Szolnok Megyei Néplap, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1982. JANUÁR 16. Arcképvázlat Arról, aki sokat tehet Kedvem szerint hátteret is rajzolnék dr. Herczefih Ist­vánnak. a iászladánvi Egyet­értés Termelőszövetkezet nö­vénytermesztési főáfiazatve- zetőiénék a Dortréiához. Deresen csillogó üstöké mögé hófehér falusi táikéoet illesztenék: behavazott ház­tetőket. ablaknárkánvokat és szénaboglvákat. mégpedig olyan elrendezésben, hogy a télre annyira jellemző csen­det. komolyságot árasszák. Valami olyasféle idillt, amelyre a náci tizenhat órát dolgozó szakember is vágya­kozhat olykor, de amelynek élvezése csak vágy marad a teendők szorításában mée ilyenkor télen is. Amikor pe­dig a közhiedelem szerint karba tett kézzel, lábukat ló- gázva üldögélnek a növény­termesztők. Elképzelésemet azonban meghiúsítja dr. Herczegh István. Kéri. hoev a hangula­ti háttérhez hasonlóan a történelmi háttér felvázolá­sával is bániak óvatosan: le­gyek ml értéktartó, ha felidé­zem Déldául a húsz-huszon­öt esztendővel korábbi idő­szakot. amikor az ..ugrómó­kusnak” becézett mezőgaz­daságii szakembereknek a feitrávvázástól kezdve. az elletésie sőt a traktorok mo­tort*' bá iáig mindenhez kel­lett értenie. S amikor ezzel párhuzamosain — a közmontá­las meghatározott tervek végrehajtóiként — oly ke­vés kérdésben volt mégis döntési ioea. Az efféle indulatok felkor­bácsolására és hamis mitizá- lására egyaránt alkalmas — emik részletezéséről tekint­sünk el tehát, és maradiunk a jelen fényezőinek józan . jk ^ s zenket tő lénél ”. A szigorú értelemben vett: ..szakszerűség területén” igyekszem tehát tájékozódni, ezért megkérdezem: csak­ugyan. mi a dolga eev "ö- vénvtermesztési szakember­nek. amikor vastag hótakaró fedi a határt? A válaszból kiderül, hogv semmivel sem kevesebb, mint az esztendő többi időszakában, hiszen a foglalkoztatottak száma most is ugyanannyi, mint máskor. A nan t:ien is a kerületve- zetök és ágazat vezetők el­igazításával” kezdődik dr. Herczeeh István számára, sa helyszíni ellenőrzésekkel folytatódik. Ma Déldául igen sok gon­dot okozott esv Szolnokról érkező telexüzenet amely­ben a ZÖLDÉRT illetékesei jelezték. hoev mikor tudiák fogadni — s miiven átmérő­vel — a hagymát. Ennek ér­telmében módosítani kellett a válogatást, és az osztályo­zást Tovább bonyolította a helyzetet, hogv a szabad ég alatt tárolt és csupán fóliá­val lebontott prizmákban megfagyott a hagymafélék jelentős százaléka. Amire ilyen állapotban nem tart igényt a ZÖLDÉRT-teleo. Akkor mi legyen vele? És ezzel egyidejűleg dönteni kellett tucatnyi más ügyben is: honnan vesz el négy em­bert például a rakodáshoz, ha másnap hajnalra megérke­zik három vagon Jucemagra- mulátumért? Továbbá mit minál. ha a kiszemelt rako­dógép váratlanul lerobbant, s a javítása napokig eltart­hat? Szerencsére van másik gép is. csak át kell maid irá­nyítani a falu másik feWMl. ám a gond ezzel csak látszó­lag oldódott meg. A főáea- zatvezető fejében ugyanis egyre mélyebbre fészkeli ma­gát a kérőstül: szükséges egy­általán foglalkozni a lucer- naeranulátummal ? A táblák hozama ugyanis a gyenge-ta­la ion nem növekszik, viszont a szárításhoz szükséges ener­giahordozók ára annál job­ban. S ráadásul vállalniuk kell a drága fuvarozást is az úiszászi vasútállomásig, pusz­tán azért, mert a megrende­lő az egyezséget figyelmen kívül hagyva kétszáz tonnás vagont küldött, ami a gyenge teherbírású szárny vasút on Jászladánvig már nem gurul­hat. Ez a kérdés — ami az új­ságcikkek által is olv erőtel­jesen szorgalmazott termék­szerkezet-váltással kapcso­latos. — már jelzi azt. ami később egyre nyilvánvalóbbá válik: a maga szabta kerete­ket a főáaazatvezető is ha­mar és lépten-nvomon át- ueoria-. mert legyen a té­mánk bármi, néhány mondat után nyakig vagyunk abban, amit köznapi szóval eazda- sá^PoM tikárnak nevezünk. Különösen szembeszökő az a ielendítg. amikor a téli időszak legfontosabb felada­táról. a tervkészítésről esik szó: a termelési szerkezet ki­alakításáról. a különböző munkalapok kitöltéséről. E tevékenység sarán bontakoz­hat ki ugyanis legjobban az alkotó ember a növényter­mesztőben. miközben választ keres a nagy kérdéseikre: má­ból mennyit, és főleg — mit hogyan? Mert fontos cél a terméshozamok növelése, de legalább olyan fontos a P-’z- daságosság szempontja is. És varon mi a teendő, ha kide­rül: a terméshozam egv szá­zalékos emelése a költségek három százalékos növekedé­sével iár? Nyilván lemon­dunk a terméshozamok növe­léséről. Vagy... Vagy meg­próbáljuk olcsóbban növelni a termésátlagot. Egyre drá­gább a műtrágya? Alkalmaz­zunk helvette egyre nagyobb mennyiségben szervestrá­gyát! Kevés az a 3500—3600 vagonriivi s zerves t ráe va. ami a terme’őszövetkezet állat­tartó telepein képződik? Vá­sároljuk fel azt is. a mi a háztájikban termelődik! Mégpedig úev. hogy ne Pénz­zel. hanem szalmával fizes­sünk érte. így serkentve az eevéni gazdákat az állattar­tás. Wetve ezáltal a szerves- trágya-termelés fokozására, s ha ez nem elég. támogassuk őket egyéb módon is: például oMiuk meg számukra a ta- karmánvellátást. aztán segít­sük őket olcsón fuvarral, ha leadni viszik a jószágokat. A gondolatsor a valóság­ban így folytatódik: Jászla- dánvban 5300 hízott sertést adtak le tavaly, csaknem kétszer annyit mint öt évvel korábban. S ami ettől aligha füegetlen: a közáágben egy­re többen építenek házat, egyre többen talál iák meg boldogulásukat helyben — közülük nem is kevesen fő­iskolai. egyetemi diplomával, akik elsősorban éppen a ter­melőszövetkezetben haszno­sítják magasfokú képzett­ségüket. Amíg e sorokat írom. egy­re fülembe cseng dr. Her­czeeh Istvánnak az a mon­data. amit az irodáin felé haladva mondott, miközben a ie"°s úton megcsúszó terep­járót igyekezett egyenesbe hozni: most figyel>e me> mennyi múlik azon hogyan fogja, hogyan kezeli az em­ber a kormányt! A mély árkot elkerülvén elismerően ie°veztem meg a tanulságot: igen. a vezetőn sok múlik. Most hozzáteszem: természetesen nem csupán akkor, amikor a térén iáró vo’ánia mögött ül... Káposztás János Üj tanuszoda Salgótarjánban Salgótarjánban nagy sikere van a közel­múltban átadott tanuszodának, amely reg­gel hat órától este kilenc óráig tart nyitva. A közönség a kora reggeli órákban láto­gathatja. Napközben pedig a város óvodá­sai, általános és középiskolás tanulói sajá­títják el benne az úszás tudományát. A képen: óvodások úszóoktatása Gólyafészek gyárkéményen Beismerem, voltaképpen túlzás gyárnak nevezni ezt a valamikori kamillaszárítót, melyben a Medicor egyik telepe kapott helyet Nagyivá- non. A helyiek is csak így mondják: „Megyek a szárító­ba.” Ugyanakkor ők tudják a legjobban, hogy mit jelent számukra ez a tsz mellék­üzemágaként működő, és hetvenkét embernek kenye­ret adó üzem. A kéményen gólyafésaek, a felső szintet vaskos faoszlo­pok tartják. Az épület végén viszont korszerű szociális he­lyiséget alakítanak ki. Az idén — a tsz volt gépműhe­lyének átalakításával — bő­vítik az üzemet. Negyven embernek biztosítanak ezzel munkát. Ezen aI környéken nagy szó ez. — Néhány évvel ezelőtt megtörtént Nagyivánon, hogy olyan asszonynak sem tud­tunk állandó munkát bizto­sítani, aki egyedül nevelte két gyermekét — mondja Bugán Mihály, a tiszaörs— nagyiváni Petőfi Tsz elnöke. Ugyanakkor a fejlődés egy­re több ember munkáját tet­te feleslegessé. Az erőgépek teljesítményének nagyará­nyú növelése például a trak­torok számának csökkenését eredményezte. Mit kezdhet­tek a gépről lekerülőkkel ? Szerelőnek osztották be őket. A tsz elnöke válaszút elé ke­rült: — A végén egy-egy trak­torra három-négy szerelő ju­tott. talán, több, mint egy repülőgépre. Tarthatatlan helyzet alakult ki, ellentéte­sen azzal a célunkkal, hogy minden dolgozónk hasznot hajtó termelő munkát vé­gezzen. Változtatnunk kel­lett ezen, mégpedig annak figyelembevételével, hogy ha valaki munkakörcserére kényszerül, akkor is megta­lálja számítását. Ezért hatá­roztuk el a melléküzemágak létesítését. A gondolat, felvetése nem talált egyértelmű helyeslés­re még a vezetők között sem. A melléküzemágak miatt ag­gódtak a tsz jövőjéért Nem vették figyelembe azt hogy — például — aki műszerész akar lenni, az úgysem megy juhásznak vagy növényter­mesztőnek. A végén mégis megalakult az első mellék­üzem, a nádfeldolgozó. Mo­dem gépekkel előállított ter­mékeit évi 10—12 millió fo­rint értékben nyugatra ex­portálja. Harminchatos lét­számának a fele nő. Az üzem további fejlesztését a gazda­ság rendelkezésére álló nád­termés korlátozza. Ügy tűnt a kör ezzel bezá­rult hiszen Nagyivánon sem egyéb anyag, sem energia nincs. Csak a munkaerő adott Ezért esett a választás a Medicorra, hiszen annak gyártmányaihoz sok kézi erő is kell. így jött létre a már említett üzem, majd ezt kö­vetően a harmadik mellék­üzemág: a körülbelül ötven embert foglalkoztató fafel­dolgozó. 2 Mit nyer mindezzel a fa­lusi lakosság? M ed gyesi Je­nöné csiszoló a Medicor- üzemben. Középkorú, derűs asszony: — Hat és fél évet dolgoz­tam Tiszafüreden, az Alumí­niumáru gyárban. Hajnalban keltem, és délután négyre ér­tem haza. Kevesebb fizeté­sért nehezebb és piszkosabb munkát végeztem, mint itt Mindenképpen jobban jár­tam, hogy helyben dolgozha­tok, hiszen naponta több mint két órát nyertem ezzel. Ta­valy itt építettem házat. A lányom velem jött a gyár­ból. végképp itt akarunk dol­gozni. — Nem sajnálja az Alumí- niumárugyárat ? — Annyi év után. úgy ment oda az ember, mintha hazamenne, fiz er ettem ott dolgozni. Kiváló dolgozó ki­tüntetést is kaptam, de azért jobb helyben. Bárcsak az alakuláskor idejöttem volna, dehát úgy voltam vele, hogy a biztosat nem adom fel a bizonytalanért. Medgyesiné egyik munka­társa Vadász András. Tizen­kilenc éve tagja a Petőfi Tsz-nek. Az utóbbi évtized­ben kőművesbrigódban dol­gozott: — Eltört a forgácson tora, egy nagy szegecs tart össze. Nehéz munkát nem tudok végezni. A mezőgazdaságban meg nincs könnyű munka. Ha nem volna ez az üzem, bajban lennék. Esetleg éjje­liőr lehetnék, kétezer forint körüli keresettel. Itt meg a háromezret is megkeresem. Ha akarom, állva, ha aka­rom, ülve végzem & munkát. Nem olyan, mintha nehéz malterosládákat kellene ci­pelnem. Számomra ezért jó találmány ez az üzem. Igaz, először rossz volt idejönni, hiszen azelőtt nem végeztem vasmunkát, de megpróbál­tam, és most már megszok­tam. A munkaalkalom nemcsak a falu megtartó, hanem a vonzó hatását is növefii. Nyíri József, a Medicor-üzem he­lyettes vezetője felesége ré­vén került a szolnoki Jármű­javítóból Nagyivánba. — Hogyan ítéli meg a jö­vőt? — Ha ez így megy, innen megyek nyugdíjba. Fiatal, nem elfásult garnitúra ez, lehet velük mit kezdeni. Ko­rábban idős emberekkel dol­goztam együtt, olyanokkal, akik nem azt a gyermekkort kapták, amit én, talán ezért értem jobban meg magam az itteniekkel. — Lakás? — Egyelőre a feleségem szüleinél. Építeni szeretnék. — HoL? — Hát itt, Nagyivánon — csak megfelelő telket nem tudtam még szerezni. Nyíri József felesége a szolnoki háziipari szövetke­zetben drfgozott A háziipar „vele ment” Nagyivánra, több asszonynak munkát biz­tosított Az üzemvezető-helyettes kiegyensúlyozottnak látszik. — Mi a gondja egy ilyen beosztású embernek? — Igazából csak az okoz­na gondot, ha nem teljesíte­nénk a tervet. — Volt már rá példa? — Még, nem, hogy leko­pogjam. 3 A lakosság tehát minden­képpen jól járt a mellék­üzemágakkal. A szövetkezet gazdagodását is elősegítették. Jelentős részük van abban, hogy Bugán Mihály tsz-elnök így nyilatkozhat: — Szövetkezetünk tavalyi eredménye duplája az eddi­gi legjobbnak. A munkaalkalom növelése mellett sok egyéb tényező is növelheti a falu vonzó hatá­sát Szálai László holland feleségének jó közérzetéhez bizonyára a szép szolgáriati lakás is hozzájárult — Hollandiában is otthon érzem magam, meg Tiszaör- sön is — vallja. Bizonyára itt érzik otthon magukat majd azok a fiata­lok is, akiket a következő tanévtől kezdve a tsz ösztön­díjjal segít az orvosiműsze­rész szakma megszerzésében, hogy a Medicor-üzemben kel­lő szakgárda alakuljon ki. Igaz az a mondás, hogy egy ország akkor áll két lá­bon, ha a falu nemcsak el­tartani, hanem megtartani is képes a lakosságot Ez vi­szont nemcsak a termelőszö­vetkezeten múlik, sem a ti­szaörsi—nagyiváni—tisza- igari térségben, sem máshol. Helyesen Sátja Tóth József, a tíszaörsi községi pártbi­zottság titkára: — Erőnkhöz képest min­dent meg kell tennünk, hogy a közéi látásban és a közmű­velődésbei is minél jobban kielégítsük a helyiek és a hétvégeken hazalátogatók igényeit Az első feladat ter­mészetesen a munkaal kalom biztosítósa — de amellett mennyi mindenre kell gon­dolni! így például a családi- ház-építés segítésére. Nagy­ivánon régebben évenként 8—10 lakás épült tavaly vi­szont körülbelüli negyven. Igaz, ebbe a belvíz is „bese­gített”. A falu sok vonatkozásban hátrányosabb helyzetben, van, de nem mindenben. Bordás Imre, a tíszaörsi közös ta­nács elnöke azt mondja er­ről: — Nálunk az alapellátás biztosított. Napközi és óvodai elhelyezési gondjaink meg­oldódtak. Ilyen téren nem olyan kicsi a cipőnk, mint a városé. Van új ABC-áruhá- zunk, vendéglőnk is lesz ha­marosan. Van fogorvosi ren­delés ivóvízhálózat szóval sok olyasmi, ami korábban nem volt Széles körű össze­fogás, több oldalú erőfeszítés eredménye az elvándorlás megszüntetése. — Ezek szerint most már minden rendben? — Ezt nem mondhatom. Sok mindentől elesik még most is, aki falun él. Nekünk például többnyire csak hak­niműsorok jutnak, részben azért, mert csak azokat tud­juk megfizetni. Szakmát diplomát szerzett gyerekeink visszatérésére is csak rész- besz számíthatunk, mert mes­terségük itt nem gyakorol­ható. vagy csak korlátozott számban művelhető. Gyógy­szerész például csak egy kell. — Ez a tény csak a falu létszámának természetes szaporodását csökkenti... — Nem egészen így van. A lakosság elvándorlásához hozzájárul az is, hogy kicsi a kollégiumok befogadóké­pessége. Van olyan helybeli ember, aki 15—20 éve ingá­zik. Amiatt nem költözött el, gyermeke továbbtanulása miatt igen. — A falu megtartó erejé­nek az ellátás és a szolgálta­tás igen fontos része. Mit ért azon, hogy az alapellá­tás biztosított? — Igaza van, az alapellá­tás nem mindenki számára egyértelmű. Van, akinek a tejet és a kenyeret jelenti, van akinek a gépkocsijaví­tást. Nos, ha errőo beszélünk, kenyerünk van, de virág pél­dául már nincs, pedig itt is azzal szeretnénk köszönteni a nőket. Beszerzése többe ke­rül, mint a városiaknak. És nemesak a virággal vagyunk így. Tiszaigaron például a TÜZÉP-telepen egy ideig nem volt hídmérleg. A tüze­lőanyagot először ki kellett vitetni az állami gazdaságba leméretni. Plusz fuvarkölt- get, több időt jelentett ez. Eddig a gyógyszerért Tisza- örsre kellett jönni Tiszaigar- ról. Most az orvcs kezel ren­delési idő alatt egy kézi gyógyszertárat — Gondolom, a jó közér­zetért mások is sokat tehet­nek, nemcsak a falu veze­tői... — Esetenként igen. Most például azon fáradozunk, hogy az Eger—Debrecen kö­zötti buszjárat alig néhány kilométeres kerülővel jobban bekapcsolja az ország vérke­ringésébe ezt a három félre­eső községet: Tiszaigart, Ti- szaörsöt és Nagyivánt. Ez­zel a helyi közlekedési lehe­tőségek is javulnának. A falu megtartó erejének növelése a helyi lakosságon is múlik... — Természetesen. Ezen a tájon hosszú távon csak az marad meg, aki kemény munkához szokott, és to­vábbra is vállalja azt. Simon Béla

Next

/
Thumbnails
Contents