Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-17 / 295. szám

1981. DECEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 DÍJNYERTES PÁLYAMUNKÁK Hogyan lettem téesztag? Kétszázötvenen foatak tollat, és írták mea történe­tüket a Termelőszövetkezetek Orszáaos Tanácsa által meahirdetett. .,Hoavan lettem téesztaa?” című válvá- zatra. Nemcsak a téeszbelévés időszaka íoaalmazódott mea a válvamunkában. hanem leatöbbiükben eav-eav eaész életút, őszintén, közvetlenül. A sorsok möaött föl- rajzolód.k az elmúlt huszonöt—harminc év történelme is. Az alábbiakban közreadjuk Torba Lászlóné iász-' szentandrási téesznyuadíias ..Naau család” ieliaével be­küldött váluamunkáiát. amelyet a zsűri különdíiial ismert el. A fölszialbadulás előtti időkkel kezdem, mivel én mér a harmincas években doliaoizinii (kezdtem Amikor a hat elemit elvégeztem, sai- nos a továbfotoniulásra nem volt lehetőség. ígv aztán a kam maradt nékem is. mint a többi hasonló sorstársam­nak. Nem volt sóik válogat­ni való. Va.sv mehettem vá­rosira cselédnek, vaev dol­gozni az urasá.ei birtokra. Csak annvi volt a különb­ség hogy innét este haza- iöhettem. és anvám szedte ki a levesemet akármilyen szegényes étel volt is. Ti zeeötéves koromban már elmentem aratásikor markot szpdni. Akkor még el sem tudtuk kénzelmi. hoev azt a nehéz munkát són is el tudia maid végezni! Bor­zasztó hőség volt azon a nváron. eső t>edig agv csenő sem. Este tizeme "v órái® dol­goztunk. Már olvan fárad­tak voltunk, hogv alig tud­tunk beváinsizoirogni a.z i*+ál- Tóba. pár óra pihenésre. Ott. az itatóválvúban egv kicsit megmostuk a kezünket, ’iá- búinkat. az én lábam tiszta seb volt a tarló szúrásától, csak ú.gv csíote a hidas víz. a .sok szúrás helyét. No. ak­kor még n°ra reméltem, hovv valamikor én is fürdő­kádban lubickolhatok... Az én kaszásomnak volt ébresztőóra ia. hát az mindig magával hozta, hogy véletle­nül el nie altudiunk. Két órá­ra húzta fal mindig, és be­letette az itatóvödörbe, hogy nagyobbat zörögjön. Ügy -zörgött az óra a vödörben, hogy még a lovak is nyerí­teni kezdtek. A mi szemünk­ből is kiment aiz álom. Ak­kor aztán mentünk ki me­gint a búzatáblához. Hát a parasztember az aratással wammn megszenvedett abban aiz időben. Aki azt nem pró- bállta.. ad ion hálót a szo­cialista átszervezésnek. Mert laz/5 «eírnli nem is liehet, mennvit szenvedtünk a ke- n vérért. Nagy darab földeken két­méteres eerebl vével kaoar- tuk össze a tarlót, de em­lékszem. amilyen gyorsan csak tudtunk, úsv kellett ve­le szaladni. És a mezsgyé­nél meg kézzel kellett a ka­lászt összeszedni, mert a mez&gvekaróban megakadt a eereblve. ha odáig húztuk. Hei. de sokat elütöttem a lábam uiiát a mezsavekaró- ban! Nos. most' már az sincs... Édesanyám sokat betegles- , kedett. Azt mondták anvá,ró­náik harminckét suaórra van szüksége, fizesse he az áirát. és akikor elkezdik a keze­lést. Minden iászáeunlkat el­adtunk de .nem lett elég a nénz. Volit a falunkban egv hitelszövetkezet, onnét kért kölcsön az apáim. Sajnos. ió- anvám csak nvolc sugarat bírt ki. olvan kevés pénzt, kaptunk vissza, hoev nem lett elég a temetésre sem. Rám maradt, a háztartás, meg minden háztartási munr ka. éltünk aztán, aihofiv tud­tunk. Jött a fölisizabadulás. Osz­tották a földet. Apám azt mondta, ő már hetvenöt éves. neki már elég azt a két holdat is megdolgozni. 48-ban anám is meghalt. Szintén az én adósságom lett a temetkezés, meg a kórház. Nem tudtam, mit csinálnak. Ígv hát abban az évben téri­hez mentem. Legalább lett segítőtársam, mert bizonv még akkor is nagvon nehéz voR az élet. Fériem is magamfajta sze­gény legény volt. akkor lőtt haza a fogságból. Megismer­kedtünk. és nár hónán- eltel­tével; össize is házasodtunk. Minden dolgot megragad­tunk ahol keresni lehetett. Fériem elment cséoelni a té’ii hónaooikra oedia válla­latokhoz dolgozni. Akkori­ban már azért évről évire könnyebbedet! az életünk . .. 58-ban két hold földet is vettünk de ezt már nrm használtuk, mert mii,re mea- ntt ró’a a végzés mi már h^ói’i’tunfc a téesizbe. a föl­dünkkel együtt. Vagyis előbb csak a fér­iem állít be. hogv híven kö­vessem az igazságot De azt is egv naigv vihar előzte meg vaev nem is tudom mi­nek nevezzem. 59-ben aiz év eleién szer­vezitek ná:lunik a szövetkeze­tek Hát mint minden óitól, oersize hoev idegenkedtünk, még ma is nevetem, ha m - gondolok. mennviire. A vég­telenségig húzódoztunk, nem iaikartum,k beléoni. De bezzeg.' mikor me» azt hallottuk, hoev mindenki beállt már körülöttünk. meai iedtünlk. hoev most mi lesz. Akikor már hiába lestük az. abla­kon hoev maid iönnek. még agitálni se iöttt felénk senki. A fériem el is ment. hogv belépési .nyilatkozatot, kér­jen a tanácsnál. Mondom a tériemnek, nekem is hozzál nvii'aitkoizatoit. mert én is be- á’i'ok. A fériem azt mondta, elég egv háztól egv ta.a. át­lói az ő nevére még én is dolgozhatok. Mivel én na­ivon erőlködtem, hogv hoz­zon nékem is. hót csak nem szálút szembe velem, hozott n-,Vo,m is esv nvillatkozatot. Otthon aztán szén szóval "''őziködött. ho"v iobb llesz nekem mégis várni, én még ne töltisem ki. itt van nekem a háztartás, meg a gvármo- 1 ítáiSira szoiruló nővérem. Ék­kő,r aztán hallgattam rá. úev lett. aho-gv ő tartotta i óraik. A fértem kora tavasszal fölvette a munkát, aztán én is dolgoztam az ö nevére, amikor csak lehetett. Jött a '’ikamosítás. Itt a tanván is társadalmi munkával ment. Naevon örültünk neki. de akkor m^a csak egv rádiót tudtunk venni. Most már elér furcsán hangzik, mek- kon'a öröm volt. hogv villany van. meg rádió szól a kis tanvasi házikóban, de a mi életünkben ez borzasztó na,e.v előrehalad ás volt. Ké­sőbb a fériem traktoros lett. El is csodálkoztunk, mekko­ra, darab földeket fölszánta­nak: egv nap alatt. Jött az aratás, és igén végezte azt is. Akkor me." attól ijedtünk mea. hát ha itt is a gém dolgozik, ml nem is kere­sünk maid. csak az. akii a géoet haiitia. Ma máir azon is csak nevetünk bizonv. hogy mi mindentől tudtunk iiedezinii még akkor is... Dehát. hoev most visszatér- iek a lényegre, hogv mikor és hogvan lettem én m,a,eam téesztag. 1964 tavaszán fér­tem baleset következtében, meghalt. Én akikor töltöt­tem ki a belénési nyilatko­zatomat Nagvon sokat dol­goztam. igaz. ide azért talp- ra tudtam általi, akármilyen nehéz is volt. Azit. hogv úi- ra tudok nevetni, a mun­katársaimnak köszönhetem. Clvanok vaevuriik. mint e.ev n,a°v család. Én nagvon megszerettem a közös mun­kát máir elképzelni sem tu­dom. hovvan lehet máskén- nen dolgozni. Ha valami “ondom vollit azt. elmondtam a munkatársaimnak, és ak­kor már nem is látszott olvan súlvasnak. Könnyített az életemen ez. is bo"V a szövetkezetben is mindig iobban-iobban fizet­tek. Jött a oalóntéiió gén. a paradicsomot paprikát azzal ültettük, én is hamar beta­nultam a g°nen a m­'ám.tát. Aztán -mór olvan gé­nek 'tetteik. amin csanok vol­tak és a vizrt is a gémől eresztettük ,a palántákra. Fe­le munkaerővel, vagyis em­beri erővel duoláiát tudtuk termelni, mint bár évvel ez­előtt.. Dehosvis tartunk ma már attól, hosv mi lesz a mezőgazdasággal, nem lesz az embernek munkáia. mert a gépek elveszik előlünk! Én is kezdtem ezt az öreg házat 'ki.tateroztatni. Hát vil- ’Iznv már volt. mosógépet, gáztűz-helvet háztartási gé­neket vettem. Elhatároztam, hogv fürdőszobát éoítak. Nem mondom, merész elgon­dolás volt. de megvalósítot­tam. Először kutat, keltett- túrái nőm. mert itt a tanván — noha elég sűrűn lakott terület — nem vezették be a vizet. lev most. villanymotor haitia a vizet, a konyhában és a fürdőszobában pedig villan,vboiler melegíti. Bú­tort is vettem. ígv hát ezt a kis házamat, ami több r-’nt százéves, úiiá varázsol­tam. De vallt miből! Próbál­tam volna elérni ezt a har­mincas években... Rendelet a népművészeti vásárokról Nem mind érték, ami folklór Rendelet jelenít meg a népművészeti vásárokról, a folklór uigyanisi divat, nem véletlen tehát, hogy az utób­bi időben több helyen és számos alkalommal rendez­tek ilyen ■ vásárokat. Ezek epir részében azonban keve­redett a valódi érték a ha­missal. qz igazi népművészet a giccsel. A művelődési miniszter és a belkereskedelmi miniszter újabban kiadott MM 16 1981. számú együttes rendelete egyebek között, azt is meg­határozza. hogy a népművé­szeti vásárokon milyen alko­tások hozhatók forgalomba. Eizeii szerint az ilyen ren­dezvényeken a népművészet mesterei, a népi iparművé­szek, a népi iparművészeti tevékenységet folytató ipar­művészek. a népművészet ifjú mesterei, valamint a népi iparművészeti tárgyak előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozó szer­vezetek vehetnek részt. Kóbor kutyák Pánikba esett birkák A szentl^^zilój Búzaka'lász Tsz külterületi juhhodályá- ba kóbor kutyák. szabadul­tak be. s a birkák köpött ak­kora riadalmat. keltettek, hogy azok egymást tiporva igyekeztek menekülni az akoliból. A nyolcszáz férő- helyes hodáily minden ne­gyedik lakója a pánik áldo­zatául esett. A helyszínre siető juhá­szok nem tudták megakad á- lyozmi közel rpásfélszá'Z anyajuh' és több mint nyolc­van bárány pusztulását. Kétségtelen, a telet a két szélsőséges, ellentétes szín­nel, a feketével és a fe­hérrel lehet jellemezni a legkönnyebben. Csakhogy ez a kontraszt nagyon is látszólagos, mert a tél szí­nei között ott vannak a meleg barna lágy árnyala­tai, a köd gomolygó füst­szürkéi, s a hó alatt (az elképzelt) buzgó, tavaszra készülődő zöldek. A hóba roskadt öreg szekér feke­te-fehér csöndjébe, s* a ropogós-kék levegőégbe be­lehasít egy síző, egy szán­kózó, egy hógolyózó gyerek piros kacagása, egy havat tapodó sétáló elégikusan dörmögő, mélyen ropogó lépései. Hát persze, hogy nem lehet a telet egy vagy két színnel és a csenddel jel­lemezni. Határtalan ez az évszak is, mint a többi, mint maga az élet,.. .

Next

/
Thumbnails
Contents