Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-05 / 3. szám
1982. JANUÁR 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ma este a Kossuth adón Szép vagy Alföld Versenyben Szolnok és Baja Közéodön tőiéhez érkezett a Szép vagy Alföld című rádiós vetélkedő. Tótkomlós és Kecskemét csaroata utón ma este negyed 8 órától Szolnok Ős Baia vetélkedőiét hallhattuk a Kossuth adón. — A szolnoki csapat csaknem a maximálás txmtstómmal jutott a középdöntőbe. Milyen esélyekkel indulnak mosit? — kérdeztük Szurmay Ernőt, a megyei könyvtár igazgatóját. a csaoat ..kaoi- tánvát”. — Igyekeztünk úgv felkészülni a középdöntőre. hogv lehetőleg minden kérdésre választ tudiunk adni. Mindenekelőtt szűkebb hazánk történelméről. nlábraizáról. művészeti életéről, a tóiesvség sajátosságairól szerzett ismereteinket elevenítettük fel.de bővítettük is ismereteink körét. amikor az egész Alföld múltiáróL ielenéről és a versenytárs Baia történelmi, néprajzi. irodalmi, klibzőmű- vészeti életéről táiékoeód- tunk. A közéDdöntőben ugyanis ez ^utóbbiakról is számot kell adni. Próbáltuk mégkeresni azokat a ..csomópontokat”. amelyeken Baia és Szolnok város történelmi múl ti.a kapcsolódik egymáshoz. Ho°v csak néhányat említsek. Az a Martinovics. akinek mozgalmában a szolnoki. születésű Verseghy Ferenc is aktívan részt vett. két (évig Baián tanult. Vagy a baiai és Szolnoki Mű- vészteleo alkotóinak számos szállal egymáshoz kötődő kapcsolatairól is szólhatnánk. Részletesen tanulmányoztuk az 1848-as eseményeket. A középdöntőben esetleg szóba kerül a szabadságharc ideién nagy szerepet iátSzó Mészáros Lázár hadügyminiszter. Baia akkori ország- gyűlési képviselőié és az ez időszakban Szolnokon isitöbb ízben tartózkodó költő. Petőfi Sándor köztudomásúlag ellenséges viszonya is. Tóth Kálmán baiai születésű költő művei is lekerültek a könyvespolcokról. Igv akadtunk rá arra a versére, amelyet az 1848-as szolnoki eseményekben legielentősebb szerepet iátszó Damjanich János tábornok feleségéhez írt. Természetesen nem tudhatjuk. hogy miiven feladatokat kell megoldanunk. A felkészülés során legfeljebb csak találgathattuk, hogy az óriási ásmeretihalmazfoól milyen kérdéseket tehetnek fel maid a csapatnak. Végülis ettől verseny a verseny és izgalmasabb a játék. amelynek szolnoki színhelye ezúttal is a. Megyei Művelődési és Ifiúsáei Központ lesz. a rádió innen közvetíti egyenes adásban, a középdöntőt. Anjou kőcímert találtak Győrben A közelmúltban úi köntösbe öltöztették a győri Püspökvár tomvát. s a felújítást megelőző műemléki feltárás során az építmény történetének számos érdekes részletére derült fiálnv. Az eredeti tornyot valamikor a XIV. században emelték. Mindössze 14 méter magas, vaskos falú. zömök építmény volt. amelyet e?v felhúzható csapórács választott el a gótikus palota kapualjától. Homlokzata elé a XVI. században — valószínűleg. statikai okokból — egy köténvfalat húztak, amelv évszázadokon át elrejtette a homlokzat díszeit. Most a kö- ténvfal lebontása után találtak rá egy kőből faragott Aniou címeire, amelv az ugyancsak kőiből formált harci sisakkal és a tollfosóval együtt a falmező közepén kő- baldachin alatt foglalt helyet. Minden valószínűség szerint Kálmán 'győri püspöké volt. aki a XIV. század közepéin töltötte be a magas egyházi tisztséget a városban és Károly Róbert király "vermekéként használhatta a családi címert. UTAZÓ SZÍNHÁZ Egyszer talán eljutunk odáig, hogy minden községben jól felszerelt művelődési otthon működik majd, korszerű világító és egyéb berendezésekkel a színpadon, kellemes fűtéssel az öltözőkben, a közönség minden kényelmi igényét kielégítő felszerelésekkel a nézőtéren. Vagy lehet, hogy ellenkezőleg alakul a helyzet: akit a színházi előadások érdekelnek, estefelé beül a kocsijába családostól, s beszalad a legközelebbi városba, ahol már jó előre megváltotta jegyét az esti színielőadásra. Hadd legyünk egyszer jósok. Valamelyik a fenti két megoldás közül bizonyára eljön majd. Lehet, hogy a 21. században, vagy még később. Ma viszont még ott tartunk, hogy Déryné Széppataki Róza és vándorszínész társainak késői utódai járják az országot. Az ekhós szekeret már régen felváltotta az autóbusz, s az egykori beszálló-fogadók, szólók helyetti művelődési otthonok várják a társulatokat. Ügy látszik, a hőskor és a bevezetőben felrajzolt vágyálmok között már legalább feleútan vagyunk. Megszűnt a Faluszínház — éljen a Népszínház! Valahogyan így hangzott néhány éve a „jelszó”, némileg módosítva az angol királyok személyének változásakor hagyományos felkiáltást. Nem volt ugyan ennyire egyhangú a lelkesedés, sok kétkedő hang is hallatszott, mondván: hogyan lehet ösz- szeegyeztetni a budai Várban, a pesti Józsefvárosban és az ország számos helyén szanaszét játszó társulatok műsorpolitikáját, hogy az mégis egységes egész legyen. Annyi bizonyos, hogy ma is, de feltehetően évtizedek múlva is mást és másképp kell játszani az egyik, a másik és a sok, harmadikként említett helyen. Mások a feltételek és mások — bár nem mindig kisebbek! — a követelmények. De a jó színész tudja ezt is, azt is, meg amazt is. Ezért kötött a Népszínházhoz újonnan szerződött több színész alternatív szerződést. Egy-egy szerepet játszanak Budapesten, ugyanannyit az utazó társulatoknál. Ebben az évadban öt utazó társulat járja az országot: három prózai, egy operatársulat, egy táncszínház és egy animációs-báb társulat. S ha már a számoknál tartunk: az országnak minden tizedik helyére jutnak el, összesen 290 városban, községben tartanak évente csaknem 800 előadást. Egymagában is tiszteletre méltó teljesítményt mutatnak ezek a számok. Ma már ugyan a falusi színházi előadások jelentős részét a megyei társulatok adják, a Népszínház művészei és, segéderői számára azonban még így is jut elegendő hely. Olykor túl sok is. Hiszen vannak megyék, ahol a székhelyen működő társulat — élve a helyismerettel ' — „kimazsolázza” — az úgynevezett jobb helyeket. Az olyan községeket, ahol korszerű a művelődési otthon, ahol jó út vezet az előadás színhelyéig, ahol jól fűthető az öltöző. Vagy — talán ahol hálásabb, művészetkedve- lőbb a közönség. Hiszen ez sem mindenütt egyforma. Bizony, nem könnyű — például — Schiller: Ármány és szerelem című „szomorújátékát” előadni úgy, hogy a drámai jelenetek közben recsegnek a székek (vagy éppen padok), új nézők érkeznek, mások távoznak. Vagy egy-két négyzetméteres színpadrészre keli összetömörülni a művészeknek, mert csak annyi megvilágítható. S ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy egy-egy előadásért a tavalyi idényben átlagosan 386 kilométert kellett utazniuk a pórzai társulatoknak, 450-nél is többet az operainak — elképzelhetünk valamennyit a Népszínház nehézségeiből. Mégsem a panaszkodás a jellergző rájuk. Aki vállalja, hogy szeptember második felétől június közepéig — éppen csak a karácsonyi—újévi időszakot kivéve — járja az országot, elviszi a kultúrát Szabolcs-Szatmártól Zaláig mindenfelé — elsősorban hivatástudatból teszi. A Népszínház célja: közel vinni a színházművészetet a legszélesebb tömegekhez. Érthető színházat adni, megismertetni és megszerettetni a művészetet olyan emberekkel is, akik korábban legfeljebb hírből ismerték. Vagy — a televízióból. További erőfeszítéseket kíván az utazó társulatoktól, hogy olyan színvonalú és annyira közérthető színházat vigyenek a falvakba, amely felveszi a versenyt „a szem rágógumijával”. S ebből nemegyszer gondok adódnak. Még olyanok is, hogy a tévében rétegműsorként, késő este "sugárzott — s némi kulturális előképzettséget feltételező — műsorokhoz hasonlókat szeretnének itt- ott látni. Ez azonban már nem lehet a Népszínház utazó társulatainak a feladata. Annál kevésbé, mert nem „konkurrálni” akarnak a televízióval, a fővárosi és a megyei színházakkal, hanem alapot adni a művészet élvezetéhez. Figyelembe véve a művelődés, a kulturális politika és a szórakoztatás szempontjait is. Pedig olykor a színpadi díszletek nagyságát az határozta meg, hogy mekkora a szállító teherautó platója. A társulat létszámát meg az, hogy hányán férnek az autóbuszba. Itt nincs és még sokáig nem is lehet heti 42 órás munkaidő, hiszen a műszakiak előadás után még két- három órát kénytelenek rádolgozni: felépíteni és leszerelni a díszleteket. S akkor még nem is szóltunk az olykor több órás hazautazásokról. . De tavaly 18, az idén pedig 15 színész kötött szerződést^ a Népszínházzal, túlnyomó többségben fiatalok, pályakezdők. Ami bizonyítja, hogy — addig is, amíg a bevezetőben említett idő elérkezik — van jövője, perspektívája a Népszínház utazó együtteseinek. — Várkonvi — „A Doberdó-mesék elmaradtak” Kompország katonái című regénye nemrég jelent meg több mint 80 000 példányban. Sikerkönyv. írója ezzel a művével a kortársi magyar próza élvonalába került. 1973-ban jelent meg az Egy remek nap című novel- láskötete. Ennek fülszövegében, életrajzi adatai között irta: „1941 — Bombázzák Kassát, mire napvilágot látok, apám már a fronton.” Ebből nyilvánvaló, hogy a Kompország katonái szinte egész életében íródott benne, nem csupán a könyv végén jelzett időben, 1974—80. között. — Nemzedéktársaim közül talán másokban . is érlelődik hasonló témájú regény, dráma ... Rájöttünk: nem maradhatunk ifjú vének csupán amiatt, mert a hallgatag apák nemzedéke nem tudatosította bennünk, hogy az ő történetük szerves folytatása vagyunk mi, a fiaik. A Doberdó-mesék elmaradtak. Emlékszem, 1970 táján döbbentem rá végleg pincékbe zárt. drót mögé terelt gyerekek fotói láttán, hogy hiszen ezek a gyerekek én voltam, a háború az én háborúm is volt, és az én háborúm is fontos, jogom van hozzá, hogy az én történetemhez elmondják nekem az apák az ő sorsukat! A döntő lökést a könyv megírásához az adta, hogy harminchárom évesen még mindig fiatal íróként, kiskorú állampolgárként kezeltek, míg apám énnyi esztendős korára már férfivá érett, az ország sorsába szól — szólhatott — bele. Éreztem, ha nem tudom szóra bírni apámat és nemzedékét, ha nem írom meg az ő igaz történetüket, nem jutok tovább. — Hat évig készült a könyv. Ez arra utal, nem volt könnyű dolga. — Nem nagyon szóltam a tervemről senkinek. Bizonytalan nyomokon haladtam, kitartóan jártam lakásról- lakásra... A legnehezebb talán az volt: beleélni magam egy más világ régvolt fiataljainak gondolkodás- módjába. Eleinte, bármilyen furcsa, egyszerű megszólítási problémákkal is küszködtem ... Nemegyszer nálam szellemileg fiatalabb, de korban idősebb férfiakkal kellett szót értenem. Aztán, amint megnyíltak a fiókok, jólesően tapasztaltam: jóllehet hallgatag ez a nemzedék, emlékeiben, dokumentumaiban is állhatatosan őrzi a múltat. Elbeszéléseikből nyilvánvalóvá vált számomra: a történelmet emberek alakítják, s a történelem is alakítja az embereket. Tanulmányainkból ennek a kettősségnek az érzékeltetése elmaradt, mintha nem alternatívák közül való választások sorozata lenne az egyéni, a közösségi sors is. Különös élmény volt rájönni, hogy egy családi történet, adott esetben a mi családunk története köré mint fonódhat az ország, s ezzel együtt egy kicsit Európa története is. — Nem óvta senki ettől a darázsfészektől? — Mintha az idősebbek meghatódtak volna: mégis jött egy szőrös, szakállas, harmincas fiatalember, aki érdeklődik a sorsuk iránt. Egyébként szégyelltem magam emiatt, nemzedékem nevében is, hogy évtizedekig kellett várni ránk ... Nem érzem mentségünknek, hogy annyi elnagyolt „igazság” mellett a másodízben való szégyenkezésre, és az ezzel járó szorongásokra is megtanítottak bennünket, mondván: ez a nép fasiszta és Hitler utolsó csatlósa volt. Ezt a képletet sohasem tudtam elfogadni, hiszen még az általunk megtámadott Szovjetunió is — már a háború alatt — hangsúlyozta, hogy nem népek ellen, hanem azok népi-nemzeti érdekeket eláruló, tehát bűnös vezetői ellen harcol. A magyar nép sem volt, amint a német sem, általánosíthatóan fasiszta. Viszont a magyar példa azért fontos és* tanulságos — s talán nemcsak számukra —, hogy végre azt is elemezzük, elemezhessük, hogy a progresszív elemek milyen mozgási, cselekvési lehetőséggel rendelkeztek, rendelkezhetnek válságos történelmi pillanatokban — tehát azokban a bizonyos alternatív korszakokban. — Nem mindenki örül, ha az írók „történészkednek”.., — Köszönöm a közbeszúrást. És örülök annak a véleménynek. amit éppen történészek fogalmaztak meg: könyvem azt is példázza, hogy nem fantáziáié írók és dogmatikus történészek állnak egymással szemben, hanem egy lehetséges, együtt dolgozni, együtt gondolkozni akaró közösség felelős tágjai. Munkám közben is ezt tapasztaltam. Jelentkeznek olvasók újabb dokumentumokkal? — Szép számmal kanok ú.iabb dokumentumokat, leveleket. Örülök a kisebb helyreigazításoknak, anró kiegészítő adatoknak is. Ezeket esv esetleges második kiadáskor beledolgozom a könyvbe. Néha összeszorul a torkom, amikor például egv anva elküldi odaveszett katonafia tábori lapiait. azzal: ..Tudom, magánál ió kezekben lesz!” A legutolsó lapot félig elfagyott kézzel írta az a fiú. de azért azt üzeni, iól van... A visszhanghoz tartozik. hogy sok helyre hívnak meg találkozóra, beszéld getésire. Legszívesebben középiskolába megyek (mennék gyakrabban is), mert azt tapasztaltam, hogv a gyerekeket érdeklik közelmúltunk sorsfordulói, hiszen önmagukat akariák megérteni. Ezek a gyerekek már utazgatnak a világban, ellentétes előjelű információk között tapogatóznak. Nekik nagy és ideiében érkező segítség egv ió tanár, egv összefüggésekre rávilágító könyv. egv-egv őszinte beszélgetés. Sajnos. a szülők gyakran tétovák, inkább mindent az iskolára bíznak, a tankönyvek pedig még mindig elnagyoltak, jobbára száraz adatgyűjtemények., Arctalan történelmet tanítanak nálunk. Pedig vigyáznunk kellene, hogv a gyerekeink ne váljanak tájékozatlan emberekké, tudatlanokká. akik könnyén megtéveszthetők. Magamról tudom, mennyire káros és bénító hatású a közéleti gyakorlat. a közben való gondolkodás. rádöbbenés katarzisának hiánya. A divatos köldöknéző filozófia nem árthat annyit, mint azt ha tizen-huszonévesek nem tudják. hogy miféle világhelyzetben. milyen népek közösségében élnek. — Mi maradt ki a könyvből? — Három másik könyv. De ha azt kérdezi, ki kellett-e hagynom belőle valamit, az a válaszom: semmi nem maradt ki. Amikor elkészültem vele. bevittem a Magvető Kiadó igazgatóiéhoz. Kardos Györgyhöz. Éppen három napos hús vét volt. otthon ezalatt elolvasta a hatszáz oldalas kéziratot. Két. tényeket. adatokat érintő megjegyzést tett. Utánanéztem, mindkettőben igaza volt. A három ..kimaradt” regény közül1 az egyik a Budai önkéntes Ezred története. A másik a hatalmas tömegű ember Nyugatra sodródásának szomorú története. És hát egv regény a gyerekekről'. a háború gyerekeiről — mert ez végül is elmaradt — Azt ielenti ez. hoav a Komvorszáa katonáinak folytatása következik? .— Talán. De nem akarok kizárólag ennek a témának a hegedűse lenni. Ezzel a könyvvel felmutatni és fel- szabadítand akartam — ezt nevezhetjük, gondolom. írói. társadalmi feladatomnak. — Erőltetettnek hatnak, de összefüaaést vélek tölfedezni a könyve és a között, hoav jó háziaazda hírében áll! — Nem itt. a Rádav utcában nőttem fel. nehezen szoktam meg ezt a környéket. De itt van a közelben a Nagycsarnok. Ott nemegyszer láttam Lukács Györgyöt kis spárgacekkerével: bevásárolt. Nem tudom, ió házigazda volt-e. sohasem mertem volna becsengetni hozzá, de jó érzés volt látni, hogy otthon érzi magát a zöldséges halmok, a válogató háziasszonyok közt. Igv vagyok vele én is. Krudv jtt. két házzal Odébb írta meg az Asszonyságok díiát. Itthon volt ő is. itt élt Házigazdaként. a hazáiéban. Én sokáig többszörös és áldatlan társbérletben laktam itt. még szinte vendégként De igaza van. ..ió házigazdává” válni talán fontosabb, mondjuk így: házam-hazám dolgaiban tisztán látni vágyó gazdai szándékkal... Idén léttem negyvenéves. Más se fiatalodott. Ideje. hát hogv ió házigazdák lehessünk végre. Európában) pedig ió társbérlők. ' , Gulay István BESZÉLGETÉS SIMONFFY ANDRÁSSAL
