Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
8 Irodalom, művészet i< i .....—■■■■■ i i ' '■ ! >—i i 1 981. DECEMBER 31. &záz én niaqyM' nnadlái yolcs Péter negyvenöt éves volt már, és húsz év óta ugyanannak a nagy cégnek az irodájában vezette a kettős könyveket, azzal a kitűnő szorgalommal, amely a nyárspolgárok külön erénye. Vannak órák, amelyeket minden száz évben egyszer kell fölhúzni, akkor minden különösebb unszolás és serkentés nélkül pontosan és kifogástalanul eljárnak száz évig, mint a munka és a kötelességtudás remek példányai. Ilyen kitűnő óra volt Gyolcs Péter is,' akin húsz év óta semmi javítani való nem akadt, még a fizetése sem. Ez is bizonyítja, hogy főnökei föltétlenül megbíztak benne. Már tudniillik abban, hogy nem hagyja ott őket. Csakugyan, noha akárhányszor alkalma lett volna arra, hogy sorsát megjavítsa, Gyolcs Péter nem bocsátkozott könyelmű kalandokba, híven kitartott régi helyén, a régi fizetésével, amelyből különben, úgy látszik, kitűnően megélt. Adósságai nem voltak, és ha nagyobb költekezésbe nem is keveredett, apróbb fényűzések és kényelmességek elől sem zárkózott el. Mindezek szerint Gyolcs Péter a legkitűnőbb nyárspolgárnak látszott. annak a rendes, középíajú polgári embernek, akinek életét se nagy örömök nem fűszerezik, se nagy szomorúságok és lelki izgalmak nem háborgatják. És látva a rendszeres munkának és a rendszeres pihenésnek ezt a gépemberét, akinek arcán a becsületesség valóságos orgiákba ült. mindenki meg mert volna esküdni arra. hogy ennek az embernek az életében egyetlen egy botlás sincs, és soha nem isf lesz. A valóságban másként állt a dolog. Gyolcs Péter igenis bűnös volt. Lelkét igen különös bűn nyomta, valami olyan, ami talán nem is volt nagy bűn. de a társasági«; élet szempontjából végtelen ül kellemetlen es kínos eset: ■közös háztartásban élt eg.v növel, aki nem volt a felesége. O maga sem tudta. Iá így jutott idáig. Arra emlékezett csak. hogy valamikor régen, ezelőtt húsz. évvel. amikor annak a bizonyos nagy cégnek a könyveit vezetni kezdte, nagyon szerelmes volt egy fűzöcsináló leányba. Mind a ketten. ó is. a lány is egyformán becsületesek és józanak voltak, és szerelmük semmi esetre sem .volt az a viharzó fergeteg. amely liliomokat tördel és könnyzaport hord méhébert. Szerelmük menn.viség- tani művelet volt. utazás égy nem létező szám logaritmusa körül. Az. a nem létező szám kétezernégy- száz. forint évi jövedelem volt. —- Ha ennyi jövedelmem lesz. elveszem magát — mondta Gyolcs Péter. — Előbb nem. mert minek nyomorogjunk? Várjunk inkább! Hát vártak. Vártak nagyon sokáig, abban a reménységben, hogy a remélt jövedelem majd csak jelentkezik. A remélt jövedelem nem jelentkezett; ellenben az évek múltak. Gyolcs úr ekkor kezdett férfi lenni, a fiatal leány azonban kezdett öreg leány lenni. Attól tartván, hogy az örökös várakozásba belevénül, merész fordulattal szeretője lett Gyolcs úrnak, akit. ezzel a biztonsági lánccal egész életére magához kötött. Az első boldogság mézes heteiben mindennap megjelent Gyolcs úr lakásán, hogy azután végleg ott maradjon, és többé el se menjen. A kitűnő könyvvezető, akiben minden józanság mellett is volt egy kis gyöngédség, nem merte elküldeni. Annál kevésbé, mert a törvénytelen hitves rendkívül hasznosnak mutatkozott. Gombokat varrt föl. harisnyákat foltozott. főzött, mosott, és vasalt, veszekedett és takarékoskodott, olyannyira. hogy Gvolcs úr anyagi helyzete határozottan javulni kezdett. Ez meghatotta. Egy szép estén így szólt a fűzöcsináló leányhoz: ' — Erzsébet, minek várjunk addig. . amíg kétezernégyszáz forint jövedelmem lesz? Úgy látom, kevesebbel is meg lehet nősülni. Erzsébet boldogan sírt. Gyolcs úr pedig másnap fekete redingo- te-jában állított be főnökeihez. hogy ezt a nagy elhatározást kö— Tehát ön nősülni akar? — kérdezte a főnök nem túlságos elragadtatással. — Igen. Ez leghőbb vágyam — mondta Gyolcs úr, aki szerette magát szépen kifejezni. — Sajnálom, igazán sajnálom, mert ettől eltekintve önnel nagyon meg voltam elégedve. De ha nősülni akar, bármennyire sajtolom is, föl kell önnek mondanom. Gyolcs úr elszédült. — Nem használhatok nős embereket — mondta a főnök. — Minek áltassuk egymást? Az ön fizetéséből nem tudnak ketten megélni. Jönnek az örökös előlegku- nverálások, a folytonos fizetésemelési küzdelmek, az anyagi gondok, amelyek elveszjk az ember kedvét a munkától. Akkor bpcsássam el. amikor már felesége. gyereke Van? Mert. hogy el kell bocsátanom. az bizonyos. Inkább most menjen el! Gyolcs úr tehát ottmaradt, és nem nősült meg. De ez az élet lassanként kínos lett. Erzsébet, aki törvény nem szentesítette házasságuk tizedik évében belehervadt már a mészárossal való veszekedésbe és a vasalónak a folyosón való viharos lengetésébe. minden este ugyanazzá a kérdőjellé görbülve várta, hogy nyomban utána fenyegető és szemrehányó felkiáltójellé egyenesedjen ki: — Hát még most sem?! Gyolcs úr magában milliószor elátkozta már azt a gyönyörű pillanatot. amelyben először szorízölje velük. Heltai Jeni) (1871 —1957). Hangjának a századvég uralkodó irodalmi ízlésétől elütő modernségével, könnyedségével keltett feltűnést. Az elsők egyike, akik a nagyvárosi életet szólaltatták meg polgári szellemben. Jogi tanulmányait megszakítva lépett újságírói pályára. Versei. tárcái, novellái a főváros úgyszólván minden lapjában megjelentek. Egy ideig a Vígszínház igazgatója. g Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke, később az Athenaeum Könyvkiadó Vállalat igazgatója volt. .4 magyar kabaréköltészet egyik úttörője. Népszerű dalszövegeket is irt. például a János vitéz című operetthez. Sikeres színpadi szer.- zö. legmaradandobb értékű színművét. A néma leventét, hasonló című novellájának meséjéből írta. Verseit, novelláit, színmüveit ugyanaz a könnyed. érzelmes hang jellemzi. Mestere a ..könnyű műfajnak", a humorban azonban nemcsak játékot, hanem társadalom bírálatot. emberábrázolást is lát. Novellái, karcolatai csípős szellemességüknek. gördülékeny stílusuknak köszönhetik, népszerűségüket. Műfordításaiért francia becsületrendet kapott. A felszabadulás után magas életkora ellenére egyértelműen állást foglalt a demokratikus haladás mellett. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. ) __________________________■_________________;____________ H eltai Jenő: NÁSZÉJSZAKA tóttá bűnös vággyal keblére az engedékeny Erzsébetet, továbbá a többi nagy, szerelmes éjszakát, amelynek szomorú következménye gyanánt most fáradtan, elhanyagoltan, rendetlenül itt ül ez a mérges asszony. Hová lett a csinos fűzőcsináló leány, akivel számokat írt egy nagy árkus papírosra, számokat, amelyektől boldogságukat várták? És hová lett a hosszú esztendők annyi apró öröme, annyi titkos reménykedése? Ma Gyolcs úr a jobb sorsra érdemes vértanú arcával jön haza, miht saját köny- nVelműségének hazajáró • lelke. Igen, ott van az asszony, akit végre nem rúghat el magától, miután fiatalságából kifosztotta, ott van, és ott marad örökké a nyakán. Ha Gyolcs úr nem lett volna olyan polgári lélek, alkalmasint kieszelt volna valamit, . amivel ezen változtathat, ö azonban cs<ik arra gondolt, hogy talán fejbe kellene lőnie magát; ettől azonban fázott, mert nem szeretett meghalni. Már azért sem,- mert az az asszony ott ballagott volna a koporsója mögött- amit restellt volna hivatalnoktársai és kisszámú de gőgös és vele nem érintkező rokonai előtt. így tehát megadtá magát sorsának, és békén tűrte azokat a pokoli gyötrelmeket, amelyek az együttélés gyömölcsei gyanánt mind dúsabban, mind változatosabban jelentkeztek. És lelke mélyén igazságtalan dühvei gyűlölte Erzsébetet, aki kamatostul visszagyűlölte, noha változatlan odaadással foltozta harisnyáit a legviharosabb jelenetek közepette is. Végre — húsz év után — egy napon Gyolcs úr nem bírta tovább. — Gyere! — mondta kétségbeesett elszántsággal. — Nem akarom többé ezt az örökösen vádló arcot látni! És amikor Erzsébet habozott, sötéten hozzátette: — Gyere. Via jót akarsz!... egszerezte a bizonyít-1 vánvokat. két embert fölkért tanúnak, az-' után megesküdött Erzsébettel. Egész úton egy szót sem szólt hozzá. Erzsébetben majdnem lobot vetett az elfojtott düh. — Húsz év! — mondta Erzsébet, mikor végre mint férj és feleség hazaérkeztek. — Húsz év! Ideje volt! Gyolcs úr a fogát csikorgatta: — Remélem, most meg vagy velem elégedve? És ezen az éjszakán nem feküdt az. ágyba, amelyben húsz éven á: nyugodott Erzsébet mellett, hanem a kényelmetlen, keskeny pamlagon külön ágyat vetett magának. .. Most már joga volt hozzá. Hallama Erzsébet: A Balaton ametisztszínű vizén messze vitorlák fehérlenek. Emitt. a sivalkodó fürdőzőhad közepette szörfözni tanul egy fiatalember. Öt nézi szakértő szemmel a parton ülő három. — Ez is ronggyá ázik. mire végre fönn tud maradni *— sajnálkozik az egyik. — Ö beszél! — nevet a másik.- — Képzeld, a múltkor egy holland vontatta ki. Kékre-zöldre verte magát, és félig meg volt fagyva. Ha nem jön a holland, ott nyúlik ki a tó közepén! Mind nevetnek, az első megjegyzi : — Akkor volt alattam másodszor deszka. — Egy holland húzott ki? — Az. vRendes pasas volt. És piszokul tud szörfözni. Odébb a fa alatt pecsenyevörösre égett német család falatozik. Magyar szalámit, zöldpaprikát, a maszek pékségből való foszlós fehérkenyeret, csörgő le- vű magyar őszibarackot. Túl a strandon a sétányon ott megy a francia kislány a hegvesjulű kutyájával. körülötte egész testőrsereg. Idevöröslenek a lugasok rózsái. Arról a fiúról, aki ott a széldeszkával viaskodik, épp tegnap mesélték — egy ilyen balaton- t Virág vagy te, rózsa vagy (baskír népdal) Virág vagy te, rózsa vagy, Még annál is gyöngyebb vagy; Aranynál és ezüstnél Ezerszerte fénylőbb vagy. Szagolatlan elhervad, Szeretetlen megsápad; Virágszál a leány is, Elhervasztja a bánat. Piros alma: télire, Ne kérj csókot előre: De ha előbb megkapod, Ne hagyd a lányt szégyenbe’. Fordította: Bektur András Pákolitz István: Elszámolás Se gátja se partja: Kalmár Tavasz Kofa Nyár Ge bin Ősz Uzsora Tél Mind a markát tartja NYÁR. 81 parti nyári faluban., sokat tudnak egymásról az emberek —, hogy most jött haza Olaszországból. Farmerban, tornacipőben, vízhatlan hátizsákkal (..már nálynk is kapható, sátor, hálózsák elfér benne’), három hétig csavargóit egy barátjával-, mikor merre volt kedve. így utaznak a mai fiatalok, tette hozzá a mesélő, de a hangjában nem volt elmarasztalás, csak fájó irigység. A fiú. akit a. holland húzott ki, meg a másik kettő, akik barátságosan kinevették, már elballagtak. Az Itáliát járt fiatalember pedig, lám, most éppen hosszan siklik a vizen. Meg fogja tanulni a fiú, ezek a gyerekek mindent megtanulnak. Farmer, hátizsák, rágógumi, spanyol nyelv, miért éppen a windsurf állna ellent. Holnapután talán ő húz ki egy hollandot. .. Egyszerre a múltból elém tolakszik a Malac képe. Tekintélyes, köpcös figurája, ahogyan helyet foglal egy székben, és rövid lábait keresztbe teszi. Jól szabott szürke öltönyét' csodálja a ház népe. ilyen anyagot nemigen látni a típusöltönyök és lódenkabá- tok éveiben. Malac rózsaszínű és méltóságteljes arcán elömlik fontosságának tudata. Tudja, hogy tisztelet övezi, olyan tisztelet, ami
