Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-19 / 15. szám
1982. JANUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Séta a színháztörténelemben * - ■ A nemrég kiegészített és megnyílt Bajor Gizi Színészmúzeum a színésziét sajátos' kettősségét tükrözi. Keverednek itt a személyes jellegű apróságok a kellékekkel és a jelmezekkel. Voltaképpen „szűkszavúak” ezek a tárgyak. Akkor lelkesülnek át, amikor valamilyen közismert alakítás relikviái tűnnek fel. Egy-egy szerep ugyanis jobban jellemezhet egy színészt, mint bármilyen személyes holmi: például Tímár József New York kávéházbeli törzsasztala mellé oly engedelmesen simul Willy Loman ügynök-táskája, mintha gazdája egész életében Miller hőseként kilincselt volna. Nagyon elhagyatottak a híres jelmezek. Ügy sorjáznak, mintha azt várnák, hogy hajdani viselőjük újra életre keltse őket. Jávor Pál itt látható ruháját Ibsen Peer Gynt-jében viselte, amott Dómján Edit kosztümje a Bolond lányból, másutt Soós Imre tőre a Rómeó és Júliából. Fájdalmas ereklyék. Visszahozhatatlan, a fiatalabbak által csak hírből ismert csodákra: ember és szerep ritka találkozásaira emlékeztetnek. Mondják, Soós Imre nekifutott, amikor Rómeóként a színpadra lépett: s ezzel a lendülettel játszotta végig az előadást. Most gazdátlanul hever itt tőre, ahogy keveset mondhat el a fénykép is erről az izzó, eleven indulatról. Mégis: ez csak hozzátartozik, csak az ő emlékét idézi. A veszteséget, a hiányt. A legendás Rózsahegyi Kálmán portréja Fotó: Veress Jenő A múzeum születéséről dr. György Eszter, a Színházi Intézet osztályvezetője beszél: — Nem teljesen új a kiállítás: először Bajor Gizi emlékszobáját láthatták az érdeklődők. A villa a művésznőé volt. Később Jászai Mari, Pethes Imre és Márkus Emília emléktárgyai is ide kerültek. Természetesen fölmerült a gondolat, hogy teljesebb képet adjunk a magyar szín-. játszásról. Az ötlet azonban csak sok-sok segítséggel válhatott valósággá. A Stúdió ’81 televízióbeli felhívása után, Gobbi Hilda lelkes szervező munkája nyomán nyílhatott meg tavasszal. a ház. Sok olyan ajándékot kaptunk, amelyekkel hangulatossá varázsoltuk a szobákat: képkeretekkel, régi bútorokkal. Gábor László Szövetkezeti versmondók területi versenye Gyulán Négy Szolnok megyei a tíz legjobb között Következik a finis Szegeden Három szövetkezeti ágazat. a KISZÖV. a MÉSZÖV, és a TESZÖV színeiben, öt megve — Bács-Kiskun. Békés. Csongrád. Haidú-Bihar. Szolnok — legiobb versmondói találkoztak szombaton és vasárnap Erkel szülővárosában. a hangulatos tiszántúli városkában. Gvu- lán. A Szolnok megyeieket tíztagú csanat képviselte, miként a társimegvékből is hasonló számú versmondó érkezett, hogv az úi. pompás evulai művelődési házban mérie össze tudását. A hagyományos ..seregszemle” területi elődöntőién (további három előzi meg még a szegedi finálét, ahová e négv területi versenv kiemelkedő versmondói iut- naik el) örvendetes tényként könyvelhető el: az igen kiegyenlített magas színvonalú versenyben a Szolnok megyeiek iöttek. láttak és győztek. Ugyanis Kovács Erzsébet (Szolnok), megszerezte az előkelő első helyet, külön mérkőzésben gvőzr.t harmadik verset is mondott. hogv megelőzze az ugyanannyi pontot elérő debreceni Versenyzőt, s Csu- ks° István gyermekversével kétséget kizáróan bizonyította. hogv most Gyulán ő volt a legérettebb és a legiobb formában lévő versmondó. De Szolnok megyei lett _ a b- --vadik is. a iászfénvsza- rui Kovács Katalin, aki magabiztosan szerepelt és a Jászságban evűitött eredeti népmesével (minden versmondónak az egyik kötelező ..anvaga” csak folklór, azaz népköltészet magvar. vagy szomszédos néoek költészete lehetett) ugyancsak kiemelkedett a mezőnyből. Csömör Csilla (Jászfénvsza- ru) és Kiss József (Kunszentmártoni viszont az ágazat. a TESZÖV legióbbiai- ként kaptak meghívást a februári szegedi döntőre. Szén siker ez. bár a finis még hátra van. s egv dolog máris bebizonyosodott: a népköltészet megszólaltatásában éppúgy megtalál’’k a mai fiatalok személyiségük kifeiezésének módiát. akárcsak a modern hangvételű mai versekben. Sőt. talán még ezt a nvélvet természetesebben is beszélik a pódiumon. A helyezetteken kívül a karcagi Barna Sándor is ezzel hívta fel masára a figyelmet sokáig versenyben is volt magas pont- számmal .s a kunszentmártoni Dezső Dóra is emlékezetesen mondott népmesét, ök ugvan nem iutottak tovább. de az. hogv a területi elődöntő tíz legiobbia között négy Szolnok meévei. ez egyértelmű siker. PAPI LAJOS gyűjteményes kiállítása Kevés ritkaságszámba menő gyűiteménves kiállításnak örülhetünk manapság. Kevésnek mivel még a jubileumi számadásoknak is sokszor kopott a fénve — vagv a művész szelektáló képessége híián. vagv mert a telhetetlen pénzéhség a kites értékű kelendő portékát dob- ia piacra, mit sem törődve az egyes alkotói periódusokat érdemben képviselő válogatással. A képzőművészeti életünkben tapasztalható felhígulás — persze — nem helyettesíthető be egyféle képletbe, mivel bonyolult okozatok halmazából tevődik össze. Olyanokból, mint az égető szociológiai kérdések. a megoldatlan egzisztenciális feladatok, a szakmai demokratizmusra fitv- tyet hányó csoportszövetsé- gek. a hivatalosan adományozott. ám semmivel sem indokolható privilégiumok stb. A íogos vagy vélt sérelmek miatti szüntelen siránkozásnak azonban ugyanúgy a művészet vallia a kárát, miként a Mammon oltárán áldozóknál. akik már azt sem veszik lészre hogv a megváltónak vélt oénzimá- dat közben a morális emberi értékeket és művészetük hitelét egyaránt elveszítették. Nem így Papi Laios, aki távol az evilági tülekedéstől, remetei elzárzózottsáa közepette. imádságos érzülettel zária kőbe-fába — ora- dox módon — bölcs és nyugtalan lelkiének rezdüléseit. Hite fölötte áll az anvaai iavak hajszolásán, megveti múlandóságukat, s nemcsak érzi. alighanem tudia is. hogv nem a mának, a pillanatok divatjának, hanem az örökké v a 1 ós ágnak dolgozik. Mert e gyermetegen művészethívő ember úgy készül a halhatatlansásra, hosv való- ■ságos Édenkertet teremtett maga körül: szellemi javakból. Tenyérnyi, ám az Univerzummal versengő birodalmának pedig ő az Ura és Teremtő ie. vagv éppenséggel ős-pogánv sámánja aki képes a nagy misztériumra: élővé tenni és megszólaltat-, ni a nláma. titkait féltve őrző anyagot Mégis, miben rejlik kézzelfoghatóan eme isteni erejű. s mégis annyira emberi ember szabor-teremtménveinek mágikus varázsa? Hisz- szük. hogv a hitében.. Mert Papi alázatos hívőié az embernek. és a természetnek, szépnek és a jónak — és mindenekelőtt hisz a művészet csodás ereiében és igazában, Abban a mindenen kívül lés mindenek fölött álló esztétikai értékrendben. amely serr^i mással nem helyettesíthető, s kizárólag az egyéni képesség és tehetség útján ölt sajátos formát. De nemcsak hite. tudata is van. Tudia. hogy a művészeti valóság nem azonos a külvilág realitásával. hogy a kettő két különböző szféra, melvek nem helyettesíthetik egymást Bevallom, sose hallottam Papi Laios szájából az iménti alaptételt, ám hogy ismeretében perfekt, azt szobrai elárulják. S mert intellektuális-plebejus alkat, nem erőszakol ránk tudóskodó ismereteket. Egyszerűen csak művekkel igazolja, hogv a látott. valóságnál sokkal többre becsüli a minőségileg magasabb rendűre tudott valóságot. Szinte észrevétlenül. természetesen vall világunkról, annak egv kiragadott részéről, miközben önmaga kénére formálva ú::áteremti azt. Ügy. miként az esztétikai törvények kívánják, s ahogy ősidők óta teszi a művlészet, Irigyei? — mert még neki is vannák?! — epésen szokták megjegyezni, hogy autodidakta, s kétségbe vonják plasztikáinak a „grand art”- hoz való közét. A kegyeske- dők viszont annyit megengednek, hogy a népművészek táborába besoroltassék. Én nem tudom, sose kérdeztem, hogy részesült-e valamely felsőbb képzésben. Számomra mindénkor a szobraiból sugárzó őszinteség és meggyőző erő volt a lényeges. Emlékezetem szerint ő is átesett a kezdeti bizonytalanságon — ami alól az akadémiai diplomások sem mentesek —, de néhány év eltelte után magabiztossá vált. Szépen, rendjén bontakozott ki eredendő plasztikai érzéke, miközben megtelt formai ötleteinek és tartalmi közlendőinek tárháza. S lám, az önkontrollal mégsincs baj nála, hiszen tetemes életművéből mindössze 62 körplasztikát és 15 érmet állított ki. A szigorú válogatás közben arra is ügyelt, hogy arányuk" szerint mutassa meg a különféle szobrászati technikákban való jártasságát, és hogy stiláris eszközei szintúgy érzékelhetővé váljanak. Nem tudnám eldönteni, hogy kő- vagy márványszobrait, fafaragásait, fémplasztikáit vagy a vegyes eljárással készülteket juttassam-e előnybe, mivel a formai megoldásoknál mutatkozó különbözőségek nem S'tílustörekvés következményei, hanem kimondottan az egyes anyagok tiszteletben tartását példáz- zákl Természetes, hogy •— például — a kőből kifejtett Kendős fej vagy. a Kubikos tömör, robosztus formázást kívánt, továbbá, hogy az expresszív erejű és messzemenően egyéni hangvételű István király vagy a VazuL ar- tisztikumát a farönk faragási lehetősége alakította, majd hogy a Chemizáció nyugtalan vonalvezetésére és felületi tördelésére csak az ólom volt képes. A megjelenítés két szélső pólusát a Móricz Zsigmond és a Kompozíció című művek szolgáltatták. Az előbbi teljesen, tárgyias; ha úgy tetszik „valósághű”, egész alakos, életnagyságú figura, melynek elsődleges erénye a nagy író egyéniségének realisztikusan absztrahált szobrászt megoldása; a másik egy elvonatkoztatott, nonfiguratív plasztikai elgondolás, amely az ellentétesen ható erőik vonzásának és taszításának érzetét kelti. Nagy egészét tekintve Papi Lajos életműve más vonatkozásban is két csoportra osztható, és aligha kétséges, hogy ez a rendszerezés a lényegesebb. Gondoljunk csak a kemény tairtású zárt tömbökre, vagyis a kőből épp hogy kibontott fejekre és az egészalakos kis szobrokra, környezetének jól ismert embertípusaira. Az abszolút plasztikai szemléleten túl az etnikai sajátosság is hangsúlyt kap itt, s ez természetszerűleg maga után vonja e kollekció kimondottan népi — tehát nem népies! — jellegét, zamatát. Szobrászatunkban hasonló plebejus érzülettel és az etnikumban gyökeredző indíttatással, továbbá az övével rokon, lényegretörő egyszerűsítéssel az áldott emlékű Borics Pálnál találkoztunk, aki a fővárosba költözve még évtizedek múltán sem tudott urbánussá lenni, s vésőjével mindenkor — akarva, nem akarva — szülőföldjének, Síroknak őshonú, dolgos népét varázsolta elő. Papi már el sem tudna szakadni mindennapjainak kö- ’ zegétől, a kunsági emberektől, s e szoros népi kötődés révén közeli szellemi rokonság fűzi Boricshoz. Ugyanakkor van mesterünknek egy másik arculata is; ami szintúgy a sajátja, éspedig: az etnikaiból kilépni tudó, egyetemesen és intellektuálisan gondolkodó művészember et- titüdje. Ez pedig képes a bonyolultabb összefüggések megértésére, a közvetlen helyett a közvetett, az áttéte- Jesebb mondanivalók művi megfogalmazására. Nem válik kárára, hogy ezen a mezsgyén is van útitársa, eszmei partnere, méghozzá nem kisebb egyéniség, mint századunk szobrászaténak nagy enciklopédistája, Borsos Miklós személyében. Mert ki ne ismerne rá, hogy a magyar lovak emlékére, a három változatban is megoldott Ülő nő — és még néhány társuk — egy sor Borsos-művel azonos tőről sarjadt. Véletlen találkozások ezek, ’ és mindenképp a magyar szobrásza- tot gazdagítják. Egyetlen kifogásolnivalóm a kiállítás katalógusa ellen . szól. Tudom, ezek a kiadványok manapság mindenütt szegényesebbek lettek, a takarékossági kényszerűség nem teszi lehetővé a reprezentatív küllemet. Igaz, a Papi-katalógus is kapott veretes szövegű előszót, 16 mű elfogadható fényképe található benne, csak épp a legfontosabb művészettörténeti dokumentáció hiányzik be- lőleya szakszerű műtárgyjegyzék. A Damjanich Múzeum mindig ügyelt erre, így érthetetlen annak mostani elhagyása. Ha pedig valamilyen indok következtében maradt ki, akkor a poszta- mensekre helyezett cédulá- * kon nemcsak a művek címeit, hanem keletkezésük évszámát is fel kellett volna tüntetni. A pontos datá- lás vagy a megközelítő behatárolás olyan alapvető mu- zeológiai követelmény, amely fontos a tudomány számára, de az egyszerű tárlatláitoga- tót is eligazítja. Ha az iménti mulasztás egy kicsit Papi Lajos kárára is történt, az nem von le semmit gyűjteményes tárlatának értékéből, amely egyértelműen szolgálta a szobrászat népszerűsítését és tiszta csengésű művészetének megismertetését. Ecsery Elemér Kálmán Imre-est koprodukcióban Magyar filmek külföldön Két nemzetközi fesztiválon vesznek részt ianuár végén a maevar filmgyártás alkotásai. Brüsszelben Rózsa János Vasárnaoi szülők és Bacsó Péter a Tanú című fiimiét vetítik a hivatalos nroaramiban. A hollandiai Rotterdamban sorra kerülő f'lmművészeti szemlén Jancsó Miklós A zsarnok szíve, avaev Boccaccio Magyarországon és Tarr Béla Szabadevaloe című műve kénviseli filmtermésünk legfrissebb Drodukcióit. Kálmán Imre születésének 100. évfordulóiéról közös műsorral emlékezik meg a Magyar Televízió. Az NSZK- beli ZDF és az osztrák ORF tv-állomás. A kéoemvőn ianuár utolsó naDián felent- kező nroaramot a Ludwjg- shafeni Friedrich Ebert- Halle-ből közvetíti mindhárom televízió. A komDonista ismert műveit megszólaltató jubileumi esten olvan világhírű művészek léDnek fel. mint Nicolai Gedda. Anneliese Rothenberger. Günther Frank. Érdekességként fiatal művészek Kálmán Imre műveiből összeállított egyveleget adnak elő angolul, soanvolul. Derzsa. maiéi, ia- Dán és román nvelven. Az est maavar résztvevői — Pitti Katalin. Leblanc Gv*- ző. Németh Sándor, a Magyar Néohadseree Művészegyüttesének tánckara és NéDi Zenekara — a naook- ban utaznak Ludwigshafen- be az adást megelőző Dró- bákra A közös munkában mindhárom televízióállomás munkatársai kiveszik részüket: a maevar televíziót Lenavelfi Miklós szerkesztő kénvisfli. Az adás rendeznie az NSZK-beli Hartmut Schottier.
