek. A megye három településén azonban — Martfűn. Túrkevén és Jászárokszálláson — kihelyezett önálló tagozat működik. — A járásban nyolc-tíz helyen indítanak zenetan folyamot az iskolai tanév kezdetével — tájékoztat Czeglédi Zoltán a jászberényi Palotásy János zeneiskola igazgatója. — Az oktatást nyugdíjas tanárok, zeneművészeti szakiskolát végzett fiatalok irányítják. Szakfelügyelet nincs, azonban félévkor és év végén mi vizsgáztatjuk a növendékeket. Az oktatóknak szakmai és módszertan.; tanácsadást, bemutató tanítást tartunk. A jászárokszállási 'kihelyezett tagozat. fiókiskolaként működik. Az induláshoz szükséges feltételeket három évvel ezelőtt teremhették meg a nagyközségben. Az egykori diákotthon kastélyszerű épületében, termeibe beköltözött a muzsika. Ha nincs oktatás, akkor sem pihennek a hangszerek, ugyanis több növendék az intézmény zongoráin gyakorol. A tagozat vezetője Banka Sándorné. r— A zongora és a hegedű közül választhatnak a gyerekek, de tanítunk furulyát is. Hetven diákunk van. Több jelentkezőnek sajnos nemet kell mondanunk, lehetőségeink csupán ezt a létszámot engedik meg. Talán ez is oka. hogy a lemorzsolódás minimális. Az egyik tanteremben meglepően fiatal „tanár nénit” találunk. A helyes kéztartás, ujjbillentést mutatja be növendékének. — A debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szak- középiskolában végeztem — magyarázza Sruttó Gabriella. — Nem vettek fel a főiskolára, semmiképp nem akartam elszakadni a zenétől, ezért nagyon örültem az állásnak. Hetente négyszer jövök ki Jászberényből, zongorát és szolfézst tanítok. A gyakorlat, a tapasztalat- szerzés úgy érzem, hasznomra válik majd a következő felvételi vizsgán. A szomszéd helyiségben a hegedűs növendékek félóránként adják egymásnak a kilincset. A „lecke felmondása” után az új darabot’ ütemiről-ütemre böngészik át Szálai Zoltánnal, aki a jászberényi zeneiskolában is tanít. — A jászárokszállási gyerekek között ákadt-e különösen jó képességű? — Nem egy tehetséges tanítványom volt. Azonban a diákok nyolcadikos korukban nemigen választják a pályát, inkább a többi tantárgyra összpontosítanak. Ha nem is lesz belőlük zenész, muzsikaszerető értő felnőtté válnak. S azt hiszem a tagozatnák ez az egyik alapvető feladata. F. S. sem csökkent az Semmit Utóbbi tíz eszr. téridőben a továbbtanulási, diploma- vagy .oklevélszerzési kedv; bizonyítja a télvégi, koratavaszi felvételi jelentkezési arány. Jóllehet, tavaly és tavalyelőtt az igen alacsony születési számú korosztály érettségizett. — 3—5 ezerrel kevesebb volt a maturáltak száma a korábbinál és a jelenleginél, ugyanakkor változatlan a 33—35 ezres je- letkezési szám a nappali tagozatokon. Az idén, minden előrejelzés szerint hasonló lesz az arány. A felvételi keretszámok, alig változnak; tehát 15—16 ezer elsőévest tudnak fogadni az egyetemek és főiskolák nappali tagozatai. Minisztériumi szakemberekkel beszélgetve, még az idei felsőoktatási tájékoztató megjelenése előtt felhívták néhány megfontolandó tényre a jelentkező diákoknak és szüleiknek, pedagógusaiknak figyelmét. Mindjárt az első: egyre élesebben jelentkezik a felsőoktatásban a középiskolai struktúra jelenlegi torzulásainak egyik következménye: nevezetesen a fiú—lány arány a szakközépiskolai, illetve a gimnáziumi képzésben. A humánirányzatú gimnáziumi oktatásban, (ahol a fakultáció leghamarabb két- három év múlva módosíthat a pályaválasztási elképzeléseken és akkor sem lényegesen) kétharmad részben lányok vesznek részt. Jelentkezésük aránya szükségképpen ma már az ötven, sőt a hatvan százalékot is meghaladja, az orvosi és a jogi karokon. (A bölcsészkari 65 —70 százalékról, vagy a tanárképzők, tanítóképzők 80— 85 százalékos női arányáról most nem is beszélve.) Nem véletlen, bár nem is teljesen Terv a keszthelyi városközpont felújítására A keszthelyi városközpont felújítására kiírt országos pályázat díjnyertes pályamunkái alapján a Zalaterv helyi irodája megkezdte a műemléki épületekben gazdag történelmi városközpont településtörténeti kutatásokra alapozott felújítási tervének kidolgozását. A műemlékek védelmét szolgálja az a terv ás, hogy a városközpontot gyalogos zónává változtatják. bizonyítható, hogy ezek a karok, szakod, tartva a' túlzott elnőiesedés nem kívánatos hatásaitól, s a későbbi munkaadó inézmények kívánságának is eleget téve, legalábbis megpróbálják pályára segíteni a kevés jelentkező fiút, korrigálva a torz. arányokat. Mindez azután újabb feszültségekkel jár, vizsgaidőszakban. Fordított előjelű a műszaki felsőoktatásban a jelentkezési arány. Kellene, hogy a zömmel fiúkat képző szak- középiskolákból is jó esély- lyel induljon a felvételizők hada — ugyanakkor az ísk kellene, hogy a gimnáziumok tehetséges leánytanulói is jobban „célba vegyék” a műszaki felsőoktatási intézményeket is. Érdemes ezeket átgondolniuk a családoknak, a korábbinál jobban számítva a társadalmi igényekre és a majdani elhelyezkedési lehetőségekre is. Másik fontos és ajánlott módszer a szakemberek véleménye szerint, hogy a fiatalok a korábbi években tapasztaltaknál jobban és átgondoltabban éljenek már eleve az átirányítások lehetőségeivel. Sokan nem tudják, hogy az átirányítást már a jelentkezési lapon jelezni kell. Másrészt: sokszor egészen jó pontszámmal „hullik ki” a jelentkező, csak azért, mert hasonló képzési irányú főiskolát terveiben nem vett számításba; átirányítási lehetőségként nem jelezte. Pedig jónéhány főiskolára bejuthatnának egyébként jó képességű, de az egyetemi alsó ponthatáron alulmaradt fiatalok, akiknek helyük lenne a felsőoktatásban. (Helyüket nem egyszer kisebb tudású, de körültekintőbben jelentkező társaik foglalják el.) Célszerű tehát az átirányítás kérése az orvosegyetemről az egészségA Néprajzi Múzeum az utóbbi hónapokban egyebek között Venezuelából, Brazíliából származó tárgyakkal gyarapodott, ajándékozás vagy vásárlás útján. A múzeum műhelyeiben megkezdődött feldolgozásuk, előkészítésük a kiállításokra; egy részüket még az idén megtekinthetik a látogatók. Dél-amerikai indián tárgyaikból összeállított nagy gyűjteményét ajándékozta a múzeumnak egy Venezuelában élő magyar orvos. A gyűjteményben különféle ügyi főiskolára, bölcsészkarról azonos szakpárt adó tanárképzőbe, tanítóképzőbe, műszaki jellegű egyetemről megközelítően hasonló profilú főiskolára. Érdemes fellapozni a tavaly augusztusi újságokat is, megnézni: melyik egyetem és főiskola hirdetett akkoriban pótfelvételit. Ezek az intézmények évek óta küszködnek (a sokszor teljesen érthetetlen) jelentkezési gondokkal, s a tegnapinál sokkal több jó képességű fiatal érdeklődésére . tarthatnak igényt. A tavalyi felvételi „pontküszöbről” — tehát arról, m i lyen követel mény ek nek kell megfelelni a választott intézmény felvételijén, illetve, mennyi az a pontmeny- nyiség. ami a felvételihez minimálisan szükséges — ugyancsak feltétlenül szükséges időben tájékozódni. Több éves szakmai megfigyelés, hogy fiatalok százainak irreális az önmegítélése, hamis képük van saját tudásszintjükről, illetve az intézmények felvételi követelményeiről. (Megjegyzem, az idei nyár még nem hoz változást a pont- és a tantárgyi beszámításban, illetve kiszámításban, kivéve a szakmunkásképzést folytató szak- középiskolákat ; náluk mór új módszerű lesz a pontozás, de hogy a többiekkel, együtt lehessen értékelni a teljesítményt, a hatvan pontot hattal elosztják.) meghosszabbod- KBVBSSBI nak az idén a 1 —Jelentkezési határidők. Március 30-ig kell megkapniuk az egyetemeknek és a főiskoláknak a lapokat. Addig is igen célszerű alaposan tanulmányozniuk a jelentkezőknek az idei felvételi tájékoztatót. — várkonyi — faragott és fonott használati tárgyak, háztartási edények. fegyverek és kultikus eszközök találhatók. Ezt az anyagot — a tervek szerint — először októbertől a makói múzeumban tekinthetik meg az érdeklődők. Az egykori brazíliai indiánokról regél egy brazíliai kollekcióból vásárolt sorozat: 24 fejdísz, törzsi jelkép. E múzeumi kincseknek szinte mindegyike más-más törzseit reprezentál többségükben már kihalt törzseket. Gyarapodó gyűjtemények a Néprajzi Múzeumban Egy plátói szerelem 9 Mar lene és Jean Gabin . szerelme túlélte a háborút. Párizsban találkoztak ismét. Közösen forgatták ott 1946ban a „Martin Roumagnac” című filmet. A filmnek nem volt sikere, kettőjük neve sem gyakorolt elé« vo”«erőt. De a barátok és a szemtanúk emlékezete szerint leírhatatlan az. ahogyan Marlene és Jean Gabin szerették egymást. Gyakran látták őket bandukolni az Avenue Mon- taigne-n. ahol Marlene lakása volt. Kart karba öltve mentek, anélkül, hogy bárki mással törődtek volna. Mindketten úgy viselkedtek mint két szerelmes kamasz. A film sikertelensége a viharos szerelmi kapcsolat végét is jelentette. Gabin féltékenysége Vezetett a szakításhoz. Már az is elég volt, ha Marlene vékony fekete fehérneműt vett feL Gabin izgatottan megragadta őt. és tudni akarta, hová megy. Maga Marlene a szakítás okául azt jelöli meg. hogy vonakodott férihezmenni hozzá. Jean Marais, aki Marlene párizsi baráti köréhez tartozott, elmesélte, hogy a szakítás után gyakran el kellett kísérnie Marlenet abba a kávéházba, amely Gabin házával szemben állt. Azt remélte, hogy legalább egy pillantást tud vetni rá. amikor elhagyja a házat. Órákon keresztül ült ott. teljesen értelmetlenül. mert Gabin már m««- házasodott, és az újrakezdés kilátástalan volt. Bánatában megnézte az összes Gabin filmet a mozikban, mindegy volt. hogy az úi vagy régi film. Marlene nevetett, vagy sírt. megjegyzéseket tett Gabin külsejére. vagy egves jelenetekre, amelvek saiát szerelmi viszonyára emlékeztették. Megszakítás nélkül róla akart beszélni. De akkor is. amikor kritikusan nyilatkozott, tele volt gyengédséggel és szimpátiával Gabin iránt... Marlene sokszor kelt át az Atlanti óceánon, amikor is legúiabb ruhatárát hatalmas bőröndökben vitte magával. Az egyik ilyen útián ismerte meg az „Ile de Francé” fedélzetén Ernest Hamingwav-t, Életre szóló barátság kezdődött akkor. Az első pillanattól fogva szerette Hamingwav-t. Plátói szeretet volt ez. ahogy mondani szokták. „A gibraltári sziklám volt” — emlékezik Marlene meghatottam Marlene életrajzában azt íria. hogy a testi kapcsolat, nála mindig a szerelemhez kapcsolódott, ezért aztán soha nem voltak futó kalandjai. Hamingway iránt érzett szerelme sem az volt. egyszerűen nem voltak soha hosszabb ideig együtt ugyanabban a városban. így testi kapcsolat nem jött létre köztük. Vagy Hamingway volt egy szép lány kíséretében, vagy Marlene volt máshol érdekelt, amikor az író éppen szabad volt. és mindig tiszteletben tartották « másikat. Ez a plátói szerelem sok-sok éven keresztül tartott. Remény és vágy nélküli idők voltak, ezek. a háború folyt, gyakran látszólag csak a teljes kilátástalanság kötötte ö=sze őket. melyet mindketten éreztek. Mivel soha nem éltek együtt, többnyire csak a telefonbeszélgetésekre és a levelezésre voltak utalva. Órák hosszat telefonáltak. Hamingway elküldte a kéziratait Marlene-nek. Azt mondta róla másoknak, hoev jó irodalmi ítélőképessége van. és nagyon boldog, ha írásai Marlene- nek tetszenek. „Ügy találom, ő többet tud a szerelemről mint bárki más” — mondta. Hamingway 1952-ben a Life magazinban himnuszt írt Marlene Dietrichről: „Bátor. szén. megbízható. szeretetreméltó és nagyvonalú. Soha nem unalmas. Ha r«m lenne más eszköze, csak a hangja, akkor is szét tudná zúzni a szíveket. Ehhez ion még ez a szén test és arcának időtlen szépsége. Páratlan. ahogyan puszta jelenlétével összetöri valakinek a szívét, ho«« utána ismét összerakia. Jól ismerjük egymást, és iól kijövünk egymással. Mindenesetre azt tudom, hogy még nem tudtam Marlenet úgy látni, hogy ne tett volna boldoggá”. Elvetemült, kacér, egvszer vamp. egvszer rendetlen — ilyennek szerette őt Hamingway. „Káposztának” nevezte, és azt hangoztatta. hogy „Káposzta” a legjobb, aki valaha a rinsbe szállt, Marlene rajongása is határtalan volt. „Hamingwav-nek megvolt az a képessége, hogy boldogabb legyen. mint bárki más. És ezt ki is tudta mutatni. Hatalmas teste szinte sugárzott” — emlékezik Marlene. — „Örök rejtély marad, mi késztette őt arra. hogy elhagvion bennünket”. (Ernest Hamingway 1961. július 2-án egv vadászpuska segítségével megvált életétől.) Á Hollywoodban forgatott filmjeiben szereplő amerikai partnereiről Marlene nem sok iót mond visszaemlékezéseiben. Az egyetlen nagy amerikai színész, akivel együtt játszott Spencer Tracy volt. Az 1961-ben készült „Nürnbergi per” című filmben, melvet Stanlav Kramer rendezett, és amelv azóta világhírű lett. Márlene hatásos szerepet játszott Spencer Tracv oldalán. Csak kis szerep volt. de ezzel a nagy színésszel való közös munka sok tapasztalatot adott Marlene számára, (Következik: MEGGYÜLÖLTE A GYŰLÖLKÖDÉST)
