Szolnok Megyei Néplap, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

1982. FEBRUAR 20.

Irodalom» művészet

9

Szarvasfej

Rózsa Endre:

Míg a vaskályha parazsa kihűl

Orsovai Emil:

Az öltözőben

Véare. Csak állsz eav

[pillanatra. Hoau nem néznek már: szinte

[jó.

Füledben zúa az este tapsa.

Késő éjszaka. Váróterem

[csöndje.

ősz férfi horkol. Gyökérből [kifordult

odvas törzse a rácsfoasorú.

Csak állsz. Ébren aludni volna

[orv pult

[ió.

árnyában nyuaszik. Foszló

[posztumusz lomb:

Zümmöa a színház, siker

kék ciaarettafüst bóklász

(Záporoz.

[fölötte.

Szemed rátéved a nyitott

Mellette kéraes. mohos örea

[szerepre.

ínéne

feszena. bóbiskol, neszez földré [nézve:

lába tövén két két batvu-aomba [kuksol.

Átnézel rajta és továbbtolod. Eavkedvű holmik, téaelv és

[üveacse.

Anyja ölén eav hánykolódó

[kislány

holdas tükrű tavat szunnyad [maaából.

A folyosón futás méa.

[csapkodások.

A mű meafoah'atatlan illata.

mely széttörik, álmát

Milyen melea hevít. De fázol.

[kettéhasítván.

S léavszenny-tejutas

Eaészen elborít a pillanát.

[mennyezet... A lámpa

fénybuborékja esdeklőn

■ Aztán tükröd kilép a

Iviláaol:

[félhomályból.

szeretne csillaa lenni, éare

S a smink alatt fölismered

[szállna.

Imaaäd.

f

R

észeg volt nagyon. Azzal léneitt a fülkébe. csendesen. mosolygós arccal. hoav széo az éHet olv szétD. Tudoim-e? Szinte lebegett ahogy mondta. alig hallhatóan. Aztán ió naioot kívánt megkérdezte, van-e szabad heltv. néha' raifam kívül senki másít nem láthatott. Letette táskáiát a kis és rozsdafoltoK tükörhöz llé- oett meafésülködött meeieazítot- itá nvakkendőiélt maid helvet foglalt a sarokban, és nvoimlbain átaludt. Almában is mosolygott állomástól állomásig!. Mosolyán véfconv nvéDrétee kéoződött. CsiOi- logétt. Hazagéndoltam. Ha meghal vafiv végkéDD eflmegv a férfi, ki Vigyázza. megúiítsa a faliakat, a tetőt, a kéménvrt. Romlásnak indul1 minden. Csák az emlékek lát- szának ki. félezer kilométerről is észrevehetően, a magas fűiből. Másfél óm múltán fölélbredt és1 ismét megkérdezte tudom-e hosv szód az élet. Tudom, válaszoltam. És akikor elmondta a zakatolástól allé hallhatóan, alle érthetően. hogv teemáD táviratot kanéit: haldékilik az an via. kórház- bán van. Tudom-e miit ielent ha egv an Via haldoklik Lehet hoev lleszállék a harmadik állomáson — mondta —. ahol halálosan beteg az anvám d° ''HW, H-gy csak- az utolsón, ahol a szeretőm lakik. Igen. ittam egész éiiel. reggel is ittam. Olyan szód az élet Maid váratlanul egv versibe kezdett: ..A téli fán gyászolva üdögé' egv öz- ve"~’ nagv madár: fölötte fagv leng lassú szélt és lenn a víz megállt A síkos föld konár. virága iéa. fagv iária ált a fáit .csönd I van csak egv malomkerék suhog a légén ált” Tud angolul? — kór- dlezte. Angolul még szebb. És elkezdte: .A widow bird sate mourning for her léve Uroon a wintry bbueh: The frozen wind ereot én above. The freezing Stream below. There Was no leaf uoon ^e forest Ibare. No flower uioan the around. And liititte motion in the air Except the mill-wheel’s sound.” Halkan mondta el. mintha csak magának mondta voTna. mintha imádkozott volna megbékélt lélekkel. halál előtt. És mosolygott hozzá, lágyan. szelíden. Végig egv contra nézett die az a oomt nem én voltam, nem raitaim ■''Hit. Va- | lahol messze és kívülem : senki . semmit nem tud róla. Nem tudhat.

Bodnár Gyula:

Szeretet

A következő állomáson megtelt a fülkénk. Az úi utasok azonnal észrevették.- hoev ..ez az ember részeg”. Pédlg nem szólt senkihez. hozzám se többé. Egészen behúzódott a sarokba, talált egv úiabb Dontot azt nézte mereven, éis mosolygott Még akkor is. amikor a leszálláshoz készülődött a harmadik állomáson.

HÁROM SZÁZAS

öreg özvegyasszonv. Senkije, semmiie ezen a nehéz földön csak egy fehérre meszelt Viskóiéi. három csuoasz nvafcú tvúkia. meg egv csomó kialüdt emléke.

Na mea az a néhány ár szőlő, amellvet örökölt elvkor, és már csak ezért sem adna el soha. Igaz. nem is kéne senkinek mert hát müven, szőlő az amelyet nem kell oermeftezni. rosszflaita szőlő, ku- tvaszőlő. Az öregasszony mégis ragaszkodik hozzá, vele él kara tavaszitól! késő őszig. Naoszámosit csak kétszer fogad fel: metszésire és az első kapálásra. Nem mintha 5 nem értene az effaita munkákhoz ért ő. csak éooen szárazabb már a húsi a csont és a vér sefti kering úgv. mint régien. A metsző- olló is. a kaoa is lerogviasztáná hamar. Persze a földnek, a tőkének méz augusztusban, is elkelne a kBoa. de drága a nanszámös. akikor már csak ő tár ki a hegyre. Viszi az ezeréves sarlót. Gvünge kezében úgv szorítia a könnvű szerszámot váaia a nálánál is magasabb dudvát. a vastagabb ia nawokat ránt kezén, rooogitatia könvökben, közben, telnek a nanok. mire az utolsó sor végére ér.’ kezdhetné előliről'. Csakhogy kötözni is kell Haiilong jmimdig feketében, áit-átödeüi a tőkékéit ócska nxmgvokból hasiftöüt iszalagokkal akasztja meg a vadul növő. egymásba galbalwodó szőlővesszőket,' hajtásokat amélvek az öregasz- szonv hálta mögött huncutul kicsúsznak a kötésbőL és tovább vi- háncolnak kedvükre a szélben. Azok maradinak nyugton csunán. a lefejezettek. Űgv kéne tenni mindennel, ha bírná az ember. Meg ha akarná Mert alván csodálatos ez a szabad növekedés, ahogy egymásba kanaszködnak a tőkék, és dBIMnak a viharban. Látta már őket viharban az öregasszony sőt nemegyszer megtörtént: olVaií evorsan béborult az ég hoev nem érkezett volna hazafut- mii. hát a tőkék alá kuoorodott azok meg mintha megérezték volna hogv a törékeny életnek védelemre van szüksége még inkább egybefonódtak. öilltamatök alatt olvan vastag zöld tetőt hÚ2itak a kis öregasszony fölé. hogy a iég- veirés sem tehetett volna kánt benne. Aztán amikor eliöbt a szünet ideie. egyedül gyűjtögette a fürtöket szakadozott, kosárkába maid vödrökbe öntötte, és egv kétkerekű talicskában lassacskán harza- toHogállta az egész termést. Megtelt a kád. melyet az udvar eleiébe állíttatott a szomszéddal hoev a felvásárlók könnyén átve- hesék és feldobhassák az autóra Keveset kaoott még három koronát sem kilójáért. De nem háborgott tudta jól. nem nemes szőlő az ő szőlőié sose adtak többet értei. De hát ez ,is valami. Ez a há- nomszáz koronái Mert az egészből ennvni marad, ha kivonjuk a nan- sZáimos bérét örülget az örégasz- szonv. szorongat i a a három százast.

K

ara tavasztól késő őszig küszködött érte. akkor is. amikor csak gondolt a szőlőre. Mart bizony eevszer fárasztó, nyomasztó lesz minden munka, amelyhez akaratunkon és szeretetünkön kívül se erőnkT se oénzünk — és csak nehezedik, nehezedik ránk mándénnaD. súlyos gondként ki- szárttia arcunkat, míg eev naibon szénen össaeroonanunk.

Hát így van ezzel az örega&z- szonnytal. fiúik. És mi akármikor eliszunk három százast.

dte csak látszott, amikor már-már átölelte volna, valami különleges adottság folytán mindig éooen akkor siklott ki a keze közül. Előlem ne meneküli, gondolta, s megállt nem üldözte tovább.

— Meddig mégy? — kérdezte erőllteitetten közömbös hangon.

— Végig — mondta a lány. — És te?

— Én nem • — tiltakozott i jedten a fiú.

—- Pedig azt hittem... — s itt ravaszul éllmasoiVodott. — elkísérsz. Vatev sietsz valahova? Randära. dolgozná?

— Nlem.

— Nem dolgozol?

— Nem.

— Hanem mit csinálsz?

— Egyetemre iárak — hadd Dukkadiom meg a kils csitri. gondolta s most először nézett bele igazán a lány szemébe, várta a hátálsh Végtelen bizonytalanságot talált ott. akárha a tükörbe nézett volna dé ez nem tűnt föl neki. — És te? kérdezett vissza gyorsan, kamatoztatva frissen szerzett fölényt.

— Most érettségizam. Te hova jársz?

— Jogira.

—| ó. hát akkor neked a történelem a kisuiiádban van. Igazán segíthetnél nekem. Abból egv kicsit rosszul állok — Rosszul? Az nem kifejezés. Már-már maga is elhitte, hógv túltiutott a DÓtvizs- gákOni és most negyedikes, hiszen Olyan, kévésén múlott, hogy nem ígv Van. Nem volt ez hazugság, hiszen éooen csak hajszálnyit változtatott a valóságon, énben csak egv hajszálnyit. — Pedis szeretném. ha iól sikerülne a,z érettségi, mert a najgtvfoáltvólm megígérte... — egv ideig habozni látszott de

aztán úgv tett mintha csak énben lélegzetet venni állt volna meg. s folytatta tovább, mintha sose akarná abbahagyni, meg a lélegzetvétel; kedvéért se. soha — ... kivisz magához, azt, mondta, egész nyáron kint lehetek, azt mondta, hát Dersze. Amerikában, olvan kocsi ia van. mint egy ház. hát oersze oözsó. vagy ml a nyavalya, nem tudom nem is ismerem az autómárkákat dé maid kint megismerem őket. azt mondta. akár egv évig is ott maradhatok nála. azt mondta, ha kedvem van hozzá, és beiraltkozhatelk az ... egyetemre... — most megint egy kis szünetet tartott, ha- tásszünetet. hadd eméssze mea a másik, amit mondott csak akkor folytatta tovább, amikor már úgv ítélte mea elérte a kellő hatást — de hát nem olyan egyszerű az mondtam neki. mert akkor mit csinálok én Itthohn avval a diralo- mával. amikor azt itthon úgyse fogadnák eil lehet oersze. hogv férihez mennék odakint, és akkor, de hiszen én nem akarok kint maradni, italén még a férjemet is hazahoznám, mert én mégiscsak Itt vagytok, mondtam neki. itt vagyok ... otthon... itthon... iái! — kiáltott föl. s megfogta a fiú kezét és lerántottál a buszról. — Majdnem tovább mentünk.

í— Hát nem a VéaálliomósnáJ löksz?

— Ez a végállomás, csak tudod, itt körforgalom van — mondta, és belekarolt a fiúba, mintha már naevon régen ismerné, avval az utánozhatatlan otthonossággal, ami csak kevés nőnek a saiéitia. amire egész családot lehlet alání- tarni. mert biztosabb kanocs a legvadabb szenvedélynél is. Elindultak. A lányban benne akadt a szó. mintha elvágták volha.

— Hot laksz? — kérdezte a fiú. Messze?

— Nem — mondta a lánv. — Látod, az... Az ott... — mufau Itoitt a lánv az utca véae felé. s megállt. A fiú végignézett az utcán. a földbe süooedt düledező házak során, szobává átalakított outrik. kamrák, mosókanvhák isi- tálló. ismerte őket. dé ott az utca végén, mintha valami magasabb éoülat dérengett Volna.

— Az? — kérdezte a lányit A lény bólintott A fiú megfogta a kariát hogv induljanak, de a lánv megmakacsolta magát

— Ne gvere tovább! — mondta sötéten.

— Miért? — kérdezte a fiú. —

Miért ne? 1

. — Mert nem akarom. — Evvel aztán nem volt mit vitatkozni.

— Te tudod — mondta a fiú. s megfordult hogy elmegy, de nem indult el. Visszanézett. A lánv se indult még éli őt nézte, csüggedten. leejtett karral állt előtte mint egv áldozat.

— Mi az. hát éli sem búcsúzol?

— a fiú erre odalébett hozzál és átölelte. Sose tudta volna maabo- csáitani magának, ha eflszailBSzt'ia ezt az alkalmat, úav élezte. A lánv nem tiltakozott még me» is csókolhatta, de mintha, ez is csak eav unott, hosszú kancsolat állomása lett volna. De a lánv tenyere ekkor már a mellének feszült

— Most menü — mondta.

— Többét nem t-Wlkozumk? —. kérdezte a fiú leforrázva'.

— Fölhívhatsz — mondta a lánv megadóan.

— Hol'?

— Itthon.

— Van, téltefonOrtok? — kérdezte a fiú hitetlenkedve.

A lány eey csöbbnvi habozás

után szólalt mea de hiába oró- bálkozott Vele. hoav a kezdeti, gondtalan stílusban válaszoljon, a hamaia elárulta.

— Igen — mondta, s táskájában kezdetit kotorászni. — Felírom a számot, ió? — Eav oanírfecnit vett elő. folllat de nem írt semmit Vért. mintha gondolkozott volna.

— Mi az. nem iut eszedbe?

— Dehogynem — mondta erre kényszeredetten és írt valamit a oaibínra. s átnyújtotta a fiúnak a cédulát amit az otvasatianut gvűrt a zsebébe.

— Kösz — mondta, s most már tényleg menni akart, aztán mégis visszafordult de csak eav niíll'a- rnaitra. — Hoav hívnák, kit keressek. azt se tudom.

— Juli vagvok — mondta a lánv — csak annyit mondj. Julit kérem és én már jövök is, itthon leszek délután mindig... itthon vagvok... — Látta, hoev a sarkon bekanyarodik a busz. hát rohanná kezdett Mé~ elérte. Az aiitó becsabódott mögötte. A kocsiban senki se vélt Leült az eavik sarakba. hát ez is szokatlan volt hogv üt állni szokott és mindig a csúcsforgalomban tolongva lökdösődve. Nem szerette a kénveimet most vette csak észre. Hát igen. ez az. amin aztán tényleg röhögni kéül. Elővette a zsebéből a cédulát. Csak öt szám volt nafta. Hát ebből egv hiányzik álüiot tattá meg. s némi elégtételt érzett Lassan aoró igalacsinná gyűrte a babírt s kidobta az ablakon. Egv utcai óra előtt robogtak éL Kinézett rá. Na. igen, gondolta, iobb. ha ma már be se megyek, s megkönnyebbült hoinanig még van idő. addig kitalálhatok valamit valami ió hazugságot csak aztán legyen .aki elhiszi.

Kerámia oszlopok

Összeállította: Rékasy ifdLkfr