Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

10 Fiatalokról-fiataloknak 1981. DECEMBER 13. Épül KISZ-védnökséggel Sutba dobon formalitások Védnökség — patromálás, pántfogála, protektorátus — írja a Magyar Szinonima Szótár. Vagy: rövidre zárás — említi egy huszonéves mű­szaki. Hozzáteszi, a szó jó értelmében. S megmagyaráz" za a kifejezés jelentését: megkíméled az áramot alttól, hogy kacskaningós utakon, elleriáílilásokon és vezetékek méterein át szaladgáljon. A kört ugyanis rövidre zárod. Mi köze a kiselőadásnak, a jószándékú technikai manő­vernek a felirathoz: „A pa­pírgyári rekonstrukció álla­mi kiemelt beruházás KISZ- védnökséggel készül”? A magyarázat az elkövetkezen- -dő beszélgetésekből kidéiül, sőt az is, hogy mit számít esetemként a közbenjárás, minek kell Szolnokon még két árok, s mit hozhatnak a sutba dobott formalitások. Mielőtt ez utóbbiról szól­nánk, néhány mondat az előzményekről. Július 1-én írtaik alá a Papíripari Vál­lalat szolnoki papírgyára re­konstrukciós állami nagy- beruházása felett vállalt KISZ-védnökség alapokmá­nyát. Egy dátum s egy szám a dokumentumból; a béru- házás teljes befejezésének időpontja 1984. szeptember 30. A költség nagysága 6 milliárd forint. Amikor a védnökség céljait pontokba foglalták:, rögtön az elsőben e két momentumról volt szó — ezek betartásáról. A má­sik két passzus arról beszél: elérendő, hogy a beruházá­son. doLgozó vállalatok KISZ- szervezetei. szocialista, ezen belül ifjúsági brigádjai erő­sítsék együttműködésüket, fokozódjék az itt dolgozó fiatalok politikai, ideológiai nevelése, szakmai politikai képzése, továbbképzése. Ed­dig a célok, s most a for­malitásokról : szeptemberiben találkoztak a berüházáls megvalósításéiban, részt vevő vállalatok KISZ-titkárai. El is döntötték, nincs értelme annak, hogy a védnökség kapcsán mindenkivel szer­ződést kössenek. Aki segít, az „papír” nélkül is megteszi, aki nem... s ma már bizo­nyos, azoknak volt igazuk, akik a formalitások ellen szavaztak. Zsíros Magdolna a védnökség operatív bi­zottságának titkára egy szám helytelenségére hívja fel a figyelmünket, azon túl, hogy mint a védnökség! ügyek hivatalosan kinevezett — ezért kapja a fizetését — in­tézője felsorol néhány meg­lepő momentumot. Tehát Zsíros Magdolna: Hagyományos utak helyett — Az alapokmány tartal­mazza. hogy hat vállalat képviselői vegyenek részt az operatív bizottság mun­kájában. Ezzel nem szűkül le a védnökségben munkál Rodó cégek száma. Sorolhat­nám a névéket, s melléjük azt. mennyire készségesek ©gy-egy probléma megoldá­sánál. Van úgy. hogy a gon- doik ismeretében mi, az em­lített bizottság tagjai, kez­deményezünk, máskor pedig a kivitelező vállalatok gaz­dasági vezetői kénnek meg bennünket. Tehát a megol­dott problémák közül né­hány: a VBKM VÁV az elektromos szereléseket vég­zi a rekonstrukciónál. Veze­tőinek kérésére kerestük meg a Csepeli Transzformátor­gyár KISZ-bizottságát, hogy két 1600-as trafó szállítási gondja megoldódjék. Egy hét alatt elkészültek a tnanszfpnrn áltorok. Másik szintén a IV-es papírgóo- hez kapcsolódó ügy: a VÁV kunszentmiklósi gyáregysé­gének fiataljai — munkaver- seny fél hív ásunk nyomán — vállalták. hogy az eredeti határidőhöz képest hama­rabb szállítják az elektro­mos berendezéseket. Mi is volt az a megjegy­zés? Védnökség — rövidre zárás. „Megkíméled az ára­mot alttól, hogy kacskairingós utakon, ellenállásokon és ve­zetékek méterein a* szalad­gáljon”. Igen, ha a „hagyo­mányos utat járják”, levél levelet követ. Hivatkozás, utalást, apellálásrt s a dol­gok valamikor majd megol­dódnak. Ha azonban egy be­rendezés napokon, heteken belül kell. mindjárt mások a dimenziók. Mielőtt azon­ban azt hihetnénk, hogy az operatív bizottság „átminő­sült volna.” anyagbeszerzői társasággá, egy kis kiegé­szítés — Zsíros Magdolna folytatja: — Október 2.3-tól 25-ig védnőkségii napokat szervez­tünk. A vállalkozásban részt vevő KISZ-szervezetek kép­viselői. még Tatabányáról is. csoportokat delegáltak. A rendezvényen társadalmi munkával „nyitottunk”. Az­után kulturális programok következtek, majd a beruhá­zásról egy fórum. Huszonne­gyedikén a szolnoki papír­gyár dolgozód kommunista műszakkal Támogatták ezt a rendezvényt. Az eredmény 2 ezer 761 óra társadalmi mun­ka. H gép nem indult — Persze voltak itt úgy­mond kényesebb szervezési akciók is. Hegedűs Jánosnak a KISZ megyei bizottság if­júmunkás felelősének mon­dandójából megtudhatjuk ezeken kívül azt is: mitől megyei ez a védnökség? Ez egy sikeres, elismerést aratott akció a múltból. S következik egy a jövőből. Hegedűs János mondja: — Október végén, novem­ber elején derült ki. hogy a VÁV a IV-es papírgépnél képtelen elvégezni határidő­re a rábízott villanyszerelési munkákat. Érthető, négy embere dolgozott a munka- területen — villanyszerelők, technikusok kellettek. Pró­bálkoztunk amolyan paksi módfezerrell, „kölcsönözni” akartunk megyei cégektől szakembereket — nem jött össze. Maradt a hétvégi tár­sadalmi munka, illetve en­nek szervezése. A produká­landó termelési érték majd félmilliónyi, nem volt nagy, jelentősége az üzempróba szempontjából annál inkább. Így azután szombatonként és vasárnap a VÁV szakmai felügyelete mellett tizenöt­húsz KISZ-tag villanysz.ere- lő ügyködött a beruházáson. Bútorgyáriak papírgyáriak, járműjavítások és ..gyere­kek” a TITÁSZ karcagi üzemigazgatóságától. — Két nyomvonalon kel­lene bekötni a villamosener- giia-eütö,táshoz a 10 ikV-os tápvezetéket. Úgy három­négy kilométeres hosszúság­ban. Nincs rá 'kapacitás — mármint az árok ásására. Ha ezek készen vannak, a TITÁSZ lefekteti a kábele­ket. Tehát erre, vagyis föld­munkára kell szervezni a nyáron társadalmi mumfca- aikciót. Az egész összesen 8 millió forint értékű. Az árokásás az összegnek töre­déke. Ha nem lesz meg, ak­kor nincs áram, A megyei KISZ-bizottság egyébként figyelemmel kísé­ri a beruházási védnökség operatív bizottságának tény­kedését — ezt bizonyítják ez utóbbi beszámolói a tes­tület előtt. Az OB — így rö­vidítik. informálja a „me­gyét”. Honnan szerzi a véd­nökség! bizottság értesülé­seit? Titkára Zsíros Magdol­na sorolja az értekezletek válfajait — főmérnöki, ope­ratív koordinációs bizottsági — amelyekre hivatalos. S információkat adnak a KISZ­esek. '"űrűn érkeznek a je­lentések — ez a Radar — az öltözői gondokról, az ét­kezési problémákról, s tnás egyebekről. Komolyra fordítja a szót, s egy axtis- taimutatvány nak is beillő produkcióról beszél: — Éppen az operatív bi­zottság közbenjárásával el­készült az a vasszerkezeti berendezés, amit most he­gesztőnek a IV-es papírgép­nél. Fenn a magasban a h idegben. amikor csúszik minden. Szóval ezeknél a rendkívüli erőfeszítéseknél látom én a védnökség fon- tossjáfeát. Olyan dolgok el­végzésénél, amikor nem elég csupán annyi, hogy megte­szem azt ami hivatalosan az én dolgom. Legyen igaza A ®y,ár- és Gépszerelő Vállalat papírgyári kiren­deltségének a KISZ-esei alapítottak itt Szolmökn az elsők között alapszervezetet. Ilyen is van, ez is része a védnökségnek. Csatári Sán­dor, a szolnoki papírgyár KlSZ-bizottságámak a titká­ra persze a szervezettséggel nem túlságosan elégedett. Sok olyan cég dolgozik itt — említi —. amelyeknél még agitálni kell a fiatalokat a KlSZ-tagságra. S ha már a problémák kerültek szóba, érdemes arról is beszélni — rózsaszínű lenne a kép. ha nem szólnánk a védnökség­ben ügyködők kudarcairól. Például arról, hogy nem si­került ácsokat toborozni társadalmi munkára, vagy arról; hogy ma még sokan csák nézik azokat, akik küszködnek a feladatok meg­oldásán. Olyan, is előfordult, hogy megsértődött valaki, amiért a KISZ úgymond „belenyúlt” az ügyek mene­tébe. A papírgyár főmérnö­ke Bede László elismeréssel szólt beszélgetésünkkor a védnökségről. a fiatalok igyekvéséről. Rendre sorolta az eredményéket, hozzátéve: Zsíros Magdolnáéknak nem volt még igazi kudarcuk, ‘s reméli, nem is lesz. Legyen igaza. Hajnal József Három hónapja a pályán idején gyakran ültem a szol­noki színház nézőterén. — Az ember nézőként rit­kán pillanthat be a kulisz- szák mögé ... — Ha bepillanthatna, ke­mény munkát, próbákat lát­na és izgalmas vitákat hall­hatna egy-egy alakításról^ produkcióról. Figyelünk egy­más munkájára, kritizálunk, dicsérünk, s ez alapvetően így a jó, hisz a társulat egé­szétől függ egy-egy előadás létrejötte, sikere avagy bu­kása. — Az Emil és a detektí­vek siker volt... — Gyerekeknek játszani nagyon jó. Minden mozzanat­ra azonnal reagálnak, oldot­tak, nyitottak, s ez a szí­nészt is oldotta, nyitottá te­heti. Gyermekdarabban egyébként nem most ját­szom először, sokáig voltam tagja a Budapesti Műszaki Egyetem színjátszócsoportjá. nak, amely többnyire gyer­mekközönség előtt lépett fel. — Hamarosan Ophéliakénl lép a szolnoki közönség elé. Beszélgetésünk idején egy hét választja el a premier­től. Szerepekkel fogadta a színház Fehér Anna, a szolnoki Szigligeti Színház művésze, alig háromhónapos színészi múlttal a háta mögött már túl van a második premier­jén. Az Emil és a detektívek című gyermekelőadásban a főszerepet, Shakespeare Ham­letiében pedig Opheliát ala­kítja. — Szerencsés pályakez­dés ... — Valóban örülök annak, hogy a színházban ennyi és ekkora lehetőséget kaptam rögtön a pályakezdés évében. A főiskola után egyébként ezért választottam a szolno­ki színházat, mert tudtam, hogy itt örömmel, szívesen és nem utolsósorban szere­pekkel várják a fiatalokat. Tetszett a színház művészi profilja is, főiskolás éveim — Ophéliáról, a szerepről most még nem szeretnék, nem is tudnék beszélni. Ta­lán annyit, hogy a századok távlatából — hisz Shakes­peare drámája régmúlt tör­ténelmi korokat idéz — is á mához szeretnék szólni. — A két színházi szerep között egy tv-film egyik fő­szerepét is eljátszotta. — Jean Cocteau Rettene­tes szülők című darabjában Madeleine-t, a lányt alakí­tottam. A filmet Felvidéki Judit rendezte, és óriási él­mény volt olyan nagy szí­nészegyéniségekkel, művé­szekkel együtt dolgozni, mint Gábor Miklós, Berek Kati és Vass Éva. — A színházi munka és a filmezés teljesen más művé- szí eszközöket kíván. Szíve­sen forgatna újra filmet? — Természetesen, de mun­kámat alapvetően a színház határozza meg. Jó színházi színésznek lenni, ha az em­ber dolgozhat a televízió­nak, a rádiónak is, egyszó­val, ha minél több lehető­séget kap arra, hogy önma­gát, művészi eszköztárát, pá­lyáját és mindenekelőtt a közönséget gazdagítsa. T. E. Fotó: H. L. fi" ..Vevőből eladó lettem... »f TABÁN — ez az üzlet ne­ve; amelyet a szolnoki Ság- vári körúton nyitott T. Nagy Károly. Tabán — forgatom tovább az ismerős szót, — biztosan többen ismerik, mint ezt a boltocskát. — Szeptemberiben vevőből el­adó lettem. Azóta is csodál­kozom. hogy egyetlen szol­noki kereskedőnek sem ju­tott eszébe a „fantázia” név. Egyébként a feleségem a „keresztanya”, mindketten a Tabánban születtünk — mondja a tulaj. T. Nagy Károlyt sokan is­merik Szolnokon. Ki a Mi­ni klubból, ki az Expressz- ből. ki onnan, hogy milyen na*"' türelemmel sétáltat- gatta három gyerekét az ut­cákon. közöttük az ikreket. Elég nagy merészség kellett három gyerekkel belevágni és üzletet nyitni... — Számomra nagyon fon­tos a család, de miután a feleségem nagyon megértő, tudta, csak akkor lesz jó a családnak, ha nekem is az. És én elég nehezen viselem el a skatulyákat, a kötöttsé­geket. Tail án ezzel magyaráz­ható sikertelen vizsgám a mezőtúri főiskolán., ez lehet az oka. hogy többször kezd­tem nagy lendülettel, aztán apróbb-nagyobb munkahelyi viták engem kényszerítettek meghátrálására. — Ezért döntöttél úgy, hogy önmagád főnöke le­szel? — Csak részben. Régóta foglalkoztat egy ilyen üzlet terve. Néhány éve rendsze­resen rendeznek Szolnokon is vásárt a kismesterek munkáiból. Fázósan megborzong, az­tán a homlokára csap. Ro- tyog a forralt bor. Eltűnik az üzlet legkisebb sarkában, az „irodában”, apró köcsög­ből kiemeli a vízmelegítőt, öklével jónéhányszor meg­döngeti a falat. — Béla — kész van a bor, és átnyújtja a fal résén. Magyarázóan hozzáteszi. — Ö most nyit majd a napokban. A „szomszéd” szitanyomé. Együtt béreljük a pincét. Együtt is dolgoz­tunk. Szóval a vásárokon jöttem iá. milyen nagy igény fenne a városban egy ilyen kereskedőre. Döntöt­tem. Barátok, ismerősök ré­vén összegyűjtöttem a pénzt, úgy 70—80 ezer forint kel­lett az induláshoz. Persze, mi js összehúztuk magun­kat. Kisebb volt az a bizo­nyos takaró... a drukkerek segítségével rendbehoztuk a pincét, a mesterektől besze­reztem az árukat — mutat a polcokra ahol kerámiák, gyertyák, bőrből, fából ké­szült tárgyak sorakoznak. Szerencsére a kezdő ipar­művészek nem idegenked­nek attól, hogy' bizományba adják munWájiikat. Olyan dol­gokat szeretnék árulni, ami nem sorozatban készült, de nem is tartozik a képcsar­nok profiljába. Szépet. ízlé­seset ... Az elmondottakat igazolja az a sok tucat vevő, aki kérdéseivel az igazi felada­tára emlékeztette a „tulajt”. Sokan először jöttek. csak szétnézni. Sokan keresték valamit, ami még nincs, de lesz. Gyűrűk fülbevalók, dísztárgyak között válogat­nak. — Ott azt a hajráiból, gyűrűből, csatból összeállí­tott csomagot már leértékel­ted. Van már veszteséged is... — Sajnos, ez ezzel jár. An­nak idején, amikor több kis­mestert felkerestem, kiala­kult bennem egy kép, mire lehet igény. Aztán ez a kép teljesein összezavarodott. Mást szerették volna a fiatalok, akik felkerestek. De most mar ismét tisztábban látok. A magam módján piacku­tatást végzek. Január köze­pétől neves és kevéssé is­mert iparművészeket sze­retnék meghívni. Kétheten­ként kiállítással egybekötött vásárt rendezek. Jönnek majd bőrösök, keramikusók — közöttük szolnokiak is — üvegékszerkészítők. Még tár­gyalok. — Hamar beletanultál... — Segítettek. Két hónap alatt intézték az ügyemet a tanácsnál. a KlSOSZ-tól rendszeresen lejárnak, s megmondják, ha nem értek valamit. Egyre érdekesebb* hek tartom a munkát. — Lehet a te utad recept másnak? — Talán. Minden beteg­séget más összetételű orvos­ság gyógyít... Kardos Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents