Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-17 / 244. szám

1981. OKTÓBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5

JÁSZSÁG

Film jegyzet l

I, mint Ikarusz

Ünnepel Szolnok „öreg" gimnáziuma

Másfél évszázad Verseghy Ferenc szellemében

A volt tanítványok népes serege, a város, a megye közvéleménye, alapításának ISO. évfordulóján szeretettel köszönti a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumot, az „öreg” alma matert, a Tisza-parti város legrégibb középiskoláját.

Az elmúlt hetekben két olyan nagyszerű filmet láthattunk. amely a torz hatalom személyiség deformáló

hatását vizsgálja. Szabó István filmie a Mephisto azt tárja a néző elé. hogy a tehetséges színészt hogyan sajátítja ki és használja fel önmaga tisztességtelen céljaira a Harmadik Birodalom. Henri Vemeuil szerzői filmje pedig egy politikai gyilkosság mechanizmusát tárja fel.

Vemeuil színes francia filmje akár ezt az alcímet is kaphatná: ..Ki ölte meg az elnököt, avagy Dallas rejtélyei.” Ám az efaita szóki - mondást a filmdiplomácia nehezen tűmé. így a rendező ..valamiféle” elnököt lövet le filmje cselekményében. — más kérdés, hogy a valós és a filmbéli körülmények azonossága folytán lehetetlen nem a dallasi -gyilkosságra gondolni. Mindez azonban másodlagos fontosságú, ebben a filmben hiszen Ver- neuil nem az elnökevilkos- ság véres epizódjait akarja feltárni, hanem az ahhoz kapcsolódó magatartásformák kialakulására keresi a választ. De talán még íev sem határoztuk meg pontosan a rendező célját: a film a gyilkosság lélektani előkészítését vizsgálja. Mégpedig indirekt úton. Stanley

Milgram professzor Engedelmesség a hatalomnak című könyve a rendező és VoJmey- ügyész — ő a film főhőse — kiinduló pontja. Ennek alapján. a film-beli professzor különös kísérletei révén érti meg. hogyan készítik fel akár a halálra is a feltétel nélkül engedelmeskedő embereket. Az ügyész uevanis nem írta alá a vizsgálóbizottság jelentését. amely szerint egy magányos őrült lőtte le az elnököt Nem hisz ebben, úgy gondolja, a jelentés is manipulált. azért nyomozni kezd. Ezvre közelebb jut az összeesküvés feltárásához, mint Ikarusz a naphoz, de. . Jobb ha — ahogy a részleteket elhallgattuk — a végkifejletet se mondjuk ell

Az ügvész szerepében Yves Montand bizonyítja, hogy a színész művészi kiteljesedésének nincs felső határa. Nem eljátssza, de magától értetődőnek tesizi a néző számára. hogy a reflexszerű engedelmesség devalválja, le- aljasítia az embert, s a gyengék a torz hatalom kezében robotgépekké válnak.

Henri Vemeuil és Yves Montand közös alkotása tavaly az év legjobb francia filmje címet -kan1- Méltán, s , hisszük, hogv a -magyar mozHátogatók körében. is nagy sikere lesz.

— ti —

Hétvégi hívogató

Kiállítás Szolnokon és Törökszent- miklóson

Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthonban ma délután négy órakor Pro- hászka Antal szolnoki festő alkotásaiból nyílik kiállítás. A tárlat — amelyen az alkotó több mint harminc festményét mutatja be — október 31-ig várja a látogatókat. Ugyancsak kiállítás nví- lik holnap délelőtt 10 órakor Töröks-zentmiklóson. a művelődési központban. Az érdeklődők az Alföldi tálak, emberek című fotópályázatra beérkezett munkákat — negyven alkotó nyolcvan- nyolc fotóját — láthatják október 28-ig. A kiállítás megnyitóján a törökszentmiklósi Béke Termelőszövetkezet pávaköre és citeraze- nekara ad műsort. Kiállítás várja Jászberényben a Hűtőgépgyár munkás- és ifjúsági házának látogatóit is. Az érdeklődők október 25-ig tekinthetik meg a Magyar Képző- és Iparművészek Kö- zépmagyarorszáei Területi Szervezetének tárlatát, amelyen Szolnok és Bács-Kiskun megye festő-, szobrász és grafikusművészei mutatkoznak be. Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban holnap este 7 órától az 1981-es táncdalfesztivál dalaiból hallgathatnak meg néhányat az érdeklődők.

Másfél évszázad a történelemben nem nagy idő, de egy iskola fennállásának százötvenedik évfordulója, a többször elpusztult, ám újra és újra élni akoró város számára olyan esemény, amelynek tükrében mérni tudja önmagát is.

Semmi sincs előzmények nélkül. Szolnok haladó polgárai már az 1800-as évek legelején hangoztatták a mai értelemben vett középiskola alapításának szükségességét, de a szegénység miatt a két- tantermes magyar nyelvű elemi iskolát is csak 1804- ben tudta felépíteni a város. Végre 1831 őszén, huszonöt évig tartó gyűjtés után, negyvennyolc-tanulóval, a ferenc- rendi atyák irányításával megkezdődött Szolnokon a középiskolai oktatás. A magánintézet egyre • szaporodó ifjúsága az első években a kolostor celláiban szorongott, majd 1835-ben elkészült a gimnázium első, hattantermes épülete. 1844-ben a magánintézetet nyilvános, „városi katolikus nagygimnáziummá” avatták. De néhány tanév után — nem kevesebb, mind tíz esztendőre — újra becsukta kapuit az iskola. A tanárok, a nagyobb diákok ugyanis beálltak honvédnek Kossuth seregébe, majd a foglyok, vagy a bújdosók keserű kenyerét ették. A „nagygimnázium” épületébe a császári megyefőnök szállásolta be magát. Az 1860-as évek elejétől szinte mindent újra kellett kezdeni, de a „nagygimnáziumból” — megint a nincstelenség az úr — újra négy osztályos „kisgim- názium” lett.

1888-ban épült fel végre az iskola új épülete, Verseghy Ferenc jakobinus költő, polihisztor szülőháza helyén. Az iskolát főgimnáziummá nyilvánították, megkezdték könyvtára szervezését, amelynek alapjait 640 könyv és 235 füzet jelentette. A századfordulóig 7884 diákja volt az iskolának.

Jelentős szerepet vállaltak az iskola tanárai a proletár- diktatúra, a Tanácsköztársaság védelmében. A tanárok, diákok politikai helytállása miatt nem kerülte el a megtorlás a gimnáziumot sem. Fegyelmi határozatok, elbocsátások, börtön, kínzás várt

az iskola legjobb pedagógusaira, diákjaira.

A fehérterror azonban nem vetett gáta a haladó eszmék terjedésének a gimnáziumban sem. 1922-ben az iskola felvette Verseghy Ferenc nevét, s mintegy jelmondattá választották a Marseillaise magyarra fordítójának hitvallását: „haladni kell folytonosan, mert megállni azonos a halállal”. Ennek a gondolatnak a jegyében az 1920-as, 1930-as években az iskola otthont adott az illegális kommunista párt üléseinek.

1944-ben végre új élet köszöntött a gimnáziumra is. December 6-án az orosz városparancsnokság utasítására megkezdődött az oktatás, öt pedagógus tanította a hatvan diákot. A könyvtárak és a szertárak úgyszólván megsemmisültek, az értékes kézikönyvek, szótárok, könyv- ritkaságok eltűntek, egyetlen könyvespolc, szekrény sem marad; a kémia és a fizikaszertár is elpusztult.

Ma az iskola jól felszerelt, korszerű előadóiban a négy- százkilencvenhárom gimnazistát harminc pedagógus oktatja, neveli. Az idei jubileumi tanévet ugyan megzavarja az iskola csaknem százéves épületének mintegy huszonötmillió forintos rekonstrukciója, dehát ezzel köszönti a város első középiskoláját születésnapján. A tanulók jó tanulmányi eredménnyel, sport- és kulturális versenyeken elért sikerekkel igyekeznek emlékezetesebbé tenni a jubileumi évet.

A Verseghy Ferenc Gimnázium mindig is a megye legjobb középiskoláinak

egyike volt, a júniusban véget ért tanév igen szép eredményeket hozott. Harmadik alkalommal is elnyerték a KISZ Központi Bizottsága „Kiváló KISZ-szervezet zászlaját”. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen három diák végzett az első tíz helyezett között, s felvételi vizsga nélkül tanulhattak tovább egyetemeken, főiskolákon. Az utóbbi évek átlagában az érettségizők valamivel több mint hetven százaléka sikeresen tesz felvételi vizsgát az egyetemeken, főiskolákon. A továbbtanulók 73 százalékának szülei fizikai dolgozók. Az iskola jó tanulmányi munkáját dicséri az is, hogy igen elenyésző a bukási arány, az elmúlt tanévben a diákok mindössze 1,9 százaléka kapott elégtelen osztályzatot, ugyanakkor az iskola átlaga meghaladta a négyest.

Az országos tanulmányi versenyeken, nemzetközi diákolimpiákon elért sikerek

— 1975-től tizenöt tanuló végzett az elsők között — jó hírnevet szereztek az intézmény tanárainak, diákjainak, akik kötelezettségükkel

együttjáró rangnak érzik., hogy a Verseghy Gimnáziumban dolgozhatnak, tanulhatnak. A tantestület huszonhárom nevelője húsz éve, vagy annál is régebben kezdett tanítani az iskolában.

A gimnázium nemcsak a tanulmányi munkában ért el jelentős sikereket. Az énekkar az „Aranykoszorús” és a „Kiváló együttes” címet is elnyerte, az irodalmi színpad, a hangszeres együttesek, szólisták, vers- és prózamondók pedig az országos diáknapokon szerepelnek jó eredménnyel. Nem kevésbé jelentősek a gimnázium sportsikerei, s a nyári építőtáborokban is jelesül helytállnak a fiatalok.

A gimnázium, névadója tiszteletére indította el 1966- ban a Verseghy diáknapokat. A kétévenként — az országos diáknapok közbeeső éveiben- megtartott seregszemlén nemes küzdelemre hívják Szolnok megye valamennyi középiskoláját.

Az évről évre visz- szatérő , forradalmi ifjúsági napok kedves színfoltjai ezek a bemutatók. Az iskola jelenlegi tanulói tehát méltó utódai a legjobb hajdani öregdiákoknak.

A múltja szerint öreg, ám szellemében nagyon is fiatal, korszerű iskola jó útravalót ad tehát tanítványainak. A Verseghy Ferenc Gimnázium padjaiból kikerült fiatalok életútja bizonyítja, hogy az iskola tanulói jól élnek a kapott lehetőséggel, megállják helyüket a társadalmi, gazdasági és kulturális élet különböző területein, s tudásuk legjavát adják a szocialista haza boldogulásához.

Tiszai Lajos

Aczél Gábor:

A HINTA

H

oav az eleién kezdjem: nav

mint nav uavan- azon a játszótéren vágok keresztül... Különben ez nem is fontos.

— Akkor miért mondod?

— Mert annyira különös. amit el akarok mondani, hoav maaam sem tudom, mi fontos mi nem ... Most véldá- ul eszembe jutott, hoav sráckoromban feltalálónak hittem maaam. vedig amit találmánynak véltem, azt nemcsak kitalálták. hanem el is vetették. mire én megszülettem. Rohadt érzés volt. amikor rájöttem, hoav mégsem vaavok zseni.

— Valamilyen flinta volt a találmányod?

— Bicikli. Nem a találmány kavcsolódik a történelemhez, hanem az a tény. hoav feltalálónak mertem hinni maaam. vusztán azért, mert gyerekfejjel nem tudtam. mennyire hiányosak az ismereteim.

— A hintáról beszélj. Azt mondtad, hoav eav hintáról fogsz beszélni.

— Várj még. Látom, nem értesz. Annakidején egy olyan biciklit találtam fel. aminek a hátsó kereke sokkal naavobb volt mint az első. Elképzeltem. sőt. latolgattam maaamban. hoav eav ilyen nagyobb kerék mennyivel gyorsabban haladna uovanazzal a meghajtással. Hetekia tövrenatem ezen. aztán eavszer a moziban láttam eav régi filmet, amiben vontosan az én találmányomon bicikliztek. Nagyon elkeseredtem, de nem kérdeztem mea senkitől. hogy ma már miért nincsenek ilyen naav- kerekű biciklik. én akartam rájönni. Már tudtam. hoav nem vaavok zseni, de maaamnak én fedeztem fel. hoav minél naavobb a kerék, annál lassabban tudom tekerni a vedált. És azért ennek is örültem.

— Nem tudom, mi ebben a különös

— Semmi. Tudod belőlünk. felnőttekből, sok minden hiányzik, ami

gyerek-önmagunkban megvolt. Például az újraértékelés szándéka... Nagyon kérlek, ne nézz az órádra, tudom, hoav sietsz. Akkor este. amikor átvágtam a kihalt játszótéren, én is siettem. Odanéztem a hintára. oda kellett néznem, mert ahogy lenaett. eaé- szen hanaosan nyikorgóit. Mondom, odanéztem. láttam, hoav leng. de továbbmentem.

— Na és?

— Hát nem érted? Én. amikor meaértettem. hoav mit láttam, mearé- mültem. Méa most is be- leborsódzik a hátam, ha rágondolok. Az a hinta... jól figyeli: maaá- tól lenaett. Érted?

— Meglökte valaki.

— Nem volt a közelében senki. A házak is messze vannak tőle. Amíg a játszótéren átvágtam. az leaalább két vercia tartott, tehát leaalább két vercia lenaett változatlan sebesséaael. anélkül, hoav valaki hozzányúlt volna.

— Talán a szél...

— Nevetni foasz. ez a kévtelenséa nekem is eszembe jutott. vedia csak egyetlen hinta lengett. a másik kettő mozdulatlan volt.

— Akkor eavetlen meaoldást tudok: részea voltál.

— Nem voltam részea. És tudom, hoav jól láttam. Méa most is hallom az egyenletes nvikoraást. hidd el. iszonyú.

— Tudod mit? Nem hiszem el az eaészet. Kitaláltad.

— Meaértem. hoav kételkedsz. Eavetlen épeszű ember se hinné el.

és az a leaszörnvűbb. hogy már-már én is jobban hiszek a józan eszemnek, mint a szememnek és a fülemnek. Már-már én is kételkedem abban, hoav az a hinta lenaett. vedia láttam és hallottam. És tudod. mi ebben a szörnyű? Hogy a leatöbben ilyenek vagyunk. Ha észreveszünk valami szokatlant. valami olyant, ami az ismereteink szerint nem létezhet, egyszerűen elmeavünk mellette. Nem megyünk oda ehhez a szokatlan valamihez. hony megnézzük, hoav meavizsaáliuk. hoav a gyakorlatban összevessük e leaúiabb tavaszta- lattal az eddia tudottakat. nem: továbbme- avünk. mert más dol- aunk van. mert sietünk, és ha később eszünkbe is jut ez a valami előbb- utóbb elvetjük. mint kévtelenséaet...

— Szóval méasem lenaett az a hinta?

— Most nem a hintáról van szó. Azt el lehet intézni azzal, hoav álmodtam. hoav vízióim ■ vannak, vaav mit tudom én... Arról van szó. hoav te is. mea én is. mea méa naavon sokan tudjuk uavan. hoav a wilder. évven mert mea ismerhető. tartogat meale- vetés''1--*. de ezt csak • tudjuk, valójában félünk elfoaadni. S ne hidd. hogy a viláaot féltjük: vusztán önmagunkat. Azt nem kell hinned, hoav szellem mnzaatta azt a hintát, hajthatta azt eoy eddia ismeretlen energia, lehetett ott vákuum, ahol lenaett. jó. jó. én is nevetnék. ha ezt te mondanád. de most nem a hintáról beszélek hanem magunkról, arról honir félelemből, vaav lustaságból nem kutatunk eddia nem ismert összetevőket. ho"y eavszerűen nem merjük hiányosnak vélni ismereteink láncát, vaav már kényelmesek vaavunk meakeresni eav- eav hiányzó láncszemet... Hoav a hinta lenaett-e. vagy sem? Talán tévedtem ... Igen. íav nekem is kényelmesebb ...