Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
1981. DECEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászfelsőszentgyörgyi művelődési ház pincéjében ez év januárjában klubhelyiséget hoztak létre. Ezt a munkát a tanács költségvetési üzeme 50—60 ezer forintból végezte el. A község lakói, öregek és fiatalok szívesen töltik itt szabadidejüket Gyakorló tanításon a jászberényi főiskolán Becsöngetnek. A folyosón lassan elül a lárma. Az osztálytermek előtt párosával sorakoznak a gyerekek. A becsukódó ajtók pillanatok alatt nyelik el a diákokat. A táskából előkerül a munka- füziett a logikai játék, a ceruza, a radír és a vonalzó, a matematikáéra kellékei. Mindenki figyel, kezdődhet a munka. Feltehetően szinte valamennyi általános iskolában hasonló mozzanatok előzik meg az órakezdést. Ahová ellátogattunk, ott ettől a pillanattól semmi sem mondható szokványosnak. A Jászberényi Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában va- gyunkl a harmadik osztályosok matematika óráján, melyet Koczka Mária másodéves hallgató tart. A hátsó padokban ott szoronganak, „szorítanak” a csoporttársak; a szakvezető füzetébe jegyez- getve kíséri figyelemmel az órát. Koczka Mária egy nyelvtanóra tapasztalataival „felvértezve” áll a diákok előtt. Az első percek nagy lámpaláza oldódni kezd, hangja egyenletessé válik. Társai egy-egy mosollyal, bólintás- sal biztatják. Aztán a munka lendületet vesz, tempósan peregnek a feladatok, jól dolgoznak a gyerekek, élvezik a változatos helyzeteket. A - kicsöngetést azért egy megkönnyebbült sóhaj is kíséri. A diákokon semmi izgalom, feszélyezettség nem látszik, megszokták a vendégeket, az idegeneket. — Hogy sikerült az óra — kérdezzük a legillétékesebb- től, Nyíri Mihályné szakvezetőtől. — Nagyon sok olyan jó tulajdonsággal rendelkezik a jelölt, amely a pedagógus- pályán elengedhetetlen. Ügyesen bánik a gyerekekkel, ötletesen használja a munkaeszközöket, megoldotta a differenciált oktatást isi Az óra anyagának logikai rögzítése a nagy izgalom közepette ugyan elmaradt, de olyan sokfelé kellett figyelnie, hogy ez a második tanítási órán még bocsánatos „bűn”. — Az órát később megbe- szé’iik, elemzik, ekkor a csoporttársak is szóhoz jutnak. Ök hogyan látják egymás munkáját? — Először az a hallgató értékeli „produkcióját” aki tanított. Általában nagyon önkritikusak és őszinték. Olyan légkört teremtenek a megbeszéléseken, melyben öröm dolgozni. A „kis tanítónéniket” a főiskola büféjében találjuk. Kávézás1 közben taglalják az izgalmas 45 perc eseményeit. A középpontban természetesen azok vannak^ akik az előző órán tanítottak. A humoros mozzanatok elevenednek újra elsősorban az élménybeszámolókban . — Hogyan készült a tanításra — faggatjuk Koczka Máriát. — Nem tudom miért, de az első órám előtt nem izgultam annyira, mint most — mondja Koczka Mária, olyan arccal, mint aki egy műtéten esett ét. — Pedig már többször lejátszottam előre magamban a 45 percet. Az óratervezetbe bele sem pi Han tottam. A szakvezetőmmel] megbeszéltünk minden pontot, s mégis volt, amit elfelejtettem. A kollégiumban a szobatársaim már fújják az óra anyagát, ugyanis velük, illetve „rajtuk” gyakoroltam. — Másodévesen tanítanak először. Milyen érzés? — Kissé olyan, mint amikor a futballistákat nem engedik a labda közelébe, s ők alig várják, hogy a fociba rúghassanak. A bemutató tanításokon a gyakorlott pedagógusoktól sok hasznos fogást, ötletet lestünk el, azt is megfigyeltük, milyen módszereket alkalmaznak egyes óratípusoknál. Azt hiszem, képtelenség ezt akár pár év alatt is magunkévá tenni, majd a gyakorlat során kikristályosodik, megérik mindenkiben. — Nagy örömmel beszél jövő hivatásáról. — Eddig csak elképzeléseim voltak róla, a valóság még érdekesebb, izgalmasabb. Ügy érzem, jól választottam, — fs — A második tanítási órán a gyerekek között A Szolnoki Galériában Megnyílt Papi Lajos gyűjteményes kiállítása Nagy érdeklődés közepette nyitotta meg vasárnap délelőtt Selmeczl László, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője Papi Lajos szobrászművész gyűjteményes kiállítását a Szolnoki Galériában. A tárlat megnyitóján részt vett Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A kiállítás a hatvan esztendős, Kisújszálláson élő. szobrászművész utóbbi három évtizedben készült alkotásaiból ad ízelítőt. Számos, Szolnokon eddig még be nem- mutatott szoborral, kisplasztikával, érmével, találkozhat a tárlat látogatója.. A hatvankét alkotás jelentős része ugyanis az utóbbi 2—3 esztendő termé-, se. Kiállították többek között a tiszacsécsei diófából faragott Móricz Zsigmond szobrot, a tavaly készített Lófejet, a Kun kenyeret, a Kun madonnát, s számos lányportrét. A tárlat anyagát a szobrászművész külföldön alkotott, illetve műveiről készített színes diák, valamint a Papi Lajosról festett portrék egészítik ki. A kiállítást január 20-ig nézhetik meg az érdeklődők — hétfő kivételével — naponta 10—18 óráig. Amatörfilmszemle Vasárnap zárult Tatabányán XI. észak-dunántúli amatőrfilm-szemle, amelyen húsz művet mutattak be a Győr, Komárom, Veszprém és Vas megyei . alkotók. A vetítéshez hasonlóan nyilvános volt a vita és a zsűrizés is. Az első díjat Bajár András és Szántó Tamás szombathelyi alkotópár nyerte el Kortünet ’81. című játékfilmjével Az Esti Hírlap jubileumára egyedszázaddal, ezN előtt, új napilap került az utcára 1956 karácsonyán; sokat iSlr i szenvedett fővárosunk lélekpezsdítő karácsonyi ajándékot kapott: az Esti Hírlapot. Nehéz eldönteni, hogy a jubileum melyik napra esik pontosan, mert a december 24-i dátummal megjelenő újságot már a 23-1 aranyvasárnap hajnalán kézhez kaphatta az olvasó, ennél azonban fontosabb, amit akkor az új lap szolgált és sugallt. amit ma konszolidációnak nevezünk, s ami akkor azt jelentette, hogy végre megkezdődött a társadalmi béke helyreállítása, hogy rend lesz, hogy ismét melegek lesznek a lakások, hogy helyükre kerülnek a feltépett sínek, hogy majd az iskolákban is fütenek. „Vajon reménytelen kívánságok ezek?”, tette fel a kérdést az olvasót köszöntő vezércikk, s így válaszolt: „Vall-- juk és hisszük, hogy nem és nem. Élni akarunk országunkban és élni is fogunk!” Bízott és biztatott az új lap, szolgálta és jelezte a konszolidációt, amelynek jelentőségét akkor érzékelhetjük igazán, ha ebbe az első Esti Hírlapba huszonöt év múltán belelapozunk. „Hamarosan elkészül és a Minisztertanács elé kerül a kormány részletes programja”, tudhatjuk meg a lapból, meg azt, hogy „karácsonykor nem lesz áram- korlátozás”, hogy „kevés a hómunkás, de biztosítják a bányavidékek útjait”, hogy az üzletekben „van hús, hal, zsír, liszt, cukor, konzerváru” bőven, s „az ünnepekre tejkonzervet adnak az utalványos fogyasztóknak”, hogy „a Bánk bánnal nyitják a helyreállított Nemzetit”, hogy rövidesen „megnyílnak a napközik és a tanulószobák”, hogy ..Bécsből hazaindult az MTK labdarúgó-csapata”, hogy „az induló totó negyedmillió forintos főnyereményt” ígér, hogy „kéthónapos kényszerpihenő után hétfőn megkezdődnek az ügető-versenyek”, hogy „lövés által okozott sérülés már harmadik napja nem fordult elő”, és hogy „az éttermekből a szilveszteri kocsonyát — betét ellenében — tállal együtt haza' lehet majd vinni”. Űj és szívünk szerint friss újsággal szeretnénk jelentkezni, hogy a súlyos alélt- ság~‘után éledező élet hűséges tükre legyünk”. Ezt ígérte az első Esti Hírlap — olvasókat köszöntő, alig egy gépelt oldalnyi szerkesztőségi vezércikke, s huszonöt év után1 is állítható, hogy az Esti Hírlap friss maradt, és hűen tükrözve mind teljesebbé váló életünket. A lap jellege sem változott sokat: cikkei, riportjai, információi röviden, tömören, az országos lapoknál kissé könnyedebben, , olvasmányosabban tájékoztatják az olvasókat. Valamelyest többet foglalkozik a jogpolitikával, a bűnüldözéssel, mint reggeli laptársai, s ami a legtöbb újságtól megkülönbözteti: elsőként olvasható benne az ■ éjféltől délig terjedő időszak teljes híranyaga. ma” negyedszázadA dal ezelőtti karácsonyi Esti Hírlapot még csak Budapestért terjesztették, az idei karácsonyi számot —, amelyben a lap egyebek között a saját múltjáról ad egy érdekesnek ígérkező összeállítást — már negyvenezernél több vidéki olvasó is várja, de ez a szám sem fejezi ki igazán, hogy e kedvelt politikai napilap milyen rangos és fontos helyet vívott ki magának a hazai tömegkommunikáció rendszerében. A jubileum alkalmából szeretettel köszöntjük kollégáinkat, s mindennapos munkájuk eredményét: a huszonöt éves Esti Hírlapot! Á. G. Dominó pantomim társaság Üj otthon a G Chaplin, a feledhetetlen művész vallotta: a film ereje a pantomim. S valamennyi filmjének fegyvertárában, közlési rendszerében döntő szerepe van a furcsa, de magas mondanivalót hordozó arcjátéknak, a cirkuszi clown esetlenül kacsázó, csetlő-botló lépéseinek, az akrobatika, a balett mozgáselemeinek. Ezek a mozgás- és kifejezési formák elengedhetetlen tartozékai a pantomimnak. De a pantomim, mint színpadi műfaj, több ennél: önálló, művészetileg sajátos eszközöket alkalmazó formanyelv. — Alapvető félreértés, amikor azt hiszik, hogy a pantomim modern termék — mondja Köllö Miklós, a Domino pantomimegyüttes - vezetője. — Eredete régebbi, mint a beszélő színházé, színjátszásé. Rómában például Augustus császár idején élte virágkorát, s abban az időben szinte az egyetlen színházi formanyelv volt a pantomim, vagy ahogy akkor nevezték, a mimusjá- ték. A császár korának egyik nagy mimusát, Baphillost száműzte Rómából, de kénytelen volt visszahívni, mert félt, hogy a város lakói fellázadnak. Baphillos társa, Philades már könyvet is írt, amely taglejtések, gesztusok leírását, a színészi játék vezetésének utasításait tartalmazta. Párizsban a romantika korában, amikor meghalt Gaspare Debureux, a híres pantomimművész, nemzeti gyászt rendeltek el. Századunkban újjászületik ez a művészet és a Debureux kidolgozta mimepure irányzat új mozgásrendszert te-, remtett, modern színházi műfaj rangjára emelte a pantomimot. Szerte a világon, így Európában is népszerű pantomimszínházak működnek. A senki sem próféta saját hazájában mondás a Domina együttes útjára, felemelkedésére is ráillik, hiszen az 1969-ben hivatásossá nyilvánított művészkollektíva első sikereit külföldön,3rat- ta. Még, abban az évben a prágai világfesztiválon léptek fel, 1972-ben egy kanadai tévétársaság filmet forgatott velük. Azóta bejárták Európa országait, 1979- ben Bonnban, majd 1980- ban Kölnben rendezett Európai Pantomim Fesztiválon arattak sikert. Kölni fellépésüket a magyar televízió filmen is megörökítette. Az együttes repertoárjában sokféle művészéti irányzat és kifejezésforma ötvözte műsor szerepel: ab^ szúrd, groteszk, szürrealista vizuális játék, rítus-színház, szatirikus játék, kultikus jaz/.-pantomim stb. A szerzők névsorát Balázs Béla, Thomas Mann, Juhász Ferenc fémjelzik. Hosszú időn át nagy sikerük volt mindenütt a Gogol alkotásaiból Panoptikum címmel összeállított kétfelvonásos tragikomédiával, amelyben hat művész ötvennyolc szerepet játszott el. Az együttes vezetője, Küllő Miklós 1979-ben London- ' ban két héten át gyakorlati bemutatókat tartott angol mimeseknek, a betanított produkciót a kurzus végén színházban is színre vitték. Jelentős szerep jutott a pan- tomimégyüttesnek a közeljövőben bemutatásra kerülő Jancsó Miklós rendezte — magyar—olasz koprodukcióban készült — Boccaccio Magyarországon című íilm- be,n is. Növekvő népszerűségük mutatója lehet, hogy évente 12—14 tévéprogramban lépnek fel. A közelmúlt „fontos eseménye volt az együttes életében, hogy pantomimtársasággá alakult át, ezáltal önálló jogi személlyé lép elő, érthetőbb kifejezéssel élve: a jövőben kulturális intézményként működik — előreláthatóan 1982. januárjától kezdve. A színházi előadások, színpadi bemutatók mellett ■ jelentős szerephez jutnak a pantomimszí- nész-képzésben, amatőr együttesek segítésében, elméleti és gyakorlati szakmai anyagok publikálásában és még számos közművelődési. művészeti feladat kimunkálásában, megvalósításában. Legújabb vállalkozásuk: még ebben az évben a Roo- sevelt-téri Gresham kávéházban színre viszik a társaság nyáron oly nagy sikert aratott „Keserű show, avagy Edgar Allan Poe úr vacsorája” című pantomimkomédiát. Szeretnék, ha a társaságot és a közönséget befogadó Gresham az őszi— téli estéken a régi vendéglátó hagyományokat idéző „caféteáterré” alakulna át, s ugyanakkor mai otthona lenne a pantomimnak és a társművészeteknek. Kiss György Mihály
