Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

1982. JANUÁR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gorkij pécsi fordítója Az Éjjeli menedékhely premierje 1903-ban A tizenévesek és a társadalom Pécs szellemi nyitottságá­ra jellemző, hogy irodalom- kedvelő közönsége már a század elején felfedezte átlagának a nagy orosz írót, Makszim Gorkijt. Éjjeli me­nedékhely című darabját 1902 decemberében mutatta be a moszkvai Művész Szín­ház. és a rá következő év­ben már Pécsett is színpad­ra került. A premier a város kiemelkedő kulturális-» ese­ménye volt, a helyi sajtó nagy figyelmet szentelt a műnek és szerzőjének. Dr. Hajzer Lajos docens, a Pécsi Tanárképző Főisko­la orosz nyelvi tanszékének munkatársa több mint egy évtizede kutatja az orosz irodalom jelentkezését a ko­rabeli Pécs sajtójában és színházi életében. Az Éjjeli menedékhely be­mutatója 1903. október 24­sal biztatta a zenészt, míg az „ellen” a keresztnév után mintegy vélemény­nyilvánításként a „bácsi” szót üvöltötte, jelezvén, az előadó már kiöregedett, nem kívánatos a pódiumon. Valóban így Lenne? Az eseményt követő idő­szakban az együttes felbom­lott. Frenreisz új legénység­gel oldalán kezdte élőről a munkát. A tiszta lappal in­dulást mondhatni már meg­szokta, hiszen tarka zenész múltjának állomásai között Olyanok szerepelnek, mint a Metró, szerződött előadó külföldön, Lokomotív. Skor­én volt a Pécsi Nemzeti Színházban. A város vezető sajtóorgánuma, a Pécsi Nap­ló már előzetesen beszámolt arról, milyen nagy felelős­séggel készül a társulat a Gorkij-mű előadására, s megrajzolta az akkor 35 esztendős író portréját. Abban az évben még két­szer került színre a darab, majd 1921-ben, 1924-ben és 1935-ben ismét1 láthatta a pécsi közönség. A már említett Pécsi Köz­löny 1905 tavaszán „László” címmel, 1906 őszén pedig „Egy ... ki nincs többé” címmel közölte Gorkij egy- egy írását. Mint ismeretes: akkoriban zajlott az orosz- országi polgári demokrati­kus forradalom, amelynek eseményeit nagy figyelem­mel kísérte a magyar közvé­lemény. Nyilvánvalóan ez is pió. Az útikeresés a radiká­lis rock ösvényein indult el, bolyongása során érintve a dzsesszt is. A különös hang­zásvilággal, az instrumentu­mok sajátos szereposztásá­val kialakult az új Skorpió profilja, amellyel a magyar popzene külön fejezetét al­kotja. Az album címe (stílszerű­en az együttes összeállítá­sához igazodva: Frenreisz Károly basszus gitár. Tátrai Tibor gitár és Papp Tamás ütőshamgszereik). Zene tíz húrra és egy dobosra. A beat slágerekre jellemző két-há- rom perces dalok helyett t közrejátszott abban, hogy az újsáig két művét közölte az orosz proletérírónak. Dr. Hajzer Lajos érdekes felfedezése, hogy Pécsnek „saját” Gorkij-fordítója volt Kardos Imre személyé­ben. Ö fordította az emlí­tett két elbeszélést is. Éle­téről kevés adatot tudunk. Az eredetileg ügyvédi pá­lyán indult újságíró haladó szellemű lapok munkatársa, illetve szerkesztője volt a század első évtizedeiben. Gorkijon, kívül más orosz szerzők írásait is fordította. 1921-ben emigrációba kény­szerült forradalmi tevékeny­sége miatt, távollétében sú­lyos büntetésre ítélte a pé­csi törvényszék. Feltehetően 1942-ben vesztette életét az újvidéki „hideg napok” ide­jén. időtartamra is hosszabb, magvas kompozíciók kerül­tek az összeállításba, szám- szerint nyolc. Valamennyi a feszes, pregnáns szerkezet, ritmusvilág, a pontosan ki­számított hangszerbetétek jegyében született. Az együttes már a nyitó- dalban (Elindulunk) tetsze­tős, kiforrt összmunkát pro­dukál, melyed tömörség jel­lemez. Lassú rock and roll- ■ként indul a De jó lenne haver című szerzemény, a határozott unisonóik után magával ragadó a tempóvál­tás. Tátrai improvizációi a biztos játékon túl különösen gazdag fantáziáról is Valiik­nak. Aki úgy véli, hogy a kőkemény stílus lehetetlen­né teszi a lírai hangot, az hallgassa meg a zenekar Énekeld című szerzeményét. A B oldal második kom­pozíciójának érdekessége (Tizenöt éves srác), hogy a szöveg és az énekhang M" raiságát — kontrasztként — darabokra töri a zene kímé­letlen hangzása. A Hej. hei, de olcsó első akkordjainál ■kissé megütközünk. Az ef­fektusok, a hangszerelés, az ének, a nyers dob játék kí­sértetiesen emlékeztet az el­múlt év siker együttese, a Police muzsikájára. Az al­bumot záró Ember lettem — szövegében visszatekintés Frenreisz zenei pályájára — azt hiszem. a 'hitetlenkedő- ket is meggyőzi, hogy „Kar­csi bá” joggal követel még ma is helyet a színpadon. S ahogy a hazai mezőnyön végig pillantunk, valószínű, jódarabig „állja még a sa­rat”. , — fs — Szombaton Jászberényben Az úttörőház vendége a Pajtás A magyar úttörők lapja a Pajtás az elmúlt hónapban ünnepelte 35. születésnapját. Ebből az alkalomból hívta meg a jászberényi Kákái László Üttörőház a szer­kesztőség tagjait úiságíró— olvasó találkozóra. melyet január 9-én, szombaton 9 órától rendeznek meg. A város úttörőcsapatai már régóta készülnek az összejövetelre. Az újság ro­vatainak megfelelően össze­állítottak egy rendkívüli jászberényi Pajtást. Az in­tézmény nagytermében ha­talmas plakátokon mutatják be az anyagot, melyet az il­letékesek, a szerkesztők ér­tékelnek majd. A program izgalmasnak ígérkezik. A gyerekek talál­kozhatnak. beszélgethetnek a lap első főszerkesztőiével, László Gyulával. Az állandó és népszerű „töprengő” rejt­vény irovat megelevenedik, a vetélkedőt, a furfangos fel­adatokat kedvelő diákok számára. Délután a városi sport- csarnokban folytatódik a ta­lálkozó. A vendégek és a két-háromszáz pajtás tréfás vetélkedőn vesznek részt. Ezt követően — minden bi­zonnyal az úttörők nagy örömére — az újság talán legkedvesebb oldala a „ked­ves ismerős” képviselői ad­nak műsort. A szerkesztő­ség jászberényi „kirándulá­sának” élményeit a házigaz­dáik a Pajtás e°y későbbi számába viszontláthatják. Bővülő programok a Nyírségben Üjabb, sorrendben, immá­ron a negyedik irodával bő­vült a Nyírtourist Idegen­forgalmi Hivatali megyei há­lózata. A Szaibolcs"Sza t már idegenforgalmáért felelős hivatal legújabb kirendelt­ségét a beregi tájkörzet centrumában, Vásárosna- ményban nyitotta meg. A fiatal város központjá­ban kialakított iroda dolgo­zói elsősorban a beregi ki­rándulásra és túrára érke­zők szálláslehetőségeiről, szabadidős programjaikról gondoskodnak, ám emellett valutái- és csekkváltással, kül-, valamint belföldi uta­zások szervezésével is fog­lalkoznak. A tervek szerint a Nyír- tuorist az idén fejezi be megyei hálózatának kiépíté­sét; tavasszal Nyírbátorban nyit újabb irodát. Az általános iskolák felső osztályaiban, a középiskolá­ban és a szakimunkástanuló intézetekben több mint más- félmillió tizenéves fiú és lánv készül a felnőtt életre. Különös, saiátos. érdekes a tizenévesek kamaszviláea. Fő iellemzőie az átmeneti­ség a nyugtalanság, vibráló feszültség. Testi, lelki élet­módbeli változásokról van szó. pontosabban azok esv- másbafonódó. gyakran ki­bogozhatatlan halmazaidról, és ez kisebb-naßvobb konf­liktusok. nem egvszer szo­morú tragédiák hordozóia. A testi változásokat kezdetben még a szülök sem észlelik. Egyszerre aztán rádöbben­nék. hogv gyermekük meg­nőtt. dfiúvá érett, titkolózni kezd. elmaradozik. saiátos problémákkal terheli a ha­lálra íiedt anyukát — tjedig mindez csak a testi érettség iele. Furcsák és nem egvszer ri­asztóak a serdülőkort iel- lemző lelki problémák is. A későbbi iótulaidonságok. po­zitív iellemvonások gyakran fonák módon jelentkeznek a tinédzsereknél. A leendő erős akarat, iellemszilárdsáfi gyakran a makacs türelmet­lenség. követelőzés arcát öl­ti. A maidani egészséges kri­tikai érzék ebben a korban a mindent lekicsinylő, min­dent rossznak tartó tagadás­ban is kifejeződhet. Ráadá­sul a tényleges iellemvoná- sok tizenéves korban amúav- is fokozott hevességgel üt­köznek ki. Csak nafiv türe­lemmel. sok-sok megértéssel segíthetiük át gyermekein­ket ezen a nyugtalan idősza­kon. A tinédzserek érdeklődése mindenre kiterjed. Mindent tudni, tapasztalni akarnak. Érdeklődésük. szorgalmuk, türelmük, elképzeléseik, ide­ál iáik is gyakran változnak. Mivel még kevés élettapasz­talattal rendelkeznek, könv- nven befolyásolhatók. A nyu­gati propagandaszervek nem véletlenül fordítanak olv sok időt. energiát fiataljaik ideológiai, politikai ..meg­dolgozására”. A nyugati élet­forma túlértékelése, hazai gondiaiink felnagyítása az el­lenzékieskedés elhintése. a múlt és közelmúlt történel­mének egyoldalú tálalása, meghamisítása, a szabados­ság. a mának élés dicsőítése — ilyen és ezekhez hasonló módszerekkel dolgoznak. Nem is hatástalanul. Már csak ezért is fontos, hogy nyíltan és őszintén, egyenrangú partnerként fog­lalkozzunk serdülő gyerme­keinkkel. A tinédzser igényli, a párbeszédet, szeret vitat­kozni. őszintén és iószándék- kal keresi a választ élete nagv kérdéseire. Azonnal észleli és ielzi. ha valahol megbillen a társadalmi egyensúly, és nekünk felnőt­teknek igenis komolyan kell venni e jelzéseket. A fiata­lok és az idősebbek közötti íratlan „társadalmi szerző­dés” aranvalaoia a kölcsö­nös bizalom. A fiatalok ép­pen mert bíznak a iövőben. vállalják a munkás életre való felkészülés sok gondiát. tehertételét Felelősséget éreznek saiát mafiuk és a ha­za iövőie iránt. Csakhát tizenévesek még. Nem ismerik eléggé képes­ségeiket. adottságaikat és az ország helyzetéből adódó re­ális lehetőségeket sem. Leg­többjük természetesnek tart­ja. elvárja', hogv mindent megkapion1 minden vágva teljesüljön, azt a Dálvát. élet­módot válassza, amit az egyéni és társadalmi realitá­soktól függetlenül mafiának elképzel. Ismét csak a szülők, a fel­nőttek felelősségére kell utalni. A kényeztetés, a szü­lői nagyvonalúság éppolyan káros, mint a nemtörődöm­ség. A kamasza verek igény­li. éhezi a törődést, a szere­tetett de a maiomszeretet csak árt neki. mea kell. hogy értse már tizenéves korban, hoav nem körülötte forog a világ, nem minden úgy történik, ahogy szeretné. A korai pályaválasztás, a lassanként: már bölcsődés korban elkezdődő ..felvesz- nek-nem vesznek stresszhatá­sa éppen a kamaszgyerek érzékenységét irritália leg­jobban. A szülői, tanári lel­kizés a példabeszédek mit sem érnek, ha nem teremt­jük meg a tanulás, az iskolai, a tanműhelyi munka tárgyi éis alanyi feltételeit, ha nem gondoskodunk iskolarendsze­rünk folyamatos megújításá­ról. ha nevelési módszerein­ket nem alkalmazzuk az élet folyamatos változásaihoz. A tanulás mellett, a sza­badidő értelmes eltöltésének kérdése az. amellyel a szü­lőnek. az iskolának, ifjúsági szervezetnek, kulturális és sportvezetésünkinek szembe kell néznie. A ráolvasás, a jelszavak önmagukban itt sem segítenek. Annál inkább a sokoldalú érdekes, hasznos szórakoztató programok. Ezek keretében alakulhatnak ki a közös érdeklődésen, ér­zelmeken alapuló úttörő. KJSZ baráti közösségek. Sók- sok konkrét intézkedésre, folyamatos odafigyelésre van szükség. Példamutatás, következetesség.,türelem és megértés — ezek a felnőttek és a tizenévesek közti biza­lom kulcsszavai. V. F. I. Z. LEMEZFIGYELO Zene tíz húrra és egy dobosra A Skorpió új nagylemeze Az új Skorpió nagylemezét hall­gatva egy körül­belül öt évvel ez­előtt megfogalma­zódott kérdésem jutott eszembe. Balatonföldvá- ron, a szabadtéri színpadon lépett fel az ex Skorpió. Frenreisz szoká­sához híven lát­ványos basszus improvizáció­val tett ki magá­ért. A közönség két csoportra osz­lott. Az egyik kó­rusban ütemes „Karcsi” kiáltás­A Kovács-szindróma Az ember, akit a kerekes hord­ágyon begurítottak a kórterembe, savanyú képpel emelte föl a fejét, s megkérdezte Gyula nővértől: — Magának nem mondta az osz­tályvezető főorvos úr, hogy nekem nem szabad ablak melletti ágyon feküdnöm? A kis huzat is könnyen vneumómát okozhat. Gyula nővér szívott egyet a lyu­kas zápfogán, ami nála a bizony­talanság jele volt. — Nem mondta az osztályvezető főorvos úr — azzal alányalábolt a betegnek és szépen letette az ablak melletti ágyra. Az újonnan érkezett kisbajszos, köpcös beteg megvágta, amíg Gyula kifarol a kórteremből a betegszál­lító kocsival, s amikor eltűnt, für­gén felpattant az ágyból és föl-alá járkálni kezdett az ágyak, éjjeli­szekrények labirintusában. Sőt! Néhány törzs- és térdhajlítást, va­lamint der ék fordítást is végzett. Közben mormogott: — Sarlatánok! Sintérek! Hippok- rátész szégyenei. Az kéne, hogy fe­küdjek, mi! Hogy reumát, hogy Cushingkórt, hogy ulcust, hogy leu­kémiát, hogy nitrokémiát, hogy hisztériát, hogy duodenális szondát meg enkefalográfot kapjak a sok fekvéstől. Majd ha fagy, nem es­tem a fejem lágyáról A kórterem, többnyire lábadozó vakbelesekből álló népe összené­zett, a sérves Károly bácsi pedig megilletődötten abbahagyta a hor­kolást. Emberünk, kihasználva a hirtelen csöndet, lecsapott a „Ket­teske” kórlapjára. Egy darabig ösz- szehúzott szemmel méregette, majd rádörrent a „Ketteskére". — Mutassa a nyelvét! A Ketteske zavarában hasközépig kidugta a nyelvét, s még akkor is úgy tartotta, amikor az új beteg már az ágya szélén ült és vigasz­talta: — Nem baj, semmi baj! Én is ilyen rossz színben voltam az első műtétem után. — De engem, még nem operál­tak — gyűrte vissza szájába a nyelvét Ketteske. — Nem baj, semmi baj — szólt elhaló, együttérző hangon a kisbaj­szos. — Akkor is ilyen rossz szín­ben voltam, amikor nem operálták meg az aranyeremet. Pedig könyö­rögtem a körzeti orvosnak, hogy utaltasson be a kórházba. Képzelje csak el, akkora aranyerem volt, hogy lelógott az ágyról és a felesé­gem kiscicája azzal játszott. Az a kuruzsló meg azt mondtahogy ku­tyabajom, két hétig ne egyek re­szelt tormát, a macskától meg ve­gyük el a takaró bojtját. — De nekem azt mondták, hogy holnap hazamehetek, mert nincs vakbélgyulladásom — mondta Ket­teske, akibe szemlátomást vissza­tért az élet. — Csak higgyen nekik — kaca­gott fel keserűen a kisbajszos. — Majd meglátja, mire jut. Eleinte én is így jártam. Májjal, vesével, epével — mindig hazaküldtek. Még akkor is csak úgy ímmel-ámmal foglalkoztak velem, amikor fagy­laltmérgezésem volt. Állandóan a hasamat nyomkodták, és a nyel­vem nézegették, ahelyett, hogy a mandulámra figyeltek volnál', hi­szen azt egy gyerek is tudja, hogy a fagylalt a mandulát támadja meg elsősorban. Károly bácsi, aki — amikor nincs sérve — fagylaltkészítö kis­iparos, közbe akart szólni, de az új beteg bajusza idegesen rándult egyet. — A mandulák, vagy ahogyan rendeken hívják: a tonzillák, a szájüreget védik. Sok kis tüsző al­kotja, amelyek ... Ekkor a főnővér benézett a kór­terembe. Figyelmeztetően emelte ujját a kisbajszos felé. — Kovács úr, már megint egész­ségügyi előadást tart? Nem meg­mondta magának a főorvos úr, hogy csak akkor operálják meg, ha nem traktálja a betegeket betegsé­gekkel. Éppen elég volt mára, hogy Gyulával felcipeltette magát, holott semmi szükség nem volt rá. A kisbajszos, köpcös Kovács en­gedelmesen bebújt az ágyába, de alig ment el a főnővér, máris foly­tatta. Sok-sok orvosról, gyógysze­rekről, szanatóriumról és saját be­tegségeiről beszélt, utóbbiakról ki­fogyhatatlanul. A délutáni viziten több panasszal állt elő, mint az egész kórterem, majd nyugtátokat, altatókat, fájdalomcsillapítókat, vi­taminokat és beöntést kért. Később fájdalmas arccal megette a maga és az ágyszomszédja vacsoráját és — képzett beteg módjára — meg­kezdte a felkészülést saját, más­napi műtétjére. Hatalmas orvosi lexikont húzott elő a párnája alól, lámpaoltásig jegyzetelt, utána bé­késen horkolni kezdett. Ami másnap délelőtt a kórház sebészetén megesett, az azóta Ko­vács-szindróma néven ismeretes az orvosi szakirodalomban. Miután a kis műtőben érzéstelenítették Ko­vács úr mutatóujját, hogy fölvág­ják a rajta levő kelést, és a nővé­rek s az orvos már szikéket, csipe­szeket, tamponokat rakosgattak, Kovács az utolsó kenetet fölvevők hangján megszólalt: — Kérem, nagyon szép, nagyon megható volt minden, amit eddig értem tettek, de nem lehetne vala­melyik másik ujjamat fölvágni; pont ezzel szoktam legkedvesebb orvosi könyveimet lapozgatni. A beteg mellett álló orvos elké­pedt, majd nevetni, mitöbb: röhög­ni kezdett, olyannyira, hogy röhögés közben elvágta a saját kezét, a kö­zelében álló nővér hirtelen egy tampont akart a sebre nyomni, de a nagy igyekezet közben nemcsak a saját kezét vágta el, hanem le­vert egy üvegedényt is, amelynek cserepei megsebezték a másik nő­vért, sőt később a takarítónőt. Kovácsot érintetlenül vitték visz- sza a kórterembe, a személyzetet kellett elsősegélyben részesíteni. Csakhogy a kisbajszos, köpcös item hagyta magát. Éjjel rosszul lett, maga a főorvos operálta. Nem, nem vérmérgezés volt a rosszulét oka: hanem Kovács úr az elmaradt „mű­tét” fölött érzett bánatában annyit evett vacsorára, hogy csak a gyors beavatkozásnak köszönhette, hogy nem fúródott át a vakbele. Reggel, amikor Kovács fölébredt az altatók kábulatából, elégedetten nézett körül a kórteremben, meg­simogatta tekintetével az ágya mel­lé tett infúziós állványt, megmoz­gatta mutatóujját, (amelyen a ke­lés mintha lappadt volna) — és bágyadt hangon beszélni kezdett: — A féregnyúlvány-gyulladás, az appendicitisz —, amelyet a köz­nyelv vakbélgyulladásnak nevez — gyakran sürgős műtéti beavatko­zást tesz szükségessé... Szabó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents