Szolnok Megyei Néplap, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

1981. DECEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SED FILMSZÍNHÁZ Elkészült Veszprémben az új Séd filmszínház. Az impozáns épület jól .illeszkedik a belváros környezetébe. Az első emeleten alakították ki a nagy mozitermet, ahol a tervek szerint reggeltől estig fognak vetíteni. Az épületben egy 80 személyes kama­raterem is helyet kapott, ahol művészfilmcket vetítenek. Az új veszprémi mozi ki­állítások és más kulturális rendezvények megtartására is alkalmas Már nemcsak raktár Holnap új könyvesbolt nyílik Szolnokon A könyvpiac ünneoi úi- domsáeaAbóL rmimtegv kétmil­lió forint értékű áruval látta el az utóbbi napokban 130 bizományosát, utcai könyv­árusát a Művelt Nén Könyv­terjesztő Vállalat szolnoki 455-ös üzemellátó könyves­boltja. A Sólyom utcai szűk. udvari üzlet készlete a lehető legjobbkor, éppen költözés előtt csaooant meg. Teenan még a szokott, helven szol­gálták ki az úiabb könyve­kért érkezőket holnao Dedig már a Vörös Csillag út 34. szám alatt nyitnak reggel 9 órakor a 38-as ABC-áruház épületében. Üi helyén végié 36 négy­zetméteres eladótérrel is rendelkezik a könvvterieszí.ő vállalat, s ez lehetővé teszi, hogy közvetlenül, is fogad­hasson vásárlókat. A nyitás­ra tartalékoltak az ünneoek- re megjelent úi könyvekből, és gazdag választékot kínál­nak komoly és könnyűzenei hanglemezekből, mesel eme­zekből ás az aiándékvá- sárl óknak. Izgalommal vár iák a . o-re- miert” és a bizományosok elszámolásit (őket decem­berben még a üáeii helven fogadják) a Művelt Nén dol­gozói. mert kiszámolták; hogy ha a decemberi tervü­ket, 49 ezer forinttal túl -tud­ják szárnyalni, akkor ebben az évben elérik a ..bűvös” tíz­millió forint bevételt. Filmsorozat tíz részben Az úi év első keddiétől ismét nagyobb lélegzetű filmsorozat vetítését kezdi meg a Magvar Televízió. Nem kell mindig kaviár címmel 10 részes NSZK- beli sorozat epizódjait is­merhetik meg a nézők. Az alkotás a második világhá­ború ideién iátszódó kérni- filmparódia. A történet sze­rint a főhőst, a szuper­kémet. több titkosszolgálat kívánja megszerezni magá­nak. A filmsorozatban ha­zánkban. is isimert színészek formálják meg a jelentő­sebb szerepeket. A főszere­pet Siegfried Rauch — ma­gyar hangja Végvári Tamás —, a további szerepeket Nadja Tiller (Szegedi Erika) és Marisa Mell (Szabó Éva szinkronjával) alakítja. A sorozat rendezője Thomas Engel. SZEGEDEN Ősbemutató a Kisszínházban Magyarországén először a szegedi Kdsszínháziban kerül színire december 18-án Gor­kij: Zikovék című drámája. A már befejezéshez közel­gő próbáik szünetében Ruszt József érdemes művész a darab rendezője az MTI munkatársának elmondotta: — Gorkijnak ez a műve szinte teljesen ismeretlen hazánkban. Még a szakma- beliek ,is alig hallottak róla. Számukra Bőhm György a Szegedi Nemzeti Színház dramaturgja 1976-ban. Lon­doniban „fedezte fel’L Az angol fővárosban ugyanis akikor játszották ezt a dara­bot. amelyet Gorkii 1913- ban—1914-ben írt — A mű cselekménye az 1905-ös és az 1917-es orosz forradalom közötti időszak­ban, a cári uralom idején játszódik. Tartalmában az 1905-ös bukott forradalom utáni társadalmi kiábrán­dultságot tükrözi a Zikov család életének bemutatá­sával. Braille-írással készült katalógus Egyedülálló az esztergomi Keresztény Múzeumban lát­ható kiállítás, ahol hraille- betűs felirat is bemutatja a korai aeneszánsiz szobrászat alkotásait, a szobrokat, sír­köveket, oszlopfőket. A tár­lat ugyanis elsősorban a gyengénliátók és a vakok szá­mára készült. Témájául azért választot­ták a korai reneszánsz idő­szakát, mert az ekkor szüle­tett realisztikus formanyelvű alkotásokat a vakok fejlett tapintó érzékükkel kitűnően tudják észlelni, és azonosíta­ni a bennük kialakult for- maképzetekkeL A gipszmásolatokon — amelyek a Szépművészeti Múzeum anyagából valók — minden vonalvezetés kita­pintható. A „Ház” és környéke Jegyzetek a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ munkájáról A szolnoki köznyelv egy­szerűen a „Ház” titulussal — ah — hangot a termé­szetesnél is kicsit jobban hangsúlyozva — említi a hosszúnevű, régen várt. majd 1979-ben megnyitott művelő­dési intézményt. De nemcsak nyelylustaságról van szó, ha­nem megszokásról, hagyo­mánytiszteletről is. A kul- túrház, a művelődési ház ré­gi gyökerű- fogalom, a Műve­lődési Központ elnevezés va­lós tartalmát viszont az el­múlt évtizedekben semmi sem bizonyította a Tisza- partján. De talán meghit­tebb is így: a „Ház”, ahová betérek, ahol'jól érzem ma­gam S, hogy ez így van, bi­zonyítja : a nyári hónapok ki­vételével naponta ezer-ezer­kétszázi látogatója van, az egyre népszerűbb üvegpalo­tának. Megalapozott számok is igazolhatják* hogy a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont megfelel feladatának, amely a városi művelődési közipont szerepkörének ellá­tása, s a megyei módszerta­ni munka irányítása (A já­rási módszertani tevékenysé­get a megyei munka részé­nek fogjuk fel.) Tavaly pél­dául száz műsoros estet, 406 ismeretterjesztő előadást tar­tottak, 62 kiállítást, közel száz — különféle — gyer­mekfoglalkozást rendeztek; 21 művészeti tanfolyamot — balett, társastánc, — húsznál több klubot működtetnek, s 16 különféle művészeti cso­portot stb. A szokás nagy úr Ha valaki mégis a statisz­tikai olykor megszépítő ere­jére gondol, javasoljuk, hogy hétköznap este menjen be a „Ház” előterébe, s meggyő­ződhet arról: a napi ezer kö­rüli látogató valós, nem fan­tomemberekről van szó. Nos, akkor ha. elfogadjuk ezt a reális látogatószámot, akkor okunk van feltételezni, hogy az érdeklődésnek megvannak az alapjai, okai: a jó progra­mok. S bármilyen furcsa, je- - lenlegi művelődési, szórako­zási szokásaink mellett az új művelődési központ „már ki­csi”, a rendezvények zavar­ják, sokszor lehetetlenné te­szik egymást. Ám ha a „Ház” szombati, vasárnapi — átlagos — hasz­nálatbavételét vizsgáljuk; könnyű megállapítani: a szolnokiak a hétvégeken ke­vésbé járnak a művelődési intézménybe, min,t hétköz­ben. Ez is valamiféle szokás, úgy is fogalmazhatjuk, hogy nem alakult még ki a város­ban a munkaszüneti napok helyes programja. Sem a „kí­nálat”, sem a „kereslet” ré­széről. A szokás ugyan nagy úr, de az ötnapos munkahét mégis új helyzetet teremt­het Kétségtelen, hogy szapo­rítani kell a tömegszórakoz­tató rendezvények számát s azokat jobban a pihenőnap­hoz kell kötni. Tanuljunk könnyen, gyorsan Tanuljunk könnyen, gyor­san, s ne csak nyelveket, ha­nem alkalmazkodást a válto­zó körülményekhez. A „Ház” ez évi és a jövő esztendei programján jól érződik, hogy követi az élet­forma változásait, az igénye­ket. Az igények általában — igényességet jelentenek, a választás lehetőségét tétele­zik fel. De igen sok bosszú­ságtól kímélheti meg az ér­deklődő közönséget a városi művelődési funkciókat is el­látó „Ház”, ha fokozottabban részt vállal a különböző ren­dezvények egyeztetésében. A kulturális kínálat Szolnokon — bár javuló — de még min­dig szegényes, s zavaró pár­huzamosságok is előfordul­nak. Felesleges lenne e he­lyütt az annyiszor elhangzó „ki alkalmazkodjon kihez” vitát érinteni isi, a városi művelődési intézmények egé­szének a közönség érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Igen dicséretes a művelő­dési központ kezdeményező készsége, vállalkozó kedve. Gondolunk a hajdan kultúra peremére szorított közhasznú tanfolyamokra, s az egyre in­kább fellendülő nyelvtanulá­si kedv kiszolgálására, ör­vendetes, hogy a „Ház” nyel­vi laboratóriuma a jövő évtől a nyelvtanulás egyik fontos bázisa lehet. A szolnoki szülők dicsérő véleményét is tolmácsoljuk, amikor az intézmény már nem gyermekcipőben járó gyermekfoglalkozásairól írunk. Csak nyár ne lenne A félig tréfás, félig ko­moly mondatocskát is a mű­velődési központban hallot­tuk. Bár mindannyian azt szeretnénk ha jövőre is ko­rai, szép tavaszunk, jó nya­runk lenne, a „Ház” káni- kulás rendezvényeiről kevés­bé vannak jó emlékeink. Az elmúlt nyarak szolnoki programtalansága bizonyítot­ta, hogy megfelelő szabadtéri színpad nélkül a legkorsze­rűbb művelődési központ sem tudja feladatát egész éven át maradéktalanul ellátni. Ügy tűnik a művelődési közipont csak szabadtéri színpaddal s a könnyűzenei —úgynevezett „ricsajos” — hangversenyek számára alkalmas „aréná­val” együtt komplex intéz­mény. De idesorolhatjuk a jól bevált — máshol! — if­júsági parkok rendszerét is. Sajnos, a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központnak nincs1 számottevő felújítási pénzalapja, — mégis elodáz­hatatlan, hogy a városnak mielőbb nyári színpada le­gyen. Ugyanakkor mérlegel­ni kellene — a különböző, olykor egymásnak ellent­mondó rendeletek helyes ér­telmezésével — hogy a tisza- ligeti Sportcsarnokot ho­gyan lehetne a könnyűzenei hangversenyek rendszeres színhelyévé tenni. Példák so­ra bizonyítja hazánkban és külföldön egyaránt, hogy a szolnoki futball stadionhoz hasonló, szép természeti kör­nyezetben lévő sportpályákat nyaranta néhány hétre repre­zentatív szabadtéri műsorok tartására is igénybe vesznek. Ügv véljük a kettős haszno­sítás helyes elvét — körül­tekintően — a kihasználat­lan, vagy kevésbé kihasznált sportlétesítményekre is alkal­mazni lehetne, természetesen széles körű társadalmi ösz- szefogással. így teljessé vál­hatna az adott körülmények között eredményesen, jól dol­gozó „Ház” munkája — amelyet évente 10 millió fo­rinttal támogat az állam. Tiszai Lajos AMI TARHOSON ELINDULT Énekléssel a hangszeres zenéhez Beszélgetés Gulyás György Liszt-díjas karnaggyal A karvezetők legutóbbi megyei továbbképzésén ne­ves vendégekkel találkoztak az általános és középiskolai énektanárok, együttesveze­tők. A rendhagyó foglalkozá­son Fasang Árpád zeneszer­ző és Gulyás György Liszt­díjas karmester beszélt Ko­dály Zoltán életéről, ‘ mun­kásságáról; felidézték sze­mélyes találkozásaikat, a ze­negyűjtő, zenepedagógus ze­neszerzővel. A közelgő cen­tenárium alkalmából kér­tünk interjút Gulyás Györgytől a világhírű Deb­receni Kodály kórus karna­gyától. — ön személyesen igen jól ismerte Kodályt. Való­ban nagyon zárkózott, visz- szahúzódó ember volt? — A húszas évek végén a harmincas évek elején, na­gyon sok jogtalan bántás érte, amelyek direktóriumi tagságával voltak összefüg­gésben. Sok sértő kritikát kapott. Ez természetesen „sündisznóállást” alakít ki az emberben, befelé fordul, bizalmatlan lesz. A későb­biekben, amikor már becsül­ték, elismerték Kodály is változott, csupán „rajta ma­radtak” ezek a jelzők. Ma­gánéletében hallatlan vidám, jókedvű volt, távol állt tőle a mogorvaság. Sőt, nagyon szeretett viccelni. Ha meg­bántották, akkor sem kia­bált, hanem megmerevedett az arca, amelyben volt va­lami meghökkentő szigorú­ság. Azt hiszem ezt értel­mezték félre. — Gulyás György nevét hallva, önkéntelenül is eszé­be jut az embernek Békés- Tarhos, az ország első ze­nei iskolája, kollégiuma, a tehetséges paraszt- és mun­kásszármazású, a muzsika iránt fogékony gyerekek pa­radicsoma, a magyar zene­oktatás egyik nagybetűs fe­jezete. Mint tudjuk, csupán nyolc tanévet ért meg at intézmény, mindvégig az ön vezetése alatt. Hol tart ma az, ami Tarhoson elin­dult? — Amikor a háború után még csupán a szervezésnél tartottunk, kettős célt tűz­tünk magunk elé. Igyekez­tünk azokat a tehetséges gyerekeket felkutatni, akik­nek nem volt lehetőségük a zene tanulására; másrészt szerettük volna megváltoz­tatni a közhangulatot, amely a zenei pályát szinte a cir­kuszi élettel azonosította. Az én apám, a nagyapáméi sem tudta képzelni, hogy a tárogatóson, a klarinétoson kívül más muzsikus létezik. Kodály azt mondta, csak az vegyen kezébe hangszert, aki hallja amit lát, s amit hall, énekelni, leírni képes. Azon fáradoztunk, hogy az éneklésen keresztül közeled­jenek a gyerekek a zenéhez. Bizonyos szempontból a helyzet azóta romlott. — Milyen szempontból? — Eléggé mostoha a tehet­ségek sorsa. Nem azért, mert nincs elég zenei általános, zeneiskola, szakiskola vagy főiskola. És nem is a tan­tervben a tanárokban — legalábbis nemcsak bennük! — van a hiba. Egyrészt a vidékiek lehetőségei igen korlátozottak, másrészt gon­doljunk bele, milyen hatása van annak, amikor a növen­dék hetente kétszeri három­szor szolfézs- vagy hang­szeres óra ürügyén bemegy a zeneiskolába, lejátssza, fel­mondja a leckét. Aztán fog­ja magát, és hazamegy. Hi­ányzik az élmény a zenei környezet, az, hogy együtt éljen a muzsikával, a mu­zsikában. — Sokat beszélünk napja­inkban a Kodály módszer érvényesüléséről, illetve en­nek megkérdőjelezéséről. Zenei anyanyelvűnk mely korszakát éli jelenleg? — Azt hiszem alapvető hiba, hogy az éneklés diva­ta kiveszett nálunk, s ezt az egész társadalomra értem. Régen, ha arattak az embe­rek, énekeltek; örömükben, bánatukban — énekeltek. Ma, sajnos sokan zavarba jönnének, ha egy népdalt kellene felidézniük, nem be­szélve arról, ha a Szózatot kérnék számon tőlük. A fi­úk különösen nehezen ba­rátkoznak a népdallal. Ko­dály sokat harcolt a tanda­lok kiszorításáért a tanterv­ből, helyet követelt a nép­daloknak. Manapság a nép­dalok tandallá degradálód­tak. Tulajdonképpen szára­zon, „elszolmizáljuk” a szö­veget. Ráadásul kevés a köz­vetítő, a szakember. Ott tartunk, hogy pár év múlva nem tudunk elszámolni a Kodály-örökséggel... — És a kórusmozgalom? — Tulajdonképpen nyi­tottá vált a külföldi művek iránt is, vannak jó együtte­seink az amatőrök között, eléggé népszerű ez a művé­szeti ág. Sajnos a karveze­tők száma alacsony,, szakképzettségük sem min­dig kielégítő. Egyszerűen fel­háborítónak tartom,, hogy egy énektanár harminc év múltán is a pályán marad­hat anélkül, hogy időközben bárki számon kérte volna tőle a fejlődést, a szakmai továbblépést. Más szakmá­ban ötévenként van szá­monkérés, itt egyelőre nincs. A megyei továbbképzések — senkit sem akarok megsér­teni — különösebben nem visznek előre, mivel senki sem tudja átlépni saját ár­nyékát. — Együttesével hogyan ké­szül névadójuk centenáriu­mára? \ — Kodály még életében a kórusnak adományozta ne­vét, ehhez méltóan akarunk szerepelni Debrecenben a ju­bileumi hangversenyen. Több külföldi úton veszünk részt, így Dániában, a Szov­jetunióban, az NSZK-ban, az NDK-ban, de itthon is szá­mos városban lépünk fel, többek között Szolnokon. Ezenkívül én személyesen, vendégkarnagyként hivata­los vagyok jövő áprilisban a Fülöp-szigetekre egy Ko- dály-emlékhangverseny diri­gálására. — Sok sikert kívánunk. Fekete Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents