Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-20 / 272. szám

1981. november 20, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MIT TAKAR A SZŐNYEG? A korszerűsítést a piac diktálja A háramnegyedéves mér­leg a megye legtöbb szövet­kezetében kedvező képet ijju- tat. A kivételek közé tarto­zik a mezőtúri Fomalnemesítő és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet, amely eddig évi 57 millió forintos tervezett árbevételének 73,8 százalékát tudta elérni. A tervezett 7,5 milliós nyereség helyett a valóság csak 3,2 millió. Bár az év végéig az árbevételben be tudják hozni a lemara­dást, a várható nyereség vi­szonylag kevés, 5 millió fo­rint körül lesz. Az okok elemzésénél több „veszteségtényezőt” tártak fel. A festőműhely olyan mértékben elavult, hogy ez már a minőségben is érezteti hatását. Szinte egyedülállóan még ma is főleg hagyomá­nyos kádfestést alkalmaz­nak, amellyel az exportárak­ban feldolgozásra kerülő, il­letve a közvetlenül exportra készülő fonalak szín- és technológiai minőségi köve­telményeit már nem lehet a lúor igényeinek megfelelően biztosítani. A nyereségcsök­kenésben szerepet játszott az is, hogy a zsúfolt, egészség­telen munkahelyek, a kedve­zőtlen körülmények és az alacsony bérszínvonal miatt állandó a munkaerőhiány. Az elvándorlás régi, gyakor­lott dolgozók elvesztését je­lenti. Többszöri átcsoportosítás­ra volt szükség az elmúlt időszakban a piaci igények változása miatt. A szőnyegek iránti érdeklődés eddig is hullámzó volt, a divatnak megfelelően, egyszer a cso­mózott, másszor a szövött termékeket vásárolták szíve­sebben. Most a kép egyértel­mű: a hagyományos, klasz- szikus mintákkal készített kézi csomózású szőnyeg pia­ca telítődött a mezőtúriak számára, így annak gyártásá­val az év végén leállnak. Negyven asszonynak jelent eiz változást, akik más mun­katerületre, elsősorban a szövött szőnyegek készítésé­hez kerülnek, amik iránt vi­szont örvendetesen megnőtt a kereslet. Idén a 15 millió forint értékben elkészült szőnyegekből mindössze két­millióért gyártottak csomó- zottat, a többi torontáli és túri szőnyeg volt. A belföldi keresletet ez utóbbiakból nem tudják kielégíteni, ugyanakkor svéd és japán vevők is jelentkeztek a ré­giek mellett. A hatmillió fo­rintos exportból 2,5 millió fo­rint értékű szőnyeg indul Olaszországba, amely évek óta legjelentősebb partnerük. Négy év óta fóliatasakokat is hegesztőnek, ami — bár ez furcsa egy háziipari szö­vetkezetnél — a legjobban jövedelmező munka, évi 20 millió forintos árbevétellel. Főként ennek segítségével tudnak lépni a munkakörül­mények és minőségi muta­tók javításában is, a fonal­festésnél. Jövő év végéig szeretnék megépíttetni az új festőcsarnokot, amely 24 mil­lió forintba kerül majd. A nyugatnémet gépekkel be­rendezett munkahely költsé­geit részben saját fejleszté­si alapból, részben hitelek­ből finanszírozzák. A korsze­rű munkakörülmények biz­tosításától nemcsak régi ve­vőik megtartásét és újak be­lépését várják, hanem a munkaerőgondok csökkenté­sét is. F. E. Andrikó Miklós látogatása a KISZ megyei bizottságon Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára teg­nap Szűcs Jánosnak, a me­gyei pártbizottság titkárának társaságában a KISZ megyei bizottságára látogatott. Hegyi Istvánná, a KISZ megyei bizottságának első titkára tájékoztatást adott az ifjúsági szervezet X. kong­resszusa határozatai feldol­gozásáról és a végrehajtás eddigi tapasztalatairól. Ezután Andrikó Miklós eszmecserét folytatott idősze­rű kérdésekről a KISZ me­gyei bizottságának vezetőivel. Több művezetőt képeznek Nincs elég közvetlen mun­kahelyi vezető a mezőgazda- sági üzemekben, az elmúlt években a vártnál keveseb­ben szerezték meg a szüksé­ges képesítést. Az elkövet­kező Időszakban viszont for­dulat várható a képzésben; 1985-ig 7500-an kapnak szak- képesítést a MÉM által kije­lölt 24 szakágazatban. Az utóbbi öt évben több­ezer középszintű beosztású vezető speciális szakmai tan­folyamokon ismerkedett meg a legkorszerűbb technológi­ákkal, szakmai eljárásokkal, mintegy tízezren szereztek technikusi minősítést, ebben a képzési rendszerben azon­ban vezetési és szervezési is­meretekkel alig foglalkoztak. Emiatt a munkahelyeken ese­tenként gondjaik vannak; a magasabb szakképzettség gyakran nem helyettesíti a hiányzó „emberközeli” mű­vezetői tudnivalókat. Jobban, mint tavaly -Megszervezték az ellátást Nem kell olajhiánnyal számolni Jászberényben Novembert írunk, annak is a második felét, amikor már a hűvös hajnalok figyelmez­tetnek: küszöbön, a téli. Kez­dődik a számolgatás: mi van a pincében, fiásikamrá- ban és milyen kiadások lesznek még a pótlásra? Jászberényiben is találgatnák, milyen lesz az éMáltás tüae- lőolaifbóll, és visszagondolnak a fűtés tavalyi gondjaira. Hasznos a vissizapilllánítéS, különösen, akkor ha a hibák okadit is sorra vesszük. Ki­derüli ugyanis, hogy az el- miúltt télen se a fűtőolaj-hi- ór^. inkább a rassz szerve­zés miatt akadozott az ellá­tás. Jástzberényben az APOR négy töltőállomáson árusít fűtőolajat. A négy kút ösz- szesen 56 ezer liter olaj be­fogadására alkalmas. Az el­múlt télen létszámgondok nehezítették a kurták folya­matos üzemeltetését, két. egymástól három kilométer­ré levő mobil (kútnak egy kezelőie volt. és amikor a tél derekán megbetegedett, egyszerre két kutat kellett 'bezárni. Az alacsony kere­seti lehetőségeik miatt nem jelentkeztek új kútkezelőik, így a városiban hetekig talr- tott a sotlbanállMs egy-egy kanna olajért. Árusítanak ezen kívül fű­tőolajat a TÜZÉP Sínkért utcai:, a Vegyesipari Szol­gáltató Vállalat Alkotmálny úti. és a SZGLTISZ Vásár téri »alját fenntartású tölitiő- állomásán. A folyamatos el­látást itt nem a létszám­gond!. hanem az akadályozta, hogy amikor a Iködvezőtlm időjárás miatt kimaradt né- hánv olajszállítmány, a kö­vetkező fordulókkal elsősor­ban az AFOR-kezelésű ku­takat töltötték fel1. . Pénzes Istvánnétóli. az ÄPOR jászberényi kútcso- portjának vezetőjétől meg­tudtuk, hoey az olajkályhák tuiajdtonasad a tayalyihoz képest kevesebb gonddal válghialtnak neki a télnek. Mtódeayik kútnak van ál­landó kezelője, és az üze­meltet» bízik abban, hogy megbetegedés esetén helyet­tesről is tud gondoskodni, mivel az ÁFOR az idén rendezte a kútkezelők fize­tését A nem ÁPOR-kurtak tu­lajdonosai is reménykednek, hogy a tavalyinál folyama­tosabb ellátást tudnak biz­tosítani fűtőolajbóll. Remé­lik. ritkábban fordul maid elő, hogy a havazás vagy a csúszós utak miatt késik, vagy meg sem érkezik a megrendelt olaj. A biztonság kedvéért a három üzemeltető megálla­podott a jászberényi Kossuth és a jásztelki Tolfouhin Tsz-szel abban, hogy túraki­esés esetén a itsz a fuvar- költség térítése ellenében ködJcsönadja olajszállításra alkafflmas tartálykocsiját. A gond .„csupán” aranyi, hogy az ÁFOR kevesebb fuvardíjat térít meg annál;, amennyit az üzemelltető a tsz-nek ténylegesen, kifizet. — illés — Elsősorban nyílászáró szerkezetek gyártásával foglalkozik a tiszaföldvári Vegyesipari Szövetkezet lakatos részlege. Legnagyobb megrendelőjük a dunaújvárosi és a Szolnok megyei AÉV. Visszaszámlálás előtt a IV-es papírgép körül „Kegyes volt eddig hoz­zánk az időjárás, nem pa­naszkodhatunk. A tél azon­ban várathatott volna még A november 7-ét követő első munkanapon valószínű­leg ez volt minden, a Szol­noki Papírgyár IV-es számú papírgépének felújításán dol­gozó, fázó ember óhaja. Ha az időjárás nem kegyelmez, a fagy néhány napig még kel­lemetlenkedik a csarnokban. Hiába tudta mindenki, hogy november közepén már „ese­dékes” a zimankó — a fűtés nem készülhetett el. — Tagadhatatlanul vonta­tottan haladnak a csőszere­lési munkák — állította szin­te egybehangzóan Kovács Kornél, a Gyár- és Gépsze­relő Vállalatnak a munká­latokért felelős szerelésveze­tője, és a megfiatalított gép jövendő „gazdája”, Lipka Vilmos papírgyári gyárrész­legvezető — a lemaradás­nak azonban jó oka van, éppen a beruházás feszített tempójával magyarázható. A gép rekonstrukcióját úgyne­vezett folyamatos tervszol­Behozni a lemaradást, igen fontos dolog, hiszen de­cember 15-re meg kell fia­talodnia, újra munkára fog­hatónak kell lennie a pa­pírkészítő gépnek. Közeli a határidő — főleg ha (bár nem sok) gond is nehezíti a munkát. A rekonstrukciót a helyszínen meglátogató azonban csak akkor tudja helyesen értékelni a beruhá­záson dolgozók serénységét, ha megismerkedik az eddig történtekkel. Az építők, a SZÁÉV szak­emberei az év eleje óta dol­goznak a helyszínen. Ök kezdtek a legkorábban, ala­poztak, és falakat húztak fel — miközben a IV-es papír­gép még termelt. Gsak július most is magára. Ha már ed­dig kibírta, türelemmel le­hetett volna a fűtő- és szel­lőzőrendszer elkészültéig.” gáltatással végzik, ez pedig azt jelenti, hogy a kivitele­zőnek nincs ideje időben megrendelni a munkájához szükséges anyagokat. „Hiva­talos csatornákon” hónapok múlva érkeznének meg a csőszerelési anyagok: ennyit várni pedig nincs idő. Ma­rad a beszerzésnek a beru­házó és a kivitelező számá­ra egyaránt rengeteg lótás- futással járó, a személyes is­meretségeket is kiaknázó változata. Amelyik több vagy keve­sebb sikerrel jár, de kétség­telenül hasznos a mostani körülmények között Bár a csőszerelés esetében a kívá­natosnál kevésbé érzékelteti jótékony hatását Igaz, Ko­vács Kornél szerint embere­ik behozzák a lemaradást — akár szombati és vasárnapi munkát vállalva is —, ha no­vember közepéig megérkez­nek a hiányzó anyagok 15-én emelték le róla az utolsó tekercs papírt öt hó­nap alatt kellett, kell hát azokat a feladatokat megol­dani, amelyeket elvégezve a korábban évi 14 ezer tonna papír készítésére alkalmas berendezés kapacitása 70 szá­zalékával megnő. — Nemcsak az idő rövid­sége teszi bonyolulttá ezt a munkát — mondta el a csar­nokot a pincétől a tetőig be­járva Lipka Vilmos. — Nem szabad elfelejteni, hogy itt felújítást végeznek, a meg­levő lehetőségekhez alkal­mazkodva kell dolgozni. Pél­dául az egész csarnokban egyetlen daru van — nem ritkán egyszerre kellene há­rom-négy csoportnak is. Szű­kös a hely is, mindenki egy­szerre végzi a munkáját... Ki is az a mindenki? A régi gép elemeinek nyolcvan százalékát felújítva a meg- fiatalítottba is beépítik, és miközben dolgoznak a régi „darabok” újjávarázsolásán, nem tétlenkednek az új rész­egységek beszerelői sem. Ahol területhez jutnak, ott az építők festenek és padlót burkolnak, máshol a marko­lógépek és a betonozó em­berek eltávozása után fel­szabaduló terepre várnak a technológiai szerelők. A születövei ismerkednek Mostanában egyszerre kö­rülbelül ötszáz ember igyek­szik elérni, hogy a megfiata­lítás és az ehhez kapcsolódó feladatok mintegy négyszáz- millió forintba kerülő mun­kálatait időben elvégezzék. (Egynapos lemaradás is je­lentős veszteséget okoz: 65— 75 tonna papírról kell le­mondania a népgazdaság­nak.) Persze, nemcsak a be­ruházás különböző vállala­tokhoz tartozó kivitelezőinek jut bőven tennivaló. A „le­állás” óta velük dolgoznak a IV-es gép egykori és egy­ben jövendő kezelői is. Bó- di János szakmunkás („nor­mális” esetben második se­gítőként ügyel a papírterme­lés rendjére) szerint mind­annyian szívesebben végez­nék szakmájuk feladatait, igen hasznos azonban a re­konstrukcióból is kivenni a részüket. — A szerelőknek, azt hi­szem, sokat segítünk, mert a megmaradó részegységek működését mi igazán jól is­merjük. Azonban talán hasz­nosabb, amit mi kapunk: születőben figyelhetjük meg az új részek felépítését, és ez gondolom, rengeteget se­gít majd a szerintem biztos decemberi „beindulást” kö­vető üzemeltetéskor. — vszj — A túlmunkát is vállalnák Százmilliók hónapok alatt Harmincötmilliós korszerűsítés a szolnoki keltetőiizemben (Folytatás az 1. oldalról) egyidejű keltetésére lesz al­kalmas. A nagyobb tojásbe­fogadó kapacitáson kívül a Petersime berendezések to­vábbi előnye, hogy jóval ke­vesebb villamos áramot fo­gyasztanak, és automatizált­ságuk révén kevesebb mun­kaerőre lesz szükség a szol­noki telepen. Jelenleg húsz­nál többen dolgoznak a dél­utáni és az éjszakai műszak­ban, az új technológia vi­szont a nappali műszakokban sem igényel majd ekkora lét­számot, éjszakánként pedig csak az ügyeletes villanysze­relőkre lesz szükség. A belga gépekkel — az ed­digi hazai tapasztalatok sze­rint — hetven százalékon fe­lüli kelési arányt lehet el­érni. A kapacitásnövelésen túl tehát másfél-kétszázalé­kos „tojásveszteség” meg­szűnésével is számolhatnak a megújhodó szolnoki kelte­tőben, ahol a rekonstrukciós tervek szerint 1984-től üze­mel majd folyamatosan' a 48 új előkeltető, és a keltetés utolsó három-öt napján szük­séges kilenc, úgynevezett buj­tató berendezés. A várható termelésnövekedés és az az­zal arányban növekvő jöve­delmek alapján a 35 milliós korszerűsítés költségeinek megtérüléséhez előrelátható­an hat esztendőre lesz szük­ség. A fényprogramos, irányí­tott tojástermelés révén, a korábban, csak az év első hat hónapját jelentő keltetési szezon kitolódik az október­től decemberig terjedő idő­szakra is. így a tervidőszak végére prognosztizált más- félmilliós naposliba-szükség­let háromnegyed részét elő tudja majd állítani a kor­szerűsített szolnoki keltető­üzem. A vállalat többi, ed­dig lúdtojást is keltető te­lepén jelentős kapacitás sza­badulhat így fel, amit egy másik fontos baromfiterme­lési területen, a broyler csir­két hizlalók naposcsibe-ellá­tásánál hasznosíthatnák majd. A szolnoki üzem új technológiáját is úgy válasz­tották meg, hogy a belső tálcák cseréjével bármilyen baromfiféle, például húshib- rid-kacsa- vagy pulykatojá­sok keltetésére is alkalmassá tehessék a gépeket. Azaz: adott esetben a piaci keres­lethez rugalmasan alkalmaz­kodva láthassa el feladatát a keltetőüzem a zagy varékasi baromi i fel dől gozó részére hizlaló partnergazdaságok naposállat-ellátásában. flz újjászületés utolsé hetei :sff t 1 já.. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents