Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-13 / 10. szám
1982. JANUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Közel 300 megrendelővel áll kapcsolatban a Szolnoki Nyomda Vállalat karcagi üzeme. Évente több mint 3 ezer különböző terméket állítanak elő. Képünkön Bődi Ferenc a PT önberakós- gépen nyomtatványokat készít ÚJRA A KONTÉNERRŐL Nagy a kínálat, kicsi a kereslet Szakszervezeteink szerepe az életszínvonal-politika alakításában Interjú Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével Az életszínvonal-politika az a fontos terület, ahol talán a leginkább megmutatkozik az állami és a szakszervezeti érdekek egysége és különbsége, az államigazgatás és a szakszervezetek által képviselt általános, illetve részérdekek összefüggése és ellentmondása. Feltehető, hogy az elkövetkezendő időszakban az életszínvonal ideiglenes szintentartására kényszerülő, s a gazdaság inten- zifikálására törekvő gazdaságpolitika a korábbinál több problémás helyzetet eredményez. Ezért kértem interjút Jakab Sándortól, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesétől. olyan munkaterület van, ahol a rövidebb munkahét általánossá válása nem mindennapi gondok elé állítja a szervezéssel foglalkozó szakembereket. A MÁV ilyen szempontból kétszeresen is szorongatott helyzetben van, hiszen a dolgozóknak a megváltozott munkakezdési időpontokra változatlanul munkahelyükre kell érniük, a hosszabb hétvége is újabb igényeket teremt a személy- forgalomban. Mindemellett az üzemek áruszállítási ritmusa is sok esetben változik. Az nem kérdéses, hogy minden egyes iparcikknek, terménynek továbbra is időben a címzetthez kell jutnia. Ml az, amit a vasutasok megtehetnek ezért, és mi terheli a szállíttató, átvevő vállalatokat? A folyamatos üzemben dolgozó cégeknél, nincs szükség szemléletváltozásra, a BVM, a Vegyiművek, a Cukorgyár szállításai a megyeszékhelyen a megszokott ütemben folyhatnak továbbra is. A fennakadást az okozhatja — és a MÁV számít is ezekre a kezdeti döccenőkre —, hogy az ötnapos munkahéttel dolgozó vállalatok szombat, vasárnap nem rakodnak. A teherkocsiállomány nagy része így napokig állhat, miközben jelentős mennyiségű áru várakozhat elszállításra — más vállalatoknál. A kár. amit a késlekedők okoznak, így többszörös. Kínálnak-e megoldást a MÁV szervezői? Újra csak azt, amit a reklámok alapján már a kisgyerekek is fújnak: egységrakomány és konténer. A népszerűsítő kiadványok1, a reklámszövegek szerint ez a szállítási mód gyors, olcsó, biztonságos, megbízható. Vannak a megyében „úttörők”, a martfűi Tisza Cipőgyár, a Szolnoki Papírgyár élvezi a konténeres szállítás előnyeit. A kedvező fuvardíj, a Volán bevonásával, a háztól házig szállítás, a gyorsabb áruforgalom azonban még mindig nem volt elegendő a konténer elfogadtatásához. Igaz, hogy bevezetése csak kétoldalú intézkedésekkel oldható meg. Nemcsak a feladónak, a fogadónak is fel kell készülnie megfelelő terület és fogadószemélyzet kijelölésével, a rakodólapos egységrakomány kiemeléséhez szükséges villástargonca üzemeltetésével. Az előrejelzés szerint 1985- ben a konténeres szállítókapacitás 2831 tonna lesz, ami kétszerese az öt évvel korábbi mennyiségnek. A gyors kirakodás, amit a konténer elősegíthet, nemcsak a bel-, hanem a külkereskedelem szállításainak is alapja. A szocialista országok közös kocsipark-egyezményének értelmében a tagországok vasúti teherkocsi-állománya nem lépheti túl a meghatározott mennyiséget, a beérkező kocsik számának megfelelő lehet a kilépők száma is. tehát, hogy rrtinél; hamarabb felszabaduljanak a teherkocsik, amelyeket csak így lehet beállítani újra a forgalomba. Jó szervezéssel a legtöbb vállalat meg tudná oldani a hétközi konténerrakodást, egységrakománykészítést, ami aztán a pihenőidő. a hét vége alatt már el is juthatna rendeltetési helyére. Ily módon a szállítási idő 24—28 órára rövidülhetne, ami jelentős nyereség szállíttatónak és szállítónak egyaránt. — Társadalmi rendszerünkben az államnak és a szakszervezeteknek lényegében azonosak az érdekei. Miként mutatkozik meg ez az érdekazonosság az életszín- vonal-politika alakításában, különös tekintettel arra, hogy az élet- és munkakörülményeknek a gazdaság 'teljesítőképességével arányosaknak kell lenniök? — Az állam és a szakszervezet kétségtelenül létező és alapvető érdekazonossága mellett társadalmi mechanizmusunk munkamegosztásában jól körülhatárolt, és érzékelhetően különböző szerepet, funkciót töltenek be. Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat, az állam — pontosabban az államigazgatás vagy gazdaságirányítás — a társadalom, a gazdaság egésze átfogó folyamatainak irányításáért, az össztársadalmi, összgazdasági érdekek érvényesüléséért felelős. A szakszervezeteknek arra kell törekedniük, hogy az átfogó érdek és a legkülönbözőbb részérdekek kellő összhangban érvényesüljenek, a jogosnak ítélt részérdekek kifejezésre jussanak. A feltett kérdés logikájával egyetértve rendező elvként fogadható el, hogy az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények csak a gazdaság teljesítőképességével arányosan alakíthatók. Nem lehet gazdasági-társadalmi következmények nélkül tartósan eltérni — mégpedig egyik irányba sem — ettől az alapvető arányossági követelménytől. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy rövid távon az élet- és munkakörülmények alakítása terén is rendelkezünk bizonyos döntési szabadsággal, amellyel — a társadalmi folyamatok alakulását figyelembe véve — adott esetben élnünk is kell. Amikor a gazdaság teljesítőképessége — az ismert külső és belső okok miatt — elmarad a fejlődés során kialakult társadalmi igényektől, gyakoribbá válhatnak a különböző érdekütközések és előtérbe kerül a rangsorolás követelménye. A szakszervezetek úgy gondolják, hogy — bizonyos konfliktusokat, i feszültségeket vállalva, azok következményeinek elhárítására felkészülve — a társadalomban el kell kerülni az érdekellentétek gyakori kiéleződését, és szükség esetén konkrét intézkedésekkel, az ezeket megalapozó tartalékokkal kell mozgásteret teremteni a részérdekeknek a társadalmi érdekbe való integrálódásához. Végül is az állam és a szakszervezetek által képviselt érdekek azonossága a gazdaságpolitikának abban a sarkalatos célkitűzésében valósul meg, amely szerint a élet- színvonal, az élet- és munkakörülmények területén meg kell őrizni az eddig elért szintet. Sőt, a szakszervezetek érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájának szerves része a termelést, gazdálkodást segítő munka hatékonyabbá tétele annak érdekében, hogy gazdaságpolitikai feladataink megvalósításához való aktív hozzájárulásunkkal forrást teremtsünk életszínvonal-politikánk céljainak megalapozásához. — Az extenzív gazdaság- fejlesztési korszakot követően egyfelől mind nagyobb önállóságot kaptak a vállalatok, másfelöl — éppen ezért — növelni kellett a szakszervezetek érdekvédelmi és érdekképviseleti szerepét, ideértve a dolgozók életszínvonaláról való gondoskodást is. A megváltozott helyzethez igazított és bővített szakszervezeti jogok milyen új vonásokkal gazdagították a szak- szervezeti munkát? — A kérdés rendkívül fontos alapvető tendenciákra utal, a világos válasz érdekében azonban — úgy vélem — egy másik összefüggésből célszerű kiindulni. Nevezetesen abból, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítése és elmélyítése társadalmunkban az elmúlt 25 év következetesen érvényesülő tendenciája. Ez magában hordoz ésszerűségi elveket (a gazdaságirányítás reformja, a vállalati ónállóság és érdekeltség növelése, stb.), valamint mély társadalmi-politikai törekvéseket, olyanokat, mint a dolgozók tulajdonosi tudatának fokozása, a szocialista értékek érvényesítése, és így tovább ... E fő folyamat határozta meg a szakszervezeti jogosultságok fejlődését, az üzemi demokrácia kibontakozását. A döntési ék beleszólási jogok ésszerű decentralizálásában a szakszervezetek mindenkor érdekeltek voltak és lesznek. A demokratizmusnak a mind közvetlenebb formák irányába való fejlesztését alapvető politikai kérdésnek tartjuk. A szakszervezeti jogok bővülésének legfontosabb jellegzetessége az alapszervezeti munka: a bizalmi intézményének középpontba állítása. Ennek megfelelően a bizalmi egyénileg, az őt megválasztó kollektíva érdekeinek képviseletére széles körű, konkrét oeleszólási jogot kapott az élet- és munkakörülményeket érintő döntésekbe. A bizalmiak pedig — mint testület — a vállalat, tröszt egészét érintő kérdésekben részesei a döntéseknek. Mindez természetszerűleg az iparági-ágazati és területi szervek és a SZOT munkáját is gazdagította, pontosabban új módok, gyakorlatok érvényesítésére késztette és készteti. Előtérbe kerül munkánkban az irányító, szemléletformáló jelleg, a hosszabb távú, stratégiai kérdések megfelelő kezelése, a gazdaságpolitikai döntések következetesebb befolyásolása. A hosszú távú társadalmi tervezés megvalósítása, és az abban való aktív szakszervezeti közreműködés — a bizalmi szerepének kiemelése mellett — a szakszervezeti munkát gazdagító másik legfontosabbnak ítélt tényező. — Milyen érdekvédelmi és. érdekképviseleti szerep hárul a szakszervezetekre a szocialista építés megújításának mintegy három éve tartó folyamatában, milyen szerepet töltenek be a bérből és fizetésből élőket érintő hatások, következmények előzetes számbavételénél, mit tehetnek és mit tesznek az esetleges feszültségek idejében való feloldása érdekében? — A szocialista építés megújulását célzó, de bizonyos gazdasági kényszerből Is adódó gazdaságpolitikai törekvéseket a szakszervezetek is támogatták és támogatják; nem láttunk más alternatívát, mint az egyensúly helyreállítását és az azt szolgáló gazdasági hatékonyság javítását középpontba állító gazdaságpolitikát. Az élet- színvonal; „megőrzését!”, a fogyasztás „szintentartását”, a termelés „stagnálását”, a beruházás „visszafogását” és az ezekhez kapcsolódó gazdaságirányítási lépéseket a szakszervezetek. sem tartják hosszú távon is érvényes stratégiai céloknak. Ugyanakkor nem térhetnek ki — és nem is akarnak kitérni — a mindezekkel járó politikai felelősség elől sem. Mindezek ellenére bizonyos döntési szabadság maradt, és ' nem minden esetben fogadható el, hogy adott kérdés megoldására csak egyetlen — kényszerű — lehetőség van. Mindenesetre az ilyen „döntési helyzetek” várhatóan gyakoribbá válnak, sőt nem ritkán olyan esetek is lehetnek, amikor valamiért valamiről le kell mondanunk. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a szükségessé váló intézkedések kihatásai előzetes, tüzetes vizsgálatának. Rendező elvként szeretnénk érvényesíteni, hogy csak olyan intézkedéseket támogassunk, amelyek gazdasági hatásai érzékelhetően meghaladják az általuk kiváltott társadalmi feszültség mértékét. Lehetőleg el kell kerülni az indokolatlanul irritáló részintézkedéseket, és biztosítanunk kell, hogy indokolatlanul egyetlen kollektíva, egyetlen dolgozó jogos érdekei se szenvedjenek csorbát. Kicsit konkrétabban: el szeretnénk kerülni, hogy élet- színvonalat, reálbért, fogyasztást érintő „megszorító” intézkedések többszörösen és tartósan azonos rétegeket érintsenek. Nagy figyelmet kívánunk fordítani a többszörösen hátrányos helyzetűek. az alacsony jövedelműek problémáira. Ügy véljük, hoav társadalmunknak a közeljövőben is kell hogy ereje legyen egyes rétegek helyzetének viszonylagos és valóságos javítására. Fontosnak tartjuk, hogy őszinte, egyértelmű tájékoztatást kapjon mindenki a társadalom, a gazdaság problémáiról; nehézségeinkről, sikereinkről. Szükséges, hogy gazdasági fejlődésünk kedvezőtlen külső feltételeit figyelembe véve minden egyes dolgozó érezze, hogy szocialista építőmunkánk eddig eredményeinek, értékeinek megőrzése — így az ellátás, foglalkoztatás, jövedelembiztonság stb. megtartása és erősítése — korántsem lebecsülendő cél. — Bővülnek-e, s ha igen, milyen. módon bővülnek a szakszervezeti teendők a kisvállalkozások gyarapodásával, különös tekintettel a kisvállalkozásoknál foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeire, valamint arra, hogy a vállalkozók jövedelme a vállalkozás társadalmi hasznosságával és munkájukkal arányos legyen. — A gazdasági szerkezet átalakítása, alkalmazkodóképességünk fokozása számos gazdaságirányítási intézkedés alapja. Ezek között egyik igen érdekes, a társadalmat élénken foglalkoztató kérdéskör a kisvállalkozások kibontakoztatása címszó mögött levő intézkedéssorozat. A szakszervezetek egyetértenek a gazdaságirányításnak a vállalkozó kedv élénkítését célzó törekvéseivel. Ezek mögött egyesek a szocialista termelési viszonyok háttérbe szorítását látják. Ez téves nézet, hiszen a szóban forgó intézkedések éppen a szocialista tervgazdálkodásban rejlő előnyök kihasználását, a szocialista építés intenzív szakaszának kibontakoztatását szolgálják. A kisvállalkozások többsége a szocialista szektoron belül (kisvállalat, kisszövetkezet, szakcsoport), illetve azzal szoros kapcsolatban (vállalati munkaközösség. szerződéses üzem) fog létezni. Ebből következik, hogy a szakszervezeti feladatok átcsoportosulnak, ..átstrukturálódnak”, de nem változnak meg lényegesen. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a kisvállalkozásoknál dolgozók szakszervezeti hovatartozására, az érdekvédelem hatásos megvalósításának szervezeti biztosítására megfelelő megoldásokat találjunk. A rendező elv, hogy az itt dolgozó munkaválla^ lók érdekei kellően kifejezésre jussanak, élet- és munkakörülményeik megfelelő színvonalon alakuljanak, s hogy az érdekképviselet, érdekvédelem szempontjából ez a réteg az egyéb kollektívákhoz hasonló helyzetbe kerüljön. Nagyon fontos feladatnak tekintjük, hogy a bevezetést követően figyelemmel kísérjük a jövedelmi arányok alakulását, hogy a többletmunkával megalapozott többletkeresetek létét jogosnak és helyénvalónak kezeljék mindenütt. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a munkával alá nem támasztott kiugró jövedelmek ne szaporítsák a feszültségek számát. Ügy véljük, hogy az új szervezeti formák egyfelől társadalmi-gazdasági igények kielégítését szolgálják, másfelől a dolgozók részére magasabb teljesítményeknek megfelelő többletkereseti lehetőségeket teremtenek. Törekszünk arra, hogy a kisvállalkozások elterjedése a gazdasági verseny megteremtését is szolgálja belső piacunkon, ami az ellátottság javítása mellett a jövedelmi arányok stabilitását is biztosítja. Ezért az indokolatlan monopolhelyzetek megszüntetését mi is szorgalmazzuk.. Aczél Gábor F. E. A téli munkák kezdetéig — előreláthatóan február közepén kezdenek hozzá a 200 hektárnyi termő és új telepítésű gyümölcsösben a fák metszéséhez — a Zöldértnek „kölcsönözte” kertészeit a tiszaburai Lenin Tsz. A szövetkezet központi majorjában a húszhuszonöt asszony és lány naponta másfél-két tonna hagymát tisztít meg bérmunkában, amit a Zöldért a békéscsabai Konzervgyárba szállít tovább feldolgozásra ló néhány ] Fontos
