Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

1981. OKTÓBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lépéselőnyben az előrelátó gazdaságok Tonnák, dollárok és forintok Beszélgetés dr. Juhász Ádám ipari minisztériumi államtitkárral az anyagtakarékosság jelentőségéről (Folytatás az 1. oldalról) lentő vetésszerkezet-változ­tatás lehetőségével. Ahhoz, hogy a megye gazdaságai eredményesen vehessék ki részüket a gabonaprogram­ból, szántóföldjeik hatvan százalékán kell kalászosokat és kukoricát termeszteniük. Már az eredeti vetéstervek szerint is az idén betakarí­tott területnél nagyobb terü­leten szándékoztak most ősz­szel búzát vetni, és jelentős mértékben, 25 százalékkal növelték a megye mezőgaz­dasági üzemei az 1981-ben betakarítotthoz hasonlítva az őszi árpa vetésterületét. A gazdaságok azonban jól tudják, hogy még optimális időjárás esetén sem minden esetben azonos a bevetett hektárok száma a betakarít­ható területnagysággal’. Az úi prémiumfeltételek ösztönző hatását látszik igazolni az, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyától kapott információ, mi­szerint a Szolnok megyei ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok az ár- és pénz­ügyi változások hírére már­is a gabonaprogramot segítő termelésszerkezet-módosítást terveznek. Még lehet növelni a vetésterületet Az üzemek előzetes ielizé- seik szerint, megyei szinten, ha az időjárás továbbra is kedvez az őszi munkáknak, az előző évihez képest több mint 18 százalékkal kívánják növelni a búza vetésterüle­tét. Ezenkívül természetesen, ha a gazdaságok közötti koo­peráció kiszélesítésével nyúj­tott és éjjel-nappali műszak A iánoshidai Vörös Hajnal Tsz három Lajta vetőglépe pásztázza a szépen eCImum- káit földet a falu alatt. a tuláti részen. -Nyurga fiatal­ember száll le a motorke­rékpárról1 és várakozik tü­relmesen. — Ide. erre a dűlőútra járnak ki a gépek — ma­gyarázza. Bevárom óikét, hogy ellenőrizzem, betart­ják-e a traktorosok a veté­si mélységet, megfelelő-e a gépeken a tőszáim-beállítás. Van most épp elég szalad­gálni valóm az üzemeléssel kapcsolatban, teljes erővel vetjük az őszi búzát. Később meg kell osztani az erőket, mert az ütemezés szerint szediük a cukorrépát. Tamás Lászlónak a gé­pészmérnöki diplomáján épp­hogy megszáradt a Gödöllői Agrártudományi Egyeten pe­csétje. amikor augusztus el­ső napiadban már a munka­könyvébe is új -bélyegzés ke­rült. a jánoshidai téeszé. — Korai lenne még azt tudakolni, hogy sikerült a beilleszkedés. Inkább arról érdeklődnék milyenek az első néhány -hóna-p tapaszta­latai a szövefkeztről ? — Az első benyomások, azt hiszem, minden pálya­kezdőnél nagyon sokat szá­mítanak. Különösen a lete­lepedési nehézségek áthida­lásánál -jön jól az úi mun­kahely segítő szándéka. -Bé­relt a téesz részünkre egy családi házat, addig amíg felújítanak egy szolgálati lakást. A feleségem munká­jában sem okozott -törést a íakóhelyváltozás, sikerült a szervezésével továbbra is jól kihasználják a korai nyári betakarítás révén nyert idő­előnyüket, s a tervezettnél nagyobb területeket készíte­nek elő a tavasszal elvetésre kerülő gabonaféléknek, ugyancsak jól élhetnek a szabályozók módosításából adódó kedvezményekkel. Hasonlóan fontos a szarvas- marhatartás ösztönzőinek a vágómarha-termelés javára szolgáló módosítása. A tej­értékesítés növekedése ese­tén igénybe vehető tejpré­mium ugyanis húsz százalék­kal — azaz a százalékon­ként! és literenkénti tíz fil­lérről nyolc fillérre — csök­ken 1982. január 1-től. Ha­sonlóképpen változik, 1 fo­rint 80 fillérről egy forintra, a literenkénti tejár-kiegészí­tés. A csökkenésekkel egy­idejűleg a vágómarha-érté­kesítés után kilogrammon­ként 6 forint árkiegészítést vezetnek be. A tavaly 139 millió liter tejet értékesítő megyei gazdaságok 15 millió forint tejprémiumtól és 61 millió forint tejár-kiegészí­téstől estek volna el az új ösztönzői rendszer szerint. Ezzel szemben a feldolgozó iparnak, illetve exportra 1980-ban szállított csaknem tizenhat tonna vágómarha után 96 millió forint árki­egészítést kaptak volna. A fenti összehasonlítás alapján nem kétséges; a me­gye gazdaságainak nagy le­hetőségük adódik 1982-től á húsmarhatartás fejlesztése révén a bevételeik növelésé­re, a szarvasmarha-ágazatuk gazdaságosságának javításá­ra. Annál is inkább, mert a megye nagyüzemi tehénállo­mányának csak mindössze 9,6 százaléka a húshasznú, és a termelőszövetkezetek szakmájában, gyógyszertá­ri asszisztensiként elhelyez­kednie itt. Jánioshidán. Szó­val ahogy mondani szokták, jól összejöttek a dolgok. — 'Minden végzős egye­temistának vannak elképze­lései a leendő munkahelyé­ről» Okozott-e csalódást Jámosbida ? '— Csalódtam dolgokban kellemesen is de érték a két hónapnál alig hosszabb itt tartózkodásom alatt el­lenkező előjelű meglepeté­sek is. Sokat duruzsollak az évfolyamtársaik, hogy észen kell ám lenni vidéken, mert ott a mindennapos .kocsmá- zás járja. Elvétve látók én csak olyat, hogy a téeszbe- Bak az itniT-üt felé fordít­ják hazatfeJémanet a kerék­pár kormányát — Kellemetlen meglepe­téseket is említett. — Hát igen, más az elmé­let és megint más a gya­korlat. Most már elhiszem, hogy nem létezhet olyan tankönyv, amelyik sémát szolgáltathatna a mezőgaz­daságok gépparkjainak üze­meltetéséhez. Ahány szövet­kezet. gondolom annyiféle talaj, és mind másféle meg- megtmuinfcáT ;st. másféle gén- használatot igényel. Azt már­is megtanultam. hogy a szükség az bizony gyakran törvényt bont. Sohase hal- löttam-tanujltam Olyat, hogy meghegesszenek egy törött kardántengelvt Most már tudom, a traktorral szántani, vetni kell addig is. amíg az anyagbeszerzők tűvé teszik az országot egy-egy hiány­zó alkatrész után, — Obrasmit — hogy a maga szavaival éljek — nem duruzsoltak az évfo­lyamtársak. hogy kezdet­ben esetleg nem a képzett­ségének megfelelő munkával bízzák meg? — Hallottam már olyan pályakezdőkről, akiket hosz- szú ideig csak leltánadmi- nisztrátorként foglalkoztat­tak, vaigy amolyan tedd ide, vidd oda munkával kellett csaknem negyven százaléká­ban még az alacsony, három­ezer liternél kevesebb éven­kénti. téhenenfcéniti teihozam teszi bizonytalanná a szarvasmarhatartás jövedel­mezőségét. Hústermeléssel együtt gazdaságos Lépéselőnyben vannak ez­zel szemben azok a mezőgaz­dasági üzemek, ahol előre­látóan, vállalva a fejlesztés kockázatát, már korábban megvalósították az ágazati szemléletet, és kettős hasz­nosítású állományt tartanak. Rét- és legelőgazdálkodásuk színvonalának javításával, a betakarítási melléktermé­kek tömegtakarmányként va­ló hasznosításával, valamint a tejtermelésre gazdaságo­san nem használható saját, és a háztáji gazdaságokban kihasználatlanul álló férő­helyek feltöltésével, a vágó­marha-értékesítésében elma­radt üzemek is felzárkózhat­nak a jövedelmező szarvas­marha-ágazattal rendelke­zőkhöz. Érdemes, hiszen a növekvő tejtermelést figyelembe véve — a tejirányú fajtakereszte­zések befejezése révén a ta­valyi 139 millióról 1985-ig várhatóan 167 millió literre nő a megyében — a megvál­tozott, csökkentett ösztönző­rendszer szerint is tisztes hasznot hoznak majd a jó tehenenkénti átlagot elérő tehenészeti telepek. És ahol emellett megfelelő húshasz­nú állományt |is kialakíta­nak ott iól jövedelmező szarvasmarha-ágazattal szá­molhatnak a termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok. T. F. tölteniük heteiket, hónapo­kat. Nos. engem rögtön a mélyvízbe dobtak, üzemel­tetési ágazatvezetői beosz­tást kaptam. Megelőlegezték hozzá a bizalmat a fizetést. — Hogy érzi ? Sikerül majd bizonyítania? — Egyedül aligha. De igyekszem összehangolni az én friss ismereteimet és a műhelybeli, meg a gépekkel dolgozó idősebb szakik gya­korlati tapasztalatait. így azt hiszem, menni fog. A feládát. azaz a téesz hu­szonhat erőgépének, azok munkagépeinek és a tizen- egynéhánv szállítóiárműniek az üzembiztonságát vigyáz­ni. s éz nem kevés. És ha már mélyvízről beszéltünk, ugye az se mindegy, merre (fezük az ember. — Ezt hogy érti? — Mint mindenütt, itt a szövetkezetben is vannak ki­alakult módszerek, szokások, és nem törvényszerű, hogy azok mind helyesek. Köny- nyebb llenne csak úgy tudo­másul venni mindent, szó­val könnyebb az árirányba úszni. Csakhát biztos va­gyok benne. hogy minden pályakezdőtől várnak vala­miféle prófétaságot Ez ugyan nem valami népszerű dolog de vállalni kell, — Vállalt már valami iyesmrt magéra a munkába állása óta? — Most próbálok egyfajta szemléletváltoztatást elérni a traktorosoknál. Ügy látom, a több kereset, a nagyobb bek- tárteljesi'tmény érdekében kevés időt fordítanak a kan bantartásra. Lehet, hogy ha most legyintenek egy félórái javí­tanivalóra,: később órákat, napokat vesztegelhet a mű­helyben a tönkrement gé­pük. Tamás László túl van az első munkával összefüggő élményeken. Hogy a címnél maradjunk, ma már biztos: a vizen marad bár érzi an­nak mélységét. Temesközy Ferenc _____MÉL YVÍZBEN A pályakezdő gépészmérnök Tavaly a világpiacon a nyersanyagárak 14 százalék­kal, a késztermékek árai vi­szont csak tíz százalékkal drágultak. A több éve tartó hasonló tendencia a világ szinte minden országában az érdeklődés középpontjába helyezte az anyaggazdálko­dás kérdéseit. Az ipar fej­lődéséhez szükséges nyers- és alapanyagok biztosítása Magyarországon speciális fel­adatokat is felvetett. Nem­csak arról van szó, hogy nem tartozunk az ásványi kin­csekben gazdag országok kö­zé: a KGST-országokból vá­sárolt anyagok az elkövetke­zendő években jelentősen drágulni fognak, és ezen a piacon nem is tudjuk a kí­vánt ütemben fokozni vá­sárlásainkat. A hiányt ke­mény valutáért kell megvá­sárolnunk. Ezek az anyag- gazdálkodás igen bonyolult itthoni gondjainak világpia­ci vetületei. A legfontosabb problémákról, a továbblépés lehetséges útjairól dr. Ju­hász Ádám ipari miniszté­riumi államtitkárt kérdeztük meg. Hendikep nélkül a piacon — A nemzetközi közgaz­dasági összehasonlítások sze­rint az egységnyi hozzáadott értékre jutó acélfelhasználás Ausztriában negyvenhat. Dániában harminchat, az NSZK-ban hatvan, az USA- ban pedig hatvannyolc szá­zaléka a magyarországinak. Nem azt jelzik-e ezek a szá­mok, hogy termelési szerke­zetünk — adottságainkkal el­lentétben — túlságosan acél-, általában anyagigé­nyes? A jövőben nem kelle­ne inkább a kevesebb anyag felhasználásával készülő ter­mékek előállítására összpon­tosítani? — Csupán az anyagigé­nyességből nem lehet a ter­melési szerkezet jóságára kö­vetkeztetni. Nagyon leegy­szerűsítve a kérdést ugyanis arról van szó, hogy a fel­használt anyagok értékét a vevő megfizeti. Pontosab­ban: akkor megfizeti, ha a valóban szükséges, a világ­piacon megszokott mennnyi- ségű anyagból készítjük el az árut. Egészen más a hely­zet a „túlsúlyos” termékek­kel, a fölösleges anyag árát általában nem kapjuk meg. Márpedig nem egy esetben fordul elő, hogy a magyar gyártmányok nehezebbek a megengedhetőnél. Néhány osztrák termékkel történt összehasonlítás eredményeit mondanám el: a hazai vil­lanymozdony (azonos telje­sítményre vetítve) 15 tonná­val. a mezőgazdasági pótko­csi nyolcszáz kilogrammal, a négyvasú eke pedig négy- százötven kilogrammal sú­lyosabb. — Ezért aztán — mivel például vasércből importra szorulunk — ennyivel több nyersanyagot kell kútfőid­ről vásárolnunk ... — így van, és a készter­mékexportból az említett okok miatt nem térülnek meg a kiadások. De nem­— A jobb minőségű anya­gok készítéséhez megfelelő berendezések és technológia, végső soron beruházások kel­lenek. Van-e az alapanyag- gyártás fejlesztésére elég pénze az országnak? Érde­mes-e, képesek vagyunk-e ennyit áldozni az anyagta­karékosságért? — A dologban az a fúr-’ csa. hogy a minőségi acél­gyártás növelése érdekében nem, vagy alig kellene be­ruházni. A megfelelő terme­lési lehetőségek megvannak, éppen csak „elfelejtettünk" minőségi acélt gyártani. Pe­dig megérné ezzel a kérdés­sel élénkebben foglalkozni, hiszen a hazai tapasztalatok szerint. emelt szilárdságú, csak azért, mert a fölösle­gesen beépített anyagot nem fizetik meg. Azért sem, mert exportáraink alacsonyak. Ennek egyik, legfőbb oka az, hogy külföldi marketing te­vékenységünk rossz, külke­reskedőink gyakran meg­elégednek azzal, hogy el­adnak; nem kutatják az áremelési lehetőségeket, a jobb piacokat. Tovább bo­nyolítja a helyzetet, hogy a sok anyagot korszerűtlen, te­hát legjobb esetben is csak minimális nyereséget hozó termékekbe épitik be... Egyszóval az anyagigényes­ségi mutató nagysága önma­gában még nem sokat mond. — Mik az okai a túlzott anyagfelhasználásnak? — Igen sok van. A mű­szaki tervezés szabályai és előírásai közül sokat túlha­ladott az idő. A mérnökök szánté kényszerítve vannak a pazarlásra, ám a konstruk­tőrök szemléletével, a ter­vezési gyakorlattal is baj van. Nem egy szakember gondolkodik úgy, hogy ab­ból nem lehet baj, ha egy szerkezet erősebb a kelleté­nél. Gyakran azonban a mér» nökök jószándéka sem ér semmit, a konstrukció ne­hézre sikerül, mert nagy szi­lárdságú, erősebb anyaghoz a gyártó nem jut hozzá, a hagyományos anyagból pedig több kell. Jellemző helyze­tünkre, hogy amíg például az acéltermelésnek Svédor­szágban huszonöt százaléka ötvözött termék, addig ná­lunk ez az arány hatszáza­lékos. Egy vizsgálatunk so­rán megállapítottuk, hogy egyes alumínium ablaktípus­nál a magyar gyártmányok­nál egy négyzetméteres ab­lakfelületre 60—65 százalék­kal több fémet használnak fel a külföldiekhez képest. Igaz, a határokon túl készült nyílászáró szerkezetek egé­szen más anyagból vannak, mint a miénk. vagy nagy odd toiyasnataru acélokat használva az anyag- megtakarítás tíz-tizenöt szá­zalékos lehetne. (Még bizta­tóbbak a nemzetközi adatok: az előbb említett megtaka­rítás a KGST-országokban átlagosan huszonöt-harminc százalékos.) Japán adatok szerint egy a jobh minősé­gű anyagból készített, ezer köbméteres, harminc baar nyomású gömbtartály súlya hetven százalékkal lett ki­sebb a hagyományosnál és van hasonlóan jó itthoni példa is. Három kohászati nagyberuházásunknál hat­vankét százalékos megtaka­rítást értek el az emelt szi­lárdságú betonacélok fel- használása révén. — Miért nem készítenek jó minőségű alapanyagokat vállalataink> ha — mint mondja — az acéliparban és más hasonló ágazatokban is képesek lennénk a minőség javítására? — A késztermékkészítők gazdálkodása az utóbbi évek­ben végrehajtott szabályozó­változtatások következtében már egyre inkább érzékeny a költségek alakulására. Ér­dekükben állna a takarékos­ság, céljukat azonban nem mindig érhetik el. Magyar- országon ugyanis még nem sikerült kialakítani a minő­séget elismerő, még kevésbé az azt előnyben részesítő ár­rendszert. (Végeredményben. az alapanyaggyártók jobban járnak, ha a könyebben ké­szíthető hagyományos ter­mékekből több kilót adnak el, mint az elvileg értéke­sebből kevesebbet. Ez a mennyiségi érdekeltség saj­nos nem csupán a minőségi termelést hátráltatja. Van­nak szabványaink arra, hogy az öntvények, a kovácsolt alkatrészek (az úgynevezett előgyártmányok) mérete mekkorával lehet nagyobb a kész alkatrészénél. Az előírá­sokat azonban nem tartják be, így aztán a gépiparban az ötszázezer tonnás hazai vas- és acéltermék-felhasz­nálás harmincnégy százalé­kát elforgácsolják, hulladék lesz belőle. Az öntvények ké­szítői például abban érde­keltek, hogy minél több ton­nát értékesítsenek. A követ­kezmény? A késztermék- gyártók külföldi versenyké­pességének romlása. Ez a legfőbb gond, de nemcsak erről van szó. Ismét néhány számot mondanék. Műszaki fejlesztéssel a forgácsolási veszteség jelentősen csök­kenthető lenne- s ezzel pár­huzamosan a jobb minőségű öntvényekkel más acélter­mékeket helyettesíthetnénk. Csupán az utóbbi lépés 1 ha­tása is igen jelentős lenne: tizenötezer tonna forgács­csal kevesebb „készülne”, és ezzel ötezer forgácsológép és tízezer ember „szabadulna fel” más feladatokra. Ki miben érdekelt? — Műszaki fejlesztésről is "beszélt. Mennyire érdekeltek az alapanyaggyártók kapaci­tásaik korszerűsítésében? Egyáltalán, csupán az alap- anyaggyártók érdekeltségi vi­szonyaival van baj? — Sajnos, a műszaki fej­lesztés és a beruházások kér­dése igen sok ellentmondást rejt magában. A korszerűbb anyagokon nyert hasznot ugyanis — az árrendszer hi­bái miatt — ma a készter­mék értékesítője teszi zseb­re. Hasonló okai vannak az alapanyaggyártók „minőség- ellenes” érdekeltségének is... De ezzel nem szeretnék min­dent az árrendszerre és az alapanyagiparra kenni. Mert igaz. hogy a többi vállalatok, költségérzékenysége az utób­bi időben igen sokat ja­vult, a jó érdekeltségi rend­szer kínálta lehetőségeket azonban még egyáltalán nem sikerült teljesen kihasználni. Hiába érzékelik ugyanis egy vállalat vezetői jól érdekei­ket, ha képtelenek szakítani a pazarlási tradíciókkal, ha az üzem szervezetét nem tud­ják a hatékony gazdálkodás követelményeihez alakítani. V. Szász József A Szolnoki Cukorgyár­ban naponta 60 ezer 1 kg-os csomagolású kris­tálycukor kerül le a csomagológépekről. Ezt a mennyiséget Budapest, Szolnok és a környék boltjaik- szállítják Elfelejtett minőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents