Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-17 / 244. szám

1981. OKTÓBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 JÁSZSÁG Film jegyzet l I, mint Ikarusz Ünnepel Szolnok „öreg" gimnáziuma Másfél évszázad Verseghy Ferenc szellemében A volt tanítványok népes serege, a város, a megye közvéleménye, alapításának ISO. évfordulóján szeretettel köszönti a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumot, az „öreg” alma matert, a Tisza-parti város legrégibb középiskoláját. Az elmúlt hetekben két olyan nagyszerű filmet lát­hattunk. amely a torz hata­lom személyiség deformáló hatását vizsgálja. Szabó Ist­ván filmie a Mephisto azt tárja a néző elé. hogy a te­hetséges színészt hogyan sa­játítja ki és használja fel önmaga tisztességtelen cél­jaira a Harmadik Birodalom. Henri Vemeuil szerzői film­je pedig egy politikai gyil­kosság mechanizmusát tárja fel. Vemeuil színes francia filmje akár ezt az alcímet is kaphatná: ..Ki ölte meg az elnököt, avagy Dallas rejté­lyei.” Ám az efaita szóki - mondást a filmdiplomácia nehezen tűmé. így a rendező ..valamiféle” elnököt lövet le filmje cselekményében. — más kérdés, hogy a valós és a filmbéli körülmények azo­nossága folytán lehetetlen nem a dallasi -gyilkosságra gondolni. Mindez azonban másodlagos fontosságú, eb­ben a filmben hiszen Ver- neuil nem az elnökevilkos- ság véres epizódjait akarja feltárni, hanem az ahhoz kapcsolódó magatartásfor­mák kialakulására keresi a választ. De talán még íev sem határoztuk meg ponto­san a rendező célját: a film a gyilkosság lélektani elő­készítését vizsgálja. Mégpe­dig indirekt úton. Stanley Milgram professzor Engedel­messég a hatalomnak című könyve a rendező és VoJmey- ügyész — ő a film főhőse — kiinduló pontja. Ennek alap­ján. a film-beli professzor kü­lönös kísérletei révén érti meg. hogyan készítik fel akár a halálra is a feltétel nélkül engedelmeskedő embereket. Az ügyész uevanis nem írta alá a vizsgálóbizottság jelen­tését. amely szerint egy ma­gányos őrült lőtte le az elnö­köt Nem hisz ebben, úgy gondolja, a jelentés is mani­pulált. azért nyomozni kezd. Ezvre közelebb jut az össze­esküvés feltárásához, mint Ikarusz a naphoz, de. . Jobb ha — ahogy a részle­teket elhallgattuk — a vég­kifejletet se mondjuk ell Az ügvész szerepében Yves Montand bizonyítja, hogy a színész művészi kiteljesedé­sének nincs felső határa. Nem eljátssza, de magától értetődőnek tesizi a néző szá­mára. hogy a reflexszerű en­gedelmesség devalválja, le- aljasítia az embert, s a gyengék a torz hatalom ke­zében robotgépekké válnak. Henri Vemeuil és Yves Montand közös alkotása ta­valy az év legjobb francia filmje címet -kan1- Méltán, s , hisszük, hogv a -magyar mozHátogatók körében. is nagy sikere lesz. — ti — Hétvégi hívogató Kiállítás Szolnokon és Törökszent- miklóson Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban ma délután négy órakor Pro- hászka Antal szolnoki festő alkotásaiból nyílik kiállítás. A tárlat — amelyen az al­kotó több mint harminc fest­ményét mutatja be — októ­ber 31-ig várja a látogató­kat. Ugyancsak kiállítás nví- lik holnap délelőtt 10 óra­kor Töröks-zentmiklóson. a művelődési központban. Az érdeklődők az Alföldi tálak, emberek című fotópályázatra beérkezett munkákat — negyven alkotó nyolcvan- nyolc fotóját — láthatják október 28-ig. A kiállítás megnyitóján a törökszent­miklósi Béke Termelőszövet­kezet pávaköre és citeraze- nekara ad műsort. Kiállítás várja Jászberényben a Hű­tőgépgyár munkás- és ifjú­sági házának látogatóit is. Az érdeklődők október 25-ig tekinthetik meg a Magyar Képző- és Iparművészek Kö- zépmagyarorszáei Területi Szervezetének tárlatát, ame­lyen Szolnok és Bács-Kiskun megye festő-, szobrász és grafikusművészei mutatkoz­nak be. Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban holnap este 7 órától az 1981-es táncdalfesztivál dalaiból hallgathatnak meg néhányat az érdeklődők. Másfél évszázad a törté­nelemben nem nagy idő, de egy iskola fennállásának százötvenedik évfordulója, a többször elpusztult, ám újra és újra élni akoró város szá­mára olyan esemény, amely­nek tükrében mérni tudja önmagát is. Semmi sincs előzmények nélkül. Szolnok haladó pol­gárai már az 1800-as évek legelején hangoztatták a mai értelemben vett középiskola alapításának szükségességét, de a szegénység miatt a két- tantermes magyar nyelvű elemi iskolát is csak 1804- ben tudta felépíteni a város. Végre 1831 őszén, huszonöt évig tartó gyűjtés után, negy­vennyolc-tanulóval, a ferenc- rendi atyák irányításával megkezdődött Szolnokon a középiskolai oktatás. A ma­gánintézet egyre • szaporodó ifjúsága az első években a kolostor celláiban szoron­gott, majd 1835-ben elkészült a gimnázium első, hattanter­mes épülete. 1844-ben a ma­gánintézetet nyilvános, „vá­rosi katolikus nagygimná­ziummá” avatták. De néhány tanév után — nem kevesebb, mind tíz esztendőre — újra becsukta kapuit az iskola. A tanárok, a nagyobb diákok ugyanis beálltak honvédnek Kossuth seregébe, majd a foglyok, vagy a bújdosók ke­serű kenyerét ették. A „nagygimnázium” épületébe a császári megyefőnök szál­lásolta be magát. Az 1860-as évek elejétől szinte mindent újra kellett kezdeni, de a „nagygimnáziumból” — me­gint a nincstelenség az úr — újra négy osztályos „kisgim- názium” lett. 1888-ban épült fel végre az iskola új épülete, Verseghy Ferenc jakobinus költő, po­lihisztor szülőháza helyén. Az iskolát főgimnáziummá nyilvánították, megkezdték könyvtára szervezését, amely­nek alapjait 640 könyv és 235 füzet jelentette. A szá­zadfordulóig 7884 diákja volt az iskolának. Jelentős szerepet vállaltak az iskola tanárai a proletár- diktatúra, a Tanácsköztársa­ság védelmében. A tanárok, diákok politikai helytállása miatt nem kerülte el a meg­torlás a gimnáziumot sem. Fegyelmi határozatok, elbo­csátások, börtön, kínzás várt az iskola legjobb pedagógu­saira, diákjaira. A fehérterror azonban nem vetett gáta a haladó eszmék terjedésének a gimnázium­ban sem. 1922-ben az iskola felvette Verseghy Ferenc ne­vét, s mintegy jelmondattá választották a Marseillaise magyarra fordítójának hit­vallását: „haladni kell foly­tonosan, mert megállni azo­nos a halállal”. Ennek a gondolatnak a jegyében az 1920-as, 1930-as években az iskola otthont adott az ille­gális kommunista párt ülé­seinek. 1944-ben végre új élet kö­szöntött a gimnáziumra is. December 6-án az orosz vá­rosparancsnokság utasítására megkezdődött az oktatás, öt pedagógus tanította a hatvan diákot. A könyvtárak és a szertárak úgyszólván meg­semmisültek, az értékes ké­zikönyvek, szótárok, könyv- ritkaságok eltűntek, egyet­len könyvespolc, szekrény sem marad; a kémia és a fi­zikaszertár is elpusztult. Ma az iskola jól felszerelt, korszerű előadóiban a négy- százkilencvenhárom gimna­zistát harminc pedagógus ok­tatja, neveli. Az idei jubileu­mi tanévet ugyan megzavar­ja az iskola csaknem száz­éves épületének mintegy hu­szonötmillió forintos rekonst­rukciója, dehát ezzel köszön­ti a város első középiskoláját születésnapján. A tanulók jó tanulmányi eredménnyel, sport- és kulturális versenye­ken elért sikerekkel igye­keznek emlékezetesebbé ten­ni a jubileumi évet. A Verseghy Ferenc Gim­názium mindig is a megye legjobb középiskoláinak egyike volt, a júniusban vé­get ért tanév igen szép ered­ményeket hozott. Harmadik alkalommal is elnyerték a KISZ Központi Bizottsága „Kiváló KISZ-szervezet zász­laját”. Az országos középis­kolai tanulmányi versenyen három diák végzett az első tíz helyezett között, s felvé­teli vizsga nélkül tanulhat­tak tovább egyetemeken, fő­iskolákon. Az utóbbi évek átlagában az érettségizők va­lamivel több mint hetven százaléka sikeresen tesz fel­vételi vizsgát az egyeteme­ken, főiskolákon. A tovább­tanulók 73 százalékának szü­lei fizikai dolgozók. Az isko­la jó tanulmányi munkáját dicséri az is, hogy igen el­enyésző a bukási arány, az elmúlt tanévben a diákok mindössze 1,9 százaléka ka­pott elégtelen osztályzatot, ugyanakkor az iskola átlaga meghaladta a négyest. Az országos tanulmányi versenyeken, nemzetközi diákolimpiákon elért sikerek — 1975-től tizenöt tanuló vég­zett az elsők között — jó hírnevet szereztek az intéz­mény tanárainak, diákjainak, akik kötelezettségükkel együttjáró rangnak érzik., hogy a Verseghy Gimnáziumban dolgozhatnak, tanulhatnak. A tantestület huszonhárom ne­velője húsz éve, vagy annál is régebben kezdett tanítani az iskolában. A gimnázium nemcsak a tanulmányi munkában ért el jelentős sikereket. Az ének­kar az „Aranykoszorús” és a „Kiváló együttes” címet is elnyerte, az irodalmi szín­pad, a hangszeres együtte­sek, szólisták, vers- és pró­zamondók pedig az országos diáknapokon szerepelnek jó eredménnyel. Nem kevésbé jelentősek a gimnázium sportsikerei, s a nyári építő­táborokban is jelesül helyt­állnak a fiatalok. A gimnázium, névadója tiszteletére indította el 1966- ban a Verseghy diáknapokat. A kétévenként — az országos diáknapok közbeeső éveiben- megtartott seregszemlén ne­mes küzdelemre hívják Szol­nok megye valamennyi közép­iskoláját. Az évről évre visz- szatérő , forradalmi ifjúsági napok kedves színfoltjai ezek a bemutatók. Az iskola jelenlegi tanulói tehát méltó utódai a legjobb hajdani öregdiákoknak. A múltja szerint öreg, ám szellemében nagyon is fiatal, korszerű iskola jó útravalót ad tehát tanítványainak. A Verseghy Ferenc Gimnázium padjaiból kikerült fiatalok életútja bizonyítja, hogy az iskola tanulói jól élnek a ka­pott lehetőséggel, megállják helyüket a társadalmi, gaz­dasági és kulturális élet kü­lönböző területein, s tudásuk legjavát adják a szocialista haza boldogulásához. Tiszai Lajos Aczél Gábor: A HINTA H oav az eleién kezdjem: nav mint nav uavan- azon a játszótéren vá­gok keresztül... Külön­ben ez nem is fontos. — Akkor miért mon­dod? — Mert annyira külö­nös. amit el akarok mondani, hoav maaam sem tudom, mi fontos mi nem ... Most véldá- ul eszembe jutott, hoav sráckoromban feltaláló­nak hittem maaam. ve­dig amit találmánynak véltem, azt nemcsak ki­találták. hanem el is ve­tették. mire én megszü­lettem. Rohadt érzés volt. amikor rájöttem, hoav mégsem vaavok zseni. — Valamilyen flinta volt a találmányod? — Bicikli. Nem a ta­lálmány kavcsolódik a történelemhez, hanem az a tény. hoav feltaláló­nak mertem hinni ma­aam. vusztán azért, mert gyerekfejjel nem tud­tam. mennyire hiányo­sak az ismereteim. — A hintáról beszélj. Azt mondtad, hoav eav hintáról fogsz beszélni. — Várj még. Látom, nem értesz. Annakidején egy olyan biciklit talál­tam fel. aminek a hátsó kereke sokkal naavobb volt mint az első. Elkép­zeltem. sőt. latolgattam maaamban. hoav eav ilyen nagyobb kerék mennyivel gyorsabban haladna uovanazzal a meghajtással. Hetekia tövrenatem ezen. aztán eavszer a moziban lát­tam eav régi filmet, ami­ben vontosan az én ta­lálmányomon bicikliztek. Nagyon elkeseredtem, de nem kérdeztem mea sen­kitől. hogy ma már mi­ért nincsenek ilyen naav- kerekű biciklik. én akar­tam rájönni. Már tud­tam. hoav nem vaavok zseni, de maaamnak én fedeztem fel. hoav minél naavobb a kerék, annál lassabban tudom tekerni a vedált. És azért ennek is örültem. — Nem tudom, mi eb­ben a különös — Semmi. Tudod be­lőlünk. felnőttekből, sok minden hiányzik, ami gyerek-önmagunkban megvolt. Például az új­raértékelés szándéka... Nagyon kérlek, ne nézz az órádra, tudom, hoav sietsz. Akkor este. ami­kor átvágtam a kihalt játszótéren, én is siet­tem. Odanéztem a hintá­ra. oda kellett néznem, mert ahogy lenaett. eaé- szen hanaosan nyikor­góit. Mondom, odanéz­tem. láttam, hoav leng. de továbbmentem. — Na és? — Hát nem érted? Én. amikor meaértettem. hoav mit láttam, mearé- mültem. Méa most is be- leborsódzik a hátam, ha rágondolok. Az a hin­ta... jól figyeli: maaá- tól lenaett. Érted? — Meglökte valaki. — Nem volt a közelé­ben senki. A házak is messze vannak tőle. Amíg a játszótéren át­vágtam. az leaalább két vercia tartott, tehát lea­alább két vercia lenaett változatlan sebesséaael. anélkül, hoav valaki hoz­zányúlt volna. — Talán a szél... — Nevetni foasz. ez a kévtelenséa nekem is eszembe jutott. vedia csak egyetlen hinta len­gett. a másik kettő moz­dulatlan volt. — Akkor eavetlen meaoldást tudok: részea voltál. — Nem voltam részea. És tudom, hoav jól lát­tam. Méa most is hallom az egyenletes nvikoraást. hidd el. iszonyú. — Tudod mit? Nem hiszem el az eaészet. Ki­találtad. — Meaértem. hoav ké­telkedsz. Eavetlen ép­eszű ember se hinné el. és az a leaszörnvűbb. hogy már-már én is job­ban hiszek a józan eszemnek, mint a sze­memnek és a fülemnek. Már-már én is kételke­dem abban, hoav az a hinta lenaett. vedia lát­tam és hallottam. És tu­dod. mi ebben a ször­nyű? Hogy a leatöbben ilyenek vagyunk. Ha ész­reveszünk valami szo­katlant. valami olyant, ami az ismereteink sze­rint nem létezhet, egy­szerűen elmeavünk mel­lette. Nem megyünk oda ehhez a szokatlan vala­mihez. hony megnézzük, hoav meavizsaáliuk. hoav a gyakorlatban összeves­sük e leaúiabb tavaszta- lattal az eddia tudotta­kat. nem: továbbme- avünk. mert más dol- aunk van. mert sietünk, és ha később eszünkbe is jut ez a valami előbb- utóbb elvetjük. mint kévtelenséaet... — Szóval méasem len­aett az a hinta? — Most nem a hintá­ról van szó. Azt el lehet intézni azzal, hoav ál­modtam. hoav vízióim ■ vannak, vaav mit tudom én... Arról van szó. hoav te is. mea én is. mea méa naavon sokan tudjuk uavan. hoav a wi­lder. évven mert mea is­merhető. tartogat meale- vetés''1--*. de ezt csak • tudjuk, valójában félünk elfoaadni. S ne hidd. hogy a viláaot féltjük: vusztán önmagunkat. Azt nem kell hinned, hoav szellem mnzaatta azt a hintát, hajthatta azt eoy eddia ismeretlen energia, lehetett ott vákuum, ahol lenaett. jó. jó. én is ne­vetnék. ha ezt te monda­nád. de most nem a hin­táról beszélek hanem magunkról, arról honir félelemből, vaav lusta­ságból nem kutatunk ed­dia nem ismert összete­vőket. ho"y eavszerűen nem merjük hiányosnak vélni ismereteink láncát, vaav már kényelmesek vaavunk meakeresni eav- eav hiányzó láncszemet... Hoav a hinta lenaett-e. vagy sem? Talán téved­tem ... Igen. íav nekem is kényelmesebb ...

Next

/
Thumbnails
Contents