Szolnok Megyei Néplap, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
6 Irodalom, művészet 1981. NOVEMBER 15. jktóber véee félé iáint az idő. friss hó 'borította a Kaous- hegv kopasz felöt. Az öreg Virág Péter, a juhok nesztora, búcsúzott az erdőtől: Isten áldiom. erdő. tavaszig nem látsz! A iuhokait a hirtelen iött hidegség pásztor nélkül is eev csomóba terelte, összehúi- tak. egymáshoz simultok. s úgy eregéltek le a hegy oldalán, a falu félé. Otthon a iuhos gazdák mór mind ácsoroetak az utcán: a hó. amely a Kaoushesv feiéről lefe- hérlett a faluba, minden híradás nélkül ielentette. hogy iöninék a iuhok. Aggódva találgatták, vaion t az éien. hogy olyan hirtelen elkö- vetkezék a tél. nem esett-e kár. Bizony, az idei bárányok közül a gyöngébbek meg is fagyhattak. De nem fagyott meg egy se. amért áldás sók Istennek szent neve mert hiába, a bárány csak bárány, oár forintot ér. de szegénvembemek ez is elég nagy kár. s aztán — bárányból lesz a iuh. add evapiával. leiével, bárányával uzsorakamatot fizet. Vaev háromszáz iuh volt Virág Péter kezén s azokat mind becsületesen át is számolta a kis kamukon. kinek annyit, ahányat a kezébe adott Szentevörev naoián. Mit mondok: eev iuh hiányzott. Azaz. hogy amint Gál Bénii mondta. ..hi- bádzik”. Gál Béni katonaviselt ember volt. ania nem élt. anviával együtt gazdálkodott, s úgy hírel- ték a faluban, hogy a farsangon asszonyt visz a házhoz, ámbátor nem tudták, kit. mert ide is iárt oda is iárt. de sehol sem ragadt me° egészen. Mindegy, hiszen ennél most úgyis fontosabb: hol a iuh? — No e7 e'vesize No. ezt iól megoásztorolá. Péter bá. — Mit! — pattant föl az öreg mákul.ár. — öt ven esztendeié őrzök iubot. s az én kezemről még eav sem: veszett el. A te iuhod is megvan. A föld fenékéből is előkerítem. — Hát csak kerítse elé. — Azt is tudom, hol van. A bük- szádi emberek iuhad közé vegyült. — Bíz a meglehet — mondták egyszerre mind — összecsődült gazdák. — Minek is fogadiuk el a bük- szádii iuhokat a mi legelőnkre — békPlerkedett Rofai Máté. akinek két iuha volt. az is öreg. — Nem iut a mi iuhainknak elég fű s még el is vegyülnek idegen iuhok közé. Mondá Virág Péter: — Kend hallgasson. Máté uram. örvendjen, hogy két döelenivaló iuhának nem a bőrét hoztam haza Azoknak nem kell fű tavasszal. Hanem azt mondom, hogy itt ne töltsük az időt. még ma meeiár- hatnók Bükszádot, Béni ecsém. — Hát iár.ia meg — mondotta Béni. — Ein ve. ecsléim. ne beszéli velem ilyen kurtán. Naevaoádnak. atkádnak én őriztem a iuhait. soha egv sem veszett el. a tiéd is megkerül. Hamar fogd bé a lovat, még megDókosodnak a sok állástól. Körülvették a gazdák Bénit, mind csöndesítették. hogy ígv. me® úgy ne sainália a fáradságot, a kicsi Zsiga Áron már tréfaszót is vetett közbe: — Enidi. fogi bé. Bukszádban sok szét) lánv van. s ha iuhodat meg nem találod, hozz helvette lánvt Mivelhogy kicsi ounktum ember Zsiga Áron. Béni is nevetett a nevetőkkel. — Jól van. béfogok. Hanem Péter bá. ha iuhot akarunk hozni, vigyünk iuhot magunkkal. Hátha a hükszádii gazdákéból csakugyan M- bádzik egv. Akkor az enyémet hiába találom meg: nem ad iák ki. — Helves beszéd ecsém — mondotta Virág Péter. — Van nekem egv öreg iuhom. a tavaszt úgysem éri meg. vievük ell Béni befogott közben elhozták a Virág Péter iuhát. Öklömnvi ..eu- sa” lógott a nvaka alatt. Elhelyezkedtek a szekérben. Bébi ült elől. az öreg lekunorodott a szekér derekába, egyik kezével átölelte a iuh nyakát, a másikkal meg simogatta az álla aliát. Ott. ahol az öklömnvi ..gusa” volt. A lovak fürgén ügettek át az erdőn, hegyre föl. völgybe le Béni hátra- hátra nézett, csóválta a feiét. mosolygott. meg-megkérdezte: mit csinál, bátra? — Feiern a iuhot — A nyakán? — Ott hát! De tudta az öreg. hogy mit csinált Szén csöndesen, türelmesen nyomogatta széiiel a golyvát, amíg einem oszladozott:amire Bukszádba értek, nyoma sem volt annak a naev daganatnak. — No öcsém, megfeitem a iu- hot! — rikkantott az öreg. —Volt fiúsa, nincs gusa! Virágos kedvre fakadtak mindketten. csak a iuh volt szomorú, s lemondóan bégetett: hiába fáradtál ■ ' — ............. --- ' ________Száz éi% ntcumm^ núneUái B enedek Elek: EGY JUHRÓL ES EGY BÁRÁNYRÓL étíe6 gazdám, elébb-utóbb megfoit engem a gusa Az öreg megveregebte a iuh hátát. — Csak amíg itt leszünk, iól viseld magad. Ki ne ereszd a cusáit. mert agyonvernek engem, hallod-e? Jól indult a szerencséiök. mert az első gazdánál, akihez befordultak. megtalálták a Sál Béni iuhát. Szántó Pál volt ez a gazda aki ötven iuhot adott Szentgvörev- napkor Virág Péter kezére és vissza is kapotW ötvenetí. s csak idehaza vették észre, hogy az öt- veniból egy a másé. — Igen. igen. mindiárt észrevettem — mondotta Szántó Pál —. azaz hogy nem is én vettem észre, hanem a Ián vom. Mert hát nincs fiam. afféle fiú—leánv az én lányom. még az eke szarvát is megfogja. lovat is hait. s a iuhaimat ezer közül is kiválasztaná. — Még több közül is! Szántó Juliska mondta ezt. akit eddig nem láttak a jövevények. Gál Béni megemelte a kalaoiát. köszönt illedelmesen, s szeretett volna még (valamit mondani, de magának tartotta. De a nézésében benne volt. onnét leolvashatta a lény: én is kiválasztanám magát ezer közül is! Juliska gyöngéden elpirult Béni nemkülönben, de az öreg Virág Péter közéi ük zavart Az ő tailoa alatt égett a föld. sietős volt a dolga nagyon. Szomorú arcot vágott, szomorúbbat, mint a háromnapos esős idő. nagyokat sóhajtott hüm- getett. megvakarintotta a füle tövét. — No. ez még nem esék meg velem világéletemben. Ami igaz. igaz. a kied iuha elveszett Szántó uram. Igen. de ez a iuh a Béni öcsémé. Neki iussa van hozzá. — Azt én elhiszem, s én vissza is adom Gál Béni öcsémnek, ha kend az én iuhomat visszaadja. — ’Sz epoena az. hogv a k>i evei- med iuha nincs meg. hogv a farkas esve meg. — Megette azt már! — szólt közbe Juliska, s nevetett leikéből. Pedig még két napia sincs, hogv megsiratta. Mert az a iuh olvan széD volt... — Hát ha nincs, nincs, eazd- unam. De nem bai no. Hoztam én mást helvette. Fogad ia el. s adva ide a Béni ecsémét. Levették a iuhot a szekérről, tapogatták. nézték, vizsgálták, asze- mehéiát fölfordították, az álla aliát kétszer-háromszor végigsimogatták. — örea a iuh — monta Szabó Pál. — Ugve Juliska? — öregecske. de maga is az. édesapám... — s kérőén, engesztelőén nézett az aDiára. — Hát elfogadjuk, he? — Fogadiuk el. Kezet fogtak mind,a férfiad de ho?v hogv nem. Béni kezet fogott a leánnyal is. Esv kicsit hosszabban maradt a leánv keze a kezében. s mintha reszketett is volna a kezök. De Virág Péter megint Benedek Elek (1859—1929). Elsősorban mint a magyar gyermekirodalom egyik megalapítóját tartjuk számon. Udvarhely megyében született, Budapesten szerzett bölcsész- diplomát. Újságíróként, szerkesztőként dolgozott különböző lapoknál, sőt két ízben önálló lapvállalkozással is kísérletezett: ezek anyagi alap híján nem jártak sikerrel. 1887- ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta, kerületét 1892-ig képviselte a parlamentben. Újságírói és politikai pályafutásával egyidőben vált népszerű elbeszélővé és ifjúsági íróvá. Elbeszélései a székely falvak hétköznapjainak meghitt, szeretetteljes ábrázolásai, önéletírása, az Édes anyaföldem egyben a századforduló körüli Magyarország képe. Híresek voltak ifjúsági és gyermeklapjai (a legismertebb Az én újságom). Fő műve a Magyar mese- és mondavilág című ötkötetes népmese- gyűjtemény. — Melyiket, ecsém? — Ezt né! Ezt akinek a kezét fogom. — Ein ve gyük-- teremtette — mordult föl Szántó uram. de nagv baiusza alatt ióakaraitú mosolygás villant meg —. drága báránv ez. ecsém. — Megbecsülöm, bátvámuram! ondiam tovább. ne mondjam, másnaio estefelé kerekedtek haza. Elől ült Béni. hátul Virág Péter. S mellette a gusás iuh. Egyik kezével átölelve tartotta. a másikkal az álla aliát simogatta. Az öreg Gálné kiszaladt a ház elé. — Megtaláltad-e a iuhot fiam? — Meg. édesanyám. — Ez az? — Nem. Ez a Péter bátvámé. — Hát a tiedet miért nem hoztad el? — Elcseréltem egv báránnyal. — Hol az a báránv? — Bukszádon, édesanyám. Maid elhozom a farsangon. Jevgenyij Vinokurov: Mezítláb Szeresd ezt a tömör, meleg világot! örvendezve köszöntsd a tájakat. Bukj a folyóba, hogyha megcsodálod. Tutajon ringasson az áradat. Dőlj le a végtelen tenger-homokba. Merítsd ibelé könyökig a kezed. Feküdj. Fölcsap a tenger sustorogva, kristályait szádon érezheted. Tapintva igaz a világ. Kevés már a libegés! Baktass völgy ön-hegyen! A költő — az mezítlábas legyen. Lábujjai közt üssön át kövér sár. Rab Zsuzsa fordítása Bán Zsuzsa: Néhány perc — A KRESZ-t tanulja? — Már az egészet bevágtam — legyintett Feri. — Lassítson! — bődült el a fiú. — Elsőbbségadás! Nem látja a táblát? Feri begurult az útkereszteződésbe, és ott egy zökkenéssel megállt — Most már menjünk, az úristenit! — dühöngött a fiú. De lefulladt a motor. Feri a fejét veszítve kapkodott, eközben járművek érkeztek mindkét irányból, és türelmetlenül lefékeztek. Jobbra egy kamion állt meg föléjük tornyosulva, a vezető gúnyosan kiabált valamit. Végre sikerült megindulni, de nem valami szépen. Valósággal úgy szökdécselt ki a kocsi az útkereszteződésből. Mögöttük az úton megindult a forgalom Feri összeszorította a szájét, szégyellte, hogy így elveszítette a fejét. A fiú megvakarta a tarkóját, de nem szólt többet. A ház előtt újra sikerült puhán, szépen megállni, Feri diadalmasan behúzta a kéziféket. — Jöjjön fel — mondta —, a feleségem biztosan készített valamit! — Hát jó! A fiú elindult utána hosszú léptekkel. Csengetni sem kellett Margit már nyitotta az ajtót. — Na, hogy ment? Az asztalon tálcán szendvicsto- rony. Egy üveg whisky, csészék. — Hozom a kávét — mondta az asszony. — Tessék, foglaljon helyet — Intett Feri az asztal felé. — Szép lakásuk van! — mondta a fiú. A sarokban egy hatalmas főnix- pálma. Az egész falat eltakaró polcokon könyvek. közóiük zavart: — Béni ecsém. i iuíhodat teevük a szekérre, s in duliunk. mert elsötétedünk az er döben. — No már innét nem add is - mondta Szántó Pál —. míg áldó mást nem iszunk. — Bizonv nem — mondotta ; leány is. Csöndesen elindultak a ház felé elöl a fiatalok, hátul az öregek Hanem amikor az aitóhoz értek Váráé Péter visszarántotta Bénit! ! a fülébe sústa: — Ecsém sokáie ne áldomásoz- zunk. mert a iuhnak kiiő a eusá- ia. s ha észreveszik, nekünk it' rossz becsületünk lesz. — Hadd iöiiön. én mégis maradok. — Igen? No. hát a te károd nem az enyém Én iuhot adtam iuih helvett a többi a te gondod. — Bánom is én! Betessékelték a házba, leteleoedtek az asztal mellé. Juliska kenyeret. túrót, szalonnát tett elé. nt meg szilvóriumot. Erősen kínálta i vendégeket. különösen Bénát — Kóstol ia meg. én főztem ezt z szilvóriumot. Ettek, ittak, iddoaáltak. Virát Péter vezette a szót. dicsekedem cudarul, hoav olvan iuh. mint az övé. nincs több az egész Székelyföld tartományban: öreg. öreg. d< háromannyi teie van., mint a fiatalnak. aztán úiesztendőkor. amikor a többinek még eszlbe sincs báránva van. — Csak beszéli, beszéli, vén huncut — gondolta magában Gál Béni —. addig én is elvégzem a magam dolgát. Csakugyan végezte is becsületesen. A keze mindegyre összeakadt a Juliska kezével, szavuk nemigen volt. de éppen eleget beszélitek. Béni is dicsekedett, de a faluiéval. Hogv nincs több olvan szét) falu kerek e világon. Szén a mezeie. az erdeie. S müven borvizök van! Aki egvszer azt issza, vágyik annak szíve vissza — Szeretne inni belőle? — Szeretnék. — Hát akkor — iöiiön velem. — Ha édesanám eneedi. De hogv haeviam el? Édesanyám meghalt, testvérem nir''-s — nehéz lesz a szívemnek... — Visszük az öreget is. Ezen iót nevettek. — Mit nevettek, he? De nem is felelhettek, mert benyitott Szántó uram lefiénve. Csak e^v t>ár szót. mondott, de ettől Virág Péternek torkán akadt a dicsekvés. a fiataloknak is elment a kedvök a nevetéstől.» — Gazduram ... — No... — Az a iuh — gusás. — Mit mondasz, he? — Gusás. Szántó uram felszökött az asztal mellől. Arca kigvúlt a harae- tóli — Kentek meg akartak csalni! Hát ez a becsület?! — Bátvám uram ... — Édesapám ... — Vigyék azt a dögleni valót! A másik itt marad! — Lássa, lássa. Péter bá — esett Béni az öregnek —. ez a kend bűne Megszégyenített engem! S a- mellett... — ránézett a leányra, annak a szemében kereste az ítéletet. — Csendesüliön. csendesülienek — kérlelte a leánv őket Szántó uram egv kicsit le is csendesült. de most Virág Péter is szóba kapott. — Látod, látod — fordult Béninek —. mondtam ugve. hogv meál- domásozzunk sokat De az ihren legénynek csak addig ér az esze. Mindiárt láttam én. ahogv erre a leányra néztemi hogv itt bai lesz. — Mit ebeg kend? — mordult az öregre Szántó uram. — Én azt. amit látok. Szántó uram... — No... — Béküliünk. Szántó uram. — Hát béküliünk. — Nézze meg ezt a két fiatalt — Nézem. — Hei. de összetalálnak! — S osztán? — Hát összetalálnak. Béni közbevágott: — Bátváimuram hallgasson meg engeimet. Én a iuhomat itt hagvom. hanem ezt a báránvt adia nekem. Feri erősen koncentrált Elfordította a slusszkulcsot, lábait a pedálokra helyezte, benyomta a kuplungot, aztán lassan engedte fel, mig jobb lábával finoman, a gázra lépett Simán, zökkenés nélkül indult Várta, hogy a fiú mond valamit, elismerésfélét — Ilyet ne csináljon máskor, jó? — Mit? — kérdezte Feri meghök- kenve. — Nem tudja, hol hibázott? — Ja, az index ... elfelejtettem. — A vizsgán elhúzzák, ha ilyen feledékeny... lassítson! Várjon, amíg a busz elindul a megállóból! Na, most kis ívben jobbra ... csúszó tatott kuplunggal! Miért kellett ilyen gyorsan? Ezt magánál jobb vezetők sem engedhetnék meg maguknak. Na, jól van. Álljon meg, újat tanulunk! Helyet cseréltek. A fiú úgy vezetett, hogy látszott érzi a motor minden rezdülését. Előre-hátra lavírozva megfordult a keskeny úton. Aztán egy kapufeljáróba hajtott, és onnan tolatott vissza az útra, ellenkező irányban. Közben egyfolytában magyarázott. — Megfigyelte, na próbálja meg! — állította le a kocsit. Feri kimelegedett az igyekezettől. Erősen ügyelt, hogy csúsztatott kuplunggal menjen. Köziben elfelejtett fékezni, jókorát zökkent a hátsó kerék a járdaszélen. A fiú szemrehányóan nézett maga elé, Feri csendesen káromkodott. A következő nekifutásra sikerült. Elismételték még néhányszor. — Na jól van, induljunk haza! — mondta végül a fiú. — Maga elég könnyen tanul, csak mindig tartsa be. amit mondok! Feri eresztett egy kicsit a tartásán.
