Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1981. NOVEMBER 29. Este a klubban Beszélgetünk öreg este van, s ráadásul hideg is. Hja, mondja valaki kezét dörzsölhetve a kályha mellett, hideggel érkezett a november. Szilágyi Lajosné, a klub vezetője szétnéz, azu­tán megáll az asztal mellett. — Jó estét kívánunk minden­kinek — köszön hangosan. S kezdődik a klubfoglalkozás, a már megszokott, hétfői es­ti program. A Hazáfias Nép­front kisújszállási, 48-as kör­zeti -klubjában ezen az es­tén Tóth Endre, a népfront- bizottság titkára a szóvivő. Azokról beszél, akik itt is ülnek — a város időskorú lakóiról. Sokan vannak a kun település minden ötödik lakója nyugdíjas, s majd­nem háromezren vannak, akik (nagymamák, nagypa­pák — vagy magányosan élő, gondoskodásra váró öregek. Szerencsére a nagymamák és nagypapák vannak többségr ben, s családi körben, gyere­keik gondoskodásában élhe­tik napjaikat. Ékről beszél Tóth Endre, hiszen a város tanácsa a közelmúltban ala­pos helyzetelemzést, s a belő­le fakadó feladatokat vitatott meg. A felmérést a népfront, a Vöröskereszt s az üzemi, szövetkezeti szocialista bri­gádok végezték. Kétszáz kö­rül van azoknak az öregek­nek a száma eszerint, akik valamilyen társadalmi gon­doskodást igényelnék. Sze­rencsére a városban dolgoz­nak házi szociális gondozók, működig az öregek napközi otthonai s a szociális otthon­ban is félszáz a kisújszállási gondozottak száma. Akik ezen az estén a klub­ban ülnek, beszélgetnek, va­lamennyien családosok. Több-kevesebb forintot min­den hónapban visz nekik a postás, s a családi körben szükséget se látnak. — Sőt; mondja Szilágyi Lajosné, — „ugyan tegyük már kezünk a szívünkre! Ha két kacsát kitömünk, egy ugye a gyere­ké belőle, ha ünnep jön, ki visz aprólékot, ha disznót vá­gunk, ki küld kóstolót? Ugye, mi? Dehát ez is az élet rend­je, amíg vagyunk* mozogni tudunk, adni szeretünk! A szülő már ilyen!” S hangosan gondolkozik egy idős pedagógus: „A va­lamikori parasztházakban, a kemence padkáján az öreg­nek mindig volt helye. Hogy is van most? Kicsi a lakás, egy szoba a szülőké, egy a gyerekeké, hová tegyük öreg szülőinket, nem férünk ...” Rábólintanak sokan. Am eb­ben korántsem keserűség van. Mondják többen: ott végezzék az életet, ahol el­kezdték! nem akarnak „há­zat” cserélni, városon lakni. Nekik ez a jó, ez a világuk. Azltán vidámabb dolgok következnek. Feláll egy nyugdíjas asszony, özvegy Deák Sándomé: „Én már annyi helyt láttam, annyife­lé jártam! Csak azt mondom, köszönet érte!” A másik az üdülést emlegeti: „Kérem, az a hakonybéli két hét! Míg élek, el nem felejtem! Száz- húszan voltunk az üdülőben, s olyan kiszolgálásban volt részünk, mintha nem nyolc- száz forintot fizettünk volna a két hétért; hanem ezer- nyolcszázat legalább! Hogy is tudnak így gondoskodni az emberekről.” Megint más tréfálkozik. A sorsuk messzire vitte a gye­rekeket, nem határ már a vár os vég. Ha hazajönnek, kocsival — ló nélkül, sokló­erős autón —, hazafelé gá- goig a liba, kárál a tyúk a kocsi hátuljában. Persze kap­nak is a szülők, ajándékot hoznak esztendős ünnepeken, névnaookon a sok jót el nem felejtők. Sötét szárnyát teríti a vá­rosra a novemberi este. ösz- szehúzzák a bekecs elejét, megszorítják álluk alatt a kendő bogát, s köszönnek il­lőn: Nyugodalmas jójcakát min­denkinek! Ez a hétfő is eltelt, a nyug­díjasklub ablakai js behuny­ják- szemüket. Fázósan ke­rekük. udvara van a Hold­nak. Hidevet ígér. h’ába, tél kopog a kertek alatt...-si­Nászinduló ötven év után — Ki jelenti-e ön, Tassi Ferenc, hogy a Borsányi Mar­gittal ezerkilencszázhairminc- egy november tizedikén kö­tött házasságát megerősíti? — Igen. — Kijelenti-e ön, Borsá­nyi Margit... Miután a második igen is elhangzik; az aranylakodal­mas pár aláírásával hitelesíti az anyakönyvet, felerősödik a zene, a Nászinduló, össze­csendülnek a pezsgőspoha­rak, aztán közrefogják az ünnepeiteket, jó kívánságok­kal halmozzák el a család tagjai, a munkatársak, a ba­rátok — Féri bácsi népszerű em­ber nálunk! a szolnoki tej­üzemben — említi a háttér­ben Halápi István, a Béke Szocialista Brigád vezetője. — Szakmája szerint asztalos, de mindenben lehet rá szá­mítani, és a hűség nemcsak a családi életére jellemző ... Törzsgárdatagságának ne­gyedszázados évfordulóján aranygyűrűt kapott. Tíz éve nyugdíjas, de máig is rendü­letlen szorgalommal dolgozik közöttünk... Csakhamar kiderül Tassi Ferenc népszerűségének má­sik titka is: hatvankét éves koráig futballozott a szak- szervezeti csapatban, akkor átváltott a sakkozásra, s az idén már „csak” a lövészet­ben jeleskedett. Most persze példás családi élete a fő téma. A minap szólta el magát, amikor a mai házasságokról beszél­gettek, hogy ők már bizony az aranylakodalom előtt áll­nak. Akkor határozta él a Béke meg a József Attila bri­gád, hogy e szép családi ün­nep rendezését magára vál­lalja. — Gyerekeinknek (három van) és négy unokánknak élünk. Szeretetben és meg­értésben múltak felettünk az évek... — Azon az emlékezetes napon, amikor egybekeltünk, nem volt nászinduló, meg pezsgő. Akkor a menyasszo­nyi ruha volt fehér, most meg a hajunk az — idézi a régmúltat az idős házaspár. — Nehéz évek kovácsoltak össze bériünkét, de jó visz- szaemlékezni. — És előre nézni. Csak egészség legyen, mert szeret­nénk az unokák esküvőjét is megérni, no meg persze a gyémántlakodalmunkat... — re — — dg — TÉLI BETEGSÉGEK Nátha és A késő ősz és a' tél eleie minden esztendőben megpró­báltatást ielent szervezetünk számára. A nedves, változé­kony időjárás evakran oko­zó ia az elég makacs lefolyá­sú fedsőlégúti betegségeknek, a torokgyulladásnak, a nát­hának és a vírusfertőzés okozta influenzának. A náthát, a hurutos beteg­ségeket a meghűlés segíti elő. A megfázott ember szer­vezetének ellenállókénessáee csokikén, és ígv az egyébként is mindig ielenlevő kóroko­zók elszaporodnak. A követ­kezmény: légcsőhurut, nátha, amely legtöbbször nem iár magas lázzal, a közérzet sem nagyon rossz. így sokan lá­bon ho-diák ki. Néhány láz­csillapító taibletta bevételé­vel. esti inhalálásokkal el­múlhatnak a legkellemetle­nebb betegségi 'tünetek. A náthás ember .azonban fer­tőz. ezért ne rnenien a fer­tőzéssel szemben különösen érzékeny csecsemőik, kisgyer­mekek. idős emberek közé. A náthával szemben az influenzát vírussal történő fertőzés okozza. Hurutos tü­netei rendszerint nincsenek, inkább gyorsan iélemitkező. általános rosszullét levert­ség. fejfájási. gyengeség, többnyire magas láz és oly­kor végtagfájdalom jelzi a betegséget. Akár meghűléses betegségre, akár influenzára jellemző tüneteket észlelünk magunkon, maradjunk ott­hon és feltétlenül forduljunk orvoshoz. Csak az orvos tud­ja megmondani, hoev müven gyógyszerekre van szüksé­günk. Az egyéni védekezés alapja a megelőzés, a szerve­zet ellenálláképesséeínek fo­kozása. Nagyon sokan a kritikus időszakban C-vitamin tab­lettát szednek, ez hasznos, de a vitamintartalmú éteteket nem pótolta. Tudnivaló, hogv influenza a helves konyhatechnika al­kalmazása — főzés, forralás helyett az ételiek -párolása — révén kevesebb C-vitamin vész el. A palackozott rostos gyümölcslevek is igen hasz­nosak hosszabb távon, hiszen nemcsak vitamintartalmuk, hanem ízük miatt is érdemes fogyasztani belőlük, különö­sen. ha a munkával alaposan igénybe vett szervezet általá­nos fáradtsággal küszködik. A . téli táplálkozásnak is változatosnak és mennyiségi­leg. minőségileg kielégítőnek kell lennie. A változatosság fő feltétele, hogv vegves nö­vényi és állati eredetű élel­miszerekből álljon. Nagyobb mértékben kell fogyaszta­nunk növényi eredetű anya­gokat. Elvünk Hegyen az is. hogy amit nyersen elfogad szervezetünk, lehetőleg nyer­sen is fogyasszuk (pl. sárga­répát. karalábéit, savanyú ká­poszták eltett uborkát), amit viszont főzni, sütni kell. azt lehetőleg minél kevesebb ideig főzzük, süssük, mert ígv mentheti ük meg leg jobban az élelmiszerek tápanvag- és vitamintartalmát. Ügyeljünk öltözködésünk­re! A hideg elleni védeke­zéshez legfontosabb a réte­ges öltöztetés. Ha mínusz 10 fokos hides van és fűtött he­lyiségbe lépünk, minimum 30 fokos hőváltozásnak va­gyunk kitéve. Öltözzünk te­hát úgy hogv eev-eav felső ruhadarabot könnyen letud­junk vetni. Az edzett, ellenálló szerve­zet könnyebben hárítja el a fertőzést. Ezért ha nyáron megszoktuk, hogy meliegfür- dő vagy mosakodás után hi­deg vízzel zuhanyozunk, úgy azt télen se hagyjuk abba. Tartózkodjunk minél töb­bet a szabad, friss levegőn! mozogjunk, sétáljunk, spor­toljunk. ­Cseh Tiborné Legjobban a történelmi regényeket kedvelem — mondja az abádszalóki könyvtárban Kovács János 11 éves nyugdíjas. — Különben sűrűn megfordulok itt, már afféle törzstagnak szá­mítok. Van időm olvasgatni, pihenni. És télen a könyvnél nincs jobb barát egy falusi embernek TÁRSKERESŐ „őszirózsa” jeliaéjű ol­vasónk bizonyára örült, a múlt havi fórum után több ieliaés válaszleve­let küldhettünk címére. Ismét keresünk levelező­társakat: ..Eavedül élek Szolno­kon" jeliaére 65 éves szakmunkás férfi keres közös vroaramra levele­zőn artnert. „Kereslek" jeliaére 66 éves asszony vár levele­ket. Ha a borítékra a iel- iaéket felírják, azokat felbontatlanul küldiük a várakozóknak. Postaládánkból Városszéli párta lap­szervezet Idős, nyugdíjas párttagok alapszervezete a szolnoki XII. körzeti. Tagjai a város­szélen» a Vörös Csillag út végén, a Vo6ztok és Palla István körút közelében lak­nak. Azért, hogy nyugdíjasok — még nem magukbafordu- lók. Az alapszervezet rendez­vényein szívesen részt vesz­nek, s örülnek a kirándulá­soknak is. E kirándulások­ban — de az alapszervezet minden rendezvényén — va­lóban együttműködő társunk a Víz- és Csatornamű Válla­lat pártszervezete. Sokéves kapcsolatunk ideje alatt rá­diót, tévékészüléket hoztak nekünk ajándékba, ünnepi taggyűléseinkre se jönnek soha üres kézzel. Meghívtak bennünket üzemlátogatásra is, s nagy szeretettel mutat­ták be munkahelyüket Ami­kor szóltunk, hogy a Tallinn körzeti iskolás gyerekek pa­pírgyűjtés idején sokat cipe- kednek, készítettek nekik társadalmi munkában egy kiskocsit. Évenként három­négy alkalomra kölcsönadják kirándulásainkhoz a vállalati autóbuszt is. Azért fogtam tollat, hogy a körzeti alapszarvezet veze­tősége, tagsága nevében mindezt megköszönjem a Víz- és Csatornamű Vállalat velünk valóban együttműkö­dő pártszervezetének, s hogy leírjam: elvtársi, baráti tá­mogatásukat ezután is jó- szíwel igényeljük. Palánkí János körzeti párttitkár Kilencvenen együtt Fennállásának ötödik év­fordulóját ünnepelte a közel­múltban Törökszentmiklóson a Hámán Kató nőklub. A tagság — mintegy kilencven nyugdíjas — volt vasutasok felesége, özvegye, szinte va­lamennyien háztartásbeliek. Havonta kétszer találkoznak, megemlékeznek nagy társa­dalmi ünnepeinkről, ismeret­terjesztő előadásokat hall­gatnak, megünneplik a tagok névnapját. Mindebben jó kapcsolatuk van a művelő­dési központ nyugdíjasklub­jával, a szolnoki Költői An­na, a zagyvarékasi és a kis­újszállási vasutas nőklubbal. Tavaly baráti kapcsolatot alakítottak ki a Hámán Kató úti óvodával. A gyermekna­pon saját készítésű bohócbá- bokkal ajándékozták meg a gyermekeket, pár napja pe­dig a szolnoki gyermekváros kis lakóinak vittek 36 bábfi­gurát, szintén saját készíté­sű játékokat. A klub nagy öröme, hogy a vezető nemrégiben Érde­mes társadalmi munkás ki- itiüntetést kapott. J Pálinkás Istvánná ötéves önzetlen munkáját ismerték el ezzel. Különben ezt a 'kitüntetést az ötéves évfordulón a klub kollektívája is megkapta. A fénykép a klub eUsme- rését örökítette meg, Kóró- di Antalné, a városi tanács elnökhelyettese adta át az Érdemes társadalmi munkás (kitüntetést Boda Mihályné- nak. Sülye Károlyné közművelődési felügyelő Összeállította: Sáskúti Júlia

Next

/
Thumbnails
Contents