Szolnok Megyei Néplap, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-15 / 242. szám
1981. OKTÓBER 15 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A knkoricaszár sem vész kárba az idén a kunhegyes! Kunság Néne Termelőszövetkezetben. A kombájnok hátrahagyta kukoricatarlókról Hesston körbálázókkal gyűjtik össze a szárat. A mintegy háromszáz hektárról lekerülő betakarítási melléktermékből ezer tonnányi ió minőségű tömegtakarmányt készítenek a gazdaság szarvasmarha állományának (T. F.) Fiatalok a mezőgazdaságban . „...nem a termésátlag miatt” Akárha zsírozott jégen lépdelnénk, úgy csúszkálunk az agyagos földű kis utcában, miközben Szabó Sándornak, az abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet ke- rúletvezetőjének a háza felé tartunk. Ö maga — bár elég hosszúra nyálaik a beszélgetésünk —, egyetlen szóval sem emliti a „mostoha” körülményeket. S mert én végül csak rákérdezek, ennyit mond: az euele kényelmetlenséget észre sem veszi az emtber — még az őhozzá hasonló, tenát városi körülmények között felnövekedett ember sem, — ha úgy érzi hogy van ertelme annak, amivel a napjai töltiHihetően azért, mert erre kévés volt az esély néhány esztendővel ezejlött báZotny az abádszalóki tsz-oen is akadtak olyan egyetemet végzett fiatal szakemberek, akik vették a kalapjukat és odébb álltak. A most 26 éves Szabó Sándornak is „módjában állt” megtapasztalni ezeket a nehéz időket, legalábbis egy-két év erejéig. Jól tudja tehát, hiszen a sajat szemével látta, hogy milyen zűrzavarhoz vezet az, ha egy gazdaságiban nem számolnak, vagy ha a számításokból nem vonják le a megfelelő következtetéseket, s ebből eredően például sok növényfajta termesztésével bíbelődnek... „Termesztettünk a többi között cukorrépát is. de kicsi területen — mondja- — Éppen ezért gépesíteni sem volt érdemes*, így Viszont rengeteg baj volt vele. Csakúgy, mint a paradicsommal és a paprikával amit — város nem lévén közelben — messzire kellett szállítanunk. Természetesen a jó szándékot nem alkarom elvitatni az akkori vezetőségtől sem, hiszen alignanem úgy képzelték: minél több munkáskezet tudnak foglalkoztatni, annál jobb. A télre viszont nem gondoltak, ezért egyre többen helyezkedtek el másutt, s a gazdaság egyre nehezebben tudott megbirkózni a betakarítás százféle munkájával. Különösen a tiszaderzsi és SzaM Sándor, az abádszalóki Lenin Tsz kerüietvezetője beszél életérái és munkájáról az abádszalóki határ egyesítése után, amikor megnövekedtek a távolságok: az embereknek sokszor a szomszédos falu túlsó oldaláról kellett bicikliznie reggelenként . •.” Hogy ez a mellékesnek tűnő körülmény mennyi káros folyamat elindítójává, illetve felerősítőjévé lett, azt teljes egészében csak akkor érzékelte Szabó Sándor, amikor — ez ey januárjában — kinevezték a termelőszövetkezet legnagyobb kerületének az élére: „Nagyon fellazult a miun- kaerkölcs. Éppen ezert úgy gondoltaim, hogy első teendőm: érvényt szerezni a munkaidő becsületének. Mert ha be is jött a traktoros az előírás szerint hét órára, még utána beült valahová meginni egy kávét, azután indult csak tankolni, s bizony nem volt ritkaság, hogy elmúlt tíz óra, mire kiért a földre, s vegre dolgozni kezdett. Hasonló problémák voltak dél után ónként, a hazafelé indulásnál is. A rakodást végző gyanogmun- kások a legnagyopb lelkinyugalommal beültek a szerelők autóbuszába mit sem zavartatva magukat attól, hogy az ő munkaidejük még nem járt le- S tehették, mert nem volt. aki a munkahelyükön hiányolja őket: a főnökük ugyanis még előbb elindult a ralu felé. Ezen az áldatlan helyzeten akartam változtatni először: elérni azt, hogy a munkahelyi vezető valóban ott tartózkodjék a beosztottjai között, az első perctől az utolsóig. Hogy a sajat példájával követelje meg a pontosságot mindenkitől. Ez sikerült, mert a becsületes többség mellettem állt: az ő szemüket is szúrta már, hogy mi mindent megengednek maguknak némelyek”És ami szántén sok gondot okozott: a technológiai fegyelem. Ezen a területen ugyan máj- csak üggyel-ibajjai tudom követni a lelkes fiatalember okfejtését, de buzgalmának erectm étnyakén t megértem azt, amit — Szabó Sándor hite szerint •— minden embernek meg kell értenie, aki a traktor nyergében ül: hogy tudniillik a földnek is van élete! S hogy éppen ezért nem mindegy például, mikor szántják fel a búzának való földet, sőt az sem, hogy milyen mélyen. „Mindezt el kell magyaráznom, s meg kell mutatnom, olykor azt is hogy miként kelj állítani az eke vagy a tárcsa melységén- Lehetőleg úgy,, hogy jövőre se felejtse el az i'JUető. Mindezt természetesén a saját érdekemben is teszem, hiszen az én munkámat köny- nyíti, ha a következő évben nem kell mindezt Újra magyaráznom. — ezeken tűnődve, egyre határozattabban érzem: nem elég, ha csak szakmaj szempontból foglalkozom az irányításom alatt dolgozókkal. Mint agronó- musnak, mint a mezőgazdaságban dolgozó értelmiséginek, ennél többre kell vállalkoznom : segítenem kell az életük berendezésében, alakításában is. Szívesen teszem, s elhiheti — nem a termésátlag miatt". Káposztás János Zár, kulcs nélkül A Basa és a Minaret Hangzatos nevet viselnek — egykori keleti eredetükre utalva — a Gabonatermesztési Kutató Intézetben nemesített úgynevezett durum búzák, amelyeknek az idén volt az első bemutatkozó szezonjuk. Az Országos Fajtaminősítő Tanács engedélye alapján a Gabonatröszt segítségével több hazai gazdaságban termesztették a két búzafélét, a Basát és a Minaretet, amelyek mindenek előtt sütőipari tulajdonságaikkal tűnnek ki társaik közül. A Gabonatröszt összesítése szerint mintegy 1500 tonnányi termés érkezett a raktárakba. Kulcsnélküli, kódolható betűzár gyártását kezdik meg az aszódi Ferromechanikai Ipari Szövetkezetben. Az előre bekódolt „varázsszóra” nyíló mechanikus zár magyar mérnök találmánya és a világ mintegy 20 országában — köztük a Szovjetunióban, az USA-ban, Japánban, Ausztráliában és az NSZK- ban — szabadalmi bejelentés oltalmazza. Terülj asztalkám? Munkásgyűlés Jászárokszálláson Tegnap délelőtt Jászárok- szállásra látogatott Trinh Thuc Bien, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének titkára, aki a település életét bemutató tájékoztató után megtekintette a Hímző- és Szőnyegszövő Szövetkezetét, s a Hűtőgépgyár hűtő- és klímatechnikai üzemét. Délután az üzem klubhelyiségében Trinh Thuc Bien szolidaritási munkásgyűlésen tartott tájékoztatót Vietnam szocialista építőmunkájáról. A munkásgyűlésen mintegy százötven árokszállási vett részt, s tiltakozó táviratot küldtek a Magyar Szolidaritási Bizottságnak, amelyben elítélik az amerikai vezető körök által szított fegyverkezési hajszát, a neutronfegyver gyártására hozott határozatot Miről ír a Fórum? Új köntösben — cikkek műszakiaknak ötödik alkalommal jelenik meg ú(j köntösében a Fórum. A nagyközönség előtt kevésbé ismert lap a Műszaki Természettudományi Egyesületek Szövetségének folyóirata cikkei alapján úgy tűnhet a műszakiak, az agrár- és közgazdasági szakemberek keresett újságja lesz — s talán már az is — a Fórum Az új megjelenésű újság címlapja is felkelti az érdeklődést, példa erre a legutóbbi szám, amelynek első oldalán a Gondolkodó — Rodin híres töprengő emberének szobra — egy befőttes üvegben bekötve, talán dinsztel- ve is — látható. A rovatok? Néhány címe: Tudománypolitika, Környékünkről, Energiagazdálkodás, Vita, Groteszk. .. A legutóbbi számban a Mit talál a kutató? címmel jelent meg egy érdekes beszélgetés. A tartalmának rövid összefoglalása helyett egy az írás hangvételére jellemző kérdés a beszélgetésből: „— Ügy tetszik, túlontúl sokan foglalkoznak nálunk kutatással, valahogy sikk lett az intézeti státusz. Vajon nem fenyeget-e a kutatói túlnépesedés veszélye?” Oktatás és / vagy pályakezdés — avagy érdekek és lehetőségek, ez a címe annak az írásnak, amely a felsőfokú intézményekből kikerülő diplomások szakmai felkészültségének hiányosságait elemzi. A lap idei 5. számában interjút közöl dr. Gidai Erzsébet egyetemi docenssel, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság prognosztikai szakosztályának Elnökével a jövőkutatás jelenlegi gyakorlati alkalmazásáról. Kj nem ismeri a mesét; az ember elmond egy varázsigét, és máris előtte van az asztalon mindaz, ami szem szájnak ingiere- Persze, a valóság más, — igaz, nem minden esetben. JNéha egy- egy kívánság úgy válik valóra, hogy még azt sem kelj kimondani néhány embernek, hogy „aiKaürom”. Mások kaparják ki számára a gesztenyét a tüzből. Mindez onnan jutott eszembe, hogy közhasznú társadalmi munkáról beszélgettem ismerőseimmel a minap. — Elhatároztuk, hogy kikövezzük az utcát — mesélte egyikük. — Kézenfekvőnek tűnt, hogy minden ottani lakos anyagi hozzájárulására számíthatunk- A többség mellénk is állt. De színre léptek az aikadékos- kodók is. „Megnövekszik a forgalom, nem lesz nyugtunk” — kapálődzott az egyik. „Csináltassák meg a kocsisok” — mondta a másik. „Nekem zöld terület kell az utcán” — Kötötte az ebet a karóhoz a Harmadik. A másik ismerősöm vízvezeték építésére szervezett társadalmi munkát- Bőven szerzett az imént említettekhez hasonló tapasztalatokat. Néhányan azt is hozzáfűzték, hogy nincs szükségük a vízvezetékre, de ha már a többiek mindenkeppen akarják, csináltassa meg a tanács. Mintha egy kifogyhatatlan pénzeszsák- kal rendelkező milliomos lenne. , Az ember érthetetlenül hallgatja az ilyen véleményeket. és ioggal hiszi, hogy nem az új 'létesítmények ellen hadakoznak az ilyen álláspontra helyezkedők hiszen az új út, az ivóvízvezeték, a villany, a járda és a többi közhasznú beruházás mindenkinek a javát szolgálja. Inkább arról Van szó. hogy mások költségén, mások rovására akarnak előnyhöz jutni. ..Hátha megcsinállak nélkülem is” — gondolják magukban- És tegyük hozzá: nem ís alaptalanul. Egy-egy utcát akkor is végig rendbehoznak, ha néhány ottani lakos meg sem fogja a lapátnyelet. N.shányan természetesnek tartják, hogy szükebb környezetük fejlesztésekor mások dolgozzanak helyettük. Pedig a közhasznú társadalmi munkában részt vevők eleve többet vállalnak a rájuk eső ’résznél. Elvégzik a munkát az öregek, a betegek, a továbbképzésen vagy üdülésben részt vevők helyett is- A sorból kihúzókat meg nem kötelezhetik arra, hogy álljanak közéjük. Ha a tagadhatatlanul nagy értékű társadalmi munka „fonákját” vizsgálja az ember rájön, hogy nemcsak a közömbösség, a kisstílű szá- mítgatás csökkenti a közhasznú tevékenységben önzetlenül részt vevők számát, hanem helyenként a kezdeményezésre, szervezésre vállalkozók hiánya is. Gyakran hallani, hogy „én is szívesen részt vennék a környék fejlesztésében, de a mi utcánk olyan, hogy senki nem szorgalmazza”. Magyarán szólva mindenki a másikra vár. És ez sem Véletlen. Manapság ugyanis erős idegzetűnek, határozottan célratörőnek kell lennie annak, aki egy egész utcát érintő társadalmi munka szervezésére vállalkozik- Sok ugyanis a fitymáló, az okoskodó, a mindenben hibát kereső ember aki a szervező pisz- kálásában éli ki magát. A speciális rendeltetésű, jól felszerelt vállalatok produktumához mérd a társadalmi munka eredményét. A kettő közötti óriási költségkülönbözetet — például egy utca rend behozásánál — viszont már nem nézi. Az ilyen esetek miatt is nagyobb köz- megbecsülésben kellene részesíteni a sziervezölket, a kezdeményezőket Mérsékli a társadalmi munka iránti lelkesedést az is, hogy eredményét -— a buszváróktól kezdve sok ilyen példát lehetne felsorolni — nem becsülik, esetenként szándékosan is rongálják néhányanAz általános tapasztalatok azonban mindezek ellenére azt bizonyítják, hogy ha értelmes célt tűznek a lakosság elé, ha a társadalmi és tömegszervezetek kezdeményeznek, vállalják a szervező munkát akkor az emberek önzetlen közreműködésével maradandókat lehet alkotni. Simon Béla Kamilla, amerikai exportra Tizenkétezer kilogram kamilla kelt útra a Nógrád megyei Mohoráról az Amerikai Egyesült Államokba: a DROG UNION tengerentúli megrendelője a tavaly vásárolt mennyiségnek éppen a kétszeresét szállította el az idén. A szövetkezeti vállalat egyre javuló munkáját és a MEDIMPEX jó piackutató tevékenységét tükrözi, hogy a megrendelések nemcsak a már említett kamilla, de más gyógynövények értékesítése tekintetében is emelkedik a tavalyihoz képest; átlag huszonnégy százalékkal. hegyaljai Állami Gazdaság Borkomblnátlának kétszázharmlnckét hektáros területéről várhatóan kllenc- száz vagonnyl almát szüretelnek .amelynek nagyrészét exportálják jí
