Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
1981. NOVEMBER 7. Irodalom, művészet » Mai kirgiz költők versei Teni Adiseva: Jönnek a gondolatok Gondolatok Tétováznak. Naav bundában meaállnak Akármerre Vihet lábad. Véaül utadba állnak Mea sem látnak. Máskor vedia Feléd nvúitiák kezüket Mikor várnak Sávadt eszmék. Fáradt vaav és olu süket... Gondolatok Vad csikóként. Mint a vihar, úav szállnak. Térés iáinak Robajaként Gvaloaeszüt nem várnak Feléd váanak. Raaadnának: Lelkesülten ielloboasz. Ha mearáznak Szilái eszmék. Friss erővel tollat foasz... Musza Dzsangaziev: Kipróbálom Akkor írom dalomat. Mikor virkad a hajnal. A vidám Nav földünket Teleszória arannval. Énekemet keresem Ezer foluó habiában. Tisztaszemü emberben. Barátomnak iobbiában. Meatalál enaem a dal. Ha öröm vaav bánat ér. Meatalál. ha éjszaka Almom méze számhoz ér. Előcsalja dalomat Minden út mely messze meav. Forrótestű leányok. Ügyeskezű mesterek. Dalomat kivróbálom. Tüzes vérembe mártom Névem aikán foraatom. Semmi kíniát nem szánom. Fordította: Körmendi Lajos — Mi az? — kérdezte az őrmester. — Egy pók — mondotta a Katona. — A pók korai ébredése — mondta szórakozottan az őrmester. — Még tanulhatsz valamit. — Befoghatnád a szádat ez rólad a véleményem — mondta a Katona csendesen, csalódottan. — Kezdem unni ezt a kegyességet — mondta az őrmester. — Ha már minden annyira érdekel, még annyit, hogy amikor valami kattanást hallasz, akkor csak a závárokat húzzák fel. Akkor még számolhatsz háromig, vagy ha sietsz ötig. Azt mondják, ilyenkor mindenki számol. — A pokolba! — kiáltotta a Katona maga elé, a köveknek. — őrmester! — kiáltotta a Százados. — Hagyja az utolsó perceit nyugodtan. Bírja ki már maga is azt a pár percet. Hátulról közelebb jöttek a katonák, és a Katonát a fal felé kísérték. Egy darab fal volt nem pedig valaminek a fala, egészen szürke és üres. A Katona úgy állt oda, hogy teste majdnem hozzáért, arccal a felsorakozó katonák felé. A Százados a katonák mögé ált, s az előrenyújtott csövek irányában látta az embert, akit ilyen furcsán, nyíltan, saját szeme láttára le kellett ölni. Elővette a kivégzési parancsot, és felolvasta. A Katona előrenézett — az alacsony fal mögött világos volt az ég —. nem lehetett látni, hová. Hallotta a kattanást. Látta a Századost is. Felemelte a kezét vállmagasságig, mert így képzelte el, és látni akarta, tudja-e. Ebben a csendben úgy tűnt, a kövek között halk csurranással, magukban a felhők képével, megmozdultak a vizek. Fehéren világított az ég, majdnem teifehéren s egyszerre jéghidegen majdnem hangtalanul becsurgott becsurgott a fülein, és nem tudta, meddig tartott. — Ámen — mondta az őrmester. A Százados a földön ült. — Ez magának való volt — mondta. De az őrmester nem hallotta. Ügyet sem vetett felettesére. eszenbej fia Dzselal leszereléséig már nem sok volt hátra. „Újévkor hazaengednek” — írta, majd levél érkezett: „Egyelőre benn tartanak, talán májusra otthon leszek.” „Nincs mit tennünk, fiacskám, a katonaság ilyen. Akkor jössz, ha engednek. A május még talán jobb is — vigasztalták. — Ha a hazautazásod még tovább elhúzódik — írták a levélben —» ne feledkezz meg rólunk, írjál gyakran, néhány sorral is beérjük.” Béke volt ugyan, és jól tudták, hogy fiuk fegyelmezett, példamutató katona az egyik alakulatnál, mégis minden levele ünnep és öröm volt a családban. Ilyenkor mosolyogtak, mindenki jókedvre derült. A leveleket rendszerint Dzselal húga, a nyolcadik osztályos Peri szokta felolvasni. A szülők figyelmesen hallgatják, majd nehézkesen, kicsit küszködve maga He- szenbej kezdi újra. Felesége, Sze- lime — bár az imént értek a levél végére — egyre kérleli: — Hangosabban, apjuk, hogy mi is halljuk! — így jelzi, hogy az egészet élőiről szeretné hallani. Dzselal levelében minden második, harmadik szó után a „kedves Mama és Papa” megszólítás ismétlődik. „Jól vagyok, és kívánom, hogy a Gondviselő tartsa meg magukat is jó egészségben. írják meg, mi újság a faluban!” „Csak te légy egészséges, az aggódás úgyis majd elemészt bennünket” — sóhajtoztak a szülők a sorok olvasása közben, mintha csak hallaná a fiú, amit mondanak: .,A faluban minden a régi, az emberek jól vannak” — tudatják vele. Az igazsághoz tartozik, hogy ez utóbbi sort Peri nem magától írta le, Heszenbej erősködött egyre: „Hadd értesüljön a fiú a falu dolgairól”. Ha Peri írt, a maga sajátos stílusában fogalmazott: „Olyan, mintha itt lennél, felejthetetlen bátyuskám, fogadd e rózsaillatot és komszomolista üdvözletemet.” Egy alkalommal Szelime rosszallóan meg is jegyezte: — Ugyan, kislányom, minek cifrázod ennyire? — Mit írjak hát? — írd így: kedves bátyám, ölellek. csókollak. Ügy érzem, mintha valóban a nyakadba borulhatnék — Én ilyet nem írok — restelkedett Peri, és kedvesen elmosolyodott. Szelimének egyszerre csak vágni kezdett az esze: — Hát ha szégyelled, írj az én nevemben — és már mondta is: — „A faluban nincs nap, hogy esküvő ne lenne. Adja Allah, hogy a tiedre se várjunk sokáig.” — Ne tömd a legény fejét effélékkel! — fakadt ki Heszenbej. — Gondolod, hogy ezen fog járni az esze? Ugyan már! Ellenkezőleg. így jobb... — tartott ki makacsul az asszony, hogy övé legyen az utolsó szó. Heszenbej bosszúsan csóválta a fejét. — Nekem magyarázod, hogy milyen a katonaélet? Minden porci- kájával a parancsnokára kell figyelnie. ha tanulni akar, különben a háborúban, ahelyett, hogy ő lőne az ellenség közé, őt fogják le- puffantani. Apja szavára Peri hirtelen elhallgatott. Egy korábbi levelében ugyanis megírta a bátyjának, hogy az öreg tanító fia Gendzséből hozott feleséget magának. Nagy lakodalmat tartottak. Mindenfelől érkeztek a vendégek. Még a nén- je is ideutazott Bakuból. Eltűnődött, milyen is az, amikor az ember gondolatai elkalandoznak. Aznap az iskolában történt, hogy az irodalomtanár kérdezett valamit, amire nem tudott válaszolni. így aztán a tanár az egész osztály előtt összeszidta: — Hol jár az eszed? Talán Alep- póban aludttejet árul? A kislány erre keserves zokogásban tört ki. Még otthon is látszott rajta, hogy majd kisírta a szemét. Bár rosszul esett a tanár dorgálása, nem neheztelt érte. Mindennek padtársa, Zehid volt az oka. aki szünet nélkül lökdösődött, hogy a tűz égesse meg. és egyre azt sugdosta: ..Nézd a tanítót leette levessel a zakója hajtókáját.” „Szegény bátyus, a parancsnok majd összeszidja őt is. ha nem figyel oda a kiképzés alatt” — szomorodott el, ahogy erre gondolt. öt—tíz nap múlva Dzselaltól újabb levél érkezett, ezúttal anyja nevére címezve. „Kedves Mama! Tiszteltetem mindnyájukat, és kívánok ió egészséget. Ha jó hírt akarnak hallani felőlem, hát tudatom, hogy minden a legnagyobb rendben van. De minek titkolnám az igazat adjon Allah maguknak jó egészséget. Én egy kicsit betegeskedtem. Egy nővér ápolt, aki egy percre sem hagyott magamra. Gondolják el- ha ő nincs, akkor már végem van. így azonban egykettőre felépültem. Makkegészséges vagyok.” A szülők C6ak most, a sorok végére érve nyugodtak meg. Sietve válaszoltak. „Fiacskánk, vigyázz magadra nagyon, öltözz melegen!^Ha meleg fehérnemű, gyapjúzokni" kell, csak írj, és küldünk. Szerencsére gyapjúnak bőviben vagyunk. Még a tavalyihoz sem nyúltunk, s a napokban is megnyírtunk vagy tíz juhot. A lánynak pedig, aki támaszod volt ott a messzi idegenben, minden jót kívánunk. Legyen boldog az élete, teljesüljön minden vágya!” Nem sokáig kellett várni a válaszra. Dszelal egy teljes füzetlap mindkét oldalát tele írta, s még a következőn is folytatta:-.Levelüket megkaptam, aminek igen megörültem, kívánom, hogy maguk is boldogságban éljenek. A nővérnek átadtam üdvözletüket. Nem is sejtik, milyen örömet szereztek vele. Megkért, mondjam meg, tisztelted magukat, és a legjobbakat kívánja, köszönjük meleg szavaikat.” Miközben a levelet olvasták, Szelime titokban az ujjába harapott, és a férjéhez fordult: — Te, apjuk, mit ír ez a fiú folyton erről a lányról? Heszenbej csak mosolygott, és vállat vont. Máskor még aznap válaszoltak Dzselal levelére. Sőt Heszenbej maga adta postára, hogy minél előbb megkapja a fiú. Most azonban egy kicsit húzták az időt. Három nap is beletellett- míg megírták a választ. A lányt egy szóval sem említették. Ügy gondolták, múltkori levelükben már megköszönték, hogy gondját viselte a fiuknak. Mi egyebet írhatnának? Intették: „Vigyázz magadra, törődj az egészségeddel.” Beszámoltak a faluban -történtekről, megírták, hogy a kolhozelnököt. Mehbali kisit leváltották, és kitették a szűrét. Sem a faluban, sem a szovhozban nem jutott munkához. így azután ez a már nem fiatal ember hajnalban indul, este jön haza, olyan messzire jár dolgozni. Még a tegnapi beosztottjai sem köszönnek neki. De ami igaz, az igaz. sok gondot okozott a falunak. „Fiam, te még fiatal vagy, lehet, hogy nem értesz ehhez. Nyilván nem találkoztál még ilyesmivel. Tudom, nálatok a hadseregben nem fordulhat elő. Ott mindenki tudja, hol a helye. Igyekezz, hogy ne legyen rád panasz. Ügy szolgálj, hogy a parancsnokod is lássa...” Már feladták a levelet, amikor Szelime közölte férjével, hogy mégiscsak üdvözölni kelett volna a lányt is. Biztosan örült volna. Heszenbej elgondolkodott, majd sajnálkozva megrázta a fejét — Hát bizony hibáztunk. — Bátyusnak rosszul fog esni — korholta őket Feri: Szelime látta- hogy az urát nagyon bántja a dolog. — Annyi baj legyen! Legközelebb nem feledkezünk meg róla — nyugtatta meg. Történt aztán, hogy Dzselal fél hónapig nem írt, s Szelime a levél érkezte előtt különös álmot látott — Mintha valamilyen hegy mögött álltam volna. Hogy hol', nem tudom. Nem láttam sem barátot, sem ismerőst, akitől megkérdezhettem. Körös—körül autók. Mintha az egyikbe be akarnék) szállni. De hiába intek 'bármelyiknek, mind továbbmegy. Hangtalanul úsznak el mellettem, mint a csillagok. Én meg moccanná sem merek. Félék, hogy elgázolnak. Egyszer csak azt látom, hogy egy fehér ruhás lány tant felém. Olyan szód. hoev az ember raita feletti a szemét. Nao- náil. holdnál fényesebben tündök- liiiki Odaiön hozzám, éts megáll. ..Hová. hová. nénike?” ..Katonalátogatóba iöttem. a fiam szolgál itt. s ez az én bánatom, nem a tiéd.” ..A nevét tessék mondani!” ..Dialog!” — ..Csak nem az édesanvia?” ..De bizony lelkem!” — válaszoltam nyáiasan. „Tessék velem iön- ni!” „Áldion meg az ég!” — hálálkodtam boldogan, és követtem. Belém karolt. Ahoev iöbban szem- ügyre vettem, az a lány iutott eszembe, akiről) Dzselal írt leveleiben Mintha már találkoztunk volna. „Te lennél az a lény?” — kérdem. 0 meg rém máz és nevet. „Hogy az ég áldion meg. miért nem ezzel kezdted?” — Biztosan levelet kamunk bátyustól — feltette meg elsőnek Peri az álmot. És valóban másnap megérkezett Dzselal levele. Szellme 'boldogan bizonygatta, lém ő megálmodta. Nem tudta hogy s mini. de mindent előre megér ez. A fiú azonban egy szóval sem említette levelében a lányt. A légvégén csak úgy. mellékesen legyezte meg. hogy úira találkoztak, és a lány kérte, hogy adia ót üdvözletét és iótoívánságait. — Allah tartsa meg ió egészségben ! — fohászkodott Szellme. Az igazat megvallva, már tetszett neki a lánv. „Az életben is olyan kedves teremtés lehet” — haitoaatta. — Te. aroiuk. a lány tudni szeretné hogy vagyunk. Heszenbei azonban mindezt csak asszonyi fecsegésnek vélte és válaszra sem méltatta. A levelek sem érdekelték túlzottan, amiket rendszerint a lánya írt. Szerinte túl sokszor esik szó bennük kézfogásróll lakodalomról, és ezzel csak eüiteréLik a fiú figyelmét így aZr tán úgy döntött, hogy ezentúl saját kezűleg ír. Egy alkalommal, — noha Peri is jelén volt — Heszenbej maca látott íráshoz. Papírlapot tett maca elé. A toll azonban nem akart engedelmeskedni eldurvult ujjainak. Egéfezaen elifeleitett inni. Régebben, mikor Dzselal még a világra sem jött. olyan beosztása volt. hogy meg sem tudott lenni toll és papír nélkül. A szovhoz megalakulása előtt, még a kolhoz ideiében, mint az egyik farm vezetőie nyilvántartást vezetett a szarvasmarhákról. Bár dolgozott mellette egv rendkívül szerény. ióravaló könyvelőféle. akiben, megbízhatott. és nyugodt lehetett hoev semmiféle ügyeskedésben nem töri a fejét. 6 is nyilvántartotta a tej-, vai- és saithoziamot A legapróbb számításokat is feljegyezte magának. „Maid én mondom, te meg számold ki a számvetőn! Most pedig jegyezd te. s én maid összeadom,!” Megállás nélkül csattogtak a szemvető golyói, és ezzel iazit érte el. hogy szegény fiú legszívesebben, otthagyta volna a munkát. Később úgy alakult, hogy mindketten végleg megváltak a farmitól. Azóta Heszehbeinek nem sok dolga akadt a papírral! meg a tollal. A szovhoz gyümölcsösét őrizte. Tollát tintába mártotta, és alig kezdett írni. kilyukadt a papír. — Hozd a szemüvegem! Nincs egy töltőtollad? A kislány száia egyszeriben panaszra nyílt: — Hát nem mostanába szóltam, how elromilótt és vegyetek másikat? — Kislányom! — fordult hozzá gyöngéden az apja. — Hiszen egykét hete. hogy vettünk vagy tán nem? —Nem tehetek róla! Alig írtam párszor, éls kiesett a belseie. Erre már az aieia sem tudott mit válaszolni. — Ceruzád csak van? — Van -hát! — nyúlt a táskáiéba a kislány. : Heszenbej. mint egv kis elsős, görcsösen markolta a ceruzát. Végét a szájába vette, aztán íráshoz látott Felülre óriási betűkkel leírta a megszólítást: „Kedves Fiam.” — Tegyél utána felkiáltó jelet! A kislány ott állt apja mögött, és leste, mit ír. Most a „Fiam” szóira bökött. — Mondom, tegyél utána felkiáltójelet! Heszenbej engedelmeskedett. Néhány sornyi üdvözlés következett de aztán elakadt. Csak tartotta kezében a ceruzát. Megvan! Elmeséli a fiúnak, mi történt a faluban. „Fiam! A boltvezetőnél hiányra bukkantak.” Még le sem írta jóformán, felesége rámordult: — Ezt meg minek írod meg? — Miért ne írnám? Hadd tudia. mi történik itthon, a falujában! — Olyasmit íri. aminek örülhet! ».■— Nem baj. ha erről is tud. Legalább eszébe vési hoav a becsület mindennél drágább — vélekedett Heszenbej. és folytatta az írást. Amint kész lett, nyelve hegyével megnyalta a borítékot, és leragasztotta. Ügy határozott. hogy Hlyen komoly hangú levélben a lányról nem ír. Éppen dologidőben voltak. Nagyban folyt a gvümölcsszüret. Egyre csak szedték, és rakták autóra, de mégsem alkart vége lenni. Evemkor Heszenbeinek is sok dolga akadt. Néha még arra sem jutott ideje, hogy haziausor- ion. Hol a felesége, hol a lánya vitte ki hozzá a gyümölcsösbe az ételt Egy alkalommal a kislány mór messziről; kiabált felék — Papa. levél iött Dzselaltól. és fénvkéoet is küldött. Heszenbej megörült a hímek, és élébe sietett. — Mutasd, müven rajta a fiú? A kislány azonban komolyan rázta a fejét. — Nem mágiáról a lányról küldött Nézd. 6 az! — nyújtotta át apjának a képet a levéllel együtt. eszembei kézbe vette. — Nem is tudom, ez a fiú katonának vonult be vagy talán... Az én időmben a fegyver volt az asszonyunk. Azt öleltük álmunkban. Ma már a 'katonaság is más. Hiszen miiig egv nadrágra valót sem keresett meg. Estére járt amikor hazai,ndult. ho?v megtanácskozza a dolgot feleségével. Vajon ő mát szót hozzá, mi a véleménye? Ahogy belépett a házba, látja, hogv a lánv és a fiú kéne már egymás mellé ijesztve és közös keretben függ .a falon. Nacv Acnes fordítása Neriman Szillejmanov azerbajdzsán író Neriman Szülejmanov: Az első szerelem visszhangja Összeállította: Rékasy Ildikó Inaisvili: Favágók
