Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-10 / 263. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. NOVEMBER 10. Találkozás, barátkozás, közös programok Értelmiségi klub Kunhegyesen A múlt évben értelmdsálgd klub alakult Kunhegyesein a művelődési háziban. A klub úgv tűnik, valóra váltotta a hozzá fűzött reményeket, hisz alig egyéves működése során állandó fórumává, találkozóhelyévé vált a községben élő több mint kétszáz diplomás szakembernek. A klubot természetesen nem látogatta valamennyi kunhegyes! pedagógus, mérnök, orvos, agrárszakember — a mezőgazdaságban dolgozók például olykor munkáiuk jellegéből adódóan maradnak távol a hétfői összeiövételekről — de azok. akikben már korábban is élt az iaénv a találkozásra, barátkozósra. az értelmiség közös gondiai- naik. feladatainak megvitatására rendszeresen eliámak a foglalkozásukra, Tulaidon- kéoDen ez az igénv hozta létre a klubot is. Többen szerettek volna ..kilépni”, ugyanis abból az elszigeteltségből. amely a különböző foglalkozású értelmiségiek kaocsoQatait jellemezte. Jóformán semmit sem tudtak egymás szakmáiéról, munkájáról. feladatairól, s csak elvétve akadt olyan család, amelynek baráti köréhez más szakmabéliek is tartoztak volna. Egyébként ez a munkahelyenkénti. foglalkozások szerinti elkülönülés jellemezte eleinte a klubfoglalkozásokat is. Műszaki a műszakival, pedagógus a pedagógussal. agrármérnök az agrármérnökkel beszélgetett. Ahhoz, hogy mára nyitottabbá váltak, hogy nem ritkák a klubon kívüli közös programok sem elsősorban a mindannyiukat érintő témák megtalálása, megvitatása vezetett. Ilyen volt például a nagyközség vezetőivel töltött klubest. amelyen a résztvevők nem csupán gond iáikra. észrevételeikre kaptak választ, de közösen körvonalazhatták azokat a feladatokat is. amelyek a kunihegve- si értelmiségre várnak. Nem kevésbé jelentősek azonban azok a művészeti, kulturális rendezvények sem. amelyek a klubtagok saiá- tos művelődési, szórakozási igényeit elégítik ki. Zene. irodalom. képzőművészet, társadalomi és természettudomány egyaránt található a programokban. Most például kiállítás rendezésére készülődnek. a berekfürdői üveggyár termékeit szeretnék bemutatni a nagyközség lakóinak. s mellesleg az üveggyártás technológiája az ipari formatervezés iránt is nagy az érdeklődés. A nagyközségben élő értelmás'élg,iek 90 százaléka más vidékről települt Kunhegyesre. Sokan talán a klubban hallottak először a vidék. Kunhegyes. a Kunság-, a Jászság történetéről, néoraizáról. Az ilven ielillegű programok erősíthetik a 'kötődést a Iáihoz, a településhez, de a klub közössége. az alakuló baráti kapcsolatok már önmagukban .is ezt a célt szolgállak. S úgv véljük, ennek jelentőségét sem kePI külön hangsúlyozni. T. E. A honismereti szakkör ajándéka Múzeumban a Tiszazug szőlőkultúrájának tárgyi emlékei A Tiszazug szőlőkultúrájának két évszázados hagyományait, tárgyi emlékeit tükröző, megközelítően ezer darabból álló gyűjteményt adományozott a szolnoki Damjanich János Múzeumnak a Benkő József tiszakürti tanár által vezetett honismereti szakkör. A kollektíva lelkes tagjai évekig járták a híres tiszakürti kadar hazáját, Ti- szaföldvártól Kunszentmár- tonig kutattak a padlásokon, a sublótokban, gyűjtötték a szőlő és gyümölcsművelés hagyományos és jellegzetes kézi munkaeszközeit, s ebben a törekvésükben jó partnerekre találtak a vidék idős szőlő- és gyümölcstermelő gazdáiban. A gyűjteménytárban csak sárgarézből készült háti permetezőből ötvennél több található, közöttük olyanok, amelyeket a híres kunszentmártoni Jacznik rézműves család készített. A tisza- földvári és a tiszakécskei „rezesek” mestermunkái is jelentős értéket képviselnek. A gyűjteményből nyomon követhető az 1800-as évek elejétől napjainkig a metsző- ollók, prések, kacorkések, horló és kacsolókapák fejlődése. A kétszáznál több metszőkés, olló, kapa, ásó zöme a helyi kisműhelyek terméke. A szüreti eszközök között különféle prések, kétrészes, kerekeken gördíthető satuk, kishordók, léhák, tölcsérek találhatók. A honismereti szakkör értékes ajándékát egyelőre a tiszaföldvári földrajzi, illetve a szolnoki Damjanich János Múzeumban helyezték el. A gyűjtemény számára a későbbiekben bemutatóhelyiséget terveznek, sőt régóta dédelgetnek egy olyan tervet is, hogy Tisza- kürtön a tiszazugi szőlőkultúra repreeentálására egy félhekjtáros bemutató szőlőt telepítenek a hozzátartozó kunyhóvak s állandó szőlész- és borászeszköz-bemutatóval. Tudományos-technikai úttörőszemlék A Magyar Üttörők Szövetsége. a Művelődési Minisztérium. és az Országos Pedagógiai Intézet az idén is meghirdette a tudománvos- tec'hnikai úttörőszemlékre a pályázatokat. A pályázatot négy fő ágban — matematika, társadalomkutatói. természetkutatói és technikai — hirdették meg. A matematika iránt érdeklődő általános iskolások Péter Rózsa matematikus Játék a végtelennél című könyvének tanulmányozásával oldhat iák meg feladataikat. A társadalomkutatók vetélkedőiének ez évi témái a a változó világ. Űiszerűek a feladatlapok is. A tenmészetkutatók olvan feladatot kaptak, amelyek alapién nvomon kísérhetik, miként befolyásolják a növények életét az élettelen környezeti tényezők. Kísérletezésre híviák fel a pajtásokat Olvan kutatásokra, melyeket könnyűszerrel otthon is elvégezhetnek. Az egyéni pályázatokat 1982, ianuár 30-ig kell a fiataloknak elküldeniük az Országos Pedagógiai Intézet tudományos-technikai úttörő szemle versenybizottságához. Az egyéni pályázatok mellett meghirdették a már hagyományos tudományos- technikai úttörőszemlék országos vetélkedőinek döntőiét. amelyeken egv-egv felmenőrendszerű szemle, vetélkedő. verseny legiobbiai ménik össze tudásukat. „Játszani is engedd!” Főiskolai és kollégiumi napok Szolnokon Három, „pártra” szakadt a hallgatók tábora, s szabályos korteshadjáratban versengtek a szavazatokért a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán. A MAP, a „Mennyből az Angyalok Pártja” a választási hadjáratban — nem hiába korteskedtek hívei az iskola falain kívül is — megnyerte a versenyt a CPP (Kontra Púder Párt) és a PLP (Piaci Legyek Pártja) előtt, s egy napra átvette a hatalmat a főiskolán. Elsöprőnek ugyan nem nevezhető a győzelem, mindössze két és fél szavazattal kerültek az élre, juttatták vezérüket az igazgatói székbe. Mészáros Zoltán, a diákigazgató természetesen azonnal meghirdette a „párt" programját. Szék- faglalójában kilátásba helyezte többek között az igazolatlan hiányzások eltörlését, a zárthelyi dolgozatok megszüntetését, a tanároknak pedig javító-nevelő munkát és száműzetést rendelt el. Mészáros Zoltán „választási beszédét” tartja — Nem következetes, igazgató úr! Engedett a programból. — Ez is pártunk rugalmasságát bizonyítja. Ügy döntöttünk, mégsem száműzzük tanárainkat, hanem tudományos diákköri pályamunkával sújtjuk őket. Cserébe a zárthelyikért. A TDK konferencián tizenöt pályamunkát hallgattak meg a résztvevők. Valamennyi csupa szellemes fejtegetés volt a tanítás „kudarcairól”, a hallgatók tudásáról1, szorgalmáról. Az egyik pályázó Andrikó Miklósné főigazgató-helyettes, a szolnoki tagozat vezetője volt — Ha nem titok: melyik pártra szavazott? — A PLP-re, az elsőévesek pártjára. Nemcsak azért, mert ők lesznek majd a hagyomány folytatói, hanem mert nagyon gyorsan beilleszkedtek a főiskola életébe, aktívan részt vettek a program összeállításában, megvalósításában. — A rossz nyelvek szerint, ha nem egyesül a MAP a CPP-vel, a Piaci Legyeké a hatalom — szembesítem a pletykával a diákigazgatót. — Meglehet, de mégiscsak mi győztünk. A százhúsz oktatóból, hallgatóból álló tagságunk a többséget jelenti. — Mibe került a választási hadjárat? — kérdem a diákigazgatót. — Hatszáz forintba. S nekem öt kilómba. Ennyit fogytam a hosszú hadjárat alatt, de jót tett nekem, s óriási élmény volt számomra ez a néhány nap. Jobban megismertük egymást a hallgatókkal, s úgy érzem, közelebb kerültünk az oktatókhoz is. A főiskolai és kollégiumi napok programja összeállításának tanár vezetője Csepeli Lajos, a kollégium igazgatója volt: — Annak ellenére, hogy először rendeztük meg a főiskolai napokat, nem sok segítséget kellett adni a hallgatóknak. Szinte minden ötlet az övék. A program természetesen nemcsak humorból, vidámságból áll, hanem ötvöztük benne a szakmai ismereteket, a sportot, a közc művelődést. Szombaton a vendég főiskolák; a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, a Jászberényi Tar nítóképző, a DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Kara, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, s a házigazda intéz- mény csapatai kosárlabda- tárnán mérték össze tudásukat. Az iskolák KISZ-eseinek képviselőd természetesen a többi programra is hivatalosak voltak. — A mezőtúri küldöttség bizonyára összehasonlította a rendezvényt a Valéta-napok- kal. Igen, bár a Valéta a búcsúzást, a ballagást jelenti, mégis hasonlít kicsit a szolnoki főiskolai napokra — Kaptak-e új ötleteket, tapasztalatokat? — A tanárok TDK-jáfc, a korteshadjáratot mi is megpróbáljuk majd megvalósítani. — Alighanem ez az első alkalom, hogy a megye főiskolái, illetve képviselői együtt vannak, együtt játszanak, versenyeznek. — Igen, de tervezzük, hogy a jövőben több alkalommal is találkozunk akár Szolnokon, akár Jászberényben vagy Mezőtúron, sportversenyeken, 'közművelődési vagy hasonló rendezvényeken. A szolnoki főiskola így nemcsak; egyik hagyományát teremtette meg, hanem hozzá járult ahhoz is, hogy szélesedjenek a kapcsolatok a többi oktatási intézménnyel. A több napos rendezvénysorozat véget ért Tegnap a hallgatók ismét beülitek a padokba, az oktatók pedig a katedránál „foglalták vissza” helyüket — A diákigazgató, s valamennyi hallgató élményekkel gazdagodott. Hogy tekint vissza az elmúlt napokra az igazi igazgató, Andrikó Miklósné? — Szép és komoly játék volt Teljes szívvel együtt játszottunk a' fiatalokkal!, s élményeket gyűjtöttünk mi, az oktatók is. S talán mo6t már kisebb a távolság a katedra és a padok között s jobban tudunk majd együtt dolgozni is. Tál Gizella Örömmámorban a győztes párt bivei A rádió I hullámhosszán I Hangjátékok Kozirev, a fiatal, tehetséges, ambiciózus művezető- mérnök életében egyik napról a másikra megjelenik Ná- gya, az ifjú munkáslány. így indul a szovjet szerzőpáros Rjabkdn és társa hangjátéka, amely az OIRT hangjáték- fesztivál keretében, Cser és Miklós dr. rendezésében került műsorra. Fájdalmas tény: a rendező, akinek neve egy korszakot jelentett a magyar rádiózás történetében, már nem érhette meg a hang játék bemutatóját Tiszta, szép, átütő erejű játék volt ez, amely elkerült megannyi buktatót hisz könnyen elcsúszhatott volna már a szentimentalázmus felé, akár belesüppedhetett volna a meglehetősen „vonalas” frázisokba. A „Már csak öt percünk van” című hangjátéknak két szereplője van: Kozirev (Sztanfcay István) és Nágya (Csomós Mari), illetve ők azok, akik meg is szólalnak — mert rajtuk kívül, a háttérben — föltűnik egy Vera, akinek egy olyan elvtárs a- nagybátyja, aki mindent el tud intézni, egy korrupt és jellemtelen főnök, akinek kisebb-nagyobb viszontszolgálatok fejében Ko- zirev is megcsinál ezt-azb például cikket ír az automatizálásról. Ügy tűnik, hogy a fiatal mérnök szinte törvényszerűen korrumpálódik, holott elvtelenségei — érdek- kapcsolata Verával, főnökével — éppen védtelenségét hangsúlyozzák. Nágya az, aki teljes mélységében átérzi szerelme helyzetének embertelen visszásságait, következésképp ő a dráma vesztese, ha úgy tetszik: ő a tragikus hősnő. A két főszereplő teljesítménye külön szót érdemel; Sztanfcay István kevesebb könnyedséggel, kicsit rezignáltabb arroganciával kétségkívül még összetettebben tudta volna megjeleníteni Kozirev, minden gyengesége ellenére is szimpatikus figuráját. Csomós Mari emlékezetes „hangalakítást” nyújtott. Skáláján ott van a szerelmes, a társát, a maga- magát' féltő nő hangja ugyanúgy, mint a kiszolgáltatottsága ellen lázadó ember fojtott kétségbeesése. A másik hangjáték, amelyről ez a jegyzet szólt Rákosy Gergely „Csak egy csap” című szatírája alapján készült. Kitűnő, fanyar szatíra, rangos szereposztás — sikertelen előadás. Iskolapéldája lehet annak, hogy a dramaturg erélytelensége (tehetetlensége?) miatt hogyan lesz a leg- jobb nyersanyagból is szürke, gyenge előadás. Hiányzott ebből a játékból mindenféle fesziesség — jó esetben is csak valamiféle pub- licisztikus jelzést kaptunk a mondanivalóról. Kevés volt csak követni a cselekményt, epizódot, epizód után görgetve, fel kellett volna fedezni a rádiójáték készítőinek, hogy itt korántsem egy csapról (illetve annak hiányáról) van szó, hanem arról a világról, amelyikben hiányzik — sok csap. — eszjé — Országos fotókiállítás Békéscsabán Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban szombaton megnyílt a 16. „Kuldch Gyula” Országos Premierfo- tó-kiáUítás. Az alkotók közül élsŐ díi- ial jutalmazták Váradi Zoltán békéscsabai fotós ..Mama” című kénét. A második díjat Bárány Tamás soproni alkotó „Aliuliáiróban” című kéne. a harmadik díiat Eifert János budapesti fotós ..Ebédszünet” című kéne kapta.
