Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

1981. DECEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ,,Magunkon kell segítem99 II gépek öntvényre várnak Az év első három negyed­évében a jászberényi Aprító­gépgyár szocialista export- kötelezettségének csupán a felét teljesítette, és körülbe­lül 20 millió forint értékű hazai rendelésnek nem tu­dott eleget tenni. A lemara­dást a váffljaliat idei munká­ját meghatározó anyagellá­tási gondok magyarázzák, leginkább a jászberényi gé­pekhez szükséges kohászati termékek hiányoztak és hiá­nyoznak részben még ma is. Tizenegyből kettő Számos nehézséggel kellett megküzdenie a vállalatnak, A kohászati nagyüzemek — a csepeli, a dunaújvárosi és a diósgyőri — erejének je­lentős részét kötötték le eb­ben az esztendőben a sajat beruházások. Volt olyan idő­szak, amikor acél- és vasön­tést „idegeneknek” nem is vállaltak, mert készülő új -létesítményeik, berendezé­seik alkatrészeit gyártották. Néhány esetben az aprító­gépgyáriaknak nem is ma­radt más lehetőségük, mint várni, hogy rendelésük sor­ra kerüljön. Volt azonban, amikor más megoldás is kínálkozott, pél­dául! a síziürkeöntvények ese­tében. Ezeket a termékeket nemcsak nagyüzemekben ké­szítik. Az országban számos kis öntöde dolgozik, közülük jónéhányat meg is kerestek a jászberényiek, és a tárgya­lások sikeresek voltak. Ha sikerként könyvelhetjük el a szerződéskötés tényét. Mert amikor az Aprítógépgyár műhelyeiben elkezdték meg­munkálni az öntvényeket, ki­derült: a vállalat gondjain nem sokat enyhít a tagadha­tatlanul készséges szállító partner. Jellemzésül néhány nem is kirívó példát érde­mes megemlíteni. Volt Olyan öntvény, amelyiket négyszer küldtek vissza javítani a gyártóhoz, és még azután sem lett- használható; cső­egyengető gépekhez szüksé­ges húsz házöntvényből 11 készült el — igaz, határidő­re — az egyik kis öntödé­ben. beépítésre azonban csu­pán kettő volt alkalmas. Hogyan reagáltak a gyár­tók a sok selejtire? Az aprí- tósépgyáriak tapasztalatai „jók”. Partnereik készsége­sen vállalkoztak a javításra, az újraöntésre. Szerződéses kötelezettségeiket nem akar­ták megszegni. (Bár a köte­lességtudat zsebükből sok ezer forintot húzott ki.) Ám azt is közölték: elavult fel­szerelésűikkel jobb munkát végezni képtelenek, a selejt­százalék csökkenni nem fog. „Objektivitás" Az pedig teljesen mindegy, hogy rossz vagy nem létező alkatrészek miatt késlekedik egy-egy gép összeszerelése Hiába volt például a cső­egyengető gépek alkatrészlen­nek elkészítésére vállalkozó, a kész berendezéseket (érté­kük szeptember végéig 21 mi Lili ó forint) — éppen a saürkeöntvónyek miatt nem tudta exportálni az Aprító­gépgyár. Huszonegymillió forint je­lentős kiesés, ennyi bevétel elmaradása már érzékenyen érinti a vállalat pénzgazdál­kodását. És olyan vesztesé­gekről, mint a kötbér, a kül­földi vevő bizalmának meg­rendülése, még nem is be­széltünk. A legtöbb fejtörést azon ban mégsem ezek a gon­dok okozták a jászberényi vezetőségnek. Az öntvények rejtett" hibái csak azután derültek Ki, mi­után a fbrgácsoiógépefcen el­kezdték megmunkálni őket Nem ritkán az utolsó pilla­natban bukkant elő egy-egy üreg vagy zárvány. Sok-sok gépóira vált itt fölöslegessé, igen magas órabéreket kel­lett haszon nélkül kifizetnie a gyárnak. A vállalat mű­szaki vezetői szerint az idén szeptember végéig 15 ezer­nél több órát dolgoztak fö- lös'legesen — ez pedig a for­gácsolóüzem 10 százalékát tieszi ki. Ennyi fejezhető kii órák­ban és végeredményben forintokban is. A kár azon­ban ennél jóval nagyobb. Igen nehezen lehet, talán le­hetetlen is egzakt módon összesíteni, hogy az üziemek termelési lehetőségeiből mennyi marad kihasználatb lanul a termelési program gyakori felborulása miatt, hiszen itt nemcsak az átállá­sokra fordított időt kell ösz- szeadni. Képtelenség a fel­adatokat a legnagyobb ha­tékonyságot biztosító sor­rendbe állítani és a kénysze­rű „fejetlenség” jó lehetősé­get nyújt a kedvezőtlen kö­rülmények ellenére is meg­szüntethető hibák elleplezé- sére. A nehézségek objektivitá­sa tagadhatatlan, a vállalat vezetősége azonban azt is tudja, hogy a kívülről érke­zett gondokon kizárólag aZ Aprítógépgyáron belül eny­híthetnek. Mástól segítséget várni álmodozás volna. Az objektivitást nem azért kell hangsúlyozni, mert ilyen esetekben nem kell felelősök után kutatni — inkább an­nak felismerése szükséges, hogy a körülményekhez kell alkalmazkodni. Az Aprítógépgyárban az idén igyekeztek kihasználni a kínálkozó lehetőségeket. Eredményes — bár forintok­ban nem kifejezhető — lé­pés volt az anyaggazdálko­dást a termelésirányítás szer­ves részévé tenni, az osztály munkájára ma már közvetle­nül a műszaki igazgatóhe­lyettes felügyel. Az anyag­hiányról szóló hírek azonnal a beszerzés felelőseihez jut­nak és fordítva: ha áll a munka, akkor egyedül a ter­melést irányító „vonal” felel. Szokatlan megoldások Csak a (jó értelemben vett) formális szabályozás kínálta lehetőségeket kiaknázni ke­vésnek tartották a gyárban. Azoknak a szállítóknak az igényeit, akik vásárolnak is Jászberényből, ma a „legna­gyobb kedvezmény elve” alapján bírálják el: a szoká­sos átfutási időt az Aprító­gépgyár rövidíti, ha hasonló kedvezményre partnere is ha jlandó. De a lelemény sem hiányzott az „aprítósokból”: a csepeli vasöntöde kapaci­táshiány miatt képtelen volt dolgozni a jászberényieknek. (Az állandóan selejtesre si­került csőgyári gépalkatré­szek elkészítését kérték utol­só reményként Budapestről.) Az öntöde, mivel fizetni nem tudott, túlóráztatni is kép­telen volt dolgozóit, az Ap­rítógépgyár azonban hajlan­dó volt a szombaton és va­sárnap dolgozó öntőket állo­mányon kívüli bérként saját pénzéből megfizetni. Ez a megoldás teljesen sza­bályos, bár lehet, hogy van, akinek igen szokatlannak tű­nik. A jászberényiek azon­ban hasonló „kicsinysége­ken” nem meditálhatnak. Vevőik megtartása, a terme­lés érdekében minden hasz­nosnak tűnő megoldást át kell gondolniuk, és ha érde­mes, alkalmazniuk. V. Szász József A sajtó napja alkalmából Koszorúzás Szolnokon A magyar sajtó napja alkal­mából tegnap délelőtt Szol­nokon, a Szolnok: Munkás című, 1919-ben megjelent újság Kossuth téri emlék­táblájánál megemlékezést tartottak a Néplap, az MTI, a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója és a megyei Lapki­adó Vállalat munkatársai Emlékezés Rózsa Ferencre Rózsa Ferenc, a magyar mlunkásmozgaliom kiemelke­dő harcosa, a Szabad Nép első szerkesztője születésének 75. évfordulója alkalmából tegnap koszorúzási ünnepsé­get rendeztek a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Tömpe István, az Állami Rá­dió és Tv Bizottság elnöke és Hárs István, a Magyar Rá­dió elnöke, a Központi Bi­zottság tagjai; a Magyar Par­tizán Szövetség képviseleté­ben Sebes Sándor, a szövet­ség választmányának tagja és Máté György, a szövetség tagja; a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Király András főtitkár és Komját Irén alelnök; a Nép- szabadság részéről Várkomyi Péter főszerkesztő és Vadász Ferenc, a szerkesztő bizott­ság tagja helyezett el koszo­rút. A Szolnok megyei Zöldért tiszasasi tésztaüzemében 17 asszony dolgozik. Nyolctojáso6, levesbe való csigáit és z- tát gyártanak. A tészta gyúrásától a csomagolásig min­dent helyben végeznek. Hetente egy alkalommal mint­egy 3,5 mázsa jó minőségű tésztáit szállít el a Zöldért. Egy-egy csomagba 25 dkg kerül Beszámoló taggyűlés után Legfontosabb a színvonal emelése „E-gyár”, s hogy a kívül­állók is értsék milyen üzem­ről van szó. hát a pontos megfogalmazás: gyártáselő­készítés. It.t szabják a láb­belik felsőrészét,, a textil- anyagokat. itt van a csáko- zó a szövetikenő, a doboz­műhely. és itt hegesztik a műbőröket. Némi túlzással: itt dobog a Tisza Cipőgyár „szíve”. A hatalmas gépek egyhangú, pontos időközön­kénti csat.tanásai. talán még elfogiadhatóbbá teszik az előbbi hasonlatot, és azt is, hogy ha itt netán elmarad­nak a napi feladatok telje­sítésével, akadozik a többi műhely munkája is. Most ezen a délelőttön a B-jnű- szaik dolgozik. — Az üzemben levő 13 pártölaoszervezet közül — egyébként több mint hétszáz kommunista dolgozik a martfűi gyárban —, az egyik lege redmén Webben dolgo­zó pártközösség a XI. szá­mú alápszeirvezet. azaz a B- műszalk alaoszervezete. — mondja róluk aiz üzemi párt­bizottság titkára. Telek Zol­tán. Amikoir J. Nagy Mihály pártalapszeT vezeti titkárral találkozom, és a napokban lezajlott beszáimolótaggyűlé- sük iránt, érdeklődöm, lát­ható örömmel és megelége­déssel nyugtázza: — A meg­jelenés száz százalékos volt. Csupán egyetlen idős. a pártfeladatok teljesítése alól felmentett ellvfáins nem jött el, mert beteg volt. Igaz. mii az időseiket sem leveliben hívjuk meg a rendezvé- nvekre aihogvan ez több alapszón/ezítben szokás. Személyesen me?vünk el. és kérjük, hogv re fe'edkezze- nelk el a taggyűlésről, jöjje­nek; ha egészségük engedi. Hogyan dolgozott, az alap- szervezet ötvenkét tagja eb­ben az esztendőben? Ho­gyan szeretnék tovább eim»v- ni a pártmunka színvonalát? Mivel alkarnak hozzájárulni a gazdasági féladatok mind eredményesebb megvalósí­tásához?­Részlet a beszámoló tag­gyűlésen elhangzott alap­szervezeti vezetőségi jelen- 'ésiből: ..Területünkön öt Dáirtcsoport dolgozik. és szinte nincs olyan része az üzeminek, ahol ne lennének ott. párttag ja ink. A csopor­tok .tervszerűen, a munka- programiban meghatározottak alapján végzik a munka iái­kat. Pártcsoportjaiinlk önálló­sága. kezdeményező készsége fejlődött, de nem mindenhol kellő mértékben. A bizalmi­ak folyamatosan felkészül­nek. és felkészítik a tagsá­got is a feladatokra, önél- l”-n adnak oártmnesfoíza,fáso­kat, amit számon is kérnek a csoport tagjaitól. A párt- megbízatások teliesítésének számonkérése folyamatossá vált a csoportok életében. Nagv gondot fordítanak a bizalmiak a oártmegbízaiíá- soik arányos elosztására. Kapcsolatot tartanak az a lápszervezet,tői huzamosab­ban távol levő élvtársakikal. Tevékenységűik központ­jában a gazdasági munka '•egítése áil' ezért például ösztönzik a munkavenseny- mozgalmat. Járvás János, az egyik oártcsooor.t. biiztailmi ja. egvéb- ként cipőfelsőrész-szabász. — Idő kellett nekünk is ahhoz, amíg megtanultuk: rajtunk múlik, hogyan dol­gozik az alapszervezet. Ha olyan közösséggé tudjuk ko­vácsolni a pártcsopotttot, ahol őszinték, nyíltak az emberi kapcsolatok, ahol minden gondról beszélhe­tünk és azok megoldásához is hozzájárulunk. azzal csak erősödik az aílnipszerve- zet. iobb les-» a munka. — Hány tagú az ön cso­portja ? — Tizeniketten vagvurk. Minden vezetőségi ülés utón taggyűlés előtt csoportérte­kezletet hívunk össze, lehet, hogy éppen a tízórai szü­retben.; Az a fontos, hogy a pártcsoporrt tagjai megkap­ják a szükséges informáci­ókét, ezért az is gyakran előfordul, hogy rendkívüli csoportülést kell összehív­nunk. Aztán szerintem a . jó munkál)"z az is kell, hogv a bizalmi fegyelmei, tartson. — A beszámoló taggyűlé­sen. olyan határozatot hoz­tak hogy a pártcsoportmiun- ka színvonalát tovább kell emelni. Mit jelent ez, önök­nél? — Ismét felülvizsgáljuk például, a, pártmegbízatáso­kat, és igyekszünk úgy el­osztani a '"“Hadatokat, hogy azoknak eleget is tudjon tenni minden kommunista. Most előfordul egyen,lőtten- ség. van akinek nagyon sóik, másnak kevesebb feladata van. J. Nagy Mihály, hallgat­va a beszélgetést közbeszól: — Fokozni kell a te önálló­ságodat is a mindennapi munkában. Például többször megnézni, hogy a szocialista brigádban dolgozó kommu­nistáik hogyan tudják ered­ményesebbé tenni a brigád- munkát. Vagyis többször kieAl kezideménvezrued. Később J. Nagy Mihály elmondja: — Nagyon fontos­nak tartjuk, hogy kik a pártcspportbizalmiaik, — Olyanok legyenek, akik úgy tudják irányítani a munkát, hogy egyben gazdái a terü- letiü kitek. Ismét idézet a beszámoló­ból : „Gazdasági eredménye­ink az év első háromnegyed évében: több mlint 10 millió forniit értékű anyagot taka­rítottunk meg. Ezen túl az úgynevezett felsőrészszabá- szaiti nagyhuJlladék gazdálko­dás , eredmény ekénit. 25.448 kitogtiamim nagyhulladékot bedolgoztunk, 1,4 millió fo­rint énfékben. Ami a minő­séget illeti: az engedélye­zett 1.9 százalékos anyag- hibaarányt 1,2-re teljesítet­tük, vagyis 0,7 százalékkal jobb volt a tervezettnél”. — Melyek az 1982. évi feládatok? — kérdem Bod­nár Andrástól, az alapszer- vezet gazdas' -malit kai fe­lelőséi ők hulladékanyag- giazd átkodétól. — Jövőre is ki kell szab­nunk azt a mennyiségű ci­pőt, amit a gyár termelési terve előír. Csak nem mind­egy. hogyan mennyi hulla­dékkal, mikven minőségben. Ezért fordítunk nagy figyel­met a szakmai továbbkép­zésre. Ma, a szabászok 70— 75 százaléka szakmunkás, és nagyon, sokam végezték el a szakmai korszerűsítő, fel­újító tanfolymot ami 10 hónapig tort. és csaknem nehezebb, mint a szakmun­kásképző. — Mii ven határozatot fo­gadott el a beszámoló tag­gyűlésük a gazdasági mun­kára vonatkozóan? — Elsősorban is hogv ja­vítani kell a minőséget, az anvagtakairékosiságot. a hulia- dékanyagok felhasználását, fokozni a szocialista brigá­dok termelését segítő tevé­kenységet, a szakmai kép­zeteit. Mindebben természe­tesen az alap szervezet ek kom­munistáinak kel! példát mu­tatniuk. de egvben élni a oártellenőrzés adita- jogokkal, kötelezettségekkel is. Telek Zoltánnal az eddig lezajlott beszámoló taggyű­lések tartalmi tapasztalatai­ról beszélgettünk. Megjegy­zi: — az eddig megtartott hét taggyűlésen sok szó esett a pártalapszervezeti munka színvonalának emeléséről, az ezt se­gítő módszerekről. de a legtöbb mégis a gazdasági feladatokról. Határozatok születtek konkrét, tenniva­lókról. Ez is biztosíték arra, hogy a következő hónapok­ban években, kommunistá­ink m indent megtesznek an­nak érdekében hogv gvá­runk eleget tudion tenni a népgazdasági igényeknek. V. V. A konyhába kerül 4 'Jm' uí Megfelelő vastagságúra nyújtják a tésztát Gyors asszonykezek sodorják a levesbevalót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents