Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
1981. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Müteremlátogatás ZZHiszek egy örömtelibb világ lehetőségében Áruvilág és kultúra És fűzzük még hozzá, hogy bizonyos fokig az iskolák is; kü’ö,nősen a magániskolák rendszere segítségével, belekerülnek az áruhalimaziba. A magániskolák meghirdetik, hogy a magas tandíj ellenében nyelvtanulást, sportolási lehetőséget, sőt pónilovaglást vagy lovaglást is nyújtanak, csak hogy minél több tanuló iratkozrzék be az iskolába, minél többen legyenek, akik hajlandók a magas tandíjat megfizetni. Emellett persze csa'ogatóként az ott tanító tanárok nevét közéleti munkásságát, címeit klubtagságát stb. is közzéteszik. Mindezek alapján azit lehetne hinni, hogy a kultúrának az árutermészete mutatkozik meg abban, ahogy a kultúra beleilleszkedik a modem kapitalizmus áruvilágába. Valójában a kultúrának ilyen természete nincs. Az igazi kultúrát soha nem termelték áruként. Noha időnként megbízói munkaviszonyban voltak a művészek, például az: antik görög demokráciában. Periklész kétségtelen megrendelője volt jó néhány athéni szobornak, műa'kotásnak, vagy később a Mediciek és a pápák nemegyszer megrendelői voltak Michelangelónak és másoknak^ de a megrendelésre készült munka nem piacra készül, nem szabadon árusítják; és nem is a maga értékén kel el. A kultúra tehát évszázadokon keresztül nem vo’t áru. Értékét soha nem az határozna meg, hogy menynyi a beléje féktetett társadalmilag szükséges munkar idő, mivel Giotto vagy akár M. S. mester munkaidejét semmiféle alapon nem lehet összehasonlítani sem az előző korok, sem bármely más korszak, társadalmilag szükséges munkaidejével. A MŰVÉSZEK teljesen egyéni módom alkotnak. munkájuk nem ösz- szietett munka, nem olyan munka, mint amelyet árutermelésre lehet felhasználni, s éppen ezért a művészi alkotásnak vagy egyáltalában nincsen ára. vagy pedig megfizethetetlen ára van. S azok a műalkotások, melyek különböző templomokat, vagy középületeket díszítenek, valóban mindenki által m|eg- szemilélhető, mindenfajta fizetési köte'ezettség nélkül látható alkotások. A történelmi tanulságok ezen az alapon azt a véleményt támasztják alá: a művészet egyáltalán nem áru, csupán bizonyos körülmények között változhat áruvá, és használható fel áruként. Valóban, a modem kapitalizmus körülményei között 'egy sor olyan dolog is áruvá válik, amelynek nem kellene' árunak lennie, amelynek természetéből nem következik ez, amelyet nem áruként termeltek, s nem is áraként juttattak a piacra, csak miután oda jutott, vette fel hirtelen az ára jellegzetességeit. A kultúra árujellege részlegesen a szocializmusban is mindíig megvolt Nálunk soha nem osztogatták ingyen sem a színházjegyeket, sem oedie a könyveket mindig létezett műkereskedelem és természetszerűen mindig voltak a könyvkiadóknak, a színházaknak, a filmgyáraknak gazdasági terveik, gazdasági mutatóik, és mindig létezett gazdasági. tehát áirakérdés a kultúrával kapcsolatban. Vagyis —gyakorlatilag annak ellenére, hogv a kultúra, a művészet a művészi termék önmagában nem áru —. mégis áraként került forgalomba. világítás, az előadás feltételéinek biztosítása. magának az éoület állagának óvása, javítása mind-mind áruként termelt anyagokat eszközöket stb. vesz igénybe. Az is igaz. hogy az írói munka nem áru. viszont a könyvben nemcsak az író. esetleg az illusztrátor munkája van benne, hanem a oanír előállításától a nyomdai munkán át a könwkö- tésig sok minden más is. Ebből következően, ha helyesem akarunk fogalmazni, akkor azt mo->dhatiuk. hoev bár az árutermelő világban maga a kultúra, a művészet a tudbmánv önmagában egyáltalán nem ára. de működésüknek és terjedésüknek feltételei az áravi- szomvok. Ezért is sikerült a kapitalizmusban viszonylag könnyén áruvá változtatni az eredetileg nem áruiélle- gű kulturális termékeket. Persze, mindehhez hozzá kell tenni, hogy bá.rmenv- nvire is uralkodnak azára- viszonvok a kapitalizmusban még ott sem feltétlenül és minden szempontból válik ára jellegűvé a kultúra. Egyfelől a kapitalizmus megtanulta saiáit tapasztalatából. hogv a kultúrára szüksége van. mégpedig ólVan módion, hogv a kultúrát bizonyos értelemben kívüli helyezze a szokványos társadalmi viszonyokon. Érthetőbben ez annvit. ielent. hogv a kapitalizmus is tud- 4a. a kultúra fejlesztése nem valósítható meg pusztán az áira viszonyok on belül. Így iönnek létre a kapitalizmusban azok a kulturális alapítványok. melyek a kuVú- na általános támogatásét szolgálták. Hasonlóképpen az állam is kénytelen komoly mértékben kiemelni a kultúrát az áru viszonyok közül, A legmodern kapitalista országban a magániskolák mellett alapvetően az állami iskolák léteik eüi az oktatás feladatát — állami költségvetésből. Szubvenciót kapnak a színházak és egyéb kulturális intézmények is. Persze, a szubvenciók ellenére még mindig sokkal drágább a kultúra, mint a szocializmusban, de az is bizonyos, hogv a kapitalizmus belátta: társadalmi létfeltételei közé tartozik a kultúra speciális támogatása. _ S ez még inkább vonatkozik a szocializmusra. A szocializmusban a kultúra és a kultúra teriesztése a szocializmussal összefüggő. attól elválaszthatatlan társadalmi cél. Ha nem is valljuk azt. hogy a forradalom csupán eszköz, s a kultúra a cél. kétségtelen, hogy a szocializmus mint társadalmi rendszer tartalmában az állandó kulturálódás folyamata is benne foglaltatik, hiszen nélküle minden társadalmi tendencia szükségképpen elidegenült formát öltene. Tudatosan fel kéll használnunk azt a törvényszerűséget, hogv a kultúra az árutermelés feltételei között fejlődik. más szempontból azonban tudomásul kell vennünk. hogv a kultúra feltételei nem azonosak a kultúrával. A szocializmusban senkinek nem érdeke a kultúrát áruvá változtatni, ami azonban nem jelenti azt. hogy bizonyos kulturtermé- kek ne áraként ielen jenek meg a piacon, lev például el- kéDzelhető olvan szíriielő- adás. melv önmagát tartja el sőt hasznot is hoz de nem változtathatjuk az állami színházakat kizárólagosan ilyen színlelőadások színterévé. ÖSSZEGZÉSÜL Ennek oka pedig az hogv maga a kultúra uevan nem ára. de előállítása olvan termékek fölhasználásaival történik, amelyeknek árujellege tagadhatatlan. Igaz. hogv az énekművészek művészete nem áru. de az operaelőadáshoz készített ruhák. hangszerek- az operai megállapíthat "jik. hogv a kultúra árujellegéről folytatott viták skolasztikus viták akkor, ha nem a kultúra történeti vizsgáiig tán és nem a valóságos társadalmi viszonyok elemzésén alánul1. Hermann István AZ ÁRUTERMELÉS a szocializmuson belül, mint ismeretes, elengedhetetlen feltétele a társadalom fejlődésének. Valóban azt látjuk, hogy társadalmunkban az árak változatossága, bősége, kínálata állandóan növekszik. Ha valaki a mai kapitalizmus valóságos kínálatát fi- gyei, észreveheti, hogy a fejlett államokban az árabő- ség még sokkal nagyobb, mint nálunk, a kínálat változatosabb, és így a mi társadalmunknak ezen a területen vitathatatlanul sok a behoe- nivalója. Mi azonban a helyzet a kultúrával? A modern kapitalizmusban az a látszat, hogy a kultúra éppen olyan, ára, mint amilyen áru lehet egy tányér, egy ékszer, a víz, vagy" a > villanyáram. Sőt, egész spekulációs hálózatok alakultak ki a kultúra körül. A legékesebb példa erre a műkereskedés. Egyes műkereskedők szinte fillérekért vásárolták meg olyan festők képeit* akiknek műve nem sokkal később dollártízezreket vagy éppen százezreket ért, és a műkereskedelem legalább olyan spekulációs képet mutat, mint a tőzsde. Hasonlóképpen árunak tűnik minden film, és maga a filmkészítés is. A filmkészítés mögött ott dolgoznak azok a szabályok, amelyek minden tőkés vállalkozás mögött rejlenek, a filmek producerei gazdasági szakemberekkel számítják ki, hogy a befektetés adott esetben milyen várható haszonnal jár. A könyvkereskedelem és a könyvkiadás szintén hasonló képet mutat. Minden könyvkiadó igyekszik legalább egykét művét feljuttatni az úgynevezett bestseller-listákra, tehát kapós könyvvé tenni az általa kiadottat. Minden könyvkiadónak megvan a megfelelő piackutató apparátusa, és mindenki természetesnek tartja, hogy a regény vagy a verseskötet éppen úgy piaci áru, mint ahogyan az a fogkefe vagy a fürdősapka. Ugyanúgy versenyeznie kell a külalakjával, mint ahogy árával; ugyanúgy propagandára van szüksége a versenyben, mint minden más árucikknek. Polgári körülményiek között általában a színház is hasonlóképpen üzleti vállalkozás1; néha sikeres, néha kevésbé sikeres, de ugyanakkor vitathatatlan: ez az üzleti vállalkozás valamiféle kulturális keretben működik. A Nemzeti Galériában különös. szépségét és hasznosságát alig visszaadható játéknak voltunk a múltkori1 ban tanúi. Egv vidéki gimnázium diákiait azért hozta fel tanáruk a Budai Várpalotába. hogv a helyszínen beszélgessenek kedvenc festőik, zeneszerzőik közötti gondolati. érzelmi kapcsolatról. A feledésbe ment galériábéli esztétikaórát az ősszel Fazekas Magda nagy sikerű kiállítása juttatta eszünkbe. — Legutóbbi tárlaton mea- vróbáltunk eav olvan képzeletbeli filmet készíteni, amelyben kévéi ..mellé” iól odaillő muzsikát is kell választanunk. Tehát kerestük a színek, a kévék és a muzsika hangulati összefüaaé- seit. Bach és Debussy lennének — szerintünk — o film zeneszerzői. — Megtisztelő rám a gondolattársítás. Különben Beethoven. Schubert és Mozart zenéje mellett az ő muzsikájuk a legkedvesebb számomra. — És a piktúrában kikről érzi leginkább az ..ősséaet?" — Ezt nehéz, sőt nem is merem megfogalmazni. Rembrandt. Derkovits. Egrv József- és még sorolhatnám — vannak talán a legnagyobb hatással rám. Amit egyértelműbben mondhatok: Tóth Árpád költészetéhez merem — illő szerénységgel persze — festészetemet rokoni tani. — Számunkra mérhetetlen ovtimizmust suaallnak kévéi. Jól érezzük, vaav csak — ez sem kevés! — a képzelet játéka...? — Talán mindegy is... A fontos az. hogv íev érzi. Persze. számomra igazán naev öröm. hogy képeim közvetíteni tudják életérzésemet, a valamicskét erősíteni képesek a nézők hitét. Igen. én histzek eav örömtelibb világ lehetőségében. — Látszólaa igazán zárt a ■műterme, mintha elszigetelné maaát? — Ez nem igy van. ez valóban csak látszat Természetemből adódóan talán fé- lénkebb. visszahúzódóbb vagyok : a festőállvány előtt érzem legjobban magam. A legnagyobb öröm számomra a munka, s ezt az örömöt próbálom eljuttatni képeimmel az emberekhez. — A festővászon sok mindent elárul. Nem érdekli a siker, a vénz? — A siker talán igen. abban az összefüggésben, amiről az előbb szót váltottunk. Tehát: az én sikerem az. ha a színekbe foglalt gondolataim olyasmit adnak a nézőknek. amire azoknak szükségük van. Ami a pénzt illeti. az csak annvire érdekel, amennyire szükségem van rá. A pénzhaisza elvonna a festészettől. Oly sok. többre érdemes művész tönkre ment már a gazdagodás utáni tio- ródásban. Nekem kevés kell ahhoz, hogv harmonikusan, ambícióim szerint éljek. Nem. nem vagyok puritán, csupán a cél és az eszköz felcserélése ellen szólok. Annyi ielét látom manapság is a szer- zésvágvnak, hogv szinte megrettenek. Talán jó lenne nekem is valami kis faház valahol a természetben, ahol festhetnék, de csak ennvi. többre nem is vágyom. Nem-» csak a gazdagodás vágva de a vagyon megóvása is gátolhatja az emberi, művészi kiteljesedést. — Termékenv éve volt. számos jelentős kiállításon szereveit. — A szolnoki önálló kiállításon kívül részt vettem a budapesti Történeti Múzeumban rendezett tárlaton, a XII. Alföldi tárlaton Békéscsabán. Hódmezővásárhelyen. Hatvanban, s néhánv hét: nyit a szolnoki téli tárlat. De ez már a jövő év programiába vezet. — Erről hallhatnánk? — Semmi különös... Még többet szeretnék dolgozni, mint az idén. — Köszönjük a beszélgetést. — ti — Karácsonyi játék: betlehemesek Gyűjtötték és előadják a herényi úttörők Jászberényben két éve működik a Jász Múzeum és az Üttörőház közös honismereti- szakköre. A táiegvséa múltjával való ismerkedés során egyebek között gyűjtik s feldolgozzák a helyi játékokat, szpkásokat. A város úttörőinek rendezett fenyőfa ünnevségen eredeti helyi gyűjtés alavián karácsonyi névszokást, a betlehemezést elevenítették fel. Kévrivortunk ez alkalommal készült. Fotó: T. Katona László Beszélgetés Fazekas Magdával a Szolnoki Művésztelepen
