Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-23 / 300. szám
1981. DECEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ok, százan Karácsonyra készülnek a gyermekváros lakói Csillog a neonfényben a kék, rózsaszín, piros tündérruhás szaloncukor. Tíz—tizenöt kis- és kamaszlány csípi nyakon a felcicomá- zott édességet, szoros hurkot köt rá, s akár már akaszthatná is a fenyőfára. Az új otthon első fenyőfájára. A szolnoki Gyermekváros első karácsonyán száz óvodás és diák szalad majd az óriási fához, hogy megkeresse alatta a kis csomagot, amelyen a neve áll. s kihámozza belőle az áhított bűvöskockát, ezüstláncot, gyűrűt, játékot, könyvet, hanglemezt, ki mit kért Mégis maradnak teljesületlen kívánságok a fenyőfa alatt... Az élet alaposan túlhaladt az egykori kun néphiten, amelyben minden olyan csodálatosan egyszerű volt; az ember csak odaállt éjfélkor a kémény alá, bekiabálta annak a nevét aki hiányzott, akire vágyott s az három napon belül megérkezett. A gyermekváros hatalmas kéménye alighanem a „mamától” visszhangozna. Sokaknak ez mégsem az édesanyát jelentené, hiszen ő elhagyta őket hanem egy igazi édest, esetleg a nevelőszülőket, másoknak egy talán sohasem ismert otthont A tízéves kislány szipogva panaszolja, hogy nem engedte a „gyermekvédelem” a ne. velőszüleihez, pedig már jöttek érte, hoztak ajándékba karórát is. Nem érti a szigorúságot. Persze nem mondhatták meg neki a pedagógusok, hogy nagyapa korú nevelőapja már inkább a leendő nőt, mint a gyereket látja benne... Vadóc osztálytársnője meg a szipogást nem érti. Ö még nem kötődött igazán soha senkihez, születésétől fogva állami gondozott. A kamasz fiúk , lányok szótlanabbak, s ha mégis enged a keserűségtől szorított torok, gyűlölködnek anyjukra, apjukra. A szeretet ünnepének előestéjén. A kéménybe be nem kiabált kívánságokat mégis elhozta a városba a szél. A portán 30—40 közötti házaspár toporog. Izgatottan várják míg a gyermekváros szigorú „őre” megérkezik az óvónővel. — Hát, akkor tényleg ki- vihetjük? — hallgatom a reménykedő kérdést. A barátságos óvónő már ismerősként tessékeli be a megilletődött, lábujj hegyen lépkedő házaspárt Néhány perc sem telik bele; három boldog ember megy a kijárathoz. A csillogó szempárokból nem tudom kiolvasni ki a boldogabb, a leendő anya vagy a karjába csimpaszkodó kócos kisgyerek. — Nincs nap, hogy ne jönnének az otthonba, anyukák, apukák; szívesen meghívnának egy-egy gyereket karácsonyra az övéik mellé — mondja dr. Orosz Emilné, a gyermekváros igazgatóhelyettese. — Hiába a jó szándék, nem engedhetjük el a gyerekeinket az ismeretlenbe. Köt bennünket a hivatalos út Csak patronáló szülőknél vendégeskedhetnek az árvácskáink. A Szolnoki Gyermekváros lakóinak több, mint fele utazott haza, valahova, valakihez. — Ok százan nem mehettek sehova. • — Talán mégis olyan lesz a karácsonyuk, mint egy családé, ahol nagyon sok gyerek van. Délután sétálni mennek — avat be a titkokba az igazgatóhelyettes —, majd utána csendes pihenő következik. Addig mi — csupa olyan nevelő, aki önként vállalta a karácsonyesti ügyeletet — feldíszítjük a fenyőfát, alátesszük az ajándékokat. Addigra a gyerekek felveszik az ünnepi ruhájukat, s közösen meggyújtjuk a gyertyákat, énekelünk verset mondunk, majd megkeresik az ajándékukat. A vacsorát ezúttal — mint minden családban az édesanyák — mi szolgáljuk fel a gyerekeknek Az ajándékozás gondját a megye üzemeinek, gyárainak szocialista brigádjai, klubok, s még az üzletek is segítettek megoldani. A hosszú listán — többek között a martfűi Növényolajgyár, a Vasipari Vállalat, a Volán, a KIOSZ nőbizottsága, az Egyesített Szociális Intézmények gondozói, a törökszentmiklósi Vasutas Nőklub, a Május 1 Ruhagyár, a 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, a martfűi úttörőcsapat, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő, a Kőolaj- kutató Vállalat, a KÖTIVI- ZIG, a BVM, az Épszer Vállalat, a szolnoki Háziipari Szövetkezet, s a megyei KISZ-bizottság olvasható. A Szolnok-Békés megyei Élelmiszer és Vegyipari Nagykereskedelmi Vállalat lera- kata 11 kg szaloncukrot, 40 kg narancsot ajándékozott a gyermekvárosnak, a két hatalmas fenyőfát pedig a Ceglédi Állami Gazdaság. A nyomda dolgozói emléklapot készítettek az első karácsonyra a gyermekváros minden lakójának. Míg a hosszú névsort, s mellette a sok-sok ajándékot böngésszük, két katonaruhás fiatalember, — kabátjuk ujján a Killián György Repülő Műszaki Főiskola emblémáját látom — lép a szobába. A technika szakkör újabb foglalkozásának időpontjáról tárgyalnak az igazgatóhelyettessel. — Igazán nem panaszkodhatunk — jegyzi meg dr. Oroszné, mikor elköszönnek a fiatal tisztjelöltek —, anélkül, hogy bármit is kértünk volna, eljöttek hozzánk az • üzemek, gyárak, vállalatok iskolák képviselői, ajándékokat hoztak, felajánlották segítségüket. Jó lenne, ha ez az önzetlen szeretet, gondoskodás egész évben kitartana. Tál Gizella Szociális otthon, nyugdíjas ház, bővülő gondozói hálózat Ülést tartott tegnap Szolnok Város Tanácsa. A testület idei utolsó tanácskozásán több, nagy horderejű, Szolnok és a városkörnyéki községek valamennyi lakóját érintő téma került napirendre. Így, a lakásellátás javításának 1976-tól 1990-ig szóló programja, amelynek időarányos végrehajtásáról hangzott el beszámoló, amit az ülésen elfogadtak, azokkal az intézkedési javaslatokkal együtt, amelyekre a lakásépítési program további eredményes végrehajtása érdekében szükség van. Ezután az időskorúak gondozásáról, kiszélesítésének lehetőségeiről szóló jelentést vitatta meg a testület. A tanács három évvel ezelőtti határozatában foglalta ösz- sze azokat a tennivalókat és célokat, amelyek megvalósításával javítani lehet az idős emberek gondozását. Az elmúlt három évben országos és helyi kezdeményezések születtek a társadalom mozgósítására. A^ Szolnok megyei tanács akcióprogramot fogadott el, amelynek célja összehangolni és hatékonyabbá tenni az állami és társadalmi tevékenységet, és mind több olyan embeft mozgósítani aki kész segíteni az időseken. Ha ma szükség van erre, még inkább szükség lesz a jövőben, — hangsúlyozta szóbeli kiegészítésében dr. Baki Magdolna a városi tanács vb egészségügyi osztályának vezetője. Szolnokon ma 12 ezer a nyugdíjkorhatáron felüliek Tanácsülés Szolnokon száma, köztük ezren túl vannak már a nyolcvanadik életévükön. A számítások szerint 10 év múlva tizennyolcezer nyolcszázan lesznek. Ma Szolnokon ötszáz idős emberről képes a város intézményesen gondoskodni. Szolnok egyetlen szociális otthonában 90 ápolásra szorulónak jut hely. A kérelmeknek mindössze 15—20 százalékát tudják a városban teljesíteni. Tulajdonképpen a szociális otthoni ellátás lehetőségét jóval meghaladó igények hozták létre a területi gondozás újabb korszerű formáit: az öregek napközi otthonát és a házi szociális gondozás intézményét. A városban kiépült, és egymást kiegészíti a három intézmény. Az öregek három napközi otthonában 125 idős embernek biztosítanak háromszori étkezést, orvosi ellátást, pihenést és szórakozást. A kilenc esztendővel ezelőtt megszervezett házi szociális gondozószolgálat keretében a hivatásos és társadalmi gondozónők 140 időskorúról gondoskodnak. Ahhoz, hogy segíteni lehessen a magányos, beteg öregeknek a létezésükről tudni kell. Gyakorlattá vált már Szolnokon, hogy felkutatásukban aktívan közreműködnek a tanácstagok, a népfront és a Vöröskereszt aktivistái. Az; utóbbi években segítséget nyújtottak az idősek gondozásához, a vállalatok, intézmények szocialista brigádjai, a KISZ- esek és az úttörők. Mindezek ellenére az eddiginél még több segítségre a társadalom összehangoltabb és aktívabb támogatására volna szükség ahhoz, hogy valamennyi gondozásra, ápolásra szoruló idős emberhez eljussanak. Summázta végezetül az egészségügyi osztály jelentése, amelyet a testület elfogadott. Ezután a városi tanács jövő évi munkatervéről döntöttek a résztvevők, s tájékoztatást kaptak a végrehajtó bizottság 1982-es munkatervéről. Majd személyi kérdésekben határoztak. A továbbiakban előterjesztésekben foglalt állást Szolnok város tanácsa. Némi kiegészítéssel és módosítással elfogadta a városi tanács 1981—85. évi várospolitikai tervét, valamint művelődés- politikai programját. Határozatot hozott a városgazdálkodási intézmény megszüntetéséről, annak a városi tanács útfenntartó üzemébé történő beolvasztásáról, valamint az üzem tevékenységi' körének és működési területének módosításáról. Továbbá határozatot hozott a testület a városi tanács sportlétesítmények igazgatósága létesítésére. Végül határozattal döntött arról, hogy az újszászi és a tiszaugi szociális otthonok a városi tanács fenntartásába kerüljenek. Kötéltánc péklapáttal Tesztben, vizsgált személyeket kérnek fel, adjanak húsz választ arra a kérdésre: „ki vagyok én”. A válaszok között az egyik leggyakoribb • a foglalkozás megnevezése, s ez rendszerint a felsorolás elején szerepel, Az önbecsülés erősen függ a munkában elért sikerektől: ezt mutatja a kereset nagysága, az előbbre- sorolás, s státuszszimbólumok rendszere, illetve a siker elismerésének egyéb formái.” (Michael Argyle: Munkahelyi szociálpszichológia c. könyvéből.) A sütőiparban dolgozók közül az utóbbi időben jó— Először is beszéljünk arról, milyen a munka nálunk — kezdte az igazgató. — A profil nyilvánvaló, a bérezés meghatározott normateljesítményt takaró órabér, amelyhez minőségi bérezés, műszakpótlék, és túlóra pénz kapcsolódik. Itt csoportmunka van, amely átfogja a gyártási folyamatot. A technológiai idők meghatározottak, szigorú időrendben követi egymást a kovászkészítés, tésztakészítés, kelesztés, vetés és kisütés. — A technológiának megmegfelelően lépcsőzetes munkakezdés van, — vette át a szót a munkaügyi osztályvezető — összesen 21 műszakkezdési időponttal. A dolgozók nehéz fizikai munkát végeznek, meleg üzemben. Ez meglátszik a táppénzes napok számán is, amely az első 10 hónapban az összes munkanap 5,8 százalékát tette ki, és a nyug-i díjazásoknál is. Idén 17 dolgozónk ment nyugdíjba, ebből hatan idő előtt. Van közöttük 35 éves is, de főleg az 50 éveseknél jelentkezik a szakmai ártalom. A fluktuáció bár kisebb, mint az előző években, de még így is eléri a 20 százalékot. A kilépés okai; a dolgozók felmondása a kedvezőtlen műszakkezdés, a nagy munkaintenzitás, a nem megfelelő bér miatt, aztán a nyugdíjazás, végül az önkéntes kilépés. A vándorok, akik egy-két hétnél többet nem bírtak ki, — főleg segédmunkások — 19-en voltak. A munkaügyi osztályvezető kimutatása szerint ez nagyjából megfelel a vállalati átlagnak. A szakmunkások ( havi átlagkeresete idén 5 894 forint volt, a segédmunkásoké 4 243 forint. A munkahelyi kategóriától függően 100—650 forint között mozoghat a minőségi bér, amelyet a dolgozó a csoport munkájának pontszámos értékelése alapján kaphat. Még néhány számadatot soroljunk fel a teljesség kedvéért: A szabadnapok 87,4 százalékát tudták kiadni, a dolgozók átlag 140—150 órát túlóráznak éves szinten, ebből gépkocsi- vezetőkre 269, rakodókra 220, a termelési folyamatban dolgozókra 120 óra jut Javulás a közeljövőben sem várható. — A 42 órás munkahét bevezetésével 107 ezer munkaóra a kiesőidőalap, ez 50 dolgozó munkaideje. A tavalyi túlóra mennyisége 60 ember munkáját pótolta, most is körülbelül ennyire lenne még szükségünk — sorolta Zsarnai Béla. Tehát jövőre dolgozóinknak 110 ember munkáját kell többletként elvégezni, ha nem tudunk munkaerőt felvenni. A megoszlás területileg sem egyformán jelentkezik. Bizonyos többletmunkára mindenhol szükség lesz néhányan cserélték másra azt a foglalkozást jelző szót, amelyet eddig az említett tesztben a felsorolás elejére tehettek volna. A szokásos vándorláson túl a szakmunkások, a pékek közül is -jó- néhányan búcsút vettek a vállalattól. Az okokra próbáltunk fényt deríteni a Szolnok megyei Sütőipari Vállalatnál azon a beszélgetésen, amelyen részt vett Zsarnai Béla, a vállalat igazgatója, Dósa János, a szakszervezeti bizottság titkára, Kóródi István, munkaügyi osztályvezető és Kaszab János, a jászberényi üzemegység szakmunkása A válogatásra nem nagyon van lehetőség. — Nem az a baj hogy ezek az emberek elmennek, — mondta el véleményét a fiatal szakmunkás, akit elsősorban az ifjúsági parlamenten elhangzott kritikus hangvételű hozzászólása miatt hívtak meg a beszélgetésre — aki nem szereti a szakmát, jobb is ha nem marad. Ügy látjuk, hogy aki fél évet eltöltött közöttünk, az általában nem megy el. Ennyi kell, hogy a szervezet megszokja a munka- folyamatot. Én most feladó, vagy másképpen „csípő” vagyok, ami a tészta leválasztását és formázását jelenti. Ünnepek előtt napi 100 mázsa tészta megy át a kezem között, és műszak végére duplára dagad a csuklóm, pedig fiatal vagyok. A legnagyobb bajunk mégsem a fizikai munka, hanem az, hogy kedvezőtlen a munkakezdés, a műszakok változó hosszúságúak. A szórakozási lehetőségünk korlátozottabb mint a többi fiatalnak, akinek pedig családja van, szeretné a szabadidőt vele tölteni. Nem mindegy, hogy szerdán, vagy szombaton kapjuk meg a szabadnapot. Ha a fizetésből levonjuk az éjszakai pótlékot, a túlórát, inkább kevesebbet keresünk, mint a hasonló nehézségű fizikai munkát végzők. A fizetésem általában 6000 forint, ezért 220—240 órát dolgozom, és benne van a minőségi bér is. Az alap órabérem 18,20 forint. éppúgy, mint bárhol az iparban, hiszen ez az ára a szabadidő növelésének. Egyes helyeken viszont, már eddig is nagyobb teher nehezedett a dolgozókra, például Jászberényben, ahol 65 ember végzi 79 munkáját. A közelmúltban 12 régi „sütős” ment el innen, volt aki fele fizetésért. Ezt a folyamatot nagyon nehéz megállítani, pedig a mennyiségi és minőségi színvonal tartása másképp nem oldható meg. A vállalatnál dolgozók tudják, hogy munkájuk fontos, hogy sok ember alap- hangulatát befolyásolni tudja a kenyér, a péksütemény mennyisége és minősége. Éppen ezért a legoptimálisabb megoldást keresik, amely megteremtheti az egyensúlyt, a fogyasztók érdekei, és saját maguk teherbírása, jó közérzete között. Mivel pénz dolgában nem vehetik fel a versenyt sok más üzemmel, így más utakon kell próbálkozni. — A teljesítmény szerinti és a minőségi' bérezésen kívüli különböző juttatásokat kapnak a dolgozók — mondta a szakszervezet képviselője. — Évente 700—800 ezer forintot fordítunk lakásépítési, -vásárlási támogatásra. Több, mint 200 eaer forint értékű fuvartámogatást kaptak dolgozóink. Három üdülőnk van, amellyel az ilyen igényeket teljes egészében kielégítjük. Amit azonban ezeknél is fontosabbnak tartanánk, az a jó közérzet, a sikerélmény biztosítása. Itt bizony még lehetne javulás; és rieim elsősorban a vállalaton belüli dolgokra gondolok. Amikor a szakember tehetetlen — A társadalmi elismerést és megbecsülést nem adhatjuk meg mi dolgozóinknak, — vette át a szót az igazgató. — Tudom, hogy a fogyasztó nem arra 'kíváncsi, hogy ki és mikor süti a kenyeret, csak az, hogy szép és elég legyen. Ehhez azonban, nemcsak szaktudás kell, hanem energia, jó alapanyagok, víz. Ha az új formájú zsemléhez nem érkezik meg a külföldi adalékanyag, a pék szívét, lelkét beleadhatja; mégis kabátgomb nagyságú zsemle gurul le a sorról; mint ahogy volt is ilyen nemrégiben. Negyven perces áramkimaradás nálunk a termelésben két órás késést jelent. Ilyenkor a legjobb szakember is lehetet llen. A sütőiparral szemben támasztott követelmények esetenként nagyobbak, mint amit az adott személyi és tárgyi feltételek mellett biztosítani tudunk. Megoldást hosszabb távon csak a kritikus körzetek fokozott gépesítése, korszerű középüzemek létrehozása jelentene. Emellett a helyükön kitartó szakemberek munkáját anyagilag és erkölcsileg is jobbam el kellene ismerni. Miután felmértük lehetőségeinket, be ke l látnunk, hogy a vállalat ezt a feladatot saját erőből nem képes megoldani. Megnyugtatóan akkor zárhattuk volna le a beszélgetést, ha az okok feltárásán túl megoldásokat is felsorakoztathattunk volna. Amint kiderült a beszélgetésből, a „Sütőipar” a 42 órás munkahét bevezetése mellett döntött, noha egyes üzemegységekben ez a dolgozókra újabb terheket ró. A választás azonban nem volt kényszertől mentes. Az üzletek rty itvatteirtlósának változása miatt a bét végén, a kiszállítást mindenképpen korábban kell befejezni, miközben az elősütés • igénye növekszik. Az is a döntés mellett szólt, hogy a környező vállalatok — melyek elszívó hatását már eddig is érezték — szintén rövidebb munkaidővel dolgoznak. Az egyébként is hiányolt megbecsülést, elismerést nem lehetett tovább csökkenteni ázzál, hogy ebből a jelentős szociálpolitikai kedvezményből kizárják a sütőipar dolgozóit. (Kérdés: a negyvenkét órás munkahét fokozatos bevezetése az egyes munkahelyek adottságainak figyelembe vételével nem csökkenthétté volna-e a jövő évi terheket?) A vállalatnál még fokozottabb jelentősége van a jövőben a munkaszervezési intézkedéseknek, a munkát könnyítő műszaki fejlesztéseknek. amelyek csökkenthetik a fizikai terhek, s a túlórák mennyiségét. A műszaki fejlesztéseknek azonban csak egy részét — kisebb hányadát —, tudja a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat önerejéből megoldani. Ez tény. S az ist hogy minden intézkedés, terv és tett mögött az alapgondolat egy lehet: mindennapi jó minőségű kenyerének minden körülmények közötti, időben az üzletekbe kell, kerülni. Fejszés Edit A kilépések háttere A szabadidőnek ára van
