Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

1981. DECEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Téli szünet: december 21-től Szélőrlő Sokszínű ábrázolása AZ ÉLETNEK Észt elbeszélők, 1981 IRhntegyxet A 3. számú űrbázis A színes angol tudornál nvos-fantasztikus film altra- konfliktusát tulaidonkém>en a manánság annyira lisme- rős ..ió lesz ez még valami­re” megfontolásra építi Mar­ian Amis. a szövegkönyv íróia James kapitány. min­den baioik főhőse r>l. aevtöl- tetet too eev földi űrbázis­ról. s hoev az előző, nnnvi- magyaros ízű gondolko­dás tellies te,even, magáival viszi a különös micsodát a Satumus 3. számú űnbázd- sára. Még mindig nem történ­ne semmi ibai. ha az űrál­lomáson nem hozná össze ió- sorsa derék kapitányunkat eev Alex nevű kutatónőveL S ettől kezdve James szíve- lelke a evönvörű szőke asz- szonv után emekedik Ám Alex — aki mée sohasem iárt a Földön — a kutató­csoport parancsnoka. Adam élettársa. A történet fonalát körinven vezethetnénk a nemcsak tudomónvos-fan­tasztikus reeénvekbő! ismert munkahelvi szex irányába, ám a forgatókönyv máskép­Den rendelkezik. Nem kell különös, vaev eredeti mese­szövésre gondolni. csupán a szerelmi háromszög kiegé­szül Hektárral, a James ka­pitány építette robotember­rel. Ez a derék ember-masi­na az agytöltet segítségével még vágyakozni is tud. Te­hát már hárman szeretik a ió alakú kutatónőt. A .Jég­szem vedélvesebb ’ ’. de leg­eredménytelenebb „lovag”, Hektar, akinek életrehívóia. James kapitány sem tud már parancsolni. Jogos hogy tra­gédiát ietezzen Stanley Do­nén rendezői barométere. Bai bait követ, a film végé­re sem tisztul ki az égbolt a szerelmesek feie fölött, s a néző azzal a kérdéssel ion ki a moziból, hogy ez a iobb sorsra érdemes gyönyörű asszony. Alex miért kívánko­zik annyira a Földre, ahol sűrűn vetítenek A 3. számú űrbázishoz hasonló gyenge sízuperfilmecskéket. S arról is meggyőződhetünk, hogy hiába nagy a hírverés egv- egy ..filmcsoda” körül, attól az még csalódást okozhat. Viszont a mozi néző csalódá­sa mindig azután következik be. miután megnézte a fil­met. De ezt a filmgyártó cég számára rendkívül fontos ak­tus előzi meg: a iegwáltás. S a pénzéért mindenki úgy szórakozik, ahogy akar. Ha csalódik, vessen magám mi­ért- várt többet mint lamenv- nvit a film nvú.'ianii tudott. Ne váriunk sokat A 3. szá­mú űrbázis tóL- amelyből Farnah Fawcett bó.iai a leg­emlékezetesebbek. s akikor nem érezhetiük magunkat becsapva. — ti — Két és fél- hét van még hátra a diákok téli vakáci­ójáig: december 21-én kez­dődik a téli szünet az álta­lános és a középiskolákban. A tanítás — a tanévnyitó utasítás szerint — január 3-ig szünetel, először 4-én ülnek ismét padha a diákok. Azokban az iskolákban vi­szont, amelyek már az idén kísérletképpen áttértek az ötnapos tanítási hétre. a szünet két nappal megrövi­dül: december 23-án tarta­nak utoljám órákat. Ám ezek az intézmények olyan megoldást is választhatnak, hogv 23-át megelőzően vala­melyik szombaton is taníta­nak, hogy a karácsonyi ün­nepek előtt a tanulók és az oktatók már családjuk körében lehessenek. A Mű­velődési Minisztérium első­sorban az ötnapos munka­rendre áttért iák otthonos iskoláknak ajánlja ezt a megoldást, hiszen így a fia­talok idejében hazautazhat­nak. A vakáció idején az igé­nyeknek megfelelően a nap­közi otthonok továbbra is várják a tanulókat. Szá­mukra az iskolák, valamint az úttörő- és ifjúsági házak vidám műsorokat. játékos programokat szerveznek ezekben a hetekben. Az első félév egyébként ezúttal sem a szünet végez­tével, hanem január 30-án fejeződik be. A félévi érte­sítőket február 5-én kapják kézhez- a diákok. Az észt irodalom novel­láiból készült legúiabb ma­gvar válogatás igen nagv anvagot ölel fel: több mint harminc év feilődését követ­hettük nvomon — szerzők­ben. hősökben és tematiká­ban. Az írók között régóta ismert és úi tehetségekkel találkozunk. Jaan Kross. Raimond Kauger. Paul Kúusberg. Mart Raud. Frie- débert Tuglas. Jüri Tuülík. Arvo Válton novellái a teg- erőteliesébb hatásúak Az antológja effvik iellemzőie a változatosság: a második vi­lágháború áldozatairól és> hő­seiről az észt realista pró­za haevománvos stílusában olvashatunk: érdékes Kaliu Saaber ..A plafonig érő ik­rek” című groteszk ie a tan­elmélet kialakulásáról és tragikus következményeiről. Jaan Kross kisregénye Mi- chelson vezérőrnagyról. II. Katalin cámő kegvencérot szól ő a Pugacsov-féle fel­kelés leverésével irta be ne­vét a történelembe. Ez a mű az elbeszélésikötet eevik leviobb és kétségtelenül leg­nehezebb írása, a XVIII. század orosz törtémel'ménék alános ismeretét feltételezi. Jaan Kross most is — minit történelmi tárévá prózáié­ban általában a kiemelkedő egyéniség és a közösség konfliktusával, valamint az ebből eredő etikai problé­mákkal! foglalkozik, s ebben számunkra a ielenre is ér­vényes következtetés a leg­érdekesebb. Michéllson gene­rálisról ugvan rebesgetik. hosv paraszti ivadék volna, ám hivatalos körökben II. Katalin cámő jóvoltából elő­kelő származásúként fogad­ják el. s nagv katonai kar­riert fut be. Pálváia csúcsán pedig — az észtországi ne- messég anvakönwébe való beiegveztetése ünnepén — élete tegdiadalmasabb. leg- kánörvendőbb örömét éli át: az ő ünneplésére felvonult nemesi előkelőség nem hisz a szemének, mikor kézen­fogva vezeti a gvülékezet elé rongyos, kitaposott bocsko- rú paras zitszüfeit. s bete­lepíti. hogv ő. Micheiison ve­zérőrnagy — Pu.gacsoV pa­rasztháborúiénak szétverőie — egykori szökött iob- bágv. A kisregény formai .ér­dekessége. hogv a történet a szereplőik monológjaiból kerekedik ki. az író egvre feszítettebb légkört teremtve iuttat el a csattanója Naoiaimkhoz közeledve sza- ' tírikus. groteszk ábrázolás­ban tárulnak fel életünk el­lentmondásai : a tudatlansá­got. a bürokráciát, az osto­baságot. a karrierizmust az elanvagiasodott szemléletet veszi célba és karikírozza ki Vilii Promet ..A generálás síremléke” című írása, ez utóbbi különösen tetszett: a maró gúhv és a nevetésre ingerlő humor magvszerűen keveredik benne. A ..Szél- őrlő” című novella ifiú hőse az élétben helvét kereső em­ber akii fáió és szégvenletes kudarcok átélése után érti mev hogv nem vállalkozhat képességeit meghaladó fel­adatra. Hiába a ió szándék, a nagv terv. ha hiányzik a felkészültség v»gv tovább­gondolva — a tehetség: ezt a tanulságot sugallja az el­beszélés .mindezt azonban sainos ollv módon teszi, hogv megfoszt az irodalmi é1rr|énvtol: néhol túlságosan tényközlőén, máskor meg — szükségtelenül — didaktikus magyarázatot fűzve az ese­ményekhez Csak a tökélete­sen egyéni tett figurák kéne­sek arra. hogv effv típust kéoviselienek. A főszereplő líkareet pedig nem hús-vér ember. A ..Mustamäei szeretem” — Arvo Válton nagyszerű írása. Iróniája egv ponton túl átcsap a groteszkbe. Szemlélődő, meditáló hősei csak gondolatban cseleksze­nek. ..Belső” cselekvéseik azonban valóságos következ­ményekkel i árnak ez eset­ben. s ez a komikum forrá­sa. Arvo Válton, a kisem­berek sorsának kiváló kró­nikása. a történethez nem fűz kommentárt, csak leié- gvez. s ezzel döbbent meg legjobban. A mai étet északi roko­naink ábrázolásában sokszí­nű. ietemző írói magatartá­suk a kritika és az útkere­sés megformálás szamnonit- iábóli a szatirikus, groteszk hangvételű írások a legsike­rültebbek. ■ Az elbeszéléseket Fehérvá­ri Gvőző válogatta, a ió for­dítások közül kiemelkedik Bereczki Gábor színes tol­mácsolása. K. E. Mezőtúri fazekasok / „Eredményesen" forog a korong Eredményes esztendőt zár az idén a me­zőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezete. Huszonhárommillió forintra tervezett termelési értéküket elérik, s tel­jesítik hétmilliós nyereségtervüket is. Ter­mékeiknek mintegy 15 százalékát expor­tálták, főleg nyugat-európai országokba, de volt japán és kanadai megrendelőjük is. Felvételeink az utolsó szállítmányok készí­tését örökítik meg. ivar gyermekkora tehe­tett annak az építésznek, áki úgy tudta megter­vezni ezt a lakótelepet, hogy még a _ vízszintes vonalak is csak derékszögben talál­kozhassanak. A népszokás alakít ugyan valamelyest a „tájon” de az is... Egy hússzor húszméteres négyzetben adva van egy homokozó, egy vasiéira — no, ez körszelet ala­kú —, megy egv betonasztal kétszer két betonpadlábbaL ezeken olykor deszka is van. A felsorolt objektu­mokat némi gyep szegélyezi, ezen ta­poshatja ki a lakosság a maga sza­bad ösvényeit. Az ösvényék történe­tesem átlósan metszik — illetve met­szenék egymást, ha a sódenos plac- con búvópatakot nem játszanának .. . A sóder talán a beton telki élete? Ebből tettél, ezzé ’eszel — elmélked­hetnek vajon a házóriások borúsabb kedvükben ?... Az ösvények egyébként, azért men­nék keresztben, mert egyikük az is­kolától és az óvodától a kapusorhoz vezet, másikuk a piactól a kricsmi irányába. A kő-----illetőleg beton — pad ilyenformán a népek országút ja mentén dacol az idővel — meg-meg- újuló deszkái jóvoltából. Hol kisma­mák merednek innét a nirvánába, hol! közepesen ápolt fiatalok tá­masztják meg a lábukat, miközben az első gitárakkiordokait próbálgat­ják, hol pedig — még lakótelepi vi­szonylatban is! — ismeretlen vándo­rok tarisznyáznak párizsáspapírjuk- ba süppedve. Magam csak olyankor időzöm1 itt valmicskét, amikor még újdonság a tavaszi napsugár, és már tudom, hogy rossz a lift, A lift azért eléggé gyakran rossz, a lakótelepi ember alkalmazkodása is eléggé fejtett már. Ha egyszer sze­ren esésen hazajutott, nemigen megy már le aznap az utcára, hacsak nem elengedhetetlenül szükséges... De az is micsoda fogalom, hogy „elen­gedhetetlenül szükséges”?! Ha az ember rendesen bevásárolt, eszébe sem juthat már semmi. Hisz min­dent megvett, amit látott. Amire pe­dig nem volt pénz a zsebében, arra odahaza sincs. A kultúra dróton jön, a szomszéd papucsban — ha jön. Ha ásítás közben ki is tudnánk nyújtóz­kodni. egészen kényelmesen él­nénk ... Egyik nap hozom haza a lányom az óvodából. Valamiért nem akar ód­zott fölmennie. Nem bánom, hadd ugrándozzon, amíg a fiú is megjön az iskolából. Órámra pillantok — mert az ember mindig az órájára pillant, amikor a gyerekei kémek valamit. Ez ugyanolyan szokás, mint Trencsényi Imre: A kisoad egyenesen a meLlemre céloz. , Ismer ez engem? Vagy bárkitől lejmólna, akit az isteni kegyelem e pillanat­ban útjába vet?” A padra sandítok, hogy a szélén ülök-e, vagy a köze­pén,, s hogy miképp is volna jobb. — Jő napot kívánok! — veti meg a lábát nagy barátsággal. Hasonló hangnemben fogadom az üdvözlést, mert gyerekkoromban úgy tanítottak, hogy az idegennek is köszönni kell, ha ránlkköszön; még ma is tartom; hogy amilyen az adjon- isten, olyan a fogadjisten, s ezt is oda-vissza értem. Mintha kissé meglepődne, de ez csak a pillanat töredékéig tart. — Fodor István vagyok — löki elém a markát. Én is megmondom , a nevem, azután kezet rázunk. — Már csak azért! — néz a sze­mem közé egy pillanatra megkemé­nyedve. — Hogyha az embernek kö­szönnek, azt fogadni kell! — Én is így tartom — bólintok rá. — Szegedi parasztember vagyok — mondja erre Fodor István. Erre nem tudok mit válaszolni. Éppen szegedi? És éppen paraszt? Hangjában nyoma sincs sem szege­di, sem másféle tájszölásnak. A mar­ka, az csakugyan széles és kemény oarasz.tímárok. Akikor már miért ne lehetett volna akár szegedi is — sok­sok évtizeddel ezelőtt? — Itt dolgoztam egész nap a Tóth- nál — 'bök lapos hüvelykujjával a háta mögé. Tudnom illene, ki a Tóth, de saj­nos csak találgatom magamban: pia­ci árus, zöldségtermelő? ... Aligha­nem az, valami őstermelő, mert Fo­dor István fölödéi dolgozott; erről vallanak fekete holdas körmei, te­nyerének kapanyéltől fényes kemé- nyedései, és szétmosott szálú ruhá­zata, mely minden olyan anyag illa­tát magába szívta volna és áraszta­ná, amely egy kicsivel is tisztátala­nabb, mint a széljárta anyaföld ... — Most megyék és leöblítem — hunyorít a kricsmi felé, aztán ismét erősen a szemem közé néz: — Any- nyi jár az embernek, le kell öblíteni, nem igaz? — Persze hogy — bólintok, noha kapálás közben sem igen tarthatta szárazon a torkát. — Na isten áldja — löki félém is­mét a kezét. — Már csak azért... Haragszik, hogy köszöntem? ... — Dehogyis haragszom — igyek­szem meggyőzni erős szorítással. — Azért nem szabad haragudni. Köszönni... kell az embereknek. Szegedi parasztember vagyok én ... Az utolsó szavakat miár csak ma­ga elé motyogjá, útban a kricsmi fe­lé», de a keze úgy jár, mintha lépked­ne valaki az oldalán ... hogy a határidőnaplónkért nyúlunk, amikor a barátunk jelzi, hogy jó volna összefutni. Órámra pillantok hát, és leterítem az újságom egyik felét a kis padra, a másikat meg ol­vasnám. Az első soroknál rájövök azonban, hogy már reggel kivégez­tem, így ezt a lapot is magam alá teszem, és nézelődni kezdek. Alig emelem föl a fejem, a piac felőli ösvényen (háttal ülök a krics- minek) felbukkan az ember. „Csak ez ide ne üljön!” — villan át azon­nal az agyamon. Kabát ja zsákból ké­szült. madzaggal van a derekán ösz- szefcötve. Ha valamelyes egység fel­fedezhető öltözékében, akkor az épp e madzaggal kapcsolatos, mert szel- lős aktatáskája ugyanilyen madza­gon csüng a válláról. Amikor tekintetünk találkozik; kék nefelejcsek nyílnak boldogan széthúzódó szemréseiben, borvirágos orra a felkelő nap, jobb karja előre- (and ül!, széles körmű mutatóujja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents