Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JANUÁR 26, szervezeti változá­A sok korát éljük. Vállalatok válnak szét gyárakra, ku­tatóintézetiek szer­veződnek újjá, minisztériu­mok fonódnak az egységes iparirányítás' elve alapján össze. Jelentős szervezeti vál­tozás volt az egy esztendővel ezelőtti: 1981. január elsején tizenegy gépipari és könnyű­ipari gyár kezdett — önálló vállalatként — új életet. Egy év után érdemes mérleget vonni: miként alakultak az új élet termelési, pénzügyi, személyzeti feltételei és mi­lyen további lehetőség van az önállóságra. Az önálló lépésekhez se- . gítséget (vágy. visszahúzó erőt) jelentett, hogy milyen anyagi háttérrel, vagyonnal és mekkora adósságteherrel kezdte életét az újdonsült vállalat. Jóllehet, a vagyon­megosztási mérlegek többsé­gét idejében aláírták, rende­zetlen, vitás pénzügyi gond több cégnél, előfordult, huza­mosabb ideig is. Különösen a négy részre szakadt Lamparf egységeinél valamint a Mi- nőséei Cipőgyárról leválasz­tott Szigetvári Cipőgyár kö­zött akadtak ilyen jellegű gondok. Általában a hiteltör­lesztési kötelezettségek meg­osztása adott okot a disputá- ra^ ami szerencsére nem gá­tolta a vállalatok önálló mű­ködését, gazdálkodási tevé­kenységét. A tapasztalatok szerint a vagyon (épületek, gépek, be­rendezések, üdülők) és a kö­telezettségek i(hitelek) meg­osztása reális volt. Előfordult azonban* hogy egyik-másik önálló cég nem jutott érde­keltségi alaphoz, no, nem a központ „haragszom rád” jel­legű vagy mostoha viselkedé­se miatt, inkább azért, mert az anyavállalat sem rendel­kezett ilyen alapokkal. A törlesztés — a gazdálkodási törvényekből fakadóan — az olyan új cégek vállát nyom­ja, ahol korábban a korsze­rűsítés, fejlesztés, beruházás megvalósult. Ez elvileg ter­mészetes és igazságos, ám gyakorlatilag néhány gazdál­kodó számiára akkora terhet jelent, ami pár esztendeig nem ad lehetőséget a pénzr ügyi nehézségekből való ki­lábalásra. Az önállóság megteremté­séhez szükség volt megfele­lő beszerzési és értékesítési formák, a kooperációs kap­csolatok, a bankkontaktusok kialakítására. E tekintetben az átszervezés közben és után nem következett be tö­rés az ifjú vállalatok életé­ben. Annál differenciáltabb a kép a vállalatok belföldi és külföldi értékesítései, piaci pozícióit tekintve A gödöl­lői Ganz Árammérőgyár, az Akkumulátorgyár, a Bonyhá­di Zománcárugyár, valamint a Híradástechnikai Gépgyár jó értékesítési lehetőségekkel és hosszabb távon is kedvező termelési struktúrával ren­delkezik. Másutt — például a Kispesti Textilgyárban és a pécsi Sopiana Gépgyárban — profilgondokkal küzdenek; ugyancsak mások jóval na­gyobb termelésre lennének képesek, mint amennyire a piac igényt tart. Efféle gon­dokká 1 kell megbirkóznia például a Kecskeméti Kád- gyárnak és a Lampart. Vegy­ipari Gépgyárnak. Az önállósult vállalatok vezetőinél, dolgozóinál álta­lánosnak mondható az a tö­rekvés, amely a termékszer­kezet átalakítására, korsze­rűsítésére, a technológia fej­lesztésére, a vállalati terme­lési karakter kialakítására irányul. Ugyanakkor a lét­számhelyzet némelyik cégnél — például a Sopianában és a Kistextnél — hátráltatja a korszerűsítések, kezdeménye­zések végrehajtását Mind­azonáltal — jóllehet, akad­nak betöltetlen vezetői posz­tok — az irányítást, a külön­böző tervezést ár- és pénz­ügyi munkák elvégzését alap­vetően nem gátolta a szak- emberhiány. Az átszervezéseket köve­tően az új vállalatok közvet­lenül, tröszti, nagyvállalati áttételék nélkül érzékelik a szabályzókat Ennek megfe­lelően megváltoztak ár- és jövedelmi viszonyaik, lehető­ségeik, pénzügyi körülmé­nyeik is. Mindent egybevet­ve a cégek nyereséghelyze­te az önállóság első eszten­dejében az előző évhez és a tervekhez képest egyaránt jobb volt. Kivétel a Lam­part, ahol az anyavállalat a korábbi gazdálkodó szervezet pénzügyi adatainak, mérle­geinek összeállításáról és egyéb, átmenetileg le nem adható feladatokról mintegy fél évig gondoskodott — itt csökkent a nyereség. Az 1980-ban veszteséges gyárak egyike-másika 1981-ben nye­reséget produkált, ahol vi­szont veszteség volt, a pasz- szívum jóval kisebb a koráb­binál. Az új vállalatok közti nye­reségkülönbségek tükröződ­nek a személyi jövedelmek növekedésében is. Általában 9 százalék körüli volt a bér­emelés, a Lám partnál és a Kistextnél ennél kevesebb, valamivel 6 százalék alatt. különböző írásos elemzésekből és az új vállalatvezetők értékeléséből kitű­nik; az önállóság nem ajándék, hanem kötele­zettségeikkel és kiaknázandó lehetőségekkel járó új gazr dálkodási forma a korábbi gyárak számára. A nem el­hanyagolható mértékű gon­dok mellett valamennyi vál­lalatnál tapasztalható hogy erőfeszítéseket tettek ter­mékszerkezetük javítására, piaci pozíciójuk erősítésére, elemzéseket végeztek új pia­cok megnyerésére, a szűk ke­resztmetszetek feloldására. Pozitívum az is, hogy általá­ban rugalmasabban, gyorsab­ban reagáltak a változások­ra és az igények módosulá­sára. mint korábban. M. P. Egy KISZ-vezető monológja „Gyerekek, állion meg a menet, nekem van eev má­sik javaslatom!... — Ez íev egyszerűbben. fiatalosabban hangzana, de mégsem ió. El- iön az üzemvezető is. a nártszervezet titkára is — nem akármiben taggyűlés lesz a holnaDi: névadót vá­lasztunk !... Egv hónaoDal ezelőtt szól­tak hogv már csak a mi alanszervezetünk fut név nélkül. Tanácsot is kaDtunk: Che Guevarát ajánlották, mondván, hogv a fiatalok úevis a romantikát hiányol­ták manaoság .Che” élet­út’-’ Dedia uavancsak bőven szolgál romantikus fordula­tokkal. Miniszteri bársony­szék és őserdei barangolás, orvosi hivatás és feaweres har« — szóval ez biztosan tetszeni foa mindenkinek. Hát.. kitörő lelkesedést upv-m nem váltott ki sen­kiből. de ellenzője rém akadt Engem azonban nyug­talanított valami: más név­adó kellene nekünk! Eav hozzánk közelibb világból való ... Annak ellenére fordult ez mes a feiemben. hogv Gue- V3'“i személv szerint rokon­szenves nekem: két évvel ezelőtt, amikor nz jskniVSt befeleztem, és végre .önálló keresői” lettem. éDoen az, övéhez hasonló bajusszal és szakállal botránkoztattam mes a környezetemet. Roo- oan+ forradalmi tejnek éreztem ezt akkoriban: a vi- lá® átalakítását a magunk átalakításával kell kezde­nünk! — hangoztattam léo- ten-nvomon. azzal a felfu­valkodott meggyőződéssel. hogv az én dús fekete szak­aiam nemcsak a simái'a A példaképről borotvált arcoknak, de a mögöttük reitőző. jellegtele­nül simára formált gondo­latoknak is kíméletlen bírá­ló ia Persze, aki két-három évet eltölt egv üzemben, az sok mindent máskéDDen lát. Én is egészen máskéDD látom ma már a forradalmi magatar­tást. mint annak ideién. Nem mondom azt hosv ki­ábrándultam Che Guevara legendássá nőtt alakiáb®' ám azóta megtanultam be­csülni a hétköznaDi külseiű. nála kisebb formátumú em­bereket is ........ A volt csoportvezetőnket. N. Jóska bácsit Déldául. Halkabb, szerényejo. i sgí- tokészebb embert nem is­mertem korábban. Énnen el­lenkező típusa volt a hai- dani oktatónknak aki har­sány hangon és szünet nél­kül rendelkezett, magvará­zott követelt és bírált Ta­lán e-z okozta, hogv sokáig nem is tudtam a főnököt látni Jóska bácsiban: ha el­késtem. nem üvöltött, nem fenyegetőzött legfeljebb vic­cesen mesieavezte hogv a zavartalan álom fél esész- sé Ha pedig széiiel hagy­tam valamit magam után éoDen csak a felének csó- válásával jelezte, hogv nincs ínvéve a dolog. Hónaook tel­tok el. mire. észrevettem, hosv az öres a műszak kez­dete előtt negved órával már ott áll az. asztala mel­lett mindig s hogv akárhol is dolgozik akármilyen siet­ve egyetlen csavart. mn«rv-, darabot sem hagv eldobálva maga után sőt, hogv gyak­ran utánunk is ő szed°®eti össze a szemetet. Ez. volt az ő nagv fesvvere: a csöndes n°!damutatás. Az ember e'őhb-utóbb elszégvellte ma­gát mellette a hanyagságáért. aztán egyszerre csak azt vet­te észre, hogv maga is fi­gyelmet fordít ezekre az egyébként aoróságoknak tet­sző dolgokra. l5'~ érdekes, hogv ez menv- nvire meg is maradt ben­nünk ... Pedig az öreg las­san már egv éve. hogv nincs közöttünk... Egv éiieli mű­szakban baleset érte. A szomszédos üzem egvik ka­zánházában elreDedt a gáz­cső. az öreg meg valahogy észrevette. Elég lett volna, ha a központi műszerházba (telefonál de úgv negved órába is beletelt volna, amíg a szerelők a helyszínre ér­nek. Nyilván ezért, rohant m'-ább maga a terembe, úgy gondolván, hogv amíg telefonálna, addig meg is szüntetheti a szivárgást, hi­szen iól ismerte a kazánház berendezéseit. És mégis megtörtént a bai ... Amikor rátaláltak már nem lehe­tett raita segíteni. Az üzem dolgozóit nagvon megrendítette a/, urtg iia- lála. nanokon keresztül ró­la beszélt mindenki Mi fia­talok. mealeoődve hallgat­tuk hogv N. Jóska bácsi ..nagv ember" volt annak ideién s hoev ielentős sze­repe volt például az ipar­águnk államosításának a megszervezésében és az első ötéves tervének kidolgozá­sában is Aztán esvre gyak­rabban támadt vitáia a fő­nökeivel Visszajött, a szak­mába. ide a satupad mellé — mint aki téliesítetté tör­ténelmi hivatását. Érdekes, hogv bár látszat­ra békés, simulékonv em­bernek tűnt. a viták elkísér­ték. A főmérnökkel egv úií-. tás bevezetésének az. elma­radása miatt rúgta össze a nort az üzemvezetővel az Hamar belejött az is, aki sohasem csinálta Új Áfósz-üzem Tószegen November első napjai óta híradástechnikai szereidé­nek hasznosítja az egyesü­lésekkor feleslegessé vált. valamikori szövetkezeti iro­dahelyiségeket Tószegen a Szolnok és Vidéke Áfész. Az ■ott dolgozó asszonyok, lá­nyok a Budapesti Híradás- technikai Gépgyár kunhe- gyesii üzemének készítenek bérmunkában telefonköz­pontokhoz úgynevezett sá~ vokait. — Pontosabban híváskon­centráló fokozatokat, csen­gető áramköröket — adott szakszerű felvilágosítást Kis« Imire, az új áfész-mel- léküzemág vezetője. — Ti­zenöt dolgozóval kezdtük a munkáit november elején, most huszonegy tószegi és környékbeli assziony. lány igyekszik elsajátítani a hír­adástechnikai berendezések összeszerelésének fortélyait. A BHG kunhegyesi gyár­egységéből az egyik leg­ügyesebb forrasztót. Lippai Klárát „delegálták” Tószeg­re. hogy betanítsa a koráb­ban teljesen más jellegű munkahelyeken dolgozók­ból. sőt javarészt háztartás- béliekből verbuválódott kol­lektívát. — Három hónap állt a állandó anvaehiánv miatt vitatkozott gyakran. Utóbb persze maidnem m i nd i g beb i zon vosodott hogv igaza volt. Mi nedig. a hozzá beosztott fiatal szak­munkások — akik magunk között legtöbbször igazat ad­tunk az öregnek — a szoro­san vett brigádüeveken túl. nemigen ütöttük az orrun­kat az üzemi vitákba, oe- die — ígv utólag belegon­dolva — naevon is számít- hstott ránk Mindennek ellenére nem le­hetett azt állítani, hogv bol­dogtalan lett volna. Igaz. nem kísérte állandó elisme­rés osztatlan siker — de ta­lán nem is igén vei te ezt. Munkáját, társadalmi meg­bízatásait mindig a legna­gyobb igényességgel végez­te. és a legkisebb eredmény is örömmel töltötte el. Elgondolkoztató persze: mi valamennyien ismertük és becsültük őt — de va­jon minek az alapján foeia ma'fi példaképnek tekinteni őt az a KISZ-tag aki jövő­re va » V sok-sok évvel ez­után kerül az alaoszervezet- be? Ennek feltétlenül meg kel] találnunk a módiát. Minden birtoklás kötelez, de az ilvenféle — mert hi­szen közvagyon! — sokszo­rosan. Egyebek mellett arra. hoev tovább adiuk. Hogv el­számoljunk vele az. utánunk iövöknek. Természetesen nemcsak úgv. hogv pusztán a szem és a fül élménvét. adiuk át az.oknak. akik hús­vár alakban ismerhették már öt Hanem amit a szel­lemiségéből is érezhettünk, vele testközelben élve: igé­nyét. vágvát a példamutató, hasznos életre — a máso­kért való becsületes életre. Erről fogok szólni holnap, amikor felnvúitom a keze­met: .Gyerekek . . nekem van e®v másik iavasla- tom!. . . " Leieevezte: Káposztás János Lippai Klára a forrasztópá­ka helyes használatára tanít­ja a híradástechnikai szere­lőüzem egyik legfiatalabb dolgozóját, Csücsörke Erzsé­betet Stefanidesz Miklósné: — Azt hittem, soha nem tudok majd kiigazodni a sok veze­ték között rendelkezésű nk re, hogy az asszonyok megtanulják az itteni tennivalókat. Egy-egy telefonközpont-sáv elkészí­tésének, azaz a csaknem öt­száz huzalvégződés helyére forrasztásának. és a kü­lönböző elektromos alkatré­szek, például diódák kon­denzátorok, ellenállások be­szerelésének a normaideje két óra negyvenöt perc. Mi­re jutottunk november óta? — Akad az asszonyok kö­zött, akinek még fél napnál hosszabb időbe telik egy sáv elkészítése; van. akinek már csak három és fél órája megy rá. Ügyhiszem, janu­ár végére, a „tanulóidő” be- íejeztéig kialakul egy tizen­öt-tizenhat tagú brigád, amelyik azután átlagban hosszabb távon teljesíteni tudja majd a normát. A tágas, világos iszerelő- helyiségben halkan szól a rádió, maguk az asszonyok kevés szót váltanak. Hiába, a munkájuk nagy figyelmet kíván. Bár Stefanidesz Jó­zsef,né szerint, nem ördön­gösség. amit csinálnak. — Belejön az is hamar, aki még életében nem fo­gott forrasztópákát. Amikor először kezembe vettem egy kábelköteget azt hittem, so­ha nem fogok eligazodni a sók színes huzal között. Egy­szerű pedig, mert látja, itt a rajzon minden színnek száma van. Az egyes jeleníti a kék, a hetes a vörös, a nyolcas a feketeszínű kábelt Az a fontlos, hogy mindegyi­keit pontosan a helyére, a megfelelő forrasztócsűcsra rögzítsük a jelfogókon. Beszélgetés közben meg­tudtam. furcsá láttam is, — hogy Stefaniideszné szolnoki munkahelyet hagyott ott hét év után, hogy most naponta buszozzon Tószegre. — Van időm reggel fel­készíteni a gyerekeket az iskolába induláshoz, és dél­után. visszaérve Szolnokra nincs még késő a bevásárlá­sokhoz sem. Bent a várlos- ban a papírgyárban váloga­tóként meg burkolóként dol­goztam. Tudja, milyen ne­héz a papír, ha sok van be­lőle? Volt olyan nap, hogy nyolcórás műszakban meg kellett mozgatnunk három tonnánál több csomagoló­anyagot. Itt pedig láthatja, ülőmunkát végzünk, tágas világos, tiszta környezetben A keresetem Szolnokon 3500 forint violt, itt az első egész­havi fizetésem, most a ta­nulóidőben 3100 forintra jötl ki. A munkahelyi kényele­mért persze, hogy inkább vállaltam a napi háromne- gyedórad buszozást. Szabó Józsefné képletaser szólva a fakanalat cserélte fél a forrasztópákára, a ré­szeiére, a rendező- és £ kapcsolófogóra. — Nem találtam itt Tó­szegen eddig olyan munkát amit három gyerek mellett el tudtam volna látni. A té- esz orsózóüzemébe két mű­szakba kellett volna jár­ni, a növénytermesztésben pedig alig van már szükség kétkeziekre. Megörültem amikor olvastam az ABC kirakatában, hogy női mun­kaerőt keres az áfész hely­beli foglalkoztatásra. Je- lenitkeztem. és nem is csa­lódtam: idehaza Tószeget jutottam nem túlságosan fá­rasztó munkalehetőséghez és nem is rossz pénzért Havonta kétezer-nyblcszá: forintot aligha kereshetnél itt a Tisza-menti falvakban Tószegen. Várkonyban vag\ Tiszajenőn. Lippai Klára említette hogy tizenöt-tizenhat olyar asszonnyal, lánnyal számol­nak január végétől, akii normaidőre tudják majc készíteni a telefonközpont- sávokat. Ahogy Kiss Imre sorolta, nem maradnak azér munka nélkül a többiel sem. — Februártól ikertelefo nők dobozainak összeszere­lésével foglalkoztatjuk azo­kat. akik nehezen boldogul taik a sáv-készítéssel. A; újabb részleg kialakításával szeretnénk legalább harmini főre növelni a létszámot. Hí a kunhegyesi gyáregység amellyel egyébként sikerül nagyon jó kapcsolatot kiala­kítanunk. folyamatosan tue munkát biztosítani úgr számítottuk, évente mint egy két és fél mil­lió forintot hoz majd a; áfésznek az új melléküzieim, Iz önállóság nem ajándék

Next

/
Thumbnails
Contents