Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-12 / 9. szám

1982. JANUÁR 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 másnaposuk a voiín Misén Fiatal vagy öregebb: egyremegy A reggeli órákban bekö­vetkező közúti közlekedési balesetek jelentős része egy végzetesnek nevezhető téve­désre vezethető vissza: az autós abban a hiszemben ül a volán mögé, hogy az előző este elfogyasztott alkohol ká­ros hatása akár rövid ideig tartó alvás után is teljesen megszűnik. Pedig lenről szó sincs, az alkohol ugyanis csak lassanként tűnik el a szervezetből. Tudományos kutatásokkal bizonyították, hogy az emberi test óránként átlagosan 0,1—0,15 ezrelék véralkoholt „épít 'le”. Ha az autós egy kiadós ivászat után taxival mégy hazat, he­lyesen teszi. Ám, ha ezt kö­vetően — néhány órai alvás után — kocsijával indul munkába, akkor már rosszul cselekszik. Hiszen számolnia kellene ilyenkor azzal, hogy szervezetében még mindig hat az este (éjszaka) elfo­gyasztott alkohol maradvá­nya; s e maradék által meg­gyűlhet az autósnak a tör­vénnyel a baja. Könnyen, kiszámítható, hogy amennyiben lefekvéskor pél­dául 2 ezrelék volt az autós véralkoholszintje, úgy annak leépítése kb. 24 órát igényel. Ám hiba lenne csupán, az ezréLékszámítás alapján dön­tenie a gépkocsivezetőnek. Az alkoholnak ugyanis utó­hatása is van, amely alatt nemcsak a „másnaposságot” kell érteni — ami a volánnál a pszichofizikai teljesítményt csökkenti —, hanem a lap­pangó alváshiány,t (alvás- kényszert) is. Egy italozás­sal eltöltött éjszakát követő 15—20 óra múlva is a reak­ció-, a koordináló- és a kon­centrálóképesség jelentős csökkenését, valamint a ki­fáradásra való erős hajlamot állapították meg a tudósok. Ebben az a legveszélyesebb, hogy az érintett autós a tel­jesítmény csökkenését szinte nem is észleld, sőt, egy jó­ízű, felüdítő alvás után ha­mis biztonságtudatban rin­gatja magát Az „alkoholtar­talmú” éjszakák utóhatásait általában alábecsülik az em­berek, mert csupán az elfo­gyasztott alkohol mennyisé­gét veszik figyelembe. A közhiedelemben az él, hogy az ember fiatalabb ko­rában nyugodtan mulatozhat a fiatalabb szervezet az al­koholt jobban elviseli, és másnap sokkal „fittebb”, pi- hentebb, mint az éltesebb nemzedék tagjai. Ez téves felfogás, amit ma már tudo­mányos alapon cáfolnak. Ki­fejlesztettek egy „energo- teszft” nevű műszert, s annak segítségével megállapították, hogy a fiatalok esetében az alkoholfogyasztás következ­tében előálló teljesítmény­csökkenés sokkal erő telje­sebb, mint az idősebbeknél! Az olyan autóvezetők el­len foganatosított eljárások, akiknek a vérében a legcse­kélyebb mennyiségű alkohol is kimutatható, az elmúlt egy-két évben jelentősen megszigorodtak. Ha a véral­koholszint 0,8 ezrelék alatt van, az ittas vezetőt nem a bíróság, hanem a rendőrha­tóság vonja felelősségre, mert ez általában még nemi számít közlekedési bűncse­lekménynek, csak szabály- sértésnek. Ám a vezetői en­gedélyt — rövidebb-hosz- szabb időre — ilyen esetben is bevonhatják (a jogosítvány bevonása a hivatásos gép- járművezetőknél különösen súlyos büntetés, hiszen fog­lalkozásuk; gyakorlásától tiltja el őket). Mindezeket előrebocsátva, csak egy józan tanácsot ad­hatunk: aki zúgó fejjel, lap­pangó alkoholezrelékkel a vérében ébred, semmiképpen se üljön a volán mögé. Tavaszra elkészül a I ' budapesti szemétégetőim \A kazánok már működnek Az ország első. valamenv- nvd kömvezetvédelmi elő­írásnak eleget tevő szemét­égetőműve mintegv 2 mil­liárd 196 millió forintos be­ruházással: felémilt Budaoest határában. Rákosnál óta De­remén. az M 3-as autóoá- lvától nem messze, az Ifiú gárda, úton. Az óriási lébesítménv megvalósítására 1976 júliu­sában hoztak hatáirozatot Azóta főlvifc a megvalósítás nemzetközi koooerációban. Ugyanis a kivitelezést a 23. számú Állami ÉDítőiaard Vállalat, a technológiai sze­relést nedie a csehszlovák CKD Dukla szakemberei végzik. Januárban már telies ,ka- oacitással működik a sze­métégető mű mind a négy kazánia. A tervek szerint 1982. áDrilis 30-ára Dedis sor kerül a telies befejezésre. Ez az óriási létesítmény a fővárosban keletkező ház­tartási szemét 60 százalékát ártalma tla n it i a maid. mi­közben a kazánok óránként 40 tonna 445 fokos gőzt a szemétégetőműhöz tartozó turbinák Dedig 24 megawatt áramot termeljek, s emel­lett a keletkező hőenergiá­val mintegv tízezer káoosz- tásmegveri lakást fűtőnek máid. Évente valószínűleg több mint 13 ezer tonna hulladékvasat választanak ki a szemétégetömű mágnesei, és a keletkező salakot is iól hasznosítják maid a to­vábbiakban. Az érdekességek közé tar­tozik. a, jellegzetes 120 mé- lter masas kéménv. ame­lyen át — a szemétégetőmű telies üzemeltetésekor, órán­ként mintegv 610 ezer köb­méter 240 Celsius-fokos füstgáz távozik 65 kilométe­res sebességgel. Ám a leve­gőbe nem kerül szennyező anvas erről gondoskodnak a oemveválasztó berendezé­sek Az összes kazán be- g víntását szeat ember re ter­vezik. . E munkálatok mellett to­vább folynak a iól. műsze­rezett üzemben a technoló­giai elektronikai szerelések, a beüzemelés. Tehát elér­keztek a finishez a csehszlo­vák szerelők Az éoítőiDari övéken vség voltakéooen a csinosításra- a festésekre, a belső szaki oari mokkákra szorítkoz1"'- már. A szemétégetőnél jelenleg, folvamatosan három mű­szakban százaeven dolgoz­nak. Most tanulták, gyako­rol iák hogvan kell bánni a berendezésekkel, mit kell el­sajátítani az aDróbb kiigazí­tásokhoz. A csehszlovák szakemberek segítségével ..a műhélvti,tkokat” lesik el. ké­szülnek a folyamatos üzeme­lésre. Egyébként a szemét- égetőmű leendő szakemberei közül hatvanén Pozsonyban voltak üzemi gyakorlaton, s ott megtanulták az alaovető ismereteket, ott dolgoztak egv hasonló szemétégetőnél. Dolecskó Kornélia A jól műszerezett üzemben távirányítással vezérlik az auto­mata berendezéseket. A képen: a diszpécserterem A 120 méter magas kéményen óránként 610 ezer köbméter (240 Celsius fokos) füstgáz távozik, 65 kilométeres sebességgel Varga Jánosné: — Az üzem­ben nyolc órán át állok a va­salógép mellett. Itt pihenem ki magam, a kacsalesen Az idős asszony, akitől Szajolban Hegedűsék címét tudakolom, visszakérdez: — Erzsikét keresi? A ha­lászt? — Dehogy halászt — mondom —, a vadászt. — Úgy, úgy, kedves. Ha­lász is ő,, meg vadász is. Menjen le a Tiszáig, ott a ha­lastavak, körül megtalálja valahol; Valóban ott találtam rá Hegedűs Erzsébetre a telel­tető tavaknál. Mindjárt ma­gyarázatot is kaptam a ha­lász-vadász kilétére. — Ismernek a faluban így is, meg úgy is. Sokáig a Fel- szabadulás Halészíalti Tsz üzemegységvezetője voltam itt, Szajollban. Most a szövet­kezet főagronómusa vagyok. No és vadásztársasági tag is; 1964 óta. — Mos nyilván nem halá­szott. A vállán lógó kétcsö­vűről ítélve... — Kitettem a túlsó tónál néhány döglött halat a part­ra. Mindig jönnek rájuk a dolmányos varjak, meg leg­inkább a szarkák. Azok kö­zött rendeztem egy kis irtásit, ne szaporodjanak el nagyon a tavaszon. Mert tudja, fel­törik a fácántojásokait, sőt még a gyenge csibéket is széttépik. — Lassan két évtizede, hogy tagja a szajoli Béke vadásztársaságnak. Gondo­lom, akadnak bőven trófeák odahaza, a veranda vagy a szoba falán. — Csak egy negyed róka­bundám van — tréfálkozik, —. merthogy van három ki­készített prémem. Azokat én lőttem. Egy valamire való bundához viszont legalább nyolíc-kilenc ravaszdit kell puska végre kapni. — No, azért csak lőtt már nagyobb vadat is, rókán, nyúljon meg fácánon kívül? Özet például? — Minden évben átadom valamelyik vadásztársamnak az őzkilövési jogomat Meg­érti, ha elmondom, hogy va­lamikor, még kezdő vadász koromban, részt vettem egy seejtezésen. Hajtásból lőt­tem az őzgidára, tűzbe is rogyott. Csakhogy mire oda­értem;, még nem lehelte ki a páráját Sírt ahogy mondom, sírt az a gida. Ha a határban kóborolva becsukom a sze­mem, néha még most is hal­lom azt a nyöszörgést. Azóta nem tudok őzre célozni. * * » Jó ideig még bandukolha­tunk a jászkarajenői út mel­lett, amíg elérjük a fácáno­kat sejtető erdősávot. Addig arról faggatom Kiss Vincé- nét, a tószegi Dózsa vadász- társaság egyetlen női tagját hogyan is adja a fejét a va- dászásra egy asszony vagy lány? — Ami az asszonyokat il­leti, mondja meg. kii szen­vedheti sokáig a hétvégi egyedülléteket? Az én uram is évekig vadászmester volt. Hét közben a bérvadászato­kat szervezte, a külföldi ven­dégvadászokat kísérgette. Va­sárnap pedig ment a társa­sággal fácánt lőni, nyulat hálózni. Egy ideig csaik una­lomból mentem velük, hogy segítsek a bájtoknak; Ha egyszer rászánná magát, hogy végiggyalogoljon a vadászok­kal húsiz-huszonöt kilomé­tert. nem sok időt adnék: ma­ga is hamarosan hozzálátna a tagfelvételi kérelem ki­töltéséhez. — Huszonöt kilométer? Asszoiyok puskával, kutyával Kiss Vincéné: — Régen több volt az apróvad a tószegi ha­tárban is. Néhány esztende­je még háromszáz kakasból készítettünk terítéket, most jó, ha százat lövünk egy-egy fácánvadászaton Gyalog? Akkor már inkább horgászom. — Az se rossz, de a vadá­szat izgalmasabb. Egészsége­sebb is. SZTK-ügyintéző va­gyok a tószegi Petőfi Tsz- ben, Íróasztal fölé görnyedek egész nap. hétfőtől szomba­tig Kész felüdülés, ha meg­hajthatjuk a határt; nyúl után, a Háy-tanyai iskolától a Betonelemgyár mögötti szántókig. A itúlfelől kerülő vadászok már elérték a bozótost, sű­rűn dörrennek a fegyverek. Buzgón csörtetnek a szár- nyaszegetten alázuhanó fá­cánokért a bokrok közé a vizslák. Kissné még kivár, nem tudoam, miért. Aztán amikor a két függőlegesen fölfelé surrogó kakasra for­dul, és közvetlenül mellet­tem az ő puskájából is csat­tannak a lövések, egy ideig csöng a fülem. — Az ilyenekre, ahogy mi mondjuk, a toronykakasokra meg a szemből rámszóllókra szeretek célozni. Igaz. ritkáb­ban repülnek fel ilyenfor­mán a madarak, meg nehe­zebb is így eltalálni őket. A legutóbbi vadászaton is hét kakast lőtt a férjem, amíg én egyet. — Nagyvadas területen járt már a társasággal? — Elvittek egyszer Ka- másra, a somogyi dombok közé, vaddiszmólesre. De mi­nek!? A közelünkben álló, be­szélgetésünket halló vadá­szok nevetnek. — Ismeri már a vadász- társak közüli mindenki a sztorinkat — legyint a fiatal­asszony. — A domboldalban álltunk lesben, vagy négyen. Vártuk, hogy a fenyves felől ránk hajtsák a vadat. Egy­szer csak jobbról felbukkant egy nyúl. Lestük mindannyi­an, ahogy ült a fülét hegyez­ve a két hátsólábán, mintha nem láttunk volna még ele­get belőle, idehaza az Alföl­dön. Nem tudtuk később el­dönteni, melyikünk vette észre elsőnek, hogy közíbep alig tíz méterre tőlünk nyu­godtan fürdött egy vadkan. Ügy meglepődtünk a közel­ségétől, hogy mire észbe, meg a puskákhoz kaptunk, az is felfedezett bennünket, és to- vacsörteteitt. Szóval bolon­dot csinált belőlünk az a tapsifüles. * * * ' Déflutiáni műszakba, két órára megy dolgozni a FÉ- KON kisújszállási üzemébe Varga Jánosné. Mondja, meginvitél délelőtti vadka- esavadászatra. — Megpróbáljuk a túrke- vei út mellett» a digógödrök­Hegedűs Erzsébet: — őzre nem lövök, viszont felnevel­tem már hármat is az ud­varban. Az árvízből mentet­tük ki őket nél. A rizsföldeken, a Be- rettyóaljban, vagy a Nagyré­ten biztosabbra mehetnénk, de azokat a vízieket a sár miatt most tehetetlen megkö­zelíteni. A kisújszállási meg a kevi határ mindig jó ka­csázóhely, de most, hogy he­tekig enyhe volt a tél, külö­nösen megsokasodtak errefe­lé a víziszámyasok. Én kü­lönben is kacsára szeretek legjobban vadászni. Előnyös hozzá az alakom. — Ezt meg hogy érti? — A saázötvennyolc cen­timmel alig látszom ki a mu­hartól Nehezen vesznek észre a vízre ereszkedő vagy a felzavart madarak. Leg­utóbb is öt kacsát lőttem, amíg az uram meg a barátja ketten egyet. Mintha kocsiban született volna, úgy ugrik és helyez­kedik el a Trabant csomag­tartójában Vargáék hétéves német vizslája. Üt közben megtudom, hogy csakis ka­csát, szarkát, vagy rókát lő­ni mehetünk így hármasban, — Dúvadat, vízöszámyast cserkészni egyedül: is neki­vághat a vadász. Nyulat, őzet vagy fácánt, szóval ne­mesvadat csak társasvadá- siaafon szabad lőni — vilá­gosít fel Vargáné. — Nem furcsa egyedül, a hatvanegynéhány férfi va­dász között? — Nem mondom, néha vaskosakban tréfálkoznak egymással, de ahogy mon­dani szokták, már, fiúsítva vagyok, öt esztendeje járom velük a határt. Persze ha van miért heccelniük, nem hagyják ki. Lőttem a jó- múltkorában egy toronyka- kasit. Ráesett a nyárfára, és rut végigbukdácsolva az ágakon, leért a földre, alig maradt rajta toll. Kórusban kiabálták a férfiak: ez az igazi háziasszony! Alig lövi te, máris megkopasztja a fácánt! A kutya felkapja a fejét Vadlibák v betűje húz el fe­lettünk. — Délnek tartanak — mondja Vargáné —, aligha­nem hidegebbre fordul az idő. Lehat hogy a kacsák már előbb elmentek? Na, jobb, ha mi is hazafelé vesszük az irányt Sajnálom a türelem ma nem termett zsákmányt. — Nem baj. A fácánko- pasztásról viszont eszembe jutott: jóféle vadétel-recept­tel szolgálhatna? — Szívesen; de ha arra kí­váncsi, hogyan, tehet a leg­jobb nyúlpaprikást, fácánle- vetst vagy tűzdelt őzgerincet készífeni, azt akármelyik va­dásztól vagy vadászfeleségtől megtudhatja. Én mást mon­dok magának! Április végén, május elején, amikor már hajtja kifelé á vadászt a vé­re, de még tilalom- van, vad- galambokra vadászok. Azok­ra akkor is szabad lőni. Né­gyet felpucolok, félbevágom és lassú tűzön, éppenhogy csak pezsegjen a teve, meg­főzöm őket Összefőzök velük 15 deka sárgarépát, ugyan­annyi kelbimbót, 10 deka petrezselymet öt deka vö­rös- és egy gerezd fokhagy­mát tíz deka karalábét, né­hány szemesborsot, egy kis paradicsompüré t Amikor a hús puhára főtt, tálra teszem, körítésnek mellérakom a zöldségféléket. A levet dara- galuskával tálalom. Nem evett még ilyen zöldséges vadgalambot? Esküszöm, m'aga nem is tudja, mi a jó! Temesközy Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents