Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-28 / 279. szám

1981. NOVEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Dr. Gunda Béla nyitotta meg a tiszafüredi múzeum kiállítását KÉKFESTÉS ÉS MÁZASCSERÉP Mesevilág az órákon Valóságos mesevilág várja a kunhegyes! Dózsa úti iskola új. kabinetfalas.1 alsóta­gozatos tantermeiben a tanulókat. A be­rendezések zömét a helybeli szocialista brigádok társadalmi munkában készítették. Az osztályokban lehet báboznl. van terep­asztal. beépített megnetofon. rádió, tele­vízió. diavetítő. írásvetítő, lapozható nagy­tábla éls az új matematikaoktatáshoz úgy­nevezett számszöges -tábla. Képeinken az 1. a osztály tanulói anyanyelvi órán ..A kis kakas gyémánt félkrajcárja” című bábjátékot játsszák. IFilmiegyzet Katasztrófa földön, égen Néhány amerikai kaitasztr rófafilm hazai kasszasikeré­re beüli ganrioömiumk. amikor Aleks^amdr Mitta eredetileg Ekipáas — esetünkben ez egy repülőgép legénységét jelenti — című filmjét mo­zijaink Katasztrófa főidőin, égen címmel vetítik. A Ra­gyog i csdllagom rendezőjé­nek 1978Hban készült új mű­ve kozönségicsatogaitó, hang­zatos címe ellenére is igen jó film. Sőt, Mitta mindkét filmje sikerült alkotás: az első és a második rész ugyan­is két különálló filmnek is felfogható. Az első rész amolyan mindennaipi ..Ms- feataszrtrófák” filmje. Ttar csenko eav TU—154-es gép parancsnoka sehogysem ér­ti máért nem akar a lánya férjhez menni ahhoz, akiitói gyereket- vár. majd később, hogy miért nem akarja megszülni gyermekét; Nver narakov pilóta a fiáért szenved, akit a felesége el­idegenít tőle; Tamara Igor hűtlenségén omlik össze és kosarat ad a szoknyavadász mérnöknek. Mitta érti a módját, hogy ezekből az egymáshoz alig kapcsolódó mini történe- tecskékból hogyan készítsen az emberi viszonylatokat mély*»-' analizáló filmet. A számunkra szokatlan dnar matungiai .svédcsavar” ak­ikor következik be. amikor e forgatókönyv katasztrófa- lombikba teszi a film sze­replőit. A szerzők talán így Okoskodtak: az Ekipázs mindegyik hősének megvan ugyan a maga baja, de rendkávüild helyzetben bát­ran helytállnak. Így is tör­tént, amikor parancsot kap­tak, hogy vigyenek gyógy­szert az olajvddéfcen bajba jutott embereknek feledik gondjaikat. szívvel-léHekkel a parancs teljesítésén dol­goznak. Földrengés, vulkán- kitörés, tűz tenger közepette teljesítik feladatukat, a gép visszaindul, de szinte roncs­ként. Talán érződik, hogy ez már a film második ré­sze, amely tulajdonképpen az első szovjet katasztrófa- film. Nem is akármilyen. Mitta alkotó fantáziája és Valerli Suvalov képi meg­valósítása nyomán semmivel sem marad el a legsikerüJ- tébb amerikai szuperfilmek színvonalától. Tartalmilag Mitta műve hitelesebb, em­beribb film elődeinél, de az tény, hogy műfajilag szét­esik, két különböző részire. Az alkotók is megórezhették ezt a visszásságot, mert a második rész végén — mi­után a gépromcs mégis le­szállt a seremetyevói repü­lőtéren — visszatér az elé- Bikus elbeszélő hangvétel­hez: Timocsenko nem repül­het többé a kora miatt, dte az áhított Nyenarokov lesz az új parancsnok. Tamara és Igor mégis összeházasod­nak. Kerek történet, amiben az égi katasztrófát még sem tudjuk úgy felfogni, mint a film egészének epizódját, h iszen a TU—154-es gép le­génységének küldetése önál­ló életre kelt a mű egészén belül. Ám a néző úgy is felfoghatja, hogy két remek szovjet filmet látott egymás után, — ti — Hétvégi hívogató A Tisza Támcegviitt*^ metfhasénak 35,~év?OT- dúlója alkalmából, ünnepi bemutatót tart ma este hat árától Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz- pont színháztermében. Vasárnap délelőtt 10 órá­tól rendezik meg Török- szentmiküóson a városi mű­velődési központiban a nép- dalkörök III. országos mi­nősítő bemutatóját, melyeit tianomevenként tartanak. A 25 Szolnok megyed pávakör közül a hét végén Török- szentmiklipson 13 együttes szerepek A zsűri, melynek elnöke Fasamg Árpád zeneszerző, kiemelkedő, jó illetve meg­felelő minősítésekkel érté­keli az együttesek műsorát. A kimagasló teljesítményt nyújtó pávaikörök az oklevél mellett különriíjat is kap­nak. Tv-hangverseny a Zene- akadémián Ismét megrendezi Tv-hang­verseny a Zeneakadémián című sorozatát a Magyar Te­levízió. Az immár másodi k alkalommal sorra kerülő koncertsorozat programjá­ban Ferencsik János dirigál­ja a közreműködő zenekaro­kat és a szólistákat A három estén át felcsen­dülő koncerteket a televízió élőben közvetíti, illetve mun­katársai videoszalagra rögzí­tik; s későbbi időpontban mutatják be a képernyőn. A nyitóhangversenyen — de­cember 11-én — Csajkovszkij V. és Schubert V. szimfóniá­ját a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara tolmácsol­ja!. Tíz nappal később Bee­thoven IX. szimfóniájának dallamai töLtik be a Zeneaka­démia nagytermét. A kon­certen készülő felvételt ka­rácsony este tűzd műsorára a televízió. A hangversenysorozatra bérletet adnak. U av raavoaott a averekek sze­me az első iaa- zi téli reaaelen. ahoav be­léptem az osztályba, mint odakint a nav. mely va­kító suaaraival méa fehérebbre mosta a pu­ha fehér havat. A hosszú, ködös, szür­ke napok után éjszaka leesett az első hó. amit már annyira vártunk. Szokatlan volt a raavo- aás. mely elömlött az osztályban, s éreztem, szivemben is fény avül- ladt. Intésemre a averekek leültek. De mía más­kor hallaataaon szedték elő könyveiket, most hoz­zá se nyúltak, hanem ki­bámultak az ablakon, s mosolyáé arccal a havat nézték. A havat, mely fehér és tiszta volt. mint a szívük „ icnues. mint a tekintetük. Olyan epedre bámul- ták. hCCu nekem is el­ment a kedvem a taní­tástól. és measzólaltam: — Kimeavünk hóao- lyózni! A szemek fénye rám suaárzott. és boldoaan felúiionatak. A sorbaállás zajosabb volt. mint máskor. de nem szóltam. Velük örül­tem én is. A tiszafüredi KiS6 Pál Mú­zeumban nagy érdeklődés kí­séri dr. Bölyós András és dr. Bolyósmé Kovács Pálma kék­festők, a népművészet ifjú mesterei és Bezerédi Varga József fazekas kiállítását. — Mindketten tudományos pályán működnek, ön kémi­kus, a felesége, alkotó társa biokémikus, honnan tehát e különös hobby, a kékfestés? — kérdeztük dr. Bolyástál. — Ha egyáltalán hobbiról van szó. — Nem, semmi esetre sem. iiükább családi hagyomány­ról. A néhány évvel ezelőtt Dr. Gunda Béla: A magyar népművészet gazdag motí­vumkincse tovább nemesítet­te az ősi mesterséget Dr. Bolyós András: A lakás- kultúrában sokkal nagyobb szerepe lehetne a kékfes­tésnek elhunyt jászapáti kékfestő mester, Jakkel Sándor uno­kaöccse vagyok, Jászdózsát vallhatom szőkébb hazám­nak, így tanultam meg a kékfestést még diák korom­ban. Kétségtelen, hogy a kék­festő műhelytől kissé elka- nyarodolbt az életutam — a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem izotóp labo­ratóriumában dolgozom — de sosem mondtam le e szép, ősi mesterség gyakorlésáróL A korhűség tiszteletben tar­tásával igyekszünk terjeszte­ni a mai emberek számára legkeresettebb, legszebbnek tartott motívumvilágot. Szán­dékunk tanúja talán ez a ki­A tárlat egy részlete Bezerédi Varga József vőrősmázas edényével állítás is* amelyen elsősor­ban kékfestő eljárással ké­szült függönyöket, fali kár­pitokat és szőnyegeket muta­tunk be. Dr. Gunda Béla Herder- díjas néprajztudós nagy elis­meréssel szólt a Bolyós há­zaspár munkásságáról. — Nyomódúcaik XVIII. századi darabok alapján ké­szültek. Ekkor már a magyar kékfestészet európai rangra emelkedett. — és tulajdon­képpen milyen gyorsan! Ezt az ősi keleti ipart ugyanis valószínűleg a törökök köz­vetítették számunkra és mestereink — a felvevő piac ízléséhez igazodva — magas színvonalra emelték a hazai kékfestést A vásárlók, az egyszerű városi, falusi em­berek ragaszkodtak ahhoz, hogy a kékfestő anyagon — a dúcok révén — saját, gaz­dag motívumvilág jelenljen meg. — Manapság ezt közönség­igénynek mondjuk, és olykor nem is mindig dicsérően. — így van* ám az akkori közönségízlés még valóban tiszta forrásból táplálkozott. Amit ők szépnek tartottak, az valóban az volt, kiállt min­den kritikát. Ezért szólok el­ismerően a Bolyós házaspár munkásságáról, mert a leg­jobb hagyományokat éltetik, és amit továbbfejlesztettek az ősi művészet motívum- kincsében, igen szép folyta­tásnak mondható. Persze a népművészetben nincs szerzői jog. Nyilván, hogy minden népművészeti — akár szelle­mi, akár tárgyi — termék kötődik valahogy valakihez, de nem ez a fontos, hanem az azonosulás. Erre egy ta­lán furcsának tűnő példát mondok Egyszer egy önma­gát költőnek érző bácsdka megkért, hogy olvassam el a verseilt. Petőfi és Arany Já­nos költemények voltak, vagy majdnem azok. Meg is mond­tam neki, mire ő így vála­szolt: én is így gondolom, ahogy ők írták; és ha mást írnék, hazudnék, azt meg nem tehetem. • A remekbe készült kékfes­tő munkákhoz — köztük 4x2 méteres térítők is vannak —, nagyon jól illeszkednek Be­zerédi Varga József kunma­daras! fazekas vörösmázas edényei. A kiállításon bemu­tatott tárgyak meg is vásá­rolhatók, a tiszafüredi mú­zeumban ugyan is már hagyo­mánya van* hogy a téli ün­nepek előtt a népművészeti alkotások ajándékozására hívják fel a figyelmet. TL AZ ELSŐ HÓ A páskomon, ahol ta­vasszal és nyáron a li­bák csipeaetik a zöld fü­vet. most véaiaterült a fehér hó. és szinte saj­náltam beletapodni. A averekek azonban olyan hancúrt rendeztek rajta, hoav vidámsáauk messze aurait, mint a hó- aoluó. amit eovmás há­tán puffoatattak szét. Aztán hóembert csinál­tak. nem is eavet nem­sokára úav sorakoztak eavmás mellett a fehér emberkék, mintha éppen most készülődnének az iskolába. S ekkor valamelyik averek felkiáltott: í'.TCőt ion Kovács Pista!... Elkésett!... Hó- aolvózzuk ment ttohantak kipirult arc­cal Pista felé. aki las­san lépkedett, és a naav fatáska, mely madzaaaal a nyakába volt akasztva, szinte lehúzta a hóba. Mikor észrevette, hoav társai feléje szaladnak, riadtan meaállt. olyan volt mint eav kis cinke, mely éppen most hullott a hóba. meadermedve a téli hideatől. Záporozott a hóaolvó feléje, s 6 kezét felemel­ve védte arcát. Véaül is én szabadítot­tam ki az eavoldalú harcból. Nálunk nem szabad el­késni az iskolából ezt tudják a averekek. s már nem is emlékszem, mikor késtek el utoljára. Ezért sziaorú arcot váa- tam. és meakérdeztem Pistát. — Miért késtél, kis­fiam?... Tudod jól. ná­lunk nem szoktak késni a averekek!... Pista lehajtotta fejét és hallaatott. Ekkor lát­tam. milyen nőir~— • » - . ^v.wíH/ KCL­oatka van rajta, s a zsi- nea. mely a íaiás­kat tartja, mélyen bele- váaódik sovány vállába. Eszembe jutott, hoav öz- veav. sokat beteaeskedő édesanyja van. Napszá­mos munkából nehezen tartja el a fiát. de min- dia rendesen küldi az is­kolába. öreaséaére sze­retne mellette meahú- zódni. A averek jól ta­nul. és naavon szereti az anyját. De rendnek kell lenni az iskolában, s ezért szi­aorú arcom nem enyhült. A többiek kíváncsian vár­ják a büntetést. Felemelem lehajtott ál­lát. hoav a szemébe néz­hessek. Csodálkozva lár tóm. Pista szeme fényes, naavon fényes. Fénye­sebb. mint a téli nav. Aztán... aztán ebből a csodálatosan fényes, tisz­ta szemből forró könny­csepp aördül véaia sá­padt arcán, eavenesen az én hidea kezemre. — Édesanyám... — suttoata. s szája leaör- bült. — Édesanyám na­avon betea... Ne tessék haraaudni! Elenaedtem az állát. s kezemet a zsebembe sül­lyesztettem. mert <­■ • * ** rU" nuuott könny éaetni kezdte. A averekek arcáról is eltűnt a vidámsáa s las­san Pista köré húzódtak. Eavik is. másik is a hó­aolvó nyomait vereaette le puha kézzel Pista ka­bátjáról. mea a naav fa­táskáról. A nap elhomályosult, s eavszeriben olvadni kezdett a hó. Délben, mi­kor hazafelé mentünk az iskolából már ismét fe­kete volt minden. Kunráth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents