Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. DECEMBER 16. munkája A divat diktál i Jászárokszálláson is | Az asztalon hímzésminták, divatraizok. a vastag. sár- ea borítékokból sorira kerül­nek elő la modellek szabás­mintái. Tervezés közben za­vartam mer dr. Búzás Jó- zsefnét. a i ás zároks zá 1 lás i Hímző- és Szőnversizövő Há­ziipari Szövetkezet elnökasz- szonvát és Vízi Julianna iparművészt. A iövő évi vá­laszték kialakításán dolgoz­tak. — Miiven termékek gaz­dagítják az 1982-es kínála­tukat? fl rongyszönyegé a jövő ? — Minden évben úiat kí­nálunk a kereskedelem kén- viselőinek — mondia az el­nök asszony. — Profilunk u-evan évek óta változatlan, elsősorban finom hímzések­kel díszített ,nőí és rvermek- fehérneműt és ruhákat. ha­gyományos kézimunkát (asz­tali futót, térítőt, szalvétát), valamint perzsa- és torontá­li szőnyegeket készítünk. A szőnyegszövő ágazat, sainos visszaesőben van. oerzsából a több mint hárommilliós, és a torontáli 2 millió 600 ezer forintos tervezett árbe­vételét már év közben le kellett ..faragni” és úgv tű­nik. ez a csökkenő tenden­cia lesz a iövő évre is a iel- lemző. A szőnyeg 28 száza­lékos forgalmi adóia nem kedvez a terméknek, ezt el is mondtuk megfelelő fóru­mon. de eddig még nemkan- tunlk választ. Rongvszőnve- giet is - készítünk, de csak saiát szabászlati hulladé­kunkból. ami évente 200— 300 négyzetmétert ident! — Talán növelni kellene ezt a mennyiséget — szól a témához az iparművész. mi­vel ez most nagvon divatos, főleg az északi orszápgokban. Egyébként is. a divatot nem lehet, figyelmen kívül hagy­ni. Tudomásul! kell vennünk, hogy a vevők a nénművé" szeti termékeket is szíve­sebben vásárolják, ha azok a mindenkori divat stílusje­gyeinek' is megfelelnek. El­sősorban. nem kézi munkára gondolok, bár, ebben is hol ez hol az a kanósabb ha­nem a hímzéssel díszített, fe­hérneműkre ruhákra. Igaz. uwan hoev a néDművészeti bolltok csak szigorú feltéte­lek alianián zsűrizett termé­keket árulhatnak, de úi stí­lusú blúzaink. alsószok* nválnk között akad liven is. Az Aranynak nem szab ha­sonló feltételeket ott az a lénves. hoev a népművészeti motívumok jellegiben hozzá­juk simuló de divatos ruha­darabokon legyenek, és le­hetőleg az uralkodó színár­nyalatokban készüljenek. A nívódíjas termék mintadarab maradt — A fövő évre t>éildá.ul 40 úi mintadarabot készítünk el a főbb színdk a nve.rs. a vörös, a brillant és a kék lesznek — veszi át a szót az elnökasszonv. — Kedvelt a ..ton in ton” hímzés, ami azt jelenti, hogy az alananvag színével megegyező vagv ahhoz közeli árnyalatú fo­nállal készülL tehát fehéren fehér kéken kék a minta. Az alkalmazott és a hagyo­mányos kézimunkáit a kör­nyékbeli 11 község asszonyai, összesen 550 bedolgozó ké­szíti. az összeállítást a kö­zös műhelyben száznegyven- hét dolgozó végzi. Két éve kezdtük el exportálni a har svománvos kézimunkáikat. Franciaország. Csehszlovákia. Lengyelország. NDK a part­nereink. Főleg fehér áttört hímzést kémek de kedvelt a kalocsai színes minta is. elsősorban a franciák köré­ben. Teljes termelési érté­künk 37 millió forint lesz az év végéig. — A sóik széD kézimunka, hímzett ruha közül mit és főleg mennyiért, kínálnak a magyar vásárlóknak? — Az ár mindig a hímzés gazdagságától függ — vá­laszol az élnoknő. — Az aszimmetrikus. esvoldalon elhelyezett motívumok divat* ia most kedvez az olcsóbb termékeknek. Általában 300 —800 forint között van esv- egv darab ára. és előfordul hoev ugyanabból a fazonból kémek szerényebb és dú* sabb díszítésűt is. Termé­szetesen a körben bordürö- sen hímzett alsószoknva — ami most nagv divat — ivó­val drágább mint mondóik az egv motívummal díszített blúz. Ezekre a ruhadarabok­ra egyébként is az a jellem­ző hagv főleg 'kiegészítés­ként vásáirolnak belőle eav- egv darabot. Volt olvan pró­bálkozásunk hoev telies öl- tözetcsonort készüljön a HI- SZÖV ifjúsági pályázatára tervezett Julika egv 30 da­rabból állót. A termék nívó­dnak kapott sokan megcso­dálták. de f-mdelés csak né­hány darab iára érkezett. Belkereskedelmi forgalomra egv-egv blúz készült, ezen kív"’ a HUNGAROCOOP-on keresztül dán. milánói, müncheni, iapán cégek ren­deltek belőle blúzt és ruhát Mindeftesetire az elismerés megerősített bennünket ab­ban hoev szerencsés lépés volt néhány évvel ezelőtt ál­landóan nekünk dolgozó ioarművészt keresni. A di­vatirányzatok követése, a szaklaDok ismerete, a mo­dellezés ólvan képzett szak­embert igényel, aki ponto­san fel tudia mérni a piac ieénveit és a szövetkezet le­hetőségeit is. — Persze most senki ne gondolta. hogy nekem ez ewbol ment — szól közbe Vízi Julianna. — Hosszú ideig tartott míg a szövet­kezet — és vele egvütt én is megtaláltok, hogvan lehet divatos, gazdaságos és amel­lett nagvóbb szériákban is elkészíthető termékeket piac­ra dobni, olyanokat, ame­lyek segítségével a népmű­vészetet szervesen beéníthet- iük a mindennapi öltözkö­désbe. Az előbb említett együttessel is az volt a cé­lom hogy megmutassam ho­gyan lehet stílusban tartva szinte egész ruhatárat létre­hozni. egymással variálható darabokból. Volt közötte ru­ha. válloántos és rövid li­léivé hosszú uiiú blúz. alsó­szoknva amit önálló szok­nyaként is fel lehet venni, mellénv. tűnettves kékfestő köténv öv. A díszítés mind­egyiken zalai fehér hímzés volt , — Hogvan válaszolt a niac az ú? nróbálkozásokra? Megrendelő a Gundel — Megrendelőink széles köre bizonvítia. hoev helves úton indultunk — mondia az elmöikiasszonv. — Ennek bizonyítására csak exoi""- srámainkat hadd mondiam el. Terveztünk 8.5 millió fo­rintot és év végéig realizá­lódik 8.7 millió forint. Eb­bő' 3.9 millió a tőkés exnort. Belföldi megrendelőink kö­zött van például a Gellert Szálló ahova a herendi no— cetánkészletekről átvett min­tákkal hímzett térítőkét ké­sztettünk vaev a Gundel. amelynek telies terítősami- tuirátát szállítottuk heténvi tÍDUsu áttört hímzéssel dí­szítve , A néni hagyományok te­hát nemcsak me<?őri zóotők és ápolhatok hanem tovább is fejleszthetők. A szén. régi minták térítőkön párnákon lakásainkat tehetik otthono­sabbá 'ruhadarabjainkra fel­kerülve nedig ismét betöltik »red°t'i fűnkéi ójukat: díszí­tenek eevedivé varázsé'iák a megszokott ruhadarabot is. Az iparművész segítsé­gével a szövetkezet bebizo­nyította. ho“v a népművé­szeti motívumok segítségével minden korosztály és min­den alkat számára lehet iól hordható divatos kiegészítő darabokat készíteni. Feiszés Edit A csepeli kikötőben két ún. híd­daru segíti majd a munkát. Az elsőnek a napokban emelték he­lyére a vasszerkezetét, és a jövő év első felében már üzemel is. Az új daru előnye, hogy alacsony vízállás esetén benyúlhat a part­tól távolabbi uszályokhoz és ma­ximálisan 12.5 tonnás terhet emel­het ki a szárazföldre. IDŐSZERŰ GONDOKRÓL ÉS AZOK ENYHÍTÉSÉRŐL Nagyító alatt a lakásszövetkezetek Az új lakásban a boldog családfő azonnal megállapí­totta, hogy az ablak résén ki-be jár a szél, hogy az egyik szobában a szőnyeg- padló alól hiányzik a szige­telőanyag, hogy a másik szo­ba ajtaját akkor se tudja be­csukni, ha megfeszül. Arlna gondolt, ha ő ilyen minőségű munkát végezne az eszterga­pad mellett, egyhamar kezé­be adnák a munkakönyvét. Majd azzal a kéréssel for­dult a lakásszövetkezet elnö­kéhez, hogy védjék meg az érdekeit. Az elmúlt hónapokban a népi ellenőrök megvizsgál­ták a lakásépítő és fenntar­tó szövetkezetek tevékenysé­gét. A bevezetőben, említett eset azonban korántsem ne­vezhető egyedülállónak, ezért felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben a tanácsok műszaki osztályainak és a lakásszövetkezeti tagok ér­dekeit képviselő szervek munkatársainak nagyobb kö­vetkezetességgel keli eljár- niok a lakások műszaki át­vételekor. Bár országos tapasztala­tokról még nem szólhatunk, egy-egy megyei vizsgálat megállapításai lehetőséget adnak arra, hogv eltöpreng­jünk a lakásépítő és fenntar­tó szövetkezetek időszerű gondjairól és ezek lehetséges megoldásairól. Mórt még a korábbi sok vitára okot adó műszaki átvétel kérdésében is csökkenteni lehet a gon­dok számát. Bizonyítja ezt az is, hogy van olyan megye, ahol az átvételi bizottság tagjait az átadásra elkísérik a kivitelező vállalat szak­munkásai. akik nyomban ki­javítják a felfedezett hibá­kat Aligha kell bizonygatni, hogy az említett példa miért érdemes a követésre. Hiszen ezzel a megoldással nemcsak számtalan bosszús ágtól kímé­lik meg a tagokat, hanem nyilván csökkenthető az át­adott lakások minőségét kifo­gásoló perek száma is. Amint azt a tapasztalatok bizonyít­ják, a pereskedés — olykor egy-egy évig tartó — ideje alatt a hibákat rendszerint nem javítja ki senki, a laká­sok állagának megóvásáról, a folyamatos karbantartás­ról nem is beszélve. Márpedig napjaink egyik halaszthatatlan feladata a sok százmilliós értéket képe­ző nemzeti vagyon folyama7 tos karban-.artása. Ai. halo­gatás ugyanis csak a. gond­jainkat szaporítja. Csakhogy a felújítás költségei sok eset­ben meghaladják a szövetke­zet anyagi erejét. Szerepet játszik ebben az is, hogy a kis létszámú la­kásszövetkezetek működése nem gazdaságos, és anyagi lehetőségeik nem teszik le­hetővé a karbantartással fog­lalkozó szakemberek alkal­mazását. A népi ellenőrök e gond megoldására is találtak követendő példákat. Ahol le­hetséges volt — és a tagság ehhez hozzájárult — egyesí­téssel törekedtek gazdasági­lag erősebb, optimális létszá­mú szövetkezetek megalakí­tására. Az egyik megyei vizsgálat szerint legalább ezer otthon gondját kell ma­gára vállalnia égy szövetke7 zet vezetőségének ahhoeí, hogy a lakásszövetkezet gaz­daságilag is olyan erőssé vál­jon. amely képes egy kar­bantartó brigád gazdaságos foglalkoztatására. Egy másik városiban pedig azzal kísérle­teznek — a jelek szerint si­kerrel —, hogy a kis szövete kezetek közösen hoznak lét­re és foglalkoztatnak egy-egy karbantartó brigádot. Megint másutt abban látják a felújí­tás és karbantartás legfőbb biztosítékát, hogy együttmű­ködve a helyi vagy környék­beli építőipari szövetkezettel előre egyeztetik a felújítás pontos menetrendjét. Minde­nütt egyformán fontos, hogy a megoldást jelentő döntések a tagság egyetértésével szü­lessenek meg. Mert bár tények igazolják, hogy a lakásszövetkezetek demokratikus fórumai általá­ban működnek, ám olykor két-három alkalommal kell összehívni ezeket a fórumo­kat ahhoz, hogy határozatké­pesek legyenek. Előfordul, hogy egy-egy épületen be­lül is lassan terjednek a tag­tulajdonosokat érintő infor­mációk, amiért is néha a fó­rumokon részt vevő kisebb­ség kénytelen dönteni a többség nevében. Mindez visszavezethető az adott la­kásszövetkezet vezetőségé­nek nem kielégítő munka- módszereire is. Néhány pél­da már szerencsére bizonyít­ja, hogy azokban a lakásszö- vetkeztekben, ahol gondot fordítanak a szabad idő el­töltését is segítő közös prog­ramokra, esetleg a klubélet megteremtésének feltételeit is elősegítik, ott kevesebbet panaszkodnak a lakóhelyi közérzetre és az információk áramlásának hiányosságaira. Ennek pedig szinte egyenes következménye, hogy ezek­ben a lakásszövetkezetekben a tulajdonosok nagyobb gon­dot fordítanak lakókörnyeze­tük formálására is. Cs. N. L. A fogyasztót is eligazítja Mire jó a védjegy? Az ugyebár közismert, hogy a nemzetközi kereskedelem­ben a magyar áruknak is erős1 versenytársakkal kell megküzdeniük. Ott márcsak azért is érdemes a jogi ol­talmat megszerezni, a védje­gyet használni, mert bármi­lyen jó is egy ismeretlen áru minősége, csak alacsonyabb áron lehet eladni. Igen ám, csakhogy azt sohasem lehet tudni, hogy egy új áru a ké­sőbbiekben vevőre talál-e külföldön is. (Jó példa erre a bűvös kocka emlékezetes esete!) Ezért az lenne az ésszerű, ha egy új termék forgatómba hozatalakor a gyártók akkor is gondolná­nak a védjegy megtervezésé­re, bevezetésére, ha az árut egyelőre csak a hazai keres­kedelem rendeli meg. Ezt indokolja, hogy a hazai áru­kínálat lassan bár, de bő­vül, és a termékek egy része itthon is versenyben van egymással. Érdemes és időszerű tehát nőve'ni a védjegy szerepét. Egyebek között ezt a célt szo'gálta a nemrégiben Trade Mark ’81 néveri rende­zett nemzetközi védjegykiál- lítás1. s a Budapesten meg­szervezett nemzetközi véd- iegvkonferencia. A védjegy- kultúra fejlesztését, a ma­gyar védiegyek intenzívebb használatát szolgálta — köz­vetve — az is. hogy a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara védjegybizottsága és a Hunigexpo védjegypályázatot írt ki. Idézünk az első helye­zést elért pályamunkából: „Az árut az ismeretlenség homályából a védjegy emeli ki... A vásárló a védjegy­gyei megjelölt árut, ha azt jónak találja, máskor is ke­resi és vásárolni fogja. Egy­idejűleg kialakul tudatában, hogy az azonos védjeggyel jelölt termékek a korábbiak­hoz hasonlóan jó minősé­gűek, s az így befogadott védjegy bizalmat ébreszt a gyártó és a forgalmazó töb­bi terméke iránt is.” A pá­lyadíjnyertes szerző: Bállá Mariann, a Medimjpex kül­kereskedelmi vállalat pro­pagandaosztályának mun­katársa. Talán nem véletlen, hogy éppen a Medimpex reklám- szakembere a pályázat első helyezettje: a magyar védje­gyek nagy hányadát a gyógy­szeripar alkalmazza. Ugyan­akkor például a könnyűipar­nak alig van védjegye. Jel­lemző az is, hogy a kifeje­zetten magyar eredetű véd­jegyek száma alig néhány ezer, ugyanakkor a nálunk is bejelentett, tehát hatá­lyos nemzetközi védjegyeké több százezer! Az utóbbiak közé tartozik például a Cha­nel. A francia cég olyan ko­molyan veszi védjegyét, hogy a világ, szinte valamennyi sajtótermékét. kirakatát szemmel tartja, és ^azonnal tiltakozik, ha valaki á maga, evvszerű. nemes vonalú. s ebben a Chane!-stílusra em­lékeztető termékét Chanel megnevezéssel hirdeti. S egy másik véglet: né­mely országban, ahol el­árasztotta a márkák özöne a fogyasztót, ahol szédítő a védjegyezett termékek soka­sága, és természetessé vált a hivalkodó csomagolás — megjelentek márkanév nél­küli, egyszerűen csomagolt és kifejezetten olcsó áruk. Ezekre csak éppen annyit ír­tak: „fogkrém” vagy „szap­pan”. .És — sikert arattak. De népszerűségük a szakem­berek szerint csak addig tarthat, amíg további fog­krémek és szappanok je­lennek meg márka nélkül. Nálunk minden fogyasztá­si cikken fel kell tüntetni a gyártó nevét, és a gyártók, teljesítvén ezt a kötelezett­ségüket, mindinkább töre­kednek arra., hogy márkáju­kat haszná ják megjelölés­ként. A Kozmetikai és Ház­tartásvegyipari Vállalat pél­dául Caola-ra változtatta ne­vét. ami szintén egy lépés a védi es vek használata felé. A gazdálkodás korszerűsödése, a termékek nagyobb válasz­téka eőbb-utóbb kibonta­koztatja a versenyt a hazai piacon isi. és ennek nélkülöz­hetetlen kelléke lesz a véd­jegyek bejegyeztetése, reklá­mozása és használata. A fo­gyasztóknak ebből annyi haszna lesz. hogy választásá­ban. döntésében eligazítást kap a védjegyektől. G. L. Megalakult a Kereskedelmi Kamara belkereskedelmi tagozata Kazincbarcika Városért kitüntetés Kazincbarcika Városért ki­tüntetést nyújtottak át teg­nap a városi tanács ülésén. Av. idén alapított kitüntetést első alkalommal Papp Atti­la, a városi könyvtár nyu­galmazott vezetőie és Bo­rostyánkői László, budapesti tervezőmérnök kapta meg. Az érdekelt tagvállalatok kezdeményezésére megala­kult a Magyar Kereskedelmi Kamara belkereskedelmi ta­gozata. A tagozat, munkáját idegenforgalmi és vendéglá* tóipari. valamint a belkeres­kedelmi szekcióban vé°izi majd. Az alakulóülésen Sá­ghy Vilmos miniszter a bel­kereskedelem előtt (álló idő­szerű feladatokról tartott elő­adást. A tagozati ülésen a válla­lati vezetők elfogadták a két szekció 1982. évi mun- katervét.

Next

/
Thumbnails
Contents