Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. DECEMBER 31 SORSFORDULÓK Akiknek különösen emlékezetes marad az 1981-es esztendő 1. Bodó J ózseféknél boldo- aabb ember aillicha élt a Föildön 1981. március 23-án. hiszen a népes család ezen a moon végire saiáit lakás­hoz jutott a tiszafüredi Nép­hadsereg ú*> lakótelepen. A két szoba komfort valósáe- eal földi paradicsom vollt a gépszerelő térinek, fejesedé­nek és a három apróságnak. — Lassan kilenc év telt él a lakodalmunktól. és az­óta sajnos eevik albérletből a másikba vetett a sors ben­nünket. Meghúzódtunk a "szülőknél is. éltünk a roko­noknál. és legutóbb a sógo­rék «izitasíltatitak eav 3x4 m'Veres szobát. — Nehéz volt összesnórol- ni három averek mellett a beuarót? — Ismerjük a zsíroske- nvér-korszakot, a .csak azt vehetem, ami a- ^«szüksége­sebb” időszakokat. hogv össze«''ÜLión a 72 ezer 800 forint. Nem beszélve arról, hogv még jószerével tisztál­kodni sem bírtunk és fele volt a szoba ágával, heverő­vei Bodóék legelső, önáililó la­kása magvon szód. Ízléses szek.rénv nádi üszőn vég kel­lemes minié *j tapéta. han- PülatvikV«'täs — e«vs.zóval na"vot változó't a család élete ezzel a szövetkezeti örökitalk ássál. József, a féri elismeri: mindez a felesége. Piroska ízlését dicséri. Rá­adásul ő a oénzüevminisz- ter” is. ő rakta össze’ aprán­ként ez.t a számukra óriási összeget. Büszkén újságolta: az első olvan közös szilvesz­ter köszönt ráiuk amikor hozzájuk, az. ő Lakásukba jönnek a rokonok. "Koccin­tani a jövőre a«”a ho«v végire emberhez méltó fedél jutott a c aládnak 2. A Kandira házasoárnáil csupa piros betűs, bekerete­zel*'* dátum színezi a múlt évi fali'naptárait. A feleség. Ildi iúniuis 20-án vehette át orosz—testnevelés szakos tanári diplomáját, június 27- én kötött házasságot dr. Kandra Károllyal, a szep­temberi becseni«etés pedig a legelső munkahelyére szólí- totta a tiszafüredi Zrínyi i fi­fe o’.tiibron. , — Szegedi vn«vok — so­rolja a fiata'.usiszonv — és az eliső hónapokban nehéz volt megszokni a községet, hiszen a fércemen kívül sen­kit sem ismertem. Szeren­csére az is'•«.Iáiban ió a kol­lektíva sok segítséget ka- . pok az óráimhoz. — Hoovan tetszik a le.acl- sö muv’ahelv? — Nem gondoltam, hogv a ned a esóe u s pál va en n v i re iuénvbe veszi az embert, legalább is. ha s/ívvel-lé- lekíke! c.siná''a. Délelőtt ta­nítok maki a másnapra ké­szülök javítom a füzeteket. éVkH- es o-z| V'-. főnök va­gyok: úttörő-. kulturális, sport-, szakági munkák. So­rol iatn-o még? Az ténv. ho?v őt előtt soha n«m érek haza. öcsbe két nercre lakom az iskolától Ami Ildikó lóriét illeti, ő most második éve üavvéd- ielö’lt- és ha a szakvizsgái is sikerülnek iőhet az. után­pótlás. Acldi« viszont közös túrák, országjárások, kirándu­lások szerepelnek a tervek között. 3. Simon Istvánokhoz viszont már okfób,'r 28-án koo«'d«- tot.t a «óivá A trónörökös a legifjabb István dél kori" érk‘*/ett e.s «/ az időn ‘nt me * is biisvi'k az etva«v m Noha alig oár bet 's máris •Ikötésír barna liata'em- b«r Afte'e hasnál! i invent- ■*'•’ tetőtől 1a'p:,> fel tornait a a család él-f«' A l'ala’ok a féri szüleinél laknak ahol a három szobás lakásból e«v szoba az, ö birodalmiig Itt. a modern, bútorokkal beren­dezett helyiségben beszél­getünk. — Amióta Pistike meg­született — mondja Marika, a féleség —, azóta jószeré­vel sehová nem tudtunk el­menni közösen. — Azt is mondd el — veti közbe férie —. hogy az ed­digi reggeli hétórás ébresztő négy órára módosult. Szerencsére, a nagyszülők sokat segítenek. Igaz a nagymama még aktív dolgo­zó. de a nvuadíias nagypa­pa is ellátja a család sze­me fényét: a Delenkázástól kezdve a teafőzésig min­dent elintéz Pisti körül. Ne­kik köszönhető, hogv az if­jú szülök a szilvesztert há­zon kívül, baráti körben tölthetik. Itt koccintva 1982- re a békére, a boldogságra, a kisfiúk egészségére. 4. A 64 éves Beke Dénesné 15—20 hónapja még nem is se Wette, hogv 1981 döntő változásokat hoz az életé­ben. Ili néni ugyanis augusz­tus 13. óta a karcagi Egye­sített Szociális Intézet la­kója. — Amikor a moszkvai olimpiát közvetítették a te­levízióban még űgv futot­tam. miint a nyúl. Azután minit e«v rossz emlék: ér­szűkület következtében am- nutáiLnii kellett a iobb lá­bam. 31 évii? egészségügyi tíolLgozó voltam. tudtam, saját szememmel láttam, mit ‘ellent féL lábbal élni. Nöhia az orvosok mindent dlkovertric értem, bebizonyo­sodott hogv elkerülhetetlen a csonkolás. Helvi érzéstele­nítéssel végezték.. végig ész­nél voltam, a fűrészeiéit is tisztán hallottam, miközben a főorvossaL beszélgettünk. Többhónaoos kúra után csak úev engedtek ki. ha biztosított az állandó o’-vosi felügyeletem, ellátásom. Mi­vel a fériem meghalt, gye­rekem nincs, feladtam a ta­nácsi bérlakásomat, és ide költöztem. . Noha Ili néni cukorbeteg is. hihetetlen alkata térő vei rendelkezik. és mülábbal már járkálni is tud az in­tézetben Olvas kézimunká­zik. látogatókat vár. nézi a televíziót, segít az ápolók­nak. — Okvetlen írja. belé — köti a 1 elkentre —. hogv amikor a műtét után elér­keztem egv olvan oonthoz. hogv talán még meghalni is iobb lett volna, ekkor egv fiatal nővér. Szabó Ilona so­kat segített faltam. Derűje, jósága, kifogyhatatlan opti­mizmusa adott erőt. ho«v túljussak a krízisen. Ma már n várra kirándulásokat tervezek, ki akarók látogat­ni a városba, az ismerősök­höz esvs/óval élni szeret­nek. Élni és segíteni a rá­szólni lókon. betegtársaimon, ameddig bírok, hogv ne vesszen kárba a harm’ nc- o«vnéhánv év «vakc-lata. 5. Szövetes Anikó 21 éves. csinos lánv. Jelenleg a ti­szafüredi Délibáb presszó­ban dolgozik. Esküvőiét szeptember 12-én tartotta, a térié az. NS/. K -ban Stutt­gartban él. Hozzá készül Anikó — Az ismeretség három­éves. KÍSZ-gvűlésröl iöt- *ünk. és beültünk effv kólá­ul a Vadász, étterembe. Ott találkoztunk először a je­lenlegi férjemmel, aki ma­gvar. Perge Gábornak hív- iák. Tiszaörsi. de már kinn rl vaev húsz éve. — Anikó tud németül? — Keveset. — Elnézést, de nem eav v.avnevezett ió vartit. csi­nált? — Gabor egv garázsban di ligozik. tehát munkás. Fia­tal itt a szerelem volt a há­zasság fő .oka". Most. ia- nuár közepéig itthon van. és váront az. öneedélvt. bőgv­én is vele mehessek. Keres­kedelmi és vendéglláitóioari szakmunkás-bizonvítvánv- nval rendelkezem, és ha munkát kapok, odakinn is dolgozni szeretnék. — És később? — Megtartom a magvar állampolgárságom, a Gáboré is megvan. Félek, nehéz lesz megszokni egv úi környe­zetet. ahová 21 évesen csöp­pen az ember. Ezért a ter­veink között az is szerepel: VB’l'ös^iriü 5—8 év máiltva végleg hazaköltöző nk. 6. A 81 éves kunhegyes! Ga­lambos József és neje. szü­letett Pálllai Julianna szil­veszterkor tartotta ötvene­dik házassági évfordulóját. A nagv eseményt egv 150 kilós hízó bánta. A vacso­ráin részt vett a három gye­rek : Erzsiké. Sándor. János, meg a negyedik, a tizen­nyolc éves Pali. akit saját­jukként szeretnek, és két­éves korától nevelnek. El­jött az öt unoka., eljöttek a távölabbi rokonok is. úgv. hogv 28-an ülitek körül az asztalt a itisztaszobában. H' • az aranvllakodalörnban mi a sorsforduló, azt a sa­játos humorú Józsi bácsi magvarázza. — Tud *i kedves, nálunk, kunoknál az a .sző fásmond ás iária. hogy a házasságban az első ötven év a legne­hezebb. Itt a sorsforduló, mert ami még ezután kö­vetkezhet. az jóval könv- nvebb lesz. úgv gondolom. Szó se rólai. a Galambos házaspárnak gyakran kiiu-' tott a nincsből. Józsi bácsi sokéves katonáskodása ha­difogsága ideién a három apróság nevelése Juliska né­nire hárult. Tizedért aratott, cséplőgéphez iáirt. kétkezi munkát, napszámot vállalt, mert a gyerekek enni k'~- ték Hosv mi volt a leg­emlékezetesebb eseménv az első ötven évből, ezt már Józsi bácsi sorolja. — December 5-én érkez­tem mee a fogságból, és az iskolában másnap Uri-rin tanító úr azt kérdezte a gyerekektől: kinek mit h«- z.ott a Mikulás. Sanvi fiam is f elnyújtotta a kar iát és azt mondta: nekem édes­apámat ho,z.ta. megjött a fo«iségbál. Ez a földön a legszebb aiándék — bóloga­tott az öreg mester — ép­pen ezért eredi haza fiam. örvendezzetek egymásnak, holnap se ke'l ‘önnöd. Azóta, felnőttek a gyere­kek kirepültek a családi fé­szekből- ki erre ki arra. és gyerekestül tértek vissza er­re a szép alkalomra. — Már mindennel ki­egyeznék. annvi van.amenv- nvi a magamfajtáinak kell. de esv hívatlan vendég folvton szekíroz. — Mi az? — A fái. Hol a kezembe, bel a lábamba álL. úev. hogy lassan, törzsvendégek leszünk az orvosnál, me« a «'•ógvszertár'bain. Ez is sors­forduló — emeli koccintásra a noha iát. * * * Sorsfordulók. írhattam volna még arról a fiúról, akit külföldi egyetemre vet­tek fel vaev arról az asz- szonvról. akit 21 év szol«á- lat után e«vetlen búcsúszó nélkül nvu«clíiaztak a sze­retet ünnepe előtt. Vagv ar­ról az aranyos 1'aLusi néni­kéről. aki 63 éves korára i'vüitötte rakosgatta össze az itáliai IBÜSZ-úthc' szük­séges 13 ezer forintot. Éle- téb-n először iárt külhon­ban és arra a kérdésre, hogv P': vr.it a legérdekesebb. Ró­mában. Nápolyban. kezét ("iss’/ecsaovn csillag:! . s/.em- nr. 1 válaszolt — Az. n sinvoskám. hn«v hiába káráltam. senki sem értette meg a m«ndókámat. De olaszul még a 'taxisofőr is beszél arrafe'é. Hát nem csodá’atns? I), Szabó Miklós A téli Bükk

Next

/
Thumbnails
Contents