Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
XXXII. évi. 301. sz. 1981, december 24., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Emberségünk mértékei z ünnepek előtt nyugdíjas ismerősöm arról beszélt egy társaságban, hogy ő nem szereti a karácsonyt, mert számára ezek a napok szomorúbbak a többinél. Talán az emlékeik miatt valahogy önmagukba fordulnak ilyenkor az emberek, mondta, legalábbis az idősebbek. Vitatkozni próbáltam atyai barátommal, hogy már jó ideje nincs okunk szomor- kodni a karácsonyfa alatt, mire ő azt felelte, nem egykét jelenségben kell gondolkodni. hiszen a nép szokásai, a hagyományok hosszabb idő alatt alakulnak ki és minden karácsonyban ott vannak az előzőek érzelmi, hangulati jegyei is. így igaz, de már alig-aüg idézzük emlékeink tárházából a régi, szomorúbb napokat, legfeljebb századunk magyar irodalmában leírt jóslatok, mondáitok révedeznek fel előttünk, az egykori szántó-vetők bői, más kétkezi emberekből kibugy- gyanó keserűség: „az idén .miegjint rossz karácsonyunk lesz”. Meghökkentő talán: aki 1900-ban született 44 éves koráig kilenc háborús karácsonyt ént meg négyet az, első világháború idején, egyet az első magyar proletár állam leveréséhez kapcsolódóan, majd újra négyet a második világégéskor. De a rettegésből* a nélkülözésből máskor is kijutott ennek a népnek. Horthy ellenforradalmi korszakai majd az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága alatt sem lehettek gazdag karácsonyaik a dolgozó családoknak. De a felszabadulást követően is még jónéhány évig a háborútól elpusztított, egyéb bajokkal küszködő országban ünnepeltünk, úgy, ahogy. Kellő távlatból már azt is megállapíthatjuk, hogy 1956. karácsonya sem volt felhőtlen. Megértettem tehát öreg barátomat, talán - a közép- nemzedék nevében is. amely ilyet is, olyat is átélt, de félő,, hogy azok a generációk, akik már természetesnek tartják á .gazdagon terített asztalt, amolyan „bezzeg az én időmben másképp volt” tanítómesének értelmezik e gondolatokat Sok még a tennivalónk azért, hogy az if jú nemzedékeknek erkölcsi kötelességévé váljon a nemzet történelmi közelmúltjának megismerése. Gyermekeink már jobbéira csak a mostani bevásárló lázat veszik észre, nem tudnak a kétszem aranydiós karácsonyokról; — amikor ez volt az ajándék. De kérdezhetjük önmagunktól, is, mi nem természetesnek véljük-e — viszonylagos — azért viszonylagosi, mert tudjuk. vannak nehéz körülmények között élő emberek is — jólétünket?! Nem kíván nálunk senki sem hálát 'szerény bőségünkért, sőt a népben, nemzetben gondolkodó politika azlt sem felejti el, hogy a kevéspén- zü nyugdíjasok, magányos öregek életszínvonala lényegesen alacsonyabb a társadalom átlagárnál. A helyes politikát követő nép elsősorban Önmagának köszönheti, hogy nincs kenyérgond ja, de mindez nyomatékosan felveti a felelősség kérdését isi. önteltség, sőt minősíthetetlen butaság llenne azt hinnünk, hogy a minket körülvevő világ eseményei nem befolyásolhatják életünket. Nem ön-, magunk vagyunk a földöni a háború vagy béke nagy kérdésére megfelelő választ adni a mi dolgunk is, — és mivel a létezés, avagy a pusztulás apokalipsziséről! van szó, — ez nemzeti ügyünk. De mit tudunk tenni?! Nem költői kérdésnek szántuk az előző mondatot, mert meggyőződésünk. hogy a próbatételt már föltette számunkra a történelem. A karácsonyi hangulat nemigen alkalmas közgazdasági- okfejtésekre, de emberi feleősségünk vizsgálatáról most sem mondhatunk le. Ezek; között hazafias kötelességünk, magyarság tudatunk fontos kérdése, hogy megfeleljünk azoknak a követeb menyeknek;, amelyeket jelenünk és jövőnk megkövetel. Megnövekvő feladatainknak nagyon nehezen tudunk maradéktalanul elegét, tenni, ha nem javítunk egymáshoz fűződő emberi kapcsolatainkon. Mindez azért fontos, hiszen egymásért dolgozunk. De sok az aggasztó jel, mintha nem tisztelnénk megfelelően egymást, mintha olykor közönyösek lennénk embertársaink gondja-baja. iránt, mintha túlságosan is elfoglalna bennünLket saját családi boldogulásunk ügye. Egyetlen ember sem magányos sziget, kikerülhetetlenül, naponként válaszolnunk kell arra, hogyan élünk egymás mellett. A gyertya- gyújtás ideje legyen alkalom az önvizsgálatra is. Durvák, türelmetlenek vagyunk, már-már néha arra is hajlamosak, hogy a munka örömét érző embert megmosolyogjuk, tömött pénztárcánkra üssünk: ez a lényeg! Az én házam, az én váram elv alapján lelkünket olyan vaskerítésekkel fogjuk körbe, mint portáinkat. Tisztelet a kivételnek, és ez a túlnyomó, nagy többséget jelenti, de mégsem érezzük feleslegesnek csillagszóró fényben is ismételni; becsüljük jobban egymást! Nemcsak szóval, de tettekkel is. A pék azzal, hogy jó kenyeret süt; ha nem szakad le rögtön az ingünkről a gomb; hogy nem késnek a vonatok; ha igazságos, célszerű döntéseket hozunk; ha lelkiismeretesen bánunk a ránk bízott anyagi javakkal; ha nem keressük lépten-nyomon a nagykapuk mellett a kicsit; ha nem olyan szögeket gyártunk, amelyeknek a fenyőléc is kemény fa; ha a csont az csont és nem hús; ha négy meg kettő az nem kilenc; ha a kimondott szónak súlya van. Nem kíván tőlünk senki sem héroszi tetteket, csupán becsületesen, erőnk és tudásunk szerint kell dolgoznunk egymásért, társadalmi boldogulásunkért. Jól meg kell értenünk, hogy a szocialista társadalom nem csupán eszmény, hanem csak a munkánkkal alakítható valóság. Jó két évtized óta gazdagon terített családi asztalhoz ülünk le, különösen ilyenkor karácsony tájt, szilveszterkor, újévkor. Panaszkodunk közben, drága az élet, a megélhetés. így igaz, nagyon meg kell gondolnunk, hogyan osztjuk be a nagyon ‘ szerényen, vagy sehogy sem emelkedő fizetésünket. De azért a legfontosabb dolgokra még mindig telik. Bizonyság lesz erre a kereskedelem ünnep utáni statisztikája, hogy hányszáz millióért vásároltunk élelmiszert, édességet, italt (!) — sajnos nálunk ez is a legfontosabb dolgok közé tartozik — mennyiért ajándékoztunk divatcikket, hanglemezt, könyvet. Karácsony utánra bizonyos, hogy kiürül a pénztárcánk. No, mindegy, mondogatjuk, új év előtt még fizetést kapunk. De az is biztos, hogy azokra, akik nem gondolnak a legközelebbi holnapokra, január közepe, vége tájt ez a pénzük is elfogy. A fogadatlan prókátor népszerűtlenségét nem vállalom, ezért inkább önmagámtól kérdezem: nem járok-e egy-két számmal nagyobb cipőben, mint kellene. Még egyszerűbben: nem élek -nagylábon egy kicsit? Nemcsak a minden eddiginél nagyobb karácsonyi készülődés késztetett ennek a kérdésnek a feltevésére, hanem a minduntalan mutatkozó aránytévesztéseink is. Kívánatos és pontos harmóniában élnek-e óhajaim a lehetőségeimmel, egészséges egyensúlyban van-e az adok és kapok elve? Csak a hasznos, értelmes emberi cselekvéseknek lehet helye társadalmunkban. Nyugodalmunk és eredményeink megőrzésének ez kulcskérdése. Ezt érti e sorok írója a felelősség széles körű gondolata alatt. Ügy véli, ez egyaránt szolgálja a béke ügyét, a cselekvő, szocialista hazafiság és az internacionalizmus jószándékú megvalósulását. Mert jövőre is karácsony lesz! De milyen? Ne csak reméljük, de nagy emberi tisztességgel, az eddigieknél is jobban munkálkodjunk azért, hogy ne legyen rosszabb az ideinél. Gondoljunk a hétköznapokra is, mert a karácsony nemcsak a terített asztal, sokkal több annál. Meg kell valósítanunk a társadalom széles rétegeinek életkörülményeit javító egészségügyi beruházásokat, az iskolahálózat fejlesztését, korszerűsítését, a lakás- helyzet javítását, könnyíteni kell a kiskeresetűek, a nyugdíjasok és a családalapító fiatalok életkörülményein, — hogy csak a legfontosabb feladatainkat említsük. iggyünk abban, mert hihetünk, — mindannyian, jóakaratú emberek ebben az országban —, hogy áldozatos munkával meg tudunk felelni jövőnknek, s ha erőnk és legjobb tudásunk szerint dolgozunk akkor továbbra is békés, boldog karácsonyi ünnepeink lesznek. Tiszai Lajos a turtiuomból Vezetők mellékállásban II puszta télen -1981 Fókuszban a család áruvilág és kultúra Hogyan ünnepelnek külföldön? Keresett ajándéktárgy a népi kerámia. A Népművészek Szövetkezete budapesti, Kecskeméti úti boltja részére az idén karácsonyra számos egyedi jellegű tál, korsó, kulacs, szilke . készült a karcagi F. Szabó Mihály műhelyében Új elektronikai fejlesztési program Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács tegnapi ülésén az ipari miniszter előterjesztése alapján új központi fejlesztési programot fogadott el. az elektronikai alkatrészek ésl részegységek — ezen belül a mikroelektronikai alkatrészek — gyártásának fejlesztésére. Megjelölte a program megvalósítását megalapozó kutatás és műszaki fejlesztés irányát és egyetértett a végrehajtáshoz szükséges szervezeti változtatásokkal. Tudomásul vette, hogy az ipari miniszter 1982. január 1-től mikroelektronikai vállalatot létesíti, amelynek tevékenysége fokozatosan kiterjed a kutatás, a fejlesztés, a' termelés és az értékesítés egészére. A kormány megtárgyalta és elfogadta az 1982. évi állami költségvetés végrehajtása érdekében szükséges1 intézkedéseket. Elfogadta a kormány a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének jelentését a vállalati munkaerőgaz- dálikodás és a termelési szerkezetváltás kapcsolatának vizsgálatáról és felhívta a minisztériumok és országos főhatóságok vezetőinek figyelmét, hogy irányító munkájuk során vegyék figyelembe és hasznosítsák a jelentésben megfogalmazott javaslatokat. A Minisztertanács módosította az újításokról, valamint a szolgálati találmányért járó díjazásiról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló rendeletet. Az . új rendelkezések 1982. január 1-től anyagilag közvetlen is érdekeltté teszik az újítások és találmányok hasznos Másában kiemelkedő eredményes munkát végző közreműködőket. A kormány ülésén megtárgyalták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottság, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1982. első félévi munka- tervét.
