Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
10 P hónap P község 1981. NOVEMBER 22. Q tiszai gát oldalát bágyadt, őszi napsugár simogatja, de a rmag- kopaszodott fákon már zúzmara fehérük. A bokrok alól tairika tollú fá- cánkakasok, szürke bundájú nyulak ugranak ki. Tisza- inokán az élső háta, amely kikandikál a fák közül, a révészé. A csónak kikötve pihen. A révész a kuckójában utasra vár. — Hideg van itt. — Nem gyújtottam be, mert mindjárt lesz három utasom — szív egy stukkót cigarettájából Hegedűs Bálint. — Vízügyisek, ide viszem őket a kécskei partra. Amíg nem jönnek, olvasgatok. Majd ha végeztem, bedurrantok a kályhába. — Sok munkája van? — Manapság egyre kevesebb az utas. Nyáron még csak dolgozunk, de ilyenkor már keveset. — Mivel telik a szolgálat? — Eltelik. Reggel hatkor kezdek. Körbejárom a terepet, szétnézek. Aztán egykét utassal átevezek a másik partra. Ha nincs különösebb munka, akkor „szomszédolók” ... Estére mindenki hazamegy ■■■ Inokára ■■■■fii öregek napközijében kosztolok. Este hatig tart a műszak. — Mikor vette először kezébe az evezőt? — Nem inokai vagyok, de gyerekkoromtól, ’38-tól itt élek. Huszonhárom éve szegődtem révésznek. Most ketten vagyunk, egymást váltva egy hetet dolgozunk, egy hetet pihenünk.- *. Huszonhárom éve szegődtem révésznek. szokásos ..sétáján” Hegedűs Bálint — ...? — Itt szemben vízkivételi munkák folynak. Azon az uszályon van televízió. Azt nézzük vagy beszélgetünk. Ha meg „itthon” maradok, hallgatom a rádiót, vagy olvasok. Amikor delet harangoznak, ebédelni megyek. Az — Télen is? — Március 1-től—december 1-ig. Télen a tanácsnál vagyunk. Havat takarítunk, meg ami jön. De most már mennem kell. Jönnek. Nyakába akasztja táskáját, fejébe nyomta bundasapkáját. Még egyszer visszaint. Nem jutnak Gyűrttfű sorsára A község határában farakodók szorgoskodnak. Az emelőgép piheként kapja fel a vaskos fiatörzseket. A Tiszazug Termelőszövetkezet mintegy 600 hektáron termel fiát — fiőlleg nemes nyárfát —, ami évente 2—2.5 millió forintot hoz a konyhára. Az elszállítás másfél hete tart, naponta 30—35 köbméter fát raknak az autókra, amelyek a környékbeli megyékben rakják le terhüket. Tábla állja utunkat. Rajta fekete betűkkel: Tiszainoka. Minden csendes, sehol egy lélek. Elöregedő-félben van Ti- szainoka — vallják sokan. Egyre többen elköltöznek a faluból, másutt keresnek boldogulást. Talán Gyűrűfű — az elnéptelenedett község — sorsára jutnak? Ezt cáfolja — Tiszakürt, Nagyrév, Tisza- inoka közös tanácsának elnöke — Papp Károly. — Hatodik esztendeje, hogy a három községet közös tanács irányítja. Ilyen esetben arra kell törekedni, Ugyanígy az eljáró dolgozókat is autóbusszal szállítják a munkahelyekre. — A faluban milyen munkalehetőség van? — Nem sok. Éppen ezért a nők többsége Kunszentmártoniba, a Pannóniába és a kecskeméti Konzervgyárba jár. A férfiak az építőiparban dolgoznajc, sokan a, BVM kunszenti üzemében találtak miunkáit. — Nem tartanak attól, hogy akik naponta eljárnak, egyszer csak elköltöznek? — Az igaz, hogy nappal eljárnak, de estére mindenki hazamegy Inokára. A beszélgetésbe bekapcsolódik Szűcs Ilona vb-titkár is. — Egyik községünk se nagy, a lehetőségeink is kicsik. Jól meg kell gondolni, hová, mit adunk. Jelenleg a legfontosabb, hogy Inoka után Réven és Kürtön is megoldódjék a vízellátás. Jövőre, ha minden jól megy, nyolctantermes iskolát kap Kürt. De azért Inoka se marad ki. Mivel ott sok idős ember él — szép számmal vannak, akik rokonok nélkül —, segíteni kell rajtuk. Az öregek napköziotthona már kicsinek bizonyul, kevesen tölthetik ott az idejüket. De reméljük, jövőre többen, ugyanis egy testvérpár a házát a községnek ajándékozta azzal a céllal, hogy azt az öregeknek rendezzék be. Az épület nagy alapterületű, & tartozik hozzá több holdnyi ' telek is. Ügy gondoltuk, hetes napközit nyitnánk, ahová a járás községeiből a legelesettebb idős embereket helyeznénk el. — Inokánál maradva. Teljesen kihasználatlan a Tisza- p art, a víz. — Valóban szép a falu környéke. Gondoltunk arra, hogy mivel sok a közművesített telek, ki lehetne alakítani egy üdülőkörzetet Sok a régi, öreg ház is, amelyeket vétek lenne pusztulni hagyni. Megfelelnének hétvégi házaknak. Ez még természetesen elgondolás, hogy mikorra valósul meg, nem lehet tudni. Nemcsak rajtunk, tanácsiakon múlik ... Valamikor, több mint tíz éve komp is járt a vizeken. Ügy néz tó,, hogy jövőre újra indul. — Egy hónapja volt a szüreti bál, azóta semmi. Az inokai emberek estére elfáradnak, nem kívánkoznak sehová. — De próbálkozni lehet... — Szándékomban áll szervezni, az igényektől is függ, hogy mit. Kicsit jobban megismerem az ittenieket akkor biztosan könnyebben megy. A fiatal tanár egyenlőre ismerkedik. Társasága nincs. Pedig KISZ aiáDsizervezet is dolgozik a faluban. — Az hoev dolgozik, túlzás — kesereg Tompa Valéria. az atapszervezet titkára. — Tizenhetem vagyunk, és igazság szerint semmit nem csináljunk. Február óta vagyok titkár. Elkészítettem az akcióprogramot. Mindenki elfogadta, nem mondták, hogy nem ió. Amikor odakerült a sor. hogy dolgozzunk is valamit, senki nem mozdult. Egyedül, esetleg ketten nem haladunk semmire Akadna tamnáv&ló bőven. Patranállhaltnák az óvodát, az öregek namköziotithonáih Rendezhetnének vetélkedőket. vidám műsorokat. Vagy vallóban elöregedő falu Inoka? Ehhez készülnek az öregek napközijében. — Nagyon jól! megy itt a sorunk — mondja özv. Szín Antalné. — Bejövünk reggel jókat beszélgetünk, játszunk. nevetgélünk. Délben finom kosztol adnak. — Nem is tudom, mit csinálnék. ha ez nem llenne — vágja rá Lantos Páll — Végtelen unalmasan telnének a napok egyedül Négyig vagyunk. aztán mindenki megy haza. mer t azért Van tennivalónk otthon... — Sokszor előveszem aci- tarámat —így Sípos Imre — aztán énekelgetünk. Van. aki kártyázni szeret, de lehet olvasgatni. tévézni. Ha már egy-két hétig nem jöhetünk, mint a múltkor is. mert festettek. nem táláljuk helyünket Jövőre negyvenen leszünk Kereskedők az ellátásról hogy mindenhová egyformán jusson a javakból. Jelen esetben azt mondhatom, hogy Inoka van a legjobb helyzetben, pedig a legkisebb. (A községben mindössze ötszáz- ötrvenheten élnek.) Sajót vízmüve van, ott létesült először öregek napközije. Az óvoda ötven gyereket tudna fogadni, minden jelentkező kedvező választ kap. Jó kis élelmiszerboltjuk van. Szórakozásra ott a klubkönyvtár, a presszó. Igaz, a szolgáltatással örökös gondunk van. Nincs fodrász, cipész, szabó... Mi adnánk iparengedélyeket, de senki nem jelentkezik érte. Azt elértük, hogy a Patyolat mozgó felvevőhelyeket létesített. Meghatározott időben és napokon a három községben felveszik a tisztításra váró ruhákat, és leadják a készet. Ezt a szolgáltatást megkedvelték Ino- kán is, sőt kérik, hogy a felvevő jármű „állásideje” legyen hosszabb. — A körzetesítés miatt Kürtre járnak a gyerekek. Iskolabusz hozza, visa őket. Lassan dél felé jár. zárni készülnek az áfész élelmiszerboltjában. Igaza volt a tanácselnöknek, rendezett, tágas üzlet. — Jó ez a bolt — csattan fel a dicséretre Csikós Sán- domé eladó —, csak éppen az nincs, amit a vevők keresnek. — És mit keresnek? — Például lángolt kolbászt, a finomabb szalámikat. Egy dekát nem kapunk mostanában. Igaz, az olcsóbb egyelőre fogy, de nyakunkon a disznóölések időszaka... Sokan reklamálják a banánt is. Többnyire eljárnak dolgozni, ott látják, hogy van. Hazajönnek, és itt is keresik ... — Az említetteken kívül mással van-e gond? — A kenyér-, a tej- és a húsellátás jónak mondható — veszi át a szót Meleg Ká- rolyné, a másik eladó. — Kenyér reggel vagy délelőtt érkezik, nálunk ugyanis akkor van a legnagyobb forgalom. Általában 80—100 kiló fogy. Tejj>ől 140—160 litert, hétvégén 240-et is elvisznek. Tőkehúst, felvágottat hétfőn és csütörtökön szállítanak. Két vagy három fél sertést kapunk, az kitart egész héten. Van, amikor csurnan, cseppen egy kis malac- meg marhahús is. — Az alapvető cikkeken kívül látok mást is. — Tartunk üvegárut, kerámiát — mutat körbe Csi- kósná — Hogy ne kelljen utazgatni, vannak olcsóbb pulóvereink, ágynemű, konyharuha, törülköző ... — Mennyi a bevételük? — Átlagban 300 ezer forint havonta. Nem dicsekedhetnek ilyen eredménnyel a presszóban. Petyus Jánosné vezető panaszkodik, hogy hét közben szinte kong az ürességtől a különben ízléssel berendezett szórakozóhely. (Egyetlen a faluban.) Hét végén többen „beugranak”, de akkor vita van a zenegép körül. Az idősebbek nem szeretik a túl hangos zenét. Apropó, fiatalok! Szórakozás! A klubkönyvtár szolgál erre a célra, amelynek hamarosan új „gazdája” lesz. — Valamikor a tanító úr volt a szellemi irányító falun ... — Mint ahogyan sok más, ez se így igaz — mondja Jakab István, aki Tiszakür- tön tanít és Inokán kapott szolgálati lakást. — Én leszek az új könyvtáros. Az idén végeztem, és szeptemberben jöttem. Meglepetésemre megkértek, vállaljam el ezt a munkát. Megpróbálom. A ikönyvtór 5500 kötetes és száz állandó olvasója van. Remélem, több lesz. Különben minden pénteken vetítek is. — Milyen vannak még? rendezvények Hegedűs Bálinitné vezető — a révész felesége — körbevezet aiz otthonon. Mindenütt rend. tisztaság. A napközi 1975-ban nyílt most harmincnégy „lakója” van. Pedig nehezen „álltak kötélnek” az öregek. Már annak örülnek, hogy január 1-től negyvenen lesznek. Azoknak az idős embereknek akik nem tudnak mozogná, szociális gondozónők segítenek. — Jól kijövünk az idős bácsikkal, nénikkel — szólal meg Gácsi Jánosné gazdaságvezető. — Amiben tudnak. segítenek. Nyáron például a befőzésnél szorgoskodtak. de ha kell a takarításban vasv más egyébben is számíthajtunk rájuk. Nagyon szeretik a kirándulásokat vagy ha műsoros délutánokat szervezünk nekik. öregek napközije. házá- Pomdozás. Másként is lehet. Példa erre Pál Domokosék esete. — Ki a ..legfiatalabb” lakosa Inokának? — Hát a Domokos bácsi unokájáék — mondják az utcám a boltban, a perssizó- ban. — Hazajöttek PestrőL segítik az öreget... Már szürkül az ég. az ember inkább a meleg szobába kívánkozik. Pál Domokosék udvarán azonban nagy a nyüzsgés. Domokos bécsi fát vág. az unokája a csirkéket eteti, a nagyobbik dédunoka is kinn tesz-vesiz. — Miért jöttek el Pestről? — Nézzen rá atyámra — mutat nagyapjára Forrás Sándanné. az unoka. —Egyedül van. beteges, nem bírja már a nehéz munkáit — Nem bizony, lelkem — biaanyigiait.ia Domokos bácsi. — Egész életemben csak dolgoztam. Cselléd voltam itt Inokán. a Haraszti földbirtokosnál. Aztán jött a háború. a front újra kezdhettünk! mindent A földosztáskor kaptunk a felleségemjmel: hét hold földet gazdálkodtunk. aztán a téeszben dolgioiztam. Csak a munka, meg a család volt a mindenem. Két lányt neveltem... — Nyáron lenn voltunk papénál — folytatja a fiatalasszony. — Láttuk mennyire megviselt, úgy döntöttünk. szeptemberiben ideköltözünk. és ameddig kelül itt leszünk. A férjem maid a helyi téeszben lesz villany- szerelő. ő még Pesten van. Én meg a háztartással vagyok elfoglalva. egyelőire nem megyek dolgozni. Pontosan elég ez nekem. A két gyerek, a háztartás, az álillatok. Maid háromszáz csirkét hét malacot kacsát tartunk. A kertben is akad munka. Soroliam még? Felesleges. Pál Domokos nem szarul idegenek segítségére. Ott a családja. Sötét van. Lassan kihunynak a házak ablakszemei. Alszik a falú. amely nem népteflemedik el. ha mindannyian úgy akarják. Szekeres Edit Finom kosztot kanunk. .. Ebéd naDköziotthonában az öregek Megérkezett a délutáni busz Fotó: T. Katona László
